Az Alföldön akár két héttel is nőhet az extrém magas hőmérsékletű időszakok hossza egy évben, és ennek jelentős egészségkárosító hatása lehet – erre a következtetésre jutottak azon tanulmány szerzői, amelyet az Akadémia elnökének felkérésére készített mintegy hatvan tudós a magyarországi klímaváltozásról. A Környezeti jövőkép – Környezet- és klímabiztonság címet viselő munka egyike az MTA elnöke által kezdeményezett Köztestületi Stratégiai Programok alapján készülő összegzéseknek. A Magyarországon várható hőmérséklet módosulás az Alföldet sújtja majd legerőteljesebben, és a legnagyobb melegedéssel ősszel kell számolni.

Magyarország ökológiai lábnyoma, amely a beépített felszínt, valamint az ország lakosságának ellátásához szükséges területi igényt mutatja, jelenleg mintegy másfélszerese az ország területének, azaz életmódunkkal a jövő nemzedékeket terheljük – olvasható a Bozó László akadémikus, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnöke által koordinált stratégiai programot részletező kötet lapjain. A tanulmány előrejelzéseket tartalmaz a klímaváltozás magyarországi hatásairól: a 2021 és 2040 közötti időszakra vonatkozó adatokból kiderül, hogy a hőmérséklet-változás az Alföldet sújtja majd a leginkább, és a legnagyobb emelkedés (1,4 Celsius-fok) az őszi hónapokban válik jellemzővé. A tél átlagosan 1 Celsius-fokkal válik enyhébbé. Az Alföld egyes térségeiben akár 14 nappal is emelkedhet éves szinten az I-es fokozatú hőségriasztások időtartama, ami jelentős egészségkárosító hatással jár. Az extrém magas hőmérsékletű napok előfordulásának emelkedésével párhuzamosan lényegesen – akár 12-15 nappal– csökkenhet azon napok száma, amikor a hőmérő fagypont alatti hőmérsékletet mutat. A változás a melegedés mellett a csapadékból érzékelhetően kevesebb esik majd. Magyarországon a legnagyobb szárazodás télen várható, de mérséklődhet a tavasszal és nyáron lehulló csapadék mennyisége is. Az enyhébb téli időjárás következményeképpen elszaporodhatnak a kártevők (pl. a hazai nyírfaerdőket pusztító gyapjaslepkék).

Az időjárási szélsőségek komoly terheket rónak az egészségügyben dolgozókra és a katasztrófavédelem munkatársaira is. Hőségriasztások idején növekszik a halálesetek, valamint a szív- és érrendszeri megbetegedések, embóliák, agyvérzések száma. A tartósan meleg időjárás próbára teszi az emberi szervezetet, testi és lelki tüneteket válthat ki, és a nyári melegben a járványok is könnyebben terjednek.

A tanulmány szerzői felhívják a figyelmet az épített környezet fenntarthatóságára, hiszen a természeti környezet változásai szoros összefüggést mutatnak a települések gyökeres átalakulásával. A hagyományos városi terjeszkedés helyett például a már rendelkezésre álló városi környezet hasznosítását szükséges előtérbe helyezni, figyelemmel a beépítési sűrűségre, a zöldterületek elengedhetetlen fejlesztésére és a környezettudatosabb építkezésre.

A program készítői általánosságban három válaszlehetőséget, három társadalmi forgatókönyvet vázolnak a változásokra. Az oktatási és humántőke-központú forgatókönyv a népesség szerkezetének változásából adódó veszélyekkel számol, például azzal, hogy a diplomás réteg jelentős növekedése beavatkozás nélkül társadalmi feszültségekhez vezethet. A forgatókönyv a következő 10-15 év tennivalóit a humántőke radikális megújítása, a társadalom tanulóképességének átalakítása köré rendezi. Az iparkamarai forgatókönyv a gazdaság logikáját helyezi előtérbe. Eszerint a változások sebessége tovább növekszik, a kiszámíthatóság nehézségei pedig a fejlett gazdaságok számára is problémát jelenthet. E forgatókönyv szerint gyakoribbá válhatnak a nemzetközi súrlódások, a kormányok pedig legfeljebb középtávú tervek készítésére lesznek képesek, mert a hosszú távú előrejelzések folyamatos pontosításra szorulnak. A harmadik, a lassú növekedés forgatókönyve elismeri a gazdasági növekedés fontosságát, azzal a kitétellel, hogy az nem járhat a társadalmi feszültségek növekedésével. A dokumentum szerint nem az egyes forgatókönyvek tiszta megjelenése, hanem azok különböző elegyei várhatók.

A Magyar Tudományos Akadémia által felkért kutatók „Környezeti jövőkép” stratégiai programjának kidolgozásában Bozó László mellett olyan neves tudósok vettek részt, mint Láng István akadémikus, klímakutató, Vári Anna, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének munkatársa és Horváth Levente, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karának kutatója. Az általuk szerkesztett kötet nemcsak a lehetséges éghajlati forgatókönyveket, a nemzetközi klímapolitikai együttműködések és a megújuló energiaforrások használatának lehetőségeit vázolja, hanem utat mutat a változáshoz való alkalmazkodás módjait, valamint a fenntartható fejlődés érdekében szükséges teendőket illetően is.

A dokumentum egy új Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia kidolgozását szorgalmazza. A 2007-ben jóváhagyott kormányzati terv ugyanis nem érvényesült a hazai gazdasági és társadalmi fejlesztési tervekben. Emellett az utóbbi években megjelent vagy felerősödött fontos irányzatok szükségessé teszik egy olyan új Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia megalkotását, amely számol például a gazdasági válság hatásával vagy az olajkészletek kimerülésének beláthatóságával. A kötet szerkesztői úgy vélik, hogy egy új stratégiáról az Országgyűlési határozzon és a határozat megfelelő garanciákat tartalmazzon arra, hogy a stratégia kormányzati ciklusokon keresztül is érvényben maradjon, hiszen hosszú távú nemzeti érdekeket fejez ki a természeti erőforrások, elsősorban a talaj, a víz, a levegő és az ásványi nyersanyagok megőrzése, az alapvető emberi szükségletek biztosítása és a kritikus infrastruktúra védelme érdekében.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke fontosnak tartja, hogy az akadémián folyó stratégia-alkotó munkába a fiatal kutatók is bekapcsolódjanak. A „Környezeti jövőkép” stratégiai program tervezetét a Fiatal Kutatók Testülete is megvitatta. A szerkesztőbizottság, örömmel fogadta előremutató javaslataikat a környezet-és klímabiztonságról. Felkérésükre Benkő Melinda, a Testület egyik tagja, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztikai Tanszékének munkatársa segítette a városfejlesztés-városrehabilitáció fenntarthatósági szempontjainak kidolgozását.

A Stratégiai Programok kiemelkedő jelentőségű, az ország jövőjét meghatározó kérdéskörökben mozgósítják az előttünk álló kihívások megválaszolásához nélkülözhetetlen szellemi kapacitásokat és fórumot teremtenek a különféle meggyőződések és szakterületek képviselői között zajló méltányos, előítélet-mentes szakmai párbeszédhez.