Magyar Péter bizalmasa már 2022-ben eltöröltette volna a földalapú támogatást

Nemrég egy budai tiszás asztalnál várták az aláírókat Magyar Péter aktivistái, akik egyúttal olyan szórólapot is osztogattak, amelyen a párt választási programja olvasható. Megfáradt, de mégis lelkes, ötvenes éveikben járó tiszások álltak az asztal túloldalán, agitáltak és nyújtogatták az emberek felé a párt reklámlogós tollát az aláíráshoz.

A szórólap szerint úgy szól a Tisza egyik jeles programpontja, hogy

„kiemelten támogatjuk a családi gazdálkodókat, a fiatal gazdákat és a kis- és középvállalatokat”.

Persze nem teszi hozzá a párt, hogy mindeközben támogatja Ukrajna uniós csatlakozását is, erről „népszavazást” is szervezett. Nos, ha Ukrajna az EU része lesz, és megkapja – miért ne kapná meg?! – a tíz éves mentességet terményeinek és termékeinek élelmiszer biztonsági bevizsgálására, akkor itt már nem lesz gazda, se fiatal, se öreg, se családi gazdaság, se őstermelő, se senki, akit támogatni lehetne, néhány jól helyezkedő nagyvállalatot, mint például Raskó György mezőgazdasági konszernét, a magyar agrárium összeomlik.

És ez csak az ukrajnai behozatal következménye, ehhez kell még hozzávennünk a brüsszeli pénzügyi machinációkat, például a földalapú támogatások eltörlésének szándékát. Ez évente 550 milliárd forintnyi veszteséget – vagy hiányt? – jelent a gazdálkodóknak, bizonyos értelemben számukra ez az összeg jelenti a tevékenységük alapját. Félreértés ne essék, itt nem jövedelemről van szó. Hiába állítja a Tisza, hogy a magyar gazdák túl könnyen keresnek pénzt a földalapú támogatásokkal, ezek az összegek egyrészt a termelés biztonságát, másrészt évenkénti újraindítását szolgálják.

Közismert, hogy az agrárium az arányokat tekintve a gazdaság egyik legtőkeigényesebb szektora. És az egyik legfontosabb is, összeurópai szinten. Információink szerint Brüsszel megkezdte volna Kijevvel az ukrán csatlakozást előkészítő tárgyalásokat, méghozzá titokban, Magyarország kizárásával. Előkelő helyen szerepelt volna az ukrajnai agrárium kérdése, a megbeszélések és egyeztetések azonban egyelőre elmaradtak. Köszönhetően annak, hogy Zelenszkij elnök lerohanta a korrupcióellenes hatóságokat. Ez megdöbbentette a korrupció mibenlétét túlzottan is jól ismerő brüsszeli elitet. Az ukrán elnök most úgy tesz mintha visszakozna, látva a lerohanás hatásait.

De térjünk vissza a Tiszához! Raskó György – aki az Antall kormány agrárszakértőjeként indította a karrierjét az akkori, igencsak szövevényes és zavaros privatizációs folyamatok közepette –

már 2022-ben eltöröltette volna a földalapú támogatás intézményét.

Tudja, hogy ez mit jelenten a gazdálkodók, és ezzel együtt a magyar vidék számára, de ő, mint vérbeli üzletember nyilván azon van, hogy a tönkrement termelők keressenek maguknak munkát a nagy és sikeres vállalkozóknál, akár Raskó Györgynél.

Ő pedig a birtokkoncentráció jegyében „kibérelné” a földjeiket, olcsó bérmunkásként alkalmazná őket, vagy az előfinanszírozás ilyen-olyan, szerződéses eszközeivel maga alá hajtaná ezeket az egyébként függetlenségükre büszke parasztembereket. Akik Raskó meghatározása szerint túl könnyen keresik a pénzt a földalapú támogatások által.

Aligha hihető, hogy Magyar Péter bármilyen szinten is értené, miről szól ez a történet. A profilját tekintve a kádárista elitben nevelkedett, szocializálódott dandyk késői kiadása. Ez az a típus volt, amelyre már a hetvenes években is az volt jellemző, hogy befolyásos, sokat utazgató szüleik révén mindig nekik volt meg elsőként a Pink Floyd legújabb lemeze. Ezek az ifjak egyébként bárhová kerültek, a mindentudás magabiztosságával léptek fel, ezért sem meglepő, hogy Magyar Péter őszintén megdöbbent azon, hogy nem ő lett az igazságügyi miniszter, hanem a felesége, Varga Judit.

Magyar azt hihette, hogy még az „átkosban” elhíresült, jogászokból álló családi háttere eleve predesztinálja a miniszteri posztra. Sok baloldali médiaszemélyiség, vállalkozó, külkereskedő és politikus építette fel a karrierjét azokra a talpazatokra, amit a felmenőik barkácsoltak össze még a Kádár korban. A jogi szakma egy része, igaz csak egy-két publikáció alapján, de nem tartja tehetségtelennek Magyar Pétert. Ám azt még ez a kör is tudja, hogy pályáján messze nem nyújtott olyan teljesítményt, amelyre felfigyelhetett volna az éppen tárcavezetőt kereső nemzeti kormány. De ha már így alakult, Magyar Péter felesége hivatali szobájában, intézkedett, rendezkedett, kioktatta a sajtósokat, néha igencsak kellemetlen, bántó stílusban. Ő egyszerűen ilyen. Nyilván ennek köszönhető az is, hogy eltávolították jól fizető állami, illetve kormányzati pozícióiból, és ennek köszönhető egyes tiszás korifeusok lassú lemorzsolódása is.

Vicc, hogy híveinek szemében a NER engesztelhetetlen kritikusaként jelenik meg. Kiakolbólítása után két héttel még ott volt Mészáros Lőrinc születésnapi mulatságán, hátha sikerül valamilyen jól fizető állást kikönyörögnie. Nem sikerült. És akkor, ahogy ígérte, megkezdte a maga bosszúhadjáratát. A Holdról is látszik, hogy az Úr nem politikusnak teremtette, az pedig kimondottan szánalmas, ahogy legfőbb pártfogója, az Európai Néppárt amúgy súlyosan retardált elnöke, Manfred Weber előtt hajlong. Persze nemcsak Weber, de Ursula von der Leyen is komoly üzletet kínált neki: miniszterelnököt faragnak belőle, élvezheti majd a magas poszt minden előnyét, de szóról szóra azt kell tennie, amit Brüsszelből diktálnak neki. Például az agrártámogatások csökkentése, megvonása terén is… Persze ez nincs rajta a szórólapon! Az, hogy Weber és von der Leyen asszony sem talált alkalmasabb szövetségest a magyar politikai palettán, beárazza a képességeiket.

Az biztos, hogy a botcsinálta pártelnök nem fog csalódást okozni a Brüsszelnek. Már ami az alattvalói hűséget illeti. Annál inkább sem okoz csalódást, hogy ott áll mellette, és irányítja ötleteivel, tanácsaival a Tisza modern Mefisztója, Raskó György. Ő már 2003-ban arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaságot szerencsére úgy is Brüsszel irányítja majd az ország uniós csatlakozása, azaz 2004 után.

Nemrég új szereplő lépett színre a Tiszában. Az agrárkérdések megingathatatlan teoretikusa, Kökény Attila, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének alapítója. A Magyar Nemzet szerint nincs is mezőgazdasági végzettsége, de idomított csimpánzoknak, sőt, irigynek és butának nevezte a magyar gazdákat, terményeiket pedig fertőzött szemétnek. Érdekes kicsengése van Raskó György és Kökény Attila szavainak. Ez az attitűd kopírozott mása annak a vidék- és gazdaellenességnek, amelyet legszélsőségesebb formájában az SZDSZ képviselt annak idején.

Idehaza a vidék ellen fordulni olyan, mintha egy politikai erő maga tenné saját nyakába a hóhér kötelét. El is tűnt az SZDSZ a történelem süllyesztőjében.