Magyarország nem volt partner a tehetetlenségben

– Európa-szerte tombol a koronavírus-járvány harmadik hulláma. Több nyugati ország ezekben a hetekben újból lezár. Mindeközben az brüsszeli vakcinabeszerzések iszonyú lassan haladnak, a magyarországi átoltottsági arány immáron az uniós átlag kétszerese. Mit mutat az uniós intézmények ilyen fokú tehetetlensége?

– Ahogy a miniszterelnök is mondta már: volt egy jó elképzelés, aztán egy rossz kivitelezés. Volt abban ráció, hogy közös legyen a vakcinabeszerzés: ha egy blokk közösen lép fel, komolyabb vásárlóerőt, alkupozíciót és tárgyalási esélyeket képez, mind az ár, mind a mennyiség tekintetében. Ezt diktálná a piacgazdasági logika. A megvalósításban viszont azt láttuk, hogy néhány EU-n kívüli ország – Egyesült Királyság, Izrael, Amerikai Egyesült Államok, Szerbia – sokkal gyorsabban tudott haladni az oltásokkal. 

Az Európai Bizottság tárgyalói ebben a kemény üzleti világban elvéreztek.

Magyarország viszont semmiképpen nem vádolható hűtlenséggel: pusztán nem volt partner a tehetetlenségben. Tiszteletben tartva a közös vakcinabeszerzést, hazánk azt a legális utat választotta, hogy saját maga is, más forrásokból próbál vakcinát szerezni, Oroszországból és Kínából – sikerrel. Egymillióval kevesebb oltottunk lenne, ha nem tesszük meg ezt a lépést. Mindegy, honnan jön a vakcina, amit Magyarországon jóváhagytak a megfelelő hatóságok, azzal oltani kell. Még mindig nagyon magas a fertőzöttek aránya, magasan tetőzik a harmadik hullám Magyarországon – életet az oltással tudunk menteni. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ adatai szerint egyébként Magyarország vezet a felnőtt lakosság átoltottsági aránya tekintetében (2021. 04. 14-i adat). Én azért drukkolok, hogy minden magyar regisztráljon az oltásra. Nagyon fontos, hogy mindenki felismerje: nincs más megoldás. Ez a védekezés egyetlen módja.

– Az Európai Parlament néhány hete perrel fenyegette az Európai Bizottságot arra az esetre, ha a testület nem hajtja végre a jogállamisági mechanizmust. Mit gondol erről az Európai Parlament képviselőjeként?

– Nagyon szégyelltem magam. Nem jogász vagyok, hanem közgazdász, de a jogérzékem erős. Azt gondolom, hogy tiszteletben kell tartanunk az európai szerződéseket, mivel ez az Európai Unió működésének alapja. Azért szégyenkezem, mert az Európai Parlament felrúg minden írott és íratlan szabályt. A testület nehezen fogadja el, hogy a tanácsban született egy megállapodás a többéves pénzügyi keretről és az új válságkezelési eszközökről, amelynek az is a részét képezte, hogy a parlament által áterőltetett – és a tanács által minősített többséggel elfogadott – úgynevezett jogállamisági mechanizmust hogyan kell értelmezni. A parlamenti szöveg nagyon veszélyes volt, tág értelmezésével politikai fegyverré válhatott volna bizonyos kezekben. Az Európai Tanács adott egy értelmezést ehhez, amihez joga van. Ne felejtsük: az Európai Tanács a legfőbb politikai döntéshozatali szerv. Azt, hogy az Európai Parlament mind decemberben, mind márciusban egy határozattal semmibe vette az állam- és kormányfők egyhangúlag hozott döntését, felháborítónak tartom. Ezzel felrúgják azt az intézményi konstrukciót és intézmények közötti egyensúlyt, amely a mindennapjaink alapja. Hogy lehet jogállamiság-ügyben vádaskodni, amikor az egyik európai uniós intézmény, történetesen az EP az uniós jogot nem tartja tiszteletben?!

Azt gondolom, hogy ez az Európai Parlament működésének fennállása óta az egyik mélypontja.

– A Fidesz nemrégiben véglegesen szakított a balra tolódott EPP-vel. Hogyan változik meg saját európai parlamenti munkája a néppárt frakciójából és pártcsaládjából történő kilépés után?

– Egy rossz házasságnak tettünk pontot a végére. Az Európai Néppárttal a vitáink elmérgesedtek, három okból is. Először, mert a néppárt egy része is beállt a Magyarországot becsmérlők sorába.

Az más kérdés, hogy a folyosón sokszor elmondták nekünk, hogy ez az elvárás irányukba a sajtó és bizonyos civil szervezetek részéről, és nem tehetnek mást,

amit én rendkívül gyáva és tisztességtelen magatartásnak tartok. Ez egy napi harc volt már a „házasságon belül”, amiben nem jó hosszan együtt élni. Másrészt azt tapasztaltuk, hogy a néppárt egyre több témában nem középen keresi a kompromisszumot, hanem inkább az elveit feladva elmegy balra. Ezt különösen azok a képviselő kollégák tudják alátámasztani, akik Magyarország EU-csatlakozása, 2004 óta az EP-ben dolgoznak. Van olyan téma, amely régen vörös vonal volt, de a néppárt ma már könnyedén átlépi. Én magam gazdasági témákban megéltem, hogy eleinte még ellenállunk, ám ha egy szövegben meg kell állapodni, akkor ahelyett, hogy középen vagy akár a jobboldali pártokkal próbálnánk szövetséget keresni és ott építkezni, inkább beadja a derekát a Európai Néppárt és elmegy balra. Úgy éreztük, hogy a mi értékeink és érdekeink ezt a sok elvtelen kompromisszumot nem teszik lehetővé. Harmadrészt pedig, és ez volt az utolsó csepp a pohárban, hogy mivel a néppártnak nem volt meg a többsége a Fideszt kipenderítéséhez, a politikai problémát jogi megoldással gondolták orvosolni. Úgy akarták a néppárti frakció működési szabályzatát megváltoztatni, hogy bevezetnek egy felfüggesztett státuszt, hogy leképezzék azt, ami a pártcsalád szintjén volt, ám ezzel mi fontos jogosítványokat veszítettünk volna el. Tulajdonképpen a kilépéssel tudtuk csak megoldani azt, hogy teljességükben megmaradjanak a képviselői jogaink. 

Kevesebb képviselői joggal rendelkeztünk volna felfüggesztve, mint most, hogy elhagytuk a frakciót.

De ha az ember felelős a választóinak, nem teheti meg, hogy lekorlátozza ilyen szabályok elfogadásával a jogait. Jelenleg átmeneti időszakban vagyunk, a függetlenek között dolgozunk. Tizenkét fideszes képviselő – de a néppártban maradt KDNP-s képviselővel is egyeztetünk, úgyhogy mondhatjuk nyugodtan, hogy tizenhárom képviselő – szavazata nagyot nyom a latban. Tizenhárom szavazat nagyon sok is lehet egy kiélezett vitában – ne felejtsük el, hogy Ursula von der Leyent kilenc fős többséggel választották meg. Ha a Fidesz akkor másképp szavaz, most nem ő lenne az Európai Bizottság elnöke. Azért mondom, hogy átmeneti állapotban vagyunk, mert most még folyik a gondolkodás arról, hogy a parlamenti bizottsági tagságainkat visszakapjuk-e. A független képviselőknek is van bizottsági tagságuk, ennek kell a megoldását megtalálni a frakcióknak. Ez egy technikai ügy, azt gondolom, hogy az új helyzet csak ez után juthat nyugvópontra. Jobboldalról egyébként nagyon sok megkeresést kapunk. Többen már tűkön ülnek, hogy fordítsuk fel kerekestül az Európai Parlament ülésrendjét, legyen új képviselőcsoport. Én nem látom az érdekérvényesítési képességünk gyengülését – sőt, azt gondolom, hogy a szabadságunkat így nyertük vissza.

– Nagycsütörtökön találkoztak a magyar, az olasz és a lengyel jobboldal vezetői Budapesten. Mit vetít előre az Orbán–Salvini–Morawiecki találkozó a magyar konzervatív EP-képviselők számára?

– Szerintem ez egy nagyon fontos politikai találkozó volt, egy első lépés, egy jelzés a világnak. Ugyan mi léptünk ki előbb a néppárti frakcióból, majd később az Európai Néppártból is, ám ez nem azt jelenti, hogy mi változtunk valamilyen irányba, hanem úgy gondoljuk, hogy a néppárt ment el balra. Úgy látjuk, hogy van egy olyan európai választói közösség, amely most képviselet nélkül maradt. Ezeket az erőket kell egyesíteni. Ez magas szintű politikai találkozó volt, amelyen három uniós tagállam képviselői – olyan erők, melyek kormányon vannak – találkoztak. Az unió egyik legnagyobb tagállama, Olaszország, a szintén nagy Lengyelországgal és a közepes méretű Magyarországgal fontos erőt képvisel. Ez hosszú távú építkezés, hosszú távú munka. Nem arról van szó, hogy házasságszédelgőként az egyik kapcsolatból rögtön egy másikba kell beleugrani, hanem el kell kezdeni építkezni. A közös otthont fel kell építeni – ez a munka folyik most.