Magyar Nabucco-részvétel, magyar Nabucco-nagykövet, magyarországi Nabucco-konferencia. Ha mindez az elmúlt hetekben látott összeurópai diplomáciai offenzívával párosul, vajon ki állíthatja meg az öreg kontinenst és hazánkat, hogy (a Nabucco-projekt sokadszori elhalálozásáról szóló hírekre rácáfolva) két éven belül már Törökország fővárosa és az ausztriai Baumgarten közötti vezetékszakaszt építse?

Körző, vonalzó

Szeptember 18-án Vlada Rusakova, a Gazprom stratégiai fejlesztésért felelős igazgatósági tagja vezetésével delegáció járt a Magyar Fejlesztési Banknál (MFB). Erős János vezérigazgatóval és munkatársaival a Déli Áramlat megvalósíthatósági tanulmányának előkészületeiről tárgyaltak. Munkamenetrendet is meghatároztak, és a Gazprom képviselői nyomvonalvázlatokat is átadtak a magyar félnek, a nyomvonaljavaslat a megvalósíthatósági tanulmány egyik legfontosabb eleme lesz. A megállapodás alapján az új gázvezetékrendszer hazánkban futó szakaszát egy olyan társaság fogja megvalósítani, amely fele-fele arányban orosz–magyar tulajdonban lesz. Az orosz felet a Gazprom képviseli, míg magyar részről a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. alapítja a társaságot, amelyet viszont nálunk fognak bejegyezni. A 2008. február 28-i kormányközi megállapodás a SEP Kft.-t bízta meg a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésével. A SEP Kft. a Mol és a Gazprom 50-50 százalékos tulajdonban lévő cége.

De miért Magyarország mellett döntöttek? Korábban több lehetséges délkelet-európai nyomvonal is felmerült (az egyik Szerbián, Horvátországon és Szlovénián keresztül haladt volna tovább Ausztriába, a másik Törökországból Görögországon, Albánián és az Adriai-tengeren át Olaszországba), ám úgy tűnik, hogy a horribilis összegű gázvezeték-építés és annak járulékos költségei felértékelték Magyarország meglévő vezetékhálózatát.

Nem lehet mellékes Moszkvának, hogy Szerbiából csak egy, vagy mindjárt két országon keresztül juttathatják el a gázt Ausztriába. Amennyiben a Gazprom célja a Déli Áramlattal Baumgarten érintése, akkor Magyarország, földrajzi fekvése következtében, úgymond természetes módon adódik.

Szerettük volna megtudni, hogy melyek is a lehetséges magyarországi nyomvonalak. Az a nagy nyomású földgázszállító vezeték hálózatára pillantva logikusnak tetszett, hogy egy teljesen új nyomvonal (olyan, amelynek mentén most nincsenek vezetékek) létesítésére nem lesz szükség, hiszen mind Szerbiában, mind Baumgartennél kiépített belépési pont található, számos belföldi vezetékkel.

Erre a kérdésünkre sem a Mol sajtóosztályán, sem az MFB-nél nem kaptunk választ. A Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium (KHEM) kommunikációs osztálya lapunkkal közölte, hogy új vezetékek építésére „vélelmezhetően” szükség lesz.

Mivel a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium (NFGM) érdeklődésünkre azt válaszolta, hogy a tárca sem a megvalósíthatósági tanulmány előkészületeiben, sem a közös vállalat létrehozásában nem vesz részt, a KHEM pedig csak az energiapolitikai kereteket biztosítja, és a konkrét egyeztetéseken nem vállal semmilyen szerepet („ez egy cégek közötti egyezmény, így közvetlen beleszólási joga a KHEM-nek nincs”), arra lettünk kíváncsiak, hogy ha a hazai gázvezetékrendszer a Mol kezében, tehát magánkézben (javarészt külföldi tulajdonban) van, és ismereteink szerint a Gazprom sem magyar tulajdonosi többségű vállalat, akkor (feltételezve, hogy a Nabucco-projekt álom marad), vajon mekkora hazánk beleszólása abba, hogy kik, mikor, hogyan, mennyiért építenek alattunk különböző, energiahordozók továbbítására alkalmas építményeket, abba milyen energiahordozót töltenek, és azt kiknek továbbítják?

Ahol kilyukad a térkép

Négy olyan opciót találtunk, amellyel a magyar állam meghiúsíthatja a vezeték megépítését, vagy legalábbis megakadályozhatja annak működtetése során a Gazprom- vagy a Mol-menedzsment szándékainak maradéktalan érvényesítését.

Először is, mint azt az NFGM-től megtudtuk, a vezeték megépítésének van egy feltétele: az, hogy nyomvonalát rögzítsék az Országos Területrendezési Tervben. Az OTRT szabályozását kormányzati feladatként az NFGM fogja össze. Ez az eljárás formalitásnak tűnik.

Másodszor, a KHEM kérdésünkre közölte, hogy a vezetéképítéshez a szakhatósági engedélyeket be kell szerezni, ami az állami ellenőrzést garantálja. Bár ma Magyarországon egy fa kivágásának a megszervezése is évekbe telik, nem valószínű, hogy ha úgy adódik, a magyar kishivatalnokok szembe tudnának menni a mindenkori kormány döntésével.

A harmadik (valójában tehát az első) fék az a tény lehet, hogy az új gázvezetékrendszer közös, 50-50 százalékos magyar–orosz tulajdonban lesz. Tekintve azonban, hogy a többi magyarországi vezeték tulajdonosa a Mol, amely egyben az EU által alkalmazott fogalmi rendszerben a szállítási rendszer üzemeltetője is, illetve, hogy valószínűleg a meglévő nyomvonalak mentén épülnének a vezetékek, továbbá, mivel az MFB vezetését a tulajdonosi jogok gyakorlója (a magyar állam, illetve a kormányzat) nevezi ki és menti fel, ez sem jelent valódi ellenálló erőt a kezdeményező orosz fél és a Mol érdekérvényesítésével szemben. Ha feltételezzük például, hogy a Gazprom-vezetés és a magyar kormányzat közös nevezőre kerül, akkor a fék hatásfoka jelentősen gyengül.

Még egy módja van annak, hogy az állam beleszólhasson a beruházásba és a kiépülő vezetékhálózat működtetésébe.

Soczó Natáliának és Tarjányi Krisztinának a Nemzeti Érdek 2007/1. számában megjelent tanulmányában (Magyarország gázellátásának diverzifikációja) olvasható, hogy „amennyiben az EU gázdirektívája – amely előírja a kötelező harmadik feles hozzáférést – a Blue Stream (Kék Áramlat – itt a Kék Áramlat-2-ről, mai formájában a Déli Áramlatról van szó – a szerk.) esetében is kikényszeríthető, akkor ez a vezeték is alternatíva lehet.

Úgy véljük azonban, hogy az orosz vezeték tulajdonosai könnyen találhatnak megfelelően alátámasztott indokot a szabályozás betartásának elkerülésére”. Ezt úgy kell érteni, hogy elméletileg bárki igénybe veheti a gázvezetéket, ha annak van szabad kapacitása. Amit a gázvezetéket létrehozó tulajdonos nyilvánvalóan nem mindig néz jó szemmel. Ez végső soron azt jelenti, hogy elképzelhető, az orosz fél eléri, hogy a magyarországi szakaszon (is) kizárólag orosz (eredetű, a vezeték tulajdonosai által meghatározott) gázt lehet majd vezetni? Az Európai Unióban egységes, minden tagállamra nézve kötelező szabályozási irányelv a harmadik-feles hozzáférés a meglévő és új infrastruktúrákhoz (55/2003. sz. EU-irányelv, 22. cikkely).

Ezen szabályozás alól azonban az újonnan épülő infrastruktúra tulajdonosa kérhet felmentést, amire a Magyar Energia Hivatal kontrollja után a gazdasági miniszter adhat jóváhagyást, majd az Európai Bizottság élhet kifogással, vagy támogathatja azt.

Mivel a Magyar Energia Hivatal elnökét a gazdasági miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki és menti fel, a fentieket is tekintve adódik a végkövetkeztetés: Magyarország hatalmas orosz gázfüggőségét is figyelembe véve, a Gazpromnak három szűrőn kell keresztülvergődnie ahhoz, hogy saját érdekeit Magyarországon érvényesítse. Ezek közül a leggyengébb (a Gazprommal való kormányzati együttműködés esetén) az állami szűrő, amely adott esetben akár gyorsító, terelő funkciót is felvehet. A másik szűrő a Mol mindenkori menedzsmentjének akarata, melyre még visszatérünk. (A Gazprommal több szinten összefonódó, a Mol gázüzletágát birtokló E.ON elsősorban gázkereskedelemmel foglalkozik.)

A harmadik szűrő pedig a Nabuccóban gondolkodó Brüsszel (a fent leírt mentességkérelmi eljárást természetesen a Nabucco esetén is végig kell járni).

Az ördög a részletekben

Az MFB-től azt az információt kaptuk, hogy a következő Gazprom–MFB-megbeszélés színhelye Moszkva lesz, és nem kizárt, hogy még ez évben létrejön. Jelenleg is dolgoznak a kormányközi megállapodás alapján létrehozandó közös vállalat alapítói dokumentumain. A KHEM kommunikációs osztálya fontosnak tartotta közölni velünk, hogy a Déli Áramlat projekt „több mint egy sima gázvezeték-építési projekt, egy óriási stratégiai földgáztároló kapacitás is lenne Magyarországon, amivel egy jelentős elosztó funkciót tudna betölteni (natural gas hub) az ország.”

A Mol-nak (és az országnak) természetesen az az érdeke, hogy minél több forrásból érkezzen a földgáz. A tranzitforgalom jelentős mértékben megnöveli a Mol üzleti lehetőségeit.

Az OMV osztrák cég bekebelezési szándékának meghiúsítása, a Mol-részvények szövetséges kezekbe adása (saját részvények vásárlása), kiegészítve az elmúlt időszak 60-70 százalékos tőzsdei zuhanásával azonban végeredményben a bevallottnál sokkal érzékenyebben érintette a vállalatot. Mivel a tőzsde feltámadására a közeljövőben nem lehet számítani, a még a legutóbbi időkben is a régióban terjeszkedő Mol rövidesen igen kellemetlen helyzetbe kerülhet, ami jelentősen csökkentheti érdekérvényesítési erejét. Több jel arra mutat, hogy a Molnak úgy kell valamelyik vezeték megépítése a jövőben, mint egy falat kenyér.

A Nabucco megvalósítása nagyon messze van, a Déli Áramlaté valamivel közelebb. A második szűrő tehát gyengülőben. És a Gazprom útjai kifürkészhetetlenek.

Monostori Tibor