Hirdetés

– Három napot töltött Budapesten az Európai Parlament Libe bizottságával. A misszió kimondott célja az volt, hogy tanulmányozza az Orbán Viktor kormányának politikája által a jogállamiságon ejtett sebeket. Mit kell tudni erről a delegációról?

– A mostani tanulmányút magának a Libe-bizottságnak a kezdeményezésére jött létre, és nem esik a hetedik cikk szerinti eljárások hatálya alá. Azok csakis az Európai Tanács hatáskörébe tartoznak, és jelenleg holtponton vannak, mivel sok ország nem akar részt venni ebben a visszaélésszerű politikai támadásban. A mi missziónk az Európai Parlament hét frakciójának képviselőiből állt, akik közül csak spanyol kollégám, Jorge Buxadé és jómagam nem vagyunk Orbán Viktor miniszterelnök nyílt politikai ellenfelei. Jorge Buxadé pártja, a Vox az Európai Konzervatívok és Reformerek, az általam képviselt Nemzeti Tömörülés pedig az Identitás és Demokrácia-frakciócsoportnak a tagja. A Libe-bizottság összes többi tagja ellenben baloldali és szélsőbaloldali, akiket az a meggyőződésük hozott Magyarországra, hogy igazságot kell tenniük. Ezért tehát elfogulatlanságra, objektivitásra aligha lehetett számítani tőlük. A missziót szándékosan azért hozták létre, hogy nyomást gyakoroljanak a magyar kormányra, különösen a választások előtt.

– Ez nem a belügyekbe való beavatkozás egy formája?

– De igen. Külön visszásnak tartom, hogy Donáth Anna az utolsó pillanatban váltotta fel a Renew Europe-képviselőcsoport egy másik tagját. Ez eleve összeférhetetlen, hiszen ő magyar, és részt vesz a magyarországi politikai kampányban is. Ilyenre korábban nem volt példa. Három évvel ezelőtt ugyanebben a témában tagja voltam egy lengyelországi missziónak is, amelyben a Libe-bizottság megtagadta egy konzervatív lengyel európai parlamenti képviselő részvételét annak ellenére, hogy az illető nem volt a vizsgálat tárgyát képező PiS tagja. Azt mondták, nem lehet valaki egyszerre „bíró” és érdekelt fél. Úgy tűnik, hogy Donáth Anna esetében ez már nem jelent problémát, még úgy sem, hogy jelenleg épp az ellenzéki előválasztás zajlik.

Korábban írtuk

– Hogyan vizsgálta a bizottság a magyar jogállamiság helyzetét?

– Nagyon rövid találkozók véget nem érő sorozatával. Három nap alatt 84 beszélgetőpartner érkezett hozzánk, többségük baloldali. A program rendkívül sűrű volt, nem hagyott időt a dolgok végére járni. Különösen problémás, hogy helyszíni látogatásokra sem adódott lehetőség. Az alapos vizsgálathoz arra lett volna szükség, hogy elmenjünk szerkesztőségekbe, menedékkérő központokba, helyi egyesületekhez, de mindez képtelenség volt az idő rövidsége miatt. Elejétől fogva elfogult küldetés volt ez, egyetlen céllal: hogy komoly vizsgálat látszatát keltse, amelynek alapján aztán majd közzé lehet tenni egy Magyarországot elmarasztaló jelentést. Ezt alighanem már az utazás előtt megírták.

– Melyek voltak a leghasznosabb beszámolók, és milyen tanulság vonható le belőlük?

– Találkoztunk miniszterekkel, ellenzéki vezetőkkel, de újságírókkal, a civil társadalom képviselőivel, akadémikusokkal és bírákkal is. Amit hallottunk, az számomra azt erősíti meg, hogy Brüsszel és az európai baloldal igazi sztálinista pert folytat Magyarország ellen. A több­órás vita során számos általános, nagy szavakat hangoztató kritikát hallottam a kormány politikájával szemben, de egyetlen tényt, konkrétumot, pontos példát sem, amely a jogállamiság bármilyen megsértését bizonyítaná. Elhangzottak jogosnak tűnő, de sokkal inkább groteszk megjegyzések, ezeknek azonban semmi közük nem volt a vizsgálatunk tárgyához, egyik sem volt több, mint puszta vélemény. Elvileg azért jöttünk, hogy megnézzük, nem sérül-e a jogállamiság, de csak üres szólamokat, politikai és ideológiai álláspontokat hallottunk.

– Ugyanakkor vádból nincs hiány: a sajtó pluralitásának hiánya, a bírói függetlenség megszűnése, a migránsok és az LMBTQ-emberek jogainak megsértése…

– A sajtó pluralizmusa sokkal valóságosabb és érezhetőbb Magyarországon, mint sok uniós országban, köztük sajnos Franciaországban is. Itt a saját szememmel láttam ellenzéki újságokat és magazinokat az újságosbódék első polcain, méghozzá szép számmal. Még karikatúrákat is Orbán rokonairól, ami Franciaországban Macron rokonaival kapcsolatban elképzelhetetlen lenne. A magyar bírákkal, illetve a kormány és az ellenzék politikusaival folytatott találkozók során meggyőződhettem arról, hogy a magyar jogrendszer jól működik. Úgy tűnik, hogy a bíráskodás itt függetlenebb a végrehajtó hatalomtól, mint Franciaországban, ahol a köztársasági elnök (aki egyben a végrehajtó hatalom feje – a szerk.) közvetlenül részt vesz a bírák, ügyészek, sőt még az Alkotmánybíróság tagjainak kinevezésében is.

– Migránsok…

– Ami a migránsokat illeti, Magyarország szó szerint hajtja végre az európai szerződésekben vállaltakat, különösen a schengeni megállapodást, és szuverén módon, visszaélés vagy túlzott erő alkalmazása nélkül védi a határait. Litvánia nemrég még Magyarországnál is szigorúbb törvényt fogadott el a Fehéroroszországból érkező illegális bevándorlókkal kapcsolatban, de ez nem zavarja az Euró­pai Uniót, mivel ez az Oroszországgal való konfliktus része.

– LMBTQ-emberek…

– Ami az úgynevezett LMBTQ-embereket illeti, nincs magyarázata annak, hogy nekik miért kellene eltérő jogokkal rendelkezniük, mint másoknak. A jog egyetemessége azt jelenti, hogy minden polgárnak ugyanazok a jogai. A kérdés tehát itt az, hogy Magyarországon tiszteletben tartják-e az emberi jogokat. És a válasz az, hogy igen. A magyar kormány, amely, mint ahogy az eddigi választási eredmények is mutatják, széles körű támogatottságot élvez, teljesen legitim módon védi határait, a családot, valamint a közös keresztény civilizációnkon alapuló nemzeti és európai identitást. Ezek a kormány jogkörébe tartoznak, és semmiképpen sem olyan ügyek, amelyekbe Brüsszel beavatkozhat.

– Akkor mégis minek tudja be a támadásokat?

– Nem véletlen, hogy Magyarországot és Lengyelországot, amelyek Európa két legstabilabb többséggel megválasztott kormányával bírnak, folyamatosan támadja Brüsszel. A brüsszeli technokraták, akik maguk sem választások útján kapták meg pozíciójukat, nem akarnak valódi demokráciát. Egyszerűen arra törekszenek, hogy egyre több hatalmat szerezzenek egy centralista logika alapján, amely még az európai föderalizmuson is túlmutat. A demokráciáért, a szuverenitásért és a szabadságért folytatott küzdelemben azonban Magyarország nincs egyedül, és sokaknak mutat utat.