A háromnapos rendezvényre, amelyik a múlt heti bugaci rendezvényt követi, az idén is százezernél több ember volt kíváncsi. A látogatók a programok között a vendéglátó helyiségek árnyékos padjain pihentek. Aki megéhezett vagy megszomjazott, kedvére válogathatott a magyar ételek és italok között. A hamuban sült pogácsától kezdve a tájjellegű specialitásokig, mindenféle finomságot lehetett kapni. Volt olyan család, amelyik saját készítésű, vegetáriánus különlegességét ingyen kínálta, a becsületkasszába minden vásárló annyi pénzt rakott, amennyit akart. A hűtőpultokban is rendre csak magyar ásványvizeket, üdítőket, söröket és házi joghurtot találtunk.

A kézművesek – dobkészítők, népviseletárusok, íjászok, kürtkészítők, fafaragók, ezüstművesek, sajtkészítők és bőrművesek – egy erdős részen verték föl pavilonjaikat, és egyedülállóan gazdag portékával kecsegtették a nézelődőket. Érdekes programból sem volt hiány. Mi ezúttal mégis csak a résztvevőket faggattuk. Azt szerettük volna megtudni, honnan jöttek és mi vonzotta ide őket, a kiskunsági pusztára, a magyarok gyűlésére.

FÜLEP ZOLTÁN, Szalkszentmárton:

– Ez a rendezvény gyakorlatilag felajánlásokból valósult meg. Volt, aki egy zsák krumplival vagy pár kiló hagymával támogatott minket, de sokan a szervezésben is segédkeztek, önkormányzatok például sátrakat ajánlottak föl. A tegnapi nap támogatói jegyeket próbáltunk eladni, de ez a kezdeményezés kudarcba fulladt, valószínűleg azért, mert a gazdasági válság miatt a családok kénytelenek takarékoskodni. Meglátásom szerint idén valamivel kevesebben látogattak el a találkozóra, mint tavaly, de az biztos, hogy most is több tízezer embert vesz részt az eseményen. Én, személy szerint a közelben lakom, és nagyon jól érzem itt magam, csodás érzés ennyi rendes magyar ember között lenni.

HALASI ISTVÁN és családja, Debrecen:

– Gyerekkori álmom valósult meg azzal, hogy egyáltalán létrehoztak ilyen rendezvényt, és hogy részt is vehetek rajta. A Magyarok Országos Gyűlésén megjelentek láthatják, hogy népünk egyre jobban kezd összetartani, egyre fontosabb lesz mindenki számára a haza és a hagyományőrzés. Családdal jöttem, igyekszünk minden programot megtekinteni, minden előadást meghallgatni, nincs olyan esemény ezen a pár napon, ami ne érdekelne minket.

JÁNOSA ZOLTÁN ÉS FRANK ATTILA TIBOR, Sárszentlőrinc:

– Hagyományőrző egyesület tagjai vagyunk, ezért jövünk minden évben a bösztörpusztai gyűlésre. Csapatunkban többek között kézművesek, íjászok is vannak. Társaságunk folyamatosan, mindhárom nap képviselteti magát a helyszínen, mi ketten pedig, ahogy időnk engedi, próbálunk részt venni minél több programon, sok más mellett pedig öltözékünkkel fejezzük ki, milyen fontos számunkra származásunk, vagyis a magyarság.

GILÁNYI ZOLTÁN, Miskolc:

– Először járok itt, a Magyarok Országos Gyűlésén, és azt kell mondjam, lenyűgöz, amit itt látok és tapasztalok. Nemrég részt vettem az ópusztaszeri Nyílzápor nevű íjászversenyen is, és ha tehetem, elmegyek az összes hasonló hagyományőrző rendezvényre. A ruhámmal magyarságomat fejezem ki, ápolom a hagyományokat. Ma reggel ezt vettem föl, de van egy kaftánom is, felváltva hordom őket. Sokan kérdezik, nincs-e melegem a bundában, de az ilyen öltözék csalóka, mert hidegben megtartja a hőt, forróságban viszont hűt. Társaságunkkal három napra érkeztünk, és jurtákban lakunk, ezzel is fokozva a hangulatot.

IVANICS MIHÁLY, Erdősmárok:

– Hogy miért vagyunk itt? Csak körül kell nézni! Érezni szerettük volna megint azt a lüktetést, amit az ember akkor tapasztal, ha végigmegy a kirakodóvásáron, megkóstolja a magyar ételeket és italokat, hallja az ostorcsattogtatást és látja a népviseletbe öltözött embertársait. Igazából csak nézelődünk, az előadásokra is szívesen beülnénk, de a gyerekek miatt ezt nem tudjuk megoldani, ami nem nagy probléma, mert a szabad levegőn is remekül érezzük magunkat. Tavaly kiköltöztünk három napra Bösztörpusztára, de ezt idén nem tudtuk megvalósítani, ám jövőre mindenképp szeretnénk itt lenni a rendezvény teljes időtartama alatt.

TAUSER ISTVÁN ÉS TAUSER KAROLA, Dunavecse:

– Mi szervezőként is közreműködünk a helyszínen, és most, hogy van pár perc szabadidőnk, gyorsan körbenézünk, ki mit árul, esetleg veszünk is valami szuvenírt. Jurtában alszunk, bár előző este nem igazán hunytuk le a szemünket, mert hatalmas vihar volt és bőrig áztunk. Délelőtt a napon megszárítottuk a ruháinkat, addig egy szál pendelyben dolgoztam. Fáradtak vagyunk, de ez egyáltalán nem zavar minket, mert elmondhatatlanul jól érezzük magunkat. Hat gyermek édesapjaként a lányommal együtt fontosnak tartjuk, hogy ilyen találkozókat szervezzenek Magyarországon, ahol még jobban megerősíthetjük nemzeti identitásunkat, és ahol hazaszeretetre nevelhetjük csemetéinket.

BALOGH SÁNDOR (BELAMI), Pentele:

– Harmadik éve járok ki a bösztörpusztai gyűlésre, motorral érkeztem és sajnos csak egy napig maradok. Íjászként részt veszek az íjászversenyen, de a csapatommal bemutatót is tartunk. Ennek az eseménynek összekovácsoló ereje van. Ez ugyan elcsépelt szövegnek hangzik, mégis igaz. Mindig azt szoktam kérdezni, mi baj lehet abból, ha sok embert ugyanaz foglalkoztat, hasonló az érdeklődési körük, ízlésük? A válasz az, hogy semmi. Magyarnak születtünk, magyarul érzünk. Ebben a rendezvényben az a jó, hogy igazából egy káosznak tűnik az egész, de minden káoszban van némi rend. Itt nem kell senkinek libasorban állnia, nem parancsol senki, mégis minden zökkenőmentesen megy magától.

PAÁL GYULA ÉS MOUNZÉGER MÁTYÁS, Szolnok:

– Eddig az összes bösztörpusztai gyűlésen ott voltunk, idén azonban csak egy napra jöttünk ki, mert egyikünknek két hónapja gyermeke született. Minden hagyományőrző rendezvényen ott vagyunk, az ópusztaszeriektől kezdve a Kurultájig. Azért tartjuk fontosnak az ilyenfajta programokat, mert tudnunk kell, kik vagyunk, honnan jöttünk. A magyarok mindig felnéztek az őseikre. Már többször hallottam ettől-attól, hogy maskarások, divatmagyarok vagyunk, de ez nem igaz. Büszkeség tölt el, ha ezt a ruhát hordjuk és ennyi magyar érzelmű embert látunk egy helyen. Sajnos minden programon nem tudunk ott lenni, de azért igyekszünk mindenbe belekóstolni, mindenből egy picit hazavinni, és természetesen jövőre is itt a helyünk.

KIS JUDIT, Apostag:

– Először vagyok a magyarok gyűlésén, keresztanyukám csalogatott ki, aki már tavaly is volt itt. Nagyon tetszik ez a találkozó, el vagyok ájulva az egésztől. Jurtában szálltunk meg, ami még különlegesebbé teszi ezt a csodálatos élményt. Az eddigi programok közül a történelmi élőkép tetszett leginkább, amin közel száznyolcvan lovas és több száz ember, köztük betyárok, csikósok, parasztlegények, barantások, huszárok, íjászok és ősmagyarok vonultak be az úgynevezett küzdőtérre. Jó érzés magyarnak lenni.

RAPATYI ANNA ÉS VÁRAI TAMÁS, Baracs:

– 2009-ben voltunk először ezen a gyűlésen, és nagyon megfogott minket, hogy ennyi jóérzésű magyar ember együtt van. Akkor jurtában aludtunk, most a sátrazást választottuk. Imádjuk a lovakat, ez a másik ok, amiért itt vagyunk. Rendszeresen lovagolunk, s bár itt erre nincs lehetőségünk, az állatokban egész nap gyönyörködhetünk. Hobbink a néptánc, ezért a találkozón örömmel nézzük végig az ország különböző pontjairól érkezett néptánccsoportok előadásait.

HORVÁTH BÉLA ÉS PAPP GYÖNGYI, Dunaújváros:

– Mindig eljövünk Bösztörpusztára, rendszeres látogatói vagyunk a gyűlésnek. A hagyományokhoz híven idén is jurtában szálltunk meg. Itt az ember úgy érzi, barátok közt van. Akik részt vesznek a magyarságtudat ápolásában, azok itt most találkozhatnak. Többségében nemzeti érzelmű, rendes emberek jönnek ide, akikkel mi is bátran szóba elegyedünk. Sajnos a legtöbb médium számára nem fontos ez a rendezvény, pedig tegnap óta gyakorlatilag özönlik a nép a helyszínre. Minket leginkább a magyarság történelmi múltjával foglalkozó előadások érdekelnek, olyan programokon veszünk részt, amik lélekmelengetők, és veszünk egy-két apróságot, amik otthon emlékeztetnek majd bennünket erre a pár napra.

KRONOME ZSÓFIA ÉS HUSZTAFÁNÉ TÓTH KATALIN, Dunavarsány:

– Először vagyunk a Magyarok Országos Gyűlésén, és fel is léptünk mint néptáncosok. Most egy kicsit nézelődünk az árusok portékái között, aztán szeretnénk megnézni a barantások bemutatóját és a történelmi élőképet. Kis faluközösségből jöttünk, ahonnan sokan elkísértek minket. Nagyon jó érzés látni a közönség tagjain, hogy tetszik nekik, ahogy táncolunk, most is hatalmas tapssal díjazták az előadást.

JEREMIÁS LÁSZLÓ, Kiskunhalas:

– A találkozó magyaros jellege, a régmúlt feléledése az, ami vonz ebben a rendezvényben. Másodszorra vagyok itt, és most is nagyon tetszik például az, hogy csak magyar termékeket lehet kapni. Nem csupán a kézművesdolgokra gondolok, hanem az ételekre és italokra is. Itt lakom nem messze, úgyhogy jövőre is mindenképp kilátogatok.

BÓNA PÉTER, Kunszentmiklós:

– Az ilyen események kicsit összehozzák a magyarságot. Engem leginkább a harcos bemutatók érdekelnek, illetve az esti koncertek. Tegnap például a Szkítia együttes zenélt, nagyon jól éreztük magunkat. Itt nyugalom van és béke, többtucatnyi embernél van ostor, kard, bicska vagy egyéb fegyver, mégsem lehet hallani verekedésekről, zavargásokról.

JOHANCSIK RÓBERT ÉS GUBA VERONIKA, Jászfényszaru:

– Magyarok vagyunk, és a hagyományőrzés nagyon fontos dolog, ez a rendezvény pedig hozzájárul ahhoz, hogy ápoljuk nemzeti értékeinket. Most érkeztünk, és alig várjuk, hogy először körülnézzünk a kirakodó részen, majd megtekintsük a legközelebbi lovasbemutatót. Biztos, hogy veszünk valami kis apróságot, hogy legyen emlékünk a találkozóról.

A Demokrata ezúttal nem kíván igazságot tenni az egymással olykor vitatkozó különféle őstörténészi irányzatok, szekták között, bár van határozott véleményünk a magyarság múltjának és mítoszainak elválaszthatatlanságáról. A vitánál ugyanis fontosabbnak tartjuk az összetartozás érzésének felerősítését. „Minden út Rómába vezet”, fogalmaz a szinkretikus antik bölcsesség, amelynek mai megfelelője így hangzik: „hiszünk a szeretet és az összefogás erejében”. Az utak Bugacon, Bösztörpusztán és még számtalan tiszteletre méltó rendezvénynek helyet adó településen át ugyanis az egyre többek által óhajtott és megérdemelt nemzeti felemelkedéshez vezetnek.

Szencz Dóra