A keresztény pünkösd húsvét után a hetedik vasárnap, ami ötven napnak felel meg; innen ered az ünnep görög neve: „pentekoszte” (ötvenedik után). Az apostolok pünkösdkor indultak a világ minden tája felé, hirdetni az evangéliumot.

A pünkösdi népszokásokban keverednek a pogány népi hagyományok a vallásos ihletésű tevékenységekkel. Mindenütt elterjedt szokás a pünkösdikirály- és -királyné-választás. A XVI. századtól kezdve a katonák legkedveltebb ünnepe pünkösd volt. Balassi Bálint csodálatos verset írt az Áldott szép pünkösdnek gyönyörű idejéről. A XVII. századtól a huszárezredek májuskirályt választottak, akinek az volt a feladata, hogy a huszárok mulatozás közben ne vétsenek az illem ellen. A pünkösdi király hatalma egy évig tartott. Ezt fejezi ki az ismert közmondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság”. A falvakban valamilyen verseny keretében választották ki a pünkösdi királyt. Ez gyakran lóverseny volt, de előfordult, hogy bikával kellett megküzdeni a jelöltnek, de birkózás vagy tekézés is szóba jöhetett.

A lányok közül választották a királynét, majd énekelve járták végig a falut. Érdekes, hogy Hollandiában is él egy ilyen szokás. A pünkösdölés hagyományát Kodály Zoltán örökítette meg zenében, de kortárs zeneszerzőket is megihlette, így Szokolay Sándor szép Pünkösdölője is jól ismert.

A rossz szellemek távol tartására pünkösdkor zöld ágakat tűznek a házakra. Lehet gyümölcsfaág, nyírfaág, de a leggyakrabban bodza. A pünkösdi bodza leveléből és virágjából készített teát majdnem minden betegségre foganatosnak tartottak. Egyes vidékeken pünkösdre állítanak májusfát, másutt ekkor döntik ki a május elsején állított fát. Az ünnepen kitüntetett szerepe van a pünkösdirózsának. Déli országokban a pünkösdöt ma is „rózsák húsvétjának” nevezik.

Az ókori Mediterráneumban a Rosalia-ünnep a halottkultusznak is része volt. Mint keresztény jelkép, a tövis nélküli pünkösdirózsa Vénusz örökösének, a Szűzanyának lett a virága. A pünkösdirózsa mosdóvízbe szórt szirma az egészséget biztosítja. Várandós asszonyok fürdővizébe is tesznek rózsaszirmokat, még szárított formában is. Időjóslás is kötődik az ünnephez. Ha szép az idő, sok bort remélhetnek a szőlősgazdák. Az eső nem kívánatos, mert a „pünkösdi eső ritkán hoz jót”. Az ünnep hajnalán zsebkendőbe gyűjtött harmatot a szembetegségek gyógyítására használják.

Sok neves Mária-kegyhely búcsúja is pünkösdkor van. Mátraverebélyre, Ferencszállásra, Pálosszentkútra, Radnára és nem utolsósorban Csíksomlyóra óriási tömegeket vonz az ünnep. A csíksomlyói ünnepre napjainkban különbuszok viszik a zarándokokat. Nemcsak az anyaországbeliek, de a testvéreiktől távol szakadt magyarok és a moldvai csángók is ezen a napon adnak találkozót egymásnak a Kissomlyó hegyénél álló híres kegytemplomnál.

Csíksomlyó nemzeti kegyhely, a magyarság legősibb zarándokhelye. Kegytemplomnak még híre-hamva sem volt, amikor őseink valami misztikus hívásnak engedelmeskedve a Kárpátokon kívülről is bejöttek a Kissomlyó szent hegyéhez. Mi vonzotta őket oda? Kivel találkoztak? Mi tartja ma is ébren bennük, hogy pünkösdkor Csíksomlyóra kell menni a „Babba Máriához”, aki ott várja őket a hajnali fölkelő Nap fényében? Többen már az anyanyelvüket sem tudják, és románul könyörögnek: „Add, hogy legyen erőnk elviselni sorsunkat…” A lassan elözönlő fényben elhalványulnak a csillagok, és reggel elindulnak az új, a nemzet találkozójára.

Ősi dolgukat már elintézték a Napba Öltözött Asszonnyal. Minden falu saját zászló alatt teszi meg a hosszú utat Csíksomlyóra. Napkeltét várni közelebbi hegyeken is lehetne, de a csángók magyar öröksége tudat alatt is arra ösztönzi őket, hogy a Kissomlyó hegyére kell menni. Sokan és sokszor kutatták már a szent hegy titkát, de eddig senkinek sem sikerült megfejteni. A Szűz Mária archaikus megnevezése – a Babba Mária – sok közül az egyik bizonyíték arra, hogy eleink mindig is Mária népének vallották magukat. Ezért nem okozott semmi törést a római kereszténység fölvétele keletről jött őseinknek, mert génjeikben hordozták a „Szép Mária” tiszteletét.

A keresztalják a búcsú után hazafelé fölkeresik a háromszékiek szent hegyét, a Perkőt. Ott áll Szent István kápolnája, a Kézdiszentlélek fölé magasodó dombon. Így kapcsolják össze első királyunk tiszteletét, aki országunkat a Szűznek ajánlotta, az archaikus Babba Mária misztikumával. Szépen írt pünkösdről a múlt században Orbán Balázs: „…a Szent Lélek tiszteletére szentelt kápolnához gyűlt össze pünkösdkor minden évben a kilenc moldvai székely (csángó) falu lakossága, fehér öltönyben, arannyal hímzett fehér zászlókkal, s énekelve: Zeng az erdő, zúg a levele Mária örömére…”

(hankó)