Magyarország nem hagyja magát

– A megelégedettség olyan isteni ajándék, amely kevés embernek adatik meg. Közel ötvenéves szolgálat után professzor úr ezen kevesek közé tartozónak érzi magát?

– Abban az értelemben igen, hogy soha semmilyen körülmények között nem tettem olyat, amit ne akartam volna, amivel nem értettem egyet. A dolgozószobám falára kitűztem egy Széchenyi-idézetet, és mindig ahhoz tartottam magamat. Eszerint az ember legfontosabb feladata, hogy mindenekelőtt a nemzete érdekeit szolgálja, függetlenül attól, hogy magára nézve milyen következményekkel járhat.

– Egy erdélyi felmenőkkel bíró, sárvári polgárcsaládból származó gyereknek miként nyílt meg nagyvilág?

– Én már az általános iskolában is sok minden iránt érdeklődtem, szüleimnek és tanáraimnak köszönhetően eleinte helyi, aztán országos középiskolai versenyeket, vetélkedőket nyertem. Dilemmát inkább az okozott, milyen pályát válasszak, amit végül a hőn szeretett nagymamám halála döntött el. Így döntöttem az orvoslás mellett.

– Gondolom, jogász édesapja jobban örült volna, ha az ő nyomdokaiba lép.

– Élete végéig bíróként dolgozott. A pártba nem volt hajlandó belépni, ezért szakmai előmenetelre sem számíthatott, nem engedték át az ügyvédi szakmába sem. Édesapám igaz ember volt, mert nemcsak jogot szolgáltatott, hanem az igazságot kereste. Például szemrebbenés nélkül elítélte 1957 januárjában azt a pufajkás gazembert, aki képes volt egy paraszt bácsi összes vagyonát, egyetlen disznaját levágni, amiért aztán havonta kellett raportra mennie a Vas megyei bíróság elnökéhez, aki a szovjet megszállás előtt borbélylegény volt.

– Ha jól tudom, a mai napig kijár a sírjához beszélgetni, olykor tanácsot kérni.

– Természetesen. Édesanyám is élt még, amikor hármasban arról beszélgettünk, hogy az érzékszerveink tökéletlenek, nem képesek minden jelenséget észlelni, de ha nagyon koncentrálunk, még az ismeretlenbe is betekintést nyerhetünk. Ha elkövetkezik a pillanat az átváltozásra, az örök életre, figyeljünk egymásra élők és holtak, mert kapcsolatba kerülhetünk. Két szülőm arcképe itt van a nappali falán, ahol minden nap beszélgetek velük.

– Eleinte fej- és nyaksebészként, majd 26 éven át az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként több százezer orvos-beteg találkozón vett részt és több ezer műtétet végzett, majd jött a fordulat, és Orbán Viktor miniszterelnök felkérésére négy éven át miniszterként szolgált, jelenleg pedig a Magyarságkutató Intézet főigazgatója és tiszteletbeli elnöke, a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia elnöke és miniszteri biztos. Melyik feladat adta a legtöbb kihívást, és melyik a legnagyobb örömet?

– A kihívások folyamatosak az ember életében, amit az én esetemben árnyalt a történelmi helyzet is, hiszen 1992-ben kaptam egyöntetű bizalmat a kórházi bírálóbizottságtól, majd pedig Surján László miniszter úrtól. Miután az Antall-kormány felállt és elkezdődött hazánk közeledése a Nyugathoz, magával hozta többek között azt is, hogy a hazai onkológia minden területén robbanásszerű változásokat kellett véghez vinni.

– Nem félt mindössze 42 évesen a szakmai és emberi kritikáktól?

– Az intézetben elődöm betegsége alatt áldatlan gazdasági és személyi állapotok uralkodtak, miközben folyt az egymásra mutogatás, a tacepaoháború és az állandó vádaskodás. Mivel kilencen pályáztunk az Onkológiai Intézet vezetésére, Surján miniszter úr minden dolgozói rétegből elektort jelölt ki, akik szavaztak a jelentkezőkről. Az én esetemben valamennyi elektor szavazatát megkaptam, tehát úgy állhattam munkába, hogy engem a dolgozók választottak meg, stabil alapot adva 26 éves vezetői munkámhoz.

– És az a negyedszázad számos kihívást, kínlódást, ugyanakkor nemzetközileg magasan jegyzett eredményt és sikert hozott.

– Az Országos Onkológiai Intézet 2018-ra Európa egyik legjobb rákintézete lett. 2008-ban nemzetközi akkreditáció során egy francia intézet és mi szereztük meg Európában a legmagasabb minősítést. Amikor engem miniszterelnök úr a parlamenti dolgozószobájába hívatott, őszintén szólva azt hittem, valaki a környezetében daganatos betegségben szenved.

– Nem ez lett volna az első eset főigazgatói praxisában…

– Mi koldust és királyfit egyformán kezeltünk. Soha nem tettünk különbséget, mert nincs jobb- vagy baloldali rák. Teljesen mindegy, hogy munkanélküli, párttitkár, esztergályos vagy államelnök volt-e az illető, abban a helyzetben egy segítségre szoruló embertársunk. Soha nem érdekelt senki vagyoni helyzete vagy ideológiai irányultsága, az orvosi eskü nem erről szól.

– Felfelé a parlamenti lépcsőkön eszébe jutottak azok a miniszterelnökök Grósz Károlytól Antall Józsefen át Horn Gyuláig, akiket gyógyítottak?

– Nem. Gyorsan történt minden. Miután benyitottam az előtérbe, leültettek egy fotelbe, és máris jött ki Varga és Rogán miniszter úr, mögöttük pedig Orbán Viktor az irodájából. Amikor meglátott, azt mondta nekem, ő Klebelsberg Kunó utódját keresi. Akkor nagyon nehéz helyzetben van, miniszterelnök úr, válaszoltam, majd az irodájában történt hosszas beszélgetést követően megkérdezte, vállalnám-e a miniszterséget. Mondtam, nagyon megtisztelő, de engedje meg, hogy előbb csináltassak egy EKG-t. Ez pénteken történt. Vasárnap csörgött a telefonom és a miniszterelnök úr megkérdezte, rendben van-e a szívem. Igen, minden szempontból, válaszoltam.

– Minisztersége első évében kezdeményezte és alapította meg a magyar onkológia nemzetközi tekintélyét tovább erősítő Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémiát, amely néhány hete tartotta budapesti konferenciáját.

– Mivel az Onkológiai Intézet 2018-ig minden lényeges területen jó nemzetközi eredményeket ért el, lehetőség nyílott arra, hogy kezdeményezzem egy 21 országot tömörítő akadémia létrehozását és a magyar kormány támogatását kérjem hozzá, amit 2019-ben meg is kaptam. Ez a bizonyítéka annak, hogy az eredmények, amiket Eckhardt Sándor vezetésével 22, majd az enyémmel 26 év alatt elértünk, semmiben sem maradnak el attól, ahova 1945 és 1990 között a nyugati országok gyorsabban eljutottak.

– Akkor az akadémia világviszonylatban is egyedülálló konglomerátum?

– Igen, mert általa közel 500 millió ember érintett Európában és részben Ázsiában is. A pandémia idején az akadémia tevékenysége is lefékeződött. Most megint eljött az idő, amikor a nemzetek szakmai együttműködése Magyarország koordinálásával óriási földrajzi területen sokat tehet az emberélet megmentése érdekében. Pintér Sándor miniszter úr felkérésére elvállaltam a megújult kuratórium szervezését és az akadémia elnöki tisztét, és ezzel a budapesti konferencia tekinthető a folytatás kezdetének. A medicina oldaláról nézve ez óriási lehetőség a magyar tudomány előtt, amivel, élvezve a kormány támogatását, élni kell.

– De jelenleg a Magyarságkutató Intézetet vezeti, ezért adódik a kérdés, nem bánta meg, hogy kilépett az orvoslásból?

– Ezzel úgy voltam a kormányba kerülésem előtt, akkor 68 évesen, hogy amit a magyar onkológiáért meg lehetett tenni, azt megtettem, és sok minden mellett miniszterségem idején még létre tudtam hozni az utolsó vármegyei onkológiai centrumot, ami európai viszonylatban is egyedülálló. Miniszterelnök úr négy évre kért fel. Ezt napra teljesítettem. A kormány átalakítása 2022-ben a lehető legracionálisabb intézkedés volt, amivel személy szerint magam is egyetértettem. Gondoljunk a jogellenesen visszatartott uniós pénzekre, az ukrajnai háborúra, az állandósult migrációs kiadásokra. A kormánynak a gazdaságot, a haderőt kellett erősíteni, hiszen jelenleg ezek hazánk prioritásai. Elsőként a gazdaság, utána a hadsereg, de ugyanúgy fontos a templom és az iskola is.

– Szakmai tudását, emberségét és tisztelettudó viselkedését az ellenzék viszont képtelen volt tudomásul venni. Állandóan támadták és támadják ma is.

– Ennek két oka van. Az egyik az, hogy én a hitem mellett mindig kiálltam. Senkinek kétsége sem lehet afelől, milyen a viszonyulásom a keresztény hithez és a hit tételeihez. A másik pedig a magyarságom. Életem nagy élményének a magyar kultúrába, hagyományba és történelembe való születésemet tartom, ez sem volt titok soha. A támadások viselése közben teljes meggyőződésből végzem a munkámat, és úgy gondolom, annak az eredményei lényegesen meghaladják ellenségeim próbálkozásainak hullámveréseit. Az igaz, hogy amíg főigazgató voltam, engem nem kezdett ki és nem támadott meg senki, hiszen az emberek segítségért vagy köszönetet mondani jöttek. Én főigazgatói kinevezésem napjától, 1992. július 5-étől senkitől egyetlen fillér hálapénzt sem fogadtam el. Érdekes módon miniszteri kinevezésem napjától beindult a rágalmazói nagyüzem, még olyan politikusok is ócsároltak, akik előtte hozzám jártak gyógyulni.

– Attól a pillanattól többé nem járt a tisztelet?

– Csak két esetet említek. Felállt az MSZP-s Bangóné a Parlamentben, és szakmai ostobaságok sorozatát zúdította a fejemre. Kivártam a soromat, és azt válaszoltam neki, ahhoz, hogy értelmesen szóljon hozzá napirend előtt, hiányzik hat év egyetem, még a középiskola is talán, és több száz könyv elolvasása, több évtizedes gyakorlat, tisztelt képviselő asszony. Egy másik fiatal képviselő azt hányta a szememre, hogy kevés az orvos, miközben ő és az édesanyja közös cége azzal foglalkozott, hogy orvosokat közvetített nyugatra.

– 2022-ben megszűnt miniszteri megbízatása.

– Miniszterelnök úr javasolta, hogy vegyem át a Magyarságkutató Intézet vezetését, mellette miniszterelnöki biztosként egészségügyi kérdésekkel foglalkozzak, köztük az onkológiai akadémia sorsával.

– Bő egy éve át is vette az akkor már az ön közreműködésével nemzetközi eredményeket is felmutató intézetet, ahol viszont aggályos személyi és gazdasági helyzet fogadta.

– Azonnal szakmai, gazdasági és tudományos átvilágítást rendeltem el, valamint újjáélesztettem a Tudományos Tanácsadó Testületet, közben rendeztük a gazdasági és a személyi problémákat is. Gyors beavatkozásra volt szükség, hiszen az intézet létrejötte megmozgatta az archeogenetikát, a történetírást, a régészetet és a társszakmákat, elegendő például az abasári feltárásokra utalni. Maga az alapgondolat régi, éppen tízesztendős, és úgy kezdődött, hogy megkerestem Erdő Péter bíboros urat azzal a felvetéssel, hogy a legnagyobb valószínűséggel Árpád-házi származásúak lehetnek a Székesfehérvárról átszállított kilenc csontváz közül a III. Béla és felesége földi maradványainak tartott csontok. Bíboros úr – köszönet érte – hozzájárult az archeogenetikai vizsgálatokhoz. Ez volt az alapvető feltétele annak, ahol most tartunk, értelemszerűen az intézet megszületésének is.

– Amit eleinte gúnyos kritikákkal illettek a nemzetközi sikerek ellenére is a balliberális tudományos érdekkörök, tevékenységét nevetséges csontvadászatnak, felesleges költekezésnek nevezve…

– Pedig az egzakt tudomány eredményeivel nagyon nehéz vitatkozni. A Mátyás-templomban őrzött csontmintákat például négy különböző csapat vizsgálta, mert egy eredmény még nem eredmény. Voltak, akik nem produkáltak semmit. A göttingeni egyetem Archeogenetikai Intézete a kódolt mintákban ugyanarra jutott, mint mi. Tudomásul kell venni, ahhoz, hogy a magyar eredetkutatásban támadhatatlan eredményt mutassunk fel, legalább hét-nyolc tudományágnak kell összedolgoznia, mert az archeogenetika sem képes egyedül választ adni minden kérdésre. Az intézet létrejöttére bizonyos idő elteltével szerintem úgy fognak majd gondolni, mint ami a magyar történetírást, a magyar klasszika-filológiát és a társadalomtudományok egy jelentős részét alapvetően kimozdította az eddig rá jellemző változhatatlanság állapotából. A lehetőségek tárháza reményteli jövőbe mutat.

– Röpke tíz év alatt világraszóló eredményeket produkáltak, de Mátyás király maradványainak azonosításával a mai napig adósak.

– Mátyás király szervezetének átörökítőanyagát meghatároztuk természetes fia, Corvin János maradványaiból. Eddig több mint 600 csontvázat vizsgáltunk meg, közülük 400-at pontosan meg is határoztunk. Sajnos 130 esetben annyira degradálódott a DNS, hogy a folyamatot meg kell ismételni egy újabb módszerrel. Ha 80-at vagy 100-at meg tudunk határozni, és abban benne lesz Mátyás, akkor visszavonhatatlanul kijelenthetjük az azonosítás tényét. A vizsgálatokat várhatóan az év végéig sikerül befejezni.

– Régen dédelgetett álma egy, a dicső királyainkhoz méltó emlékhely megépítése Székesfehérváron. Ebben a megőrülni készülő Európában lát-e rá esélyt?

– Csak tőlünk függ, hogy akarjuk-e a királyaink által választott nyughelyet helyreállítani és egyben megadni nekik a végtisztességet, hasonlóan például Angliához, Franciaországhoz vagy Lengyelországhoz. Ez lenne méltó a magyar uralkodókhoz, és ez lenne méltó a magyar nemzethez. Harminchárom Árpád-házi szentet, boldogot és szent életű személyt számoltam össze, ez pedig alig kevesebb, mint az európai dinasztiák szentjei összesen. Ez is azt bizonyítja, hogy példaértékű kultúrtörténeti szerepet játszottunk Európa életében, ezért ha valamivel, ezzel foglalkozni kell. Hála Istennek, egyre nagyobb az egyetértés mind a kormányzat, mind Erdő Péter bíboros úr és a püspöki kar, az önkormányzat és a civilek között.

– Professzor úr! Mi, hetvenesek ezt a kultikus emlékhelyet láthatjuk még?

– Felépíteni rövid időt vesz igénybe, gondoljunk például a budai vár rekonstrukciójára. Az is néhány év alatt megtörténik. Az, hogy mi megláthatjuk-e még az életünkben, az a genetikánkon, az immunrendszerünkön, a jó Istenen és nem utolsósorban a magyar költségvetésen múlik.