Magyarország fölveszi a kesztyűt

Ukrajna, az Európai Unió bővítése, valamint az EU hosszú távú költségvetése is napirendre kerül az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács csütörtökön kezdődő, kétnapos brüsszeli ülésén.

A legforróbb téma a csatlakozási tárgyalások megkezdése lesz majd Ukrajnával, amire az Európai Bizottság tett javaslatot. Hiába azonban az Ursula von der Leyen vezette testület akarata, a terv egészen biztosan nem fog simán átmenni. A magyar válasz ugyanis arra a kérdésre, hogy időszerű-e megkezdeni a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával, a határozott „nem”.

Orbán Viktor miniszterelnök szerint Ukrajna uniós tagsága, a csatlakozásról szóló tárgyalások megkezdése ma nem esik egybe Magyarország nemzeti érdekeivel, az Európai Uniónak először stratégiai partnerségi megállapodást kellene kötnie Ukrajnával. A kormányfő a Kossuth rádióban hibának nevezte, hogy az Európai Bizottság azt erőlteti, hogy a miniszterelnökök tűzzék napirendre ezt a kérdést. Szerinte az ülés rosszul lett előkészítve, és nemcsak hazánk, hanem más tagállamok érdekeivel sem esik egybe Ukrajna uniós tagsága. „Mi elég jó állapotban vagyunk ahhoz, hogy ezt el is merjük mondani, akármilyen nyomást is helyeznek ránk” – tette hozzá a miniszterelnök, ami egyértelmű utalás az előbbire. Valóban távolról sem biztos, hogy mindegyik uniós ország vezetése lelkesedne az ukrán csatlakozás perspektívájáért, azonban mivel a legtöbb országban többpárti koalíció kormányoz, gyakran súlyos vitáktól sem mentesen, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy vállalják a politikai támadásokat. A csatlakozási tárgyalások megkezdése ugyanis ezen a ponton leginkább politikai gesztus Ukrajnával (és Oroszországgal) szemben, annak viszont nagyon is erős. Más kérdés, hogy ha már elérhető közelségbe kerülnek a döntés gyakorlati következményei, akkor egészen biztosan lesznek olyan tagállami vezetők, akik megakadályozzák a továbblépést. Nyilván most abban bíznak, hogy mire erre sor kerül, Ukrajna már nem lesz annyira forró téma, mint most.

Addig azonban az Orbán-kormány vállalja fel a vitákat kiváltó álláspontot. Noha a balliberális médiában és politikában hetek óta úgy állítják be Magyarországot, mint egy konszenzust élvező döntés akadályozóját, valójában – ahogyan arra a miniszterelnök is rávilágított – a tanácsban nincs vétózás, a logika fordított: az egyhangúlagosságot igénylő kérdésekben nincs döntés, ha nincs konszenzus. „Nem arról van szó, hogy valakik hoztak egy döntést, és azt mi megvétózzuk, hanem arról, hogy nélkülünk nincs döntés” – mondta. A kormányfő szerint a stratégiai partnerségi megállapodás arra adna lehetőséget, hogy az eltelt időben Ukrajna ténylegesen közelebb tudjon kerülni az unióhoz. Emlékeztetett rá, hogy Törökországgal évtizedek óta húzódnak a tárgyalások, és minden érintett egyre frusztráltabb.

Nemcsak a csatlakozási tárgyalások megkezdése kérdés, hanem az is, miként támogassa anyagilag az EU Ukrajnát. Orbán Viktor szerint ezt pedig az uniós költségvetésen kívül, átláthatóan kell megoldani. Kifejtette, külön kormányközi megállapodással olyan pénzügyi alapot kellene létrehozni Ukrajna támogatására, amelybe minden ország saját belátása szerint fizet be.

A miniszterelnök arra reagált, hogy az Európai Bizottság javaslatot tett a hosszú távú költségvetés, azaz a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keret módosítására. A tagállamok közt pedig több törésvonal is megjelent ebben az ügyben, így egyáltalán nem biztos, hogy sikerül megállapodásra jutni. Az Ursula von der Leyen vezette testület júniusban arra kérte a tagállamokat, hogy hatvanhatmilliárd eurónyi pótlólagos hozzájárulást fizessenek be a közösbe. Ebből a pénzből a bizottság tizenhétmilliárddal támogatná Ukrajnát, kiegészítve még 33 milliárd eurónyi kölcsönnel is. A költségvetés módosítása is olyan kérdés, amihez konszenzusra van szükség a tanácsban. Nagy viták övezik a módosítási javaslatot, már októberben is napirendre került volna a kérdés, de éppen ezért halasztották decemberre.

A tagállamok egy része egyetért a többletbefizetéssel, mások nem – köztük olyan nettó befizetők, mint Írország, Németország, Ausztria, Dánia vagy Hollandia. Azok között pedig, amelyek támogatják, nincs egyetértés az összeg nagyságáról. Ez talán a legnagyobb ellentét – azaz hogy kell-e egyáltalán többet befizetni, és ha igen, mennyit –, de egyéb részkérdésekben sincs egyetértés.

Az elmúlt hetekben az Európai Unió meghatározó vezetői egymás után tárgyaltak Orbán Viktorral és próbálták meg saját érdekeiknek megfelelően befolyásolni a véleményét. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke még november végén járt Budapesten, látogatása folytán nyilvánvalóan nem puhult a magyar álláspont, hiszen bő egy héttel később Orbán Viktor levelet írt neki, amelyben sürgette, vegye le a napirendről az ukrán csatlakozási tárgyalások kérdését, hiszen nincs egység, borítékolhatóan kudarc lesz a vége.

A magyar miniszterelnök a múlt héten telefonon beszélt Pedro Sanchez spanyol kormányfővel, az Európa Unió Tanácsának soros elnökével, akinek az európai egység megőrzésének fontosságát hangsúlyozta. A soros elnök határozza egyébként meg a miniszteri szintű tanácskozások napirendjét, az állam- és kormányfők egyeztetéseiét azonban Charles Michel.

Ám a legnagyobb figyelem nem a fenti telefonbeszélgetést övezte, hanem Orbán Viktor párizsi látogatását. A magyar kormányfő múlt csütörtök este Emmanuel Macron elnökkel vacsorázott az Elysée Palotában és vitatta meg egyebek mellett a közelgő EU-csúcs napirendjét. Ha már a francia fővárosban járt, interjút adott a Le Point hetilapnak is. Nyilvánvalóvá tette, hogy a magyar álláspont stabil: „Ukrajna a világ egyik legkorruptabb országa, ezért nem áll készen a csatlakozási tárgyalásokra.” „Magyarország Ukrajna szomszédja. Akármit gondolnak az emberek Párizsban, Brüsszelben és Hágában, mi pontosan tudjuk, mi folyik Ukrajnában” – magyarázta.

Legutóbbi nyilatkozataiban Orbán Viktor és a kormány más tagjai is felhívták a figyelmet az ukrán csatlakozási folyamatban rejlő veszélyekre. A fentebb már taglalt brüsszeli hozzáállást jellemzi, hogy többnyire nem érvekkel, adatokkal akarják megcáfolni a figyelmeztetések igazságtartalmát, hanem azt keresik, mivel lehet a magyar kormányt alkura bírni, vagy egyenesen zsarolni. Két kérdést hoznak összefüggésbe ezzel az üggyel: az egyik a kárpátaljai magyarság jogainak kérdése, a másik pedig a hazánknak járó, visszatartott uniós forrásoké.

Előbbiben Orbán Viktor a Le Point újságírójával is közölte, hogy a kisebbségi jogok nem képezhetik alku tárgyát, Ukrajnának tiszteletben kell tartania őket a csatlakozási tervektől függetlenül. A kijevi parlament egyébként éppen a múlt héten szavazta meg a törvényjavaslatot a korábban elvett nyelvhasználati jogok visszaadásáról. Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) kétoldalú kapcsolatokért felelős államtitkára erre úgy reagált, hogy alaposan kiértékelik az elfogadott dokumentumot, de már most látszik, hogy messze van a 2015-ös jogok visszaadásától.

Ami az uniós források ügyét illeti, a már említett francia interjúban a miniszterelnök azt mondta, nem szabad összekeverni a technikai kérdéseket, mint például a pénzügyek, a történelmi kihívásokkal. „Az ukrán kérdés történelmi kérdés” – tette hozzá.

Az uniós támogatások és Ukrajna uniós tagságának összefüggésbe hozása tipikus jele annak, mennyire jellemző még mindig az uniós politikában, hogy hazánk – mint 2004-ben csatlakozott „új tagállam” és egyébként sem Nyugat-Európához tartozó ország – tartalmi kifogásait lesöprik az asztalról, és úgy állítják be, hogy Magyarország számára az unió csak egy bankautomata. Ahogyan arra a magyar kormány is számtalanszor rámutatott, az uniós források nem könyöradományok, azok az országnak járnak. Az olyan követelések tehát, hogy a zsebüknél fogják meg a renitens országokat, annak a jele, hogy régiónk országait továbbra is másodrendű tagokként kezeli. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a Magyarországot szakmányban támadó, frusztrációit orbánozásba fojtó német zöldpárti Daniel Freund is azt javasolta, egyenesen függesszék fel hazánk szavazati jogát.