Kozma László

2013. december 19.

Az ember néha hajlamos arra, hogy túlzásba essen. Olvasom, hogy a molinóra kiírt szöveg így szól: Magyarok vagyunk, de nem Fideszesek!

Ez egy többpárti demokráciában akár természetesnek is tűnhet. Mégsem az. A jobboldali emberek nem akarják megérteni, hogy itt csak arról van szó, hogy ezek a magyarok nem akarnak magyarkodni. Kínosan kerülnek minden olyan gesztust, legyen az szóbeli, írásbeli vagy bármi más, amiből valaki arra következtethet, hogy az illető szereti a nemzetét vagy hazáját!

Szerencsétlen módon még az országunk is Magyarország! Hogy lehet ezt az országot magyarkodás nélkül szeretni? Lehet mellőzni a kokárdát még akkor is, ha a hagyomány azt diktálná, lehet megtaposni a nemzetiszínű lobogót – bár ehhez már Gergényi rendőrének kell lenni – mert a magyarkodás bűnét így lehet leginkább elkerülni!

A jelszót Eörsi Mátyás nagyon helyesen kiadta: ne érje meg magyarnak lenni! Igaz, hogy ő csak a kedvezménytörvény elfogadása után mondta ezt – szegény az állampolgársági törvény gyalázatáról még nem is álmodott – az SZDSZ akkori korifeusának hitvallását nyugodtan kiegészíthetjük azzal, hogy országhatáron belül se érje meg magyarnak lenni.

Nehogy azt gondolja a gyanútlan olvasó, hogy Eörsi és követői nem igazi magyarok! Akár Te meg én, kedves olvasó! Csak nem akar a magyarkodás szörnyű bűnébe esni. Nem akar szavazatokért koldulni!

Van itt elég mazochista, aki önként adja nekik szavazatát, mert genetikusan alattvaló szerzet – ahogy ezt az elvbarátja egy amerikai cikkében ecsetelte. Valljuk meg, igaza van!