Magyarország az anyák igényei alapján építi családpolitikáját

Fűrész Tünde a Család és demográfia – női perspektívák című beszélgetésen elmondta, 2010-ben azt a célt tűzte ki a kormány, hogy az anyák össze tudják egyeztetni a munkát és a magánéletet, valamint, hogy a foglalkoztatáson és a család intézményén alapuló ország épüljön.

Ennek érdekében bevezették a családi adókedvezményt, a gyed extrát, átalakították az óvodai rendszert azzal, hogy ingyenessé és kötelezővé tették azt a gyerekek 3 éves kora után, valamint megduplázták a 10 évvel ezelőtti bölcsődei és óvodai férőhelyeket és személyi jövedelemadó-mentességet kínálnak a legalább négygyerekes, illetve a 30 év alatti anyáknak – ismertette a KINCS elnöke.

Kiemelte, ezek az intézkedések segítik az anyák visszatérését a munkaerőpiacra, és segítenek nekik abban is, hogy könnyebben helyt álljanak a családban. Az intézkedéseknek köszönhető az is, hogy a termékenységi arányszám 1,2-ről majdnem 1,6-ra emelkedett, a 25-49 éves nők foglalkoztatottsága pedig 74-ről 85 százalékra nőtt – tette hozzá Fűrész Tünde.

Valerie Huber, az amerikai Intézet a Nők Egészségéért elnöke úgy fogalmazott, hogy legtöbbször egy nőt a munkahelyi karrierje alapján tartanak sikeresnek, és ha ehelyett családra vágyik, akkor „felelőtlennek és nem elég felvilágosultnak” tartják.

Szólt arról is, hogy vannak kormányok, amelyek a nők érdekeire hivatkozva olyan dolgokat valósítanak meg, amelyek nem is az ő érdekeiket szolgálják, valamint a politika kisajátította és a saját ideológiájával itatta át a nők és férfiak közötti egyenlőség gondolatát. Ez szerinte káros, ezért – mind mondta – vissza kell szerezni a nyelvhasználat felett az irányítást, és újra ideológiamentessé kell tenni a szavakat.

Az általa kezdeményezett abortuszellenes és családpárti genfi nyilatkozatnak is az a célja, hogy ideológiamentesen segítse a nők boldogulását, támogassa az egészségüket, védje a családokat és a nemzetek szuverenitását – mondta el, hozzátéve, hogy eddig 32 ország csatlakozott a nyilatkozathoz, amelynek titkárságát most épp Magyarország látja el.

Jane Wathuta, a kenyai Strathmore Egyetem Családtudományi Intézetének vezetője arról beszélt, hogy országában régen a gyerekek száma mutatta meg a család presztízsét, áldásnak tekintették a gyerekeket, az 1980-as években átlagosan nyolc gyerek született egy családban, és persze fontos volt az is, hogy minél több „munkás kéz” legyen a családban.

Mostanra sokat változott a helyzet, megváltozott az emberek gondolkodása, egyre többen vannak, akik nem akarnak megházasodni, nem akarnak gyereket vállalni, vagy akarnak gyereket, de férj nélkül, és a válás is sokkal elfogadottabb lett – mondta az intézetvezető.

Jane Wathuta megjegyezte, hogy ugyanakkor még mindig tetten érhetőek Kenyában a hagyományos afrikai értékek is, miszerint a család az értékek őrzője, a nő az otthon lelke, és hogy az anyaság örömet okoz.

Madeleine Wallin, a Szülők és Gondozók Európai Szövetségének svéd főtitkára azt hangoztatta, hogy nem könnyű úgy dönteni, hogy gyereket vállalunk és gondoskodunk róla, ráadásul a főállású, sokgyerekes anyák a statisztikában inaktív személyként jelennek meg, holott egész nap dolgoznak és még szabadságra sem mehetnek.

Kiemelte továbbá, mennyire fontos a generációk közötti együttműködés, és a nagyszülők szerepe, segítsége a családok életében.