Magyarország kulcsállam

– Nemrég jelent meg új könyve, a Huszárvágás – A konnektivitás magyar stratégiája. Milyenek a visszajelzések?

– A legjobban a közönség érdeklődésének örülök. A társadalomtudomány, a politikatudomány nehéz műfaj, ebben ha pár száz, esetleg pár ezer könyvet sikerül eladni, az már abszolút sikernek számít. Ehhez képest az első, több ezer példányos kiadás már január első felére elfogyott, szóval egy hónap alatt elkelt annyi könyv, ami ebben a kategóriában összesen szokott. Az embereket érdekli a geopolitika és a stratégia. Ez jó jel, függetlenül attól, hogy az olvasó egyetért-e a könyvben kifejtettekkel. Az élet ráadásul naponta produkál olyan híreket, amelyek megerősítik az itt leírt magyarázat érvényességét. Egy alapvetően kritikus vállalatvezetőkkel folytatott háttérbeszélgetésen hangzott el érdekes kritikaként, miszerint ez a könyv valójában csak Kínáról szól, de hol van a többi feltörekvő állam, például Vietnám. Tudtam mondani, hogy hát éppen most érkezik Budapestre a vietnámi miniszterelnök. Az már csak hab a tortán, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában pedig a legfontosabb régiós országként emlegette hazánkat. Szinte mindennap tudnék hasonló példát hozni. Az ilyen konkrét ügyeket nevezem én napi szinten jól működő konnektivitiásstratégiának.

– Erdélyben is voltak könyvbemutatói, ott mit tapasztalt?

– Nagy az érdeklődés, az erdélyi magyarságnak fontos, hogy mit és miért csinál a magyar kormány. A visszajelzésekből úgy látom, értelmes koncepciónak tekintik a stratégiánkat. A konnektivitás stratégiája ráadásul együttműködési szándéknyilatkozat Románia irányába is. Hogy aztán ők élnek-e vele, az persze majd rajtuk múlik, de a szándék a mi részünkről ezzel deklarálva van. A huszárvágás mint motívum pedig talán éppen Székelyföldön ül a legjobban. Végül is a székely lét maga is bravúros dolog.

– Mire számít az angol kiadással kapcsolatban?

– Február elején jelenik meg, nemsokára már előrendelhető lesz. Meggyőződésem, hogy a magyar pozícióra a világ számos pontján van nyitottság, sokan szeretnék megérteni, néhányan követni is, és ezért nekünk a korábbiaknál jóval több energiát kell belefektetni a nemzetközi keretek között is értelmezhető intellektuális megalapozásába és kommunikációjába. Az elmúlt években ebben léptünk előre, sok intézményünk valóban be tudott kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe, de szerintem lehet ezt még sokkal jobban is csinálni. Most egy ilyen irányú, hosszú építkezés közepén vagyunk.

– A Huszárvágásban kifejtett egyik fő gondolat szerint Magyarországnak úgynevezett keystone state, azaz kulcs­államszerepet kell betöltenie, vagyis nem egyik vagy másik blokkba beépülni, hanem összekötő kapocsként funkcionálni. Hogyan mutatkozik meg ez a szerep a gyakorlatban, például az ukrajnai konfliktus esetében?

– A közvélemény-kutatások és az elemzések is arra mutatnak, hogy Kelet-Közép-Európában nem egységes az ukrajnai háborúval kapcsolatos álláspont. A balti államok, Lengyelország – történelmi tapasztalataik miatt egyébként érthető módon – nagyon konfrontatív politikát képviselnek, míg a Balkán és a Kárpát-medence térségének államai visszafogottabbak, békepártiak. A közvélemény-kutatások szerint a magyar, szlovák, osztrák, szerb, erdélyi közvélemény nagyon hasonlóan látja az háború kérdését. Magyarország azért lehet ebben az ügyben kulcsállam, mert a térség többi országának kormánya nem elég erős, vagy nincs benne elég akarat, hogy ezt a véleményt megjelenítse és nemzetközi szinten képviselje. Hazánk viszont felvállalja ennek az álláspontnak a megjelenítését és képviseletét, ezáltal az egész térség érdekének szócsöve lehet a nemzetközi térben. Ez pedig felértékeli Magyarországot; ez tipikusan olyan keystone state viselkedés, amiről a könyvben írok, illetve amire a világ többi táján is felfigyelnek, és amiből aztán diplomáciailag, gazdaságilag és politikailag is építkezni lehet.

– Nemcsak régiónkban, hanem Nyugaton is fordulhat a szél, egyre többet írnak arról a sajtóban, hogy Ukrajna aligha nyeri meg a háborút.

– Régóta mondjuk, hogy ennek a helyzetnek nincs katonai megoldása, és minél inkább erőlteti a Nyugat a katonai megoldást, annál nagyobb az ukrán összeomlás vagy az eszkaláció, a NATO és Oroszország közötti nyílt konfrontáció esélye. Ez ma már a napnál is világosabb. Az oroszok jól alkalmazkodtak, megerősítik a csapataikat, miközben az ukrán erőforrások fogyatkozóban vannak, részben belső problémák, részben meg a külső támogatások elmaradása, a prioritások megváltozása miatt. Nagyon szomorú történet kezd kibontakozni, és hogy ne legyen még szomorúbb vagy még veszélyesebb, ezért most még inkább itt az ideje annak, hogy a diplomácia újra aktivizálja magát.

– A magyar kormány a konnektivitás fontosságát hangsúlyozva bírálja az Európai Unió vezetését is azért, mert a kínai és az európai gazdaság szétválasztására törekszik. Az uniós elit egységesen képviseli ezt az álláspontot?

– A színfalak mögött óriási küzdelem zajlik azzal kapcsolatban, hogy melyik megközelítés legyen a domináns. Egyelőre inkább a kakofónia a jellemző, és az EU külső megítélésének sokat árt, hogy a nemzetközi partnerek nehezen tudnak eligazodni az eltérő jelzésekben. A mi álláspontunk azonban világos: az uniós országok világszinten kis országok, melyek gazdasági ereje abból ered, hogy technikai értelemben fejlett iparuk és szolgáltató szektoruk van. A következő évtizedben akkor tudják ezt a gazdagságot fenntartani, ha az ipari termékeket és a szolgáltatásokat sikerül eladni a nagy népességű és ezáltal nagy piaccal rendelkező országokban. Ehhez pedig nyitottság kell, nem elzárkózás. Ilyen egyszerű.

– A júniusi EP-választás hozhat változást?

– A brüsszeli vezetés politikai értelemben korrupt és alkalmatlan, amivel tovább tetézi a bajokat, ezért mindenképpen változásra van szükség. Igazi fordulat viszont csak akkor várható, ha Európa vezető országai megerősödnek. Európa vezető hatalmai jelenleg gyengék és belső problémáktól szenvednek, ezért ők maguk sem képesek egy világos vonalat kijelölni és azt képviselni. Faramuci módon én éppen az őszi amerikai választásban látom a legnagyobb lehetőséget. A Donald Trump-féle irány és az európai liberálisok közt akkora a szakadék, hogy ha őt választják meg, az uniós elit ismét nagyobb távolságot tart majd Amerikától. Az európai politikában a legnagyobb kárt a Biden-adminiszt­rá­ció­nak való befekvés okozza, az ideológiai szempontok érvényesítése a kontinentális érdekekkel szemben. Sajátos módon tehát Trump megválasztása az európai straté­giai szuverenitás gondolatának és az önálló euró­pai út megtalálásának reneszánszát hozhatja el. Ez nekünk külön jó hír, miközben Trump megválasztása egyébként önmagában is kedvező lenne számunkra.

– Milyen huszárvágással készül a magyar kormány a február elejei rendkívüli EU-csúcsra, ahol a költségvetés lesz napirenden?

– Huszárvágásunk lényege az, hogy nekünk minden megoldás jó. Itt most nem arról van szó, hogy mi szeretnénk valamit, és erről akarjuk meggyőzni őket, hanem hogy ők szándékoznak valamit elérni, amihez szeretnék Magyarország támogatását. Mi egyáltalán nem vagyunk nyomás alatt, minket nem kerget a tatár. Azt már tudjuk, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférésünk rendben lesz. Jelenleg hazánk a forráslehívások listájának elején áll, tehát ebben a költségvetési ciklusban a legtöbb forrásban részesülők egyike. Az EU-ban most hazánk hozzájárulását kérik Ukrajna támogatásához, és készek is vagyunk támogatni az ukránokat, de azt mondjuk, hogy ezt a költségvetésen kívül tegyük meg. Ha azon belül, akkor tárgyaljunk – de ebben az esetben vannak feltételeink. Egészen nyugodtan és magabiztosan tudunk belemenni a tárgyalásba.

– Az Európai Parlament szokás szerint ismét szankciókat követel Magyarországgal szemben. Ez csak a kampányzaj, vagy tényleg el tudnak érni valamit?

– Ez az Európai Parlament baloldali-liberális többségének szokásos bosszúhadjárata Magyarország ellen. Az az igazán szomorú, hogy nemcsak külföldi képviselők, hanem egyes baloldali magyar pártok képviselői is részei ennek a hungarofóbiának. Hiába követeli az Európai Parlament, nem fogunk változtatni a migrációs és genderpolitikánkon. Az EP ilyen irányú döntéseinek nincs kötőerejük, a problémát az okozta az elmúlt években, hogy a meggyengült Európai Bizottság engedni kezdett a parlament zsarolásának, és jogtalanul, érdemtelenül büntette Magyarországot. Ez az Európai Unióban elfogadhatatlan. A bizottságnak az a szerepe, hogy a jogszerűség, a szerződések talaján állva, fair módon tárgyaljon minden tagállammal. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor alkalmatlan a szerepére, és le kell váltani. A másik fontos szempont, hogy Robert Fico egyértelművé tette, amíg ő Szlovákia miniszterelnöke, meg fogja állítani a Magyarországgal szembeni szavazatkorlátozással járó esetleges intézkedéseket. Ez azt jelenti, hogy a kedvezőtlen lengyel választási eredmény után pár hónappal a magyar diplomácia egy bravúros sakklépéssel újra besáncolta magát.

– Magyarország nemcsak a választásra, hanem az Európai Unió Tanácsának soros elnökségére is készül. Nemrég pánikba esett a brüsszeli sajtó, miután felröppent a hír, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke elindulhat a választáson, így ha nem választják meg gyorsan az utódját, ideiglenesen Orbán Viktor veszi át a helyét. Hogyan alakulhat ez a helyzet?

– Alapvetően két feladatunk van. Egyrészt szeretnénk, ha az EP-választáson minél több jó képviselő kerülne a parlamentbe – olyanok, akik Magyarországért dolgoznak Európában, és nem Brüsszelt képviselik idehaza. Másrészt az a feladat, hogy július 1-től december 31-ig betöltsük a soros elnöki tisztséget. Ez mindenképpen nehéz időszak lesz, és Magyarország ebben is képes kulcsállam lenni, kulcs­elnökséget vinni. Felkészültek és tapasztaltak vagyunk, értjük mindkét oldal álláspontját, és stabilizálni tudjuk a jelenleg sajnos teljesen szétesett és rendszerezetlen európai döntéshozatalt. Úgyhogy erre készülünk. A személyi ügyeket illetően túl sok a kérdőjel. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ezek minél gyorsabban és zökkenőmentesebben oldódjanak meg. Ha mégsem sikerül gyorsan döntést hozni, akkor alapszerződések rögzítik, hogy átmenetileg kinek mi a feladata. A miniszterelnök mindenesetre egyértelművé tette, hogy a sajtópletykák ellenére nem európai, hanem továbbra is magyarországi politikai karrierben gondolkodik. Azt hiszem, hogy mindenki megnyugodhat. Brüsszelben és idehaza is.