Jó magyarnak lenni, mert történelmünk során olyan vezetők álltak az ország élén, akik nemcsak hatalmukkal, tekintélyükkel szereztek elismerést Európában, hanem erkölcsi tartásukkal, tisztességükkel, és a keresztény értékrendet nemcsak elfogadták, de magas szinten gyakorolták is. Arról már szóltunk, hogy eleink a Kárpát-medencén kívül igen korán találkoztak az egyistenhittel és a kereszténységgel, Árpád fejedelem leszármazottai – az Árpád-házi királyok és családtagjaik – közül annyi szent állt példaképül a keresztény világ elé, mint egyetlen más uralkodóháztól sem. Büszkék lehetünk kiváltságos helyzetünkre.

Államalapító királyunk, Szent István érdemeit nem kell fölsorolni. Európa uralkodói is tisztelték. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a keresztény bajor Gizellát feleségül adták hozzá. II. Szilveszter a legenda szerint elismerve a magyarok királyának erényeit, egy egyedülállóan értékes koronát küldött Szent Istvánnak, befogadva ezzel a messze keletről érkező népet a nyugati keresztény országok közé. Szent Istvánt I. László uralkodása alatt avatták szentté, csakúgy, mint fiát, az 1030-ban elhunyt Szent Imrét. Érdemeik révén az Árpád-ház többi tagja is elérte az életszentséget, így Szent László, a lovagkirály, Árpád-házi Szent Margit, IV. Béla leánya. Szent Margit a Nyulak szigetén épített domonkos kolostorban vezekelt a magyarságért. Hivatását annyira komolyan vette, hogy amikor módja lett volna a fiatal lánynak visszatérni a civil életbe, nem tartott rá igényt. Egész nemzetéért vette magára a vezeklés nehéz megpróbáltatásait, olyannyira, hogy 28 évesen elhunyt; életét adta a magyarság megmeneküléséért. IV. Béla király apaként még két szentet adott a kereszténységnek, Árpád-házi Boldog Jolánt (1827-ben avatták boldoggá) és Árpád-házi Szent Kingát, akit nemrég emeltek oltárra Lengyelországban. A világon az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő szent pedig Árpád-házi Szent Erzsébet. A „szeretet szentjének” példája különösen aktuális napjainkban, hiszen világunkból éppen a szeretet hiányzik. Erzsébet nem volt aszkéta, példás családanyaként, feleségként, a betegek és szegények pártfogója lett. Az idei év hazánkban Szent Erzsébet éve, a rendezvényekhez számos külhoni ország is csatlakozott. Az Árpád-házi szentek példája tovább élt a magyarság lelkében, és az egyre nagyobb történelmi megpróbáltatások közepette is újraéledtek a magyarság védelméért életüket is föláldozó szenteket és szentéletű magyarokat igazoló történetek. Apor Vilmos győri püspök a hordaként viselkedő „felszabadítóktól” védte meg a rábízott nők tisztaságát: életével fizetett érte, 1997-ben avatták boldoggá. Batthyány Strattmann László szemészorvost, a „szegények orvosát” 2003-ban emelték oltárra. Romzsa Tivadar kárpátaljai vértanú papot 2001-ben avatták boldoggá. A diktatúra évtizedei alatt több pap vesztette életét hívei védelmében. Számolatlan azoknak a száma, akik évekig, évtizedekig tartó börtönbüntetést, megaláztatást és kínzást szenvedtek el hitükért és magyarságukért. Mert hit és nemzettudat nagyon is szorosan összefügg. Akik megtagadták őseik hitét, azok megtagadják magyarságukat is. Szerencsére hazánk mindig adott olyan embereket a nemzetnek, akik a leglehetetlenebb helyzetben is saját példájukkal megtartották a lelket a magyarságban. Ki ne ismerné az erdélyi Márton Áron püspök nevét, aki szinte többet élt börtönben, mint szabad emberként. Nem kis része van abban, hogy az erdélyi magyarság megtartotta hitét, kultúráját és magyarságát. Boldoggá avatása folyamatban van. A trianoni határokon belül a „fehér mártírium” elszenvedője a keresztény Magyarországért, a nemzet felemelkedéséért, a kommunista diktatúra megdöntéséért harcoló Mindszenty József hercegprímás volt, aki példaként állhat minden magyar ember előtt. Tengernyi szenvedése, a megaláztatás, a vadállatok módjára viselkedő ávósok sem törték meg hitét. A már-már értelmetlennek látszó kitartása, konoksága sok egyházi személyt is megdöbbentett. Boldoggá avatási procedúrája folyamatban van, talán kicsit jobban elhúzódik az ügye, mint ahogy tisztelői várnák. Boldog Salkaházi Sárát, aki a szeretet erényéért halt meg a II. világháború alatt, az elmúlt évben emelte az egyház oltárra. Nemrég jelentette be a Szentszék, hogy nincs akadálya Kaszap István jezsuita teológus boldoggá avatásának sem. Személye különösen fontos, mivel követendő példaként állítható az egészséges élet értékeit sokra tartó magyar fiatalok elé. A mindöszsze 19 évet élt fiatal teológus 1935. december 17-én hunyt el Székesfehérvárott. XVI. Benedek pápa a vizsgálatok után elfogadta, hogy hősi fokon gyakorolta az erényeket. Brenner János fiatal káplán nevét évtizedekig nem is volt szabad kiejteni. 1957-ben advent harmadik vasárnapján gyilkoltatta meg a kommunista államhatalom. Testvére, Brenner József ma püspöki helynök Szombathelyen. Boldoggá avatását szorgalmazza az egyház. És még nem említettük Pázmány Pétert, Prohászka Ottokárt, a nemzet lelkiismeretét, Bogner Mária Margitot, Gojdics Péter Pál vértanú papot, Ravasz László református püspököt, és azok hosszú sorát, akik megalkuvás nélkül védték hitüket, becsületüket, magyarságukat. A szabadság egy bizonyos ponton kétfelé ágazik. Az egyik ágat a hit táplálja, amelyből az értelem és a szeretet fakad. A másik a nihilista ág, amelynek mentén az etikai és társadalmi széthullásig minden előfordulhat. Jó magyarnak lenni, mert ennyi értünk könyörgő, nemzetünket óvó, előttünk járó kivételes egyéniség egyengeti utunkat. A mi feladatunk csak annyi, hogy kövessük az általuk kijelölt irányt, és akkor nagy baj nem történhet. Hankó Ildikó