Magyarország a szalagcímeken túl

– Milyen amerikaiként betölteni a Magyar Külügyi Intézet elnöki tisztségét?

– Elsősorban nagy megtiszteltetés. Az elmúlt két évben, a Mathias Corvinus Collegium vendégkutatójaként tanúja voltam annak, miként nőtt Magyarország jelentősége a nemzetközi porondon. Különösen az amerikaiak kezdtek úgy tekinteni Magyarországra az elmúlt években, mint a józan ész bástyájára. Fontos megérteni, hogy Magyarország nagyon különleges hely, de nincs elszigetelve. Nem csupán kivételt képez egyes trendekkel szemben, hanem saját maga is utat mutat. Családommal együtt nagyon boldogok vagyunk, hogy amerikai és magyar állampolgárok lehetünk. A feleségem dédszülei Trianon előtt hagyták el Magyarországot, szóval régi gyökereink nyúlnak ide. Magyarország most a figyelem középpontjában áll, a magyar példa számomra is inspiráló, nagy öröm és megtiszteltetés hírét vinni.

– Milyen változásokat tervez az intézet működésében?

– Az elmúlt tíz évben a Külügyi és Külgazdasági Intézet a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz tartozott, most visszakapta korábbi nevét – Magyar Külügyi Intézet –, ami mellett új és különleges küldetés vár rá. Mostantól a miniszterelnök politikai igazgatójának, Orbán Balázsnak felelünk, és ebben a minőségünkben közvetlenül a kormányfő hivatalának adunk tanácsot és háttér-információkat. Már több útján volt szerencsém elkísérni a miniszterelnököt delegációja tagjaként; személyes célom, hogy az itt szerzett tudásomat az amerikai és nyugat-európai közegbe is elvigyem, és hozzájáruljak, hogy tájékozottabbak legyenek a magyar döntéshozatal kapcsán. Az egész intézet részt vesz ebben a munkában, rendszeresen készítünk jelentéseket a miniszterelnöknek. Emellett bővebb és teljesebb formában folyatjuk az intézet korábbi tevékenységeit is. Kapcsolatban állunk külföldi társintézményekkel is. Részesei akarunk lenni a nemzetközi diskurzusnak, megmutatni a magyar véleményt. Végül pedig a magyar közönséggel is tartani akarjuk a kapcsolatot, rendszeresek a nyitott programjaink.

– Mi érdekli a külföldet leginkább Magyarország kapcsán?

– Az elmúlt években nagy figyelmet fordítottam a magyar családpolitikára, ami szerintem a világ más országaiban is sok konzervatív gondolkodó érdeklődését felkeltette. A fejlett világ demográfiai kihívásokkal küzd, Magyarország pedig élen jár abban, hogy szembemenjen a negatív folyamatokkal, szóval ez a téma igencsak fontos. Ami általánosságban illeti a nemzetközi kapcsolatokat, csak az elmúlt hónapban jártam Kínában, Dél-Koreában, Katarban, az Egyesült Államokban, Türkmenisztánban és Franciaországban. Találkoztam a partnerintézményeinkkel, a média képviselőivel, igyekeztem, hogy úgy mondjam, demisztifikálni a magyar nézőpontot, elmagyarázni a folyamatokat, amelyek a szalagcímeken túl a mélyben rejlenek, megértetni a magyar diplomácia valódi mozgatórugóit. Mindegyik utazásomon azt tapasztaltam, hogy nagy érdeklődéssel fogadták a Magyarországról szóló információkat. Egy kutatóintézet hozzájárulhat a politikai folyamatok mélyebb történelmi hátterének megértetéséhez. Nyitottak vagyunk a párbeszédre mindenkivel.

– Magyarország elutasítja a blokkosodást, új hidegháborús helyzet teremtését, ehelyett az összeköttetések, a konnektivitás erősítését sürgeti. Mennyire értik külföldön ezt az álláspontot?

– Sokaknak vannak tévképzetei Magyarországgal kapcsolatban a médiában olvasottak miatt. Ahhoz, hogy ezt ellensúlyozzuk, el kell magyaráznunk, hogy Magyarország külpolitikája mélyen gyökerezik az ország történelmében. Fontos látnunk az ország valós földrajzi helyzetét, azt, hogy milyen kapcsolatok fűzik a nagyhatalmakhoz, a német ajkú országokhoz, Törökországhoz, Oroszor­szághoz, és rá kell világítanunk arra, hogy általában milyen az Európához való viszonya. Minden beszélgetőpartnernek más és más előfeltevései vannak, ezek egy része valós, másik része nem. Érdekeltté akarjuk tenni az embereket abban, hogy objektív beszámolót is meghallgassanak a magyar álláspontról, partnerként tekintsenek ránk. Sok kellemes meglepetésben volt részem, nyitottságot tapasztaltam. Mivel az Egyesült Államokban nőttem fel, az amerikai külpolitikával is tudok összehasonlításokat tenni, márpedig ma a nemzetközi kapcsolatok nagy része az amerikai döntésektől, az amerikai–kínai, amerikai–európai viszonytól függ. Persze minden beszélgetés során felmerülnek kihívások, de szerintem, ahogyan korábban is tapasztaltuk a migráció vagy a családpolitika esetében, Magyarország néhány évvel megelőzi a korát, és csak később adnak neki igazat. Valószínűleg így lesz ez a békepártiság és a konnektivitás esetben is.

– Orbán Viktor miniszterelnök korábban úgy fogalmazott, hogy az európai béketáborba ketten tartoznak: a Vatikán és hazánk. Ha azonban az egész világot nézzük, Ázsiát, Latin-Amerikát és általában véve az úgynevezett globális Dél országait, ott már ma a magyarhoz hasonló álláspont van többségben. Így látja ön is?

– Lényegében igen. A nyugat külpolitikáját természetesen elsősorban az Egyesült Államok határozza meg. Ugyanakkor az ukrajnai konfliktus súlya közel sem akkora az amerikai politikai közbeszédben, mint gondolnánk. Ez ott nem egy mindent felemésztő politikai vita, hiába hatnak Washington döntései az egész világra. Számos amerikai valószínűleg nincs is tisztában az ukrajnai háború Európát vagy akár az Egyesült Államokat illető következményeivel. A választásokhoz közeledve az amerikai politika hajlamos a belügyek felé fordulni. Valószínűleg lesz majd valamilyen változás a háborúhoz való hozzáállásban, de azt még nem tudjuk, milyen. A republikánus oldal összességében szkeptikus a Biden-adminisztráció szerepvállalásával kapcsolatban. Bízom benne, hogy hamarosan több ország vezetője a béketábor felé mozdul el, de ez persze csak spekuláció.

– Milyennek tartja az amerikai–magyar kapcsolatokat?

– Nincs alapvető konfliktus Magyarország és az Egyesült Államok között. Nem is lenne oka. Magyarország jó kapcsolatra törekszik az Egyesült Államokkal is. Tény ugyanakkor, hogy a jelenlegi amerikai vezetés ellenségesebben áll Magyarországhoz. Ez szükségtelen feszültséget kelt a két ország viszonyában. A kettős adóztatásról szóló egyezmény eltörlésének valós gazdasági következményei vannak. Ez nem csak a kultúrharc része. Amerikaiként azt szeretném látni, hogy az Egyesült Államok mindig pozitív szerepet töltsön be a világban, támogassa a befektetéseket, a jó gazdasági kapcsolatokat, és egy kicsit vegyen vissza a nyomásgyakorlásból a kulturálisan, civilizációsan eltérő országokkal szemben. Szóval, ha őszinték akarunk lenni az amerikai–magyar viszonnyal kapcsolatban, akkor be kell látnunk, hogy vannak negatív folyamatok. Hosszú távon azonban lehet építeni az együttműködésre. Egyebek mellett ugyanis az átlagos amerikai emberek sem akarják, hogy Washington totálisan agresszív woke politikát kövessen.