– Lényegében egy héten belül dőlt el, hogy további négy évig ön lesz a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, és a Fidesz–KDNP európai parlamenti listája is az ön nevével kezdődik. Volt önben bármilyen kétely valamelyik megbízást illetőleg?

– Egy választás eredményét addig nem lehet biztosra venni, ameddig le nem zárul. Tudtam ugyan, hogy a MOB elnöki posztjáért egyedül indulok, számítottam is rá, hogy megkapom a bizalmat, de mivel titkos szavazás volt, így biztos csak akkor lehettem benne, amikor kihirdették az eredményt. Hasonló a helyzet a Fidesz EP-listájával is. Bár korábban a kongresszus már kifejezte azt a szándékát, hogy én legyek a listavezető, ám az elnökségnek és múlt szombaton a választmánynak még meg kellett szavaznia a névsort. Örülök neki, hogy így döntöttek, ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy a sok kiváló ember között, aki szerepel a listán, rám több figyelem is hárul és nagyobb a felelősségem is.

– Egyik fronton sem lesz könnyű dolga, de a MOB-elnöki munka talán küzdelmesebb lesz, hiszen a magyar sport megítélése romlott a tavalyi olimpia miatt, és a feltételek sem ideálisak. Milyen ciklusra számít?

– Valóban nem lesz könnyű az indulás, hiszen más területekhez hasonlóan a sport is megérzi a gazdasági nehézségeket, és a magyar sport amúgy is évek óta alulfinanszírozott. Ez a pénztelenség nem csupán a MOB-ot érinti, hanem a szakszövetségeket, az egyesületeket is, ezeken keresztül pedig a sportolókat és edzőiket. Mindezek ellenére az a célunk, hogy a három és fél év múlva esedékes londoni olimpián jobban szerepeljünk, mint Pekingben, és természetesen az első alkalommal megrendezendő, 18 éven aluliaknak szervezett ifjúsági olimpián, valamint a 2010-es téli olimpián is szeretnénk a lehető legjobban teljesíteni.

– Áttérve az EP-választásra: az, hogy ismét ön a listavezető, és a tizenkét eddigi képviselő többsége is befutó helyre került, vélhetően annak köszönhető, hogy a Fidesz jónak ítélte a munkájukat. Ön hogyan értékelné a 2004 óta eltelt időszakot?

– Az volt a szlogenünk öt évvel ezelőtt, hogy „csak együtt sikerülhet”. Ezt vallottuk mi tizenketten is a munkánk során, egységesen, egymást segítve dolgoztunk. A visszajelzésekből úgy tűnik, hogy jó benyomást keltünk az Európai Néppártban is, amely az EP legnagyobb frakcióját adja, és amely a legrégebbi párt is az Európai Parlamentben. Négy és fél esztendővel ezelőtt arra tettünk esküt, hogy minden magyar érdekét képviseljük, határokon innen és határokon túl. Ezt a vezérlő elvet soha nem tévesztettük szem elől. Valahányszor egy ügy az asztalra került, először azt néztük, mi jó a magyaroknak, s ez fontosabb volt annál, hogy milyen álláspontot képvisel az adott kérdésben az Európai Néppárt. Ennek megfelelően is szavaztunk.

– Ez a gondolkodás a szocialista képviselőkre jellemző volt?

– Az Európai Parlamentben nincs kormány és ellenzék, hanem ügyek vannak. A választási kampányban riválisok vagyunk, két választás között azonban nem az a cél, hogy egymásnak keresztbe tegyünk. Természetesen voltak olyan esetek, amelyeket más szemszögből közelítettünk meg, de többször volt példa az együttműködésre, mint az eltérő álláspontra. Egészen más ott a viszony, mint a hazai belpolitikában, és a magyar néppárti delegáció tagjai mindig arra törekedtek, hogy sikerüljön egységet teremteni, hiszen így hatékonyabban tudjuk képviselni a magyar érdekeket.

– A magyar delegáció fideszes tagjainak elismertségét jelzi az is, hogy többen közülük az év képviselői lehettek az EP-ben, egyikük, Járóka Lívia pedig a közelmúltban az Európai Néppárt egyik kampányarca lett.

– Ez tényleg megtiszteltetés, hiszen a Néppárt Európa vezető ereje. Ők készítették azt a már itthon is látott felvételt, amelynek főszereplője egyik képviselőtársunk, Járóka Lívia. Valóban úgy érzem, nincs okunk a szégyenkezésre, ha megvonjuk az első ciklusunk mérlegét.

– Az uniós csatlakozás környékén meglehetősen nagy volt az EU-szkeptikusok aránya, s azóta is vannak jó néhányan, akiknek kételyeik vannak a tagság, az európai parlamenti részvétel hatékonyságával kapcsolatban.

– Ezen nem csodálkozom. Sokan azt várták, hogy az unió segítségével olyan forrásokhoz juthatunk, amelyek segítségével Magyarország egyre erősebb, sikeresebb lesz, és a magyar emberek életszínvonala is közelebb kerül a nyugati átlaghoz. Ehhez képest manapság is gazdasági válságról, Magyarország fizetésképtelenségének esélyéről, megszorításokról és reálbércsökkenésekről hallunk. A gazdasági világválság természetesen nem csak minket érint, de azért, hogy ez a folyamat ilyen felkészületlenül és rossz helyzetben ért minket, nem Brüsszel, hanem a jelenlegi magyar kormány a felelős. A magyar kormány intézkedéseinek következménye, hogy miközben mondjuk Szlovákia vagy Szlovénia ki tudta használni az uniós tagság előnyeit, vagy például a térségben Románia is jól láthatóan halad a fejlődés útján, Magyarország éllovasból sereghajtóvá vált. Szívesen beszélnék arról, hogy hazánknak jó a megítélése, erős nemzetnek tartanak bennünket egy erős Európában, de sajnos nem ez a helyzet. És amíg Magyarországon nő a munkanélküliség, egyre nehezebb a megélhetés, a gazdasági növekedés negatívba fordul, nem fog csökkenni az EU-szkeptikusok aránya még akkor sem, ha a rossz gazdasági döntések, az uniós források rossz felhasználása nem az Európai Unió felelőssége.

– Nyilván az olyan esetek sem javítanak az ország megítélésen, mint a két múlt heti példa: kiderült, a korábbi állításokkal szemben nem uniós forrásból, hanem közpénzből, a Schengeni Alaphoz szükséges hazai önerőből szerezték be a vízágyúkat, illetve egy norvég internetes szaklap szerint a kormány hamis adatokat közölt az EU-val a Vértesi Erőmű termeléséről…

– Nem értem, hogyan veszi magának a bátorságot valaki ahhoz, hogy hamis adatokat közöljön az Európai Unióval. Nem hiszem, hogy a szocialisták ne tudnák, hogy bármelyik biztos, így például Kovács László is, aki körül nagyjából ezer ember dolgozik, bármilyen országról bármilyen adathoz hozzáférhet. Akkor hogyan hihetik, hogy mondjuk a pénzügyi vagy az energetikai biztos nem jön rá a hazugságra? Sajnos valóban nem az első eset, hogy alábecsülik az unió informáltságát.

– Az EP-kampányra, amelynek Gyürk András lesz a vezetője, milyen üzenetekkel készülnek?

– Múlt héten pénteken kezdődött el az a konferenciasorozat, amelynek végére, májusra összeáll a részletes programunk. Ezt hasonlóan csináltuk 2004-ben is. Remélem, az MSZP viszont most másképpen képzeli el a kampányát, hiszen ők akkor nem készültek programmal, készültek viszont két olyan emberrel, Kovács Lászlóval és Horn Gyulával a listájuk élén, akik nem akartak EP-képviselők lenni.

– És készültek egy szlogennel is, ami a „Fidesz hazugsággyáráról” szólt…

– Na, igen. A mi szlogenünk azonban most sem róluk szól majd, hanem az országról, és úgy hangzik, hogy „Magyarország többre képes”. A konferenciasorozat végére pedig olyan programot szeretnék letenni az asztalra, amely elindítója lehet a változásnak, a cél pedig az, hogy ismét büszke és erős nemzet lehessünk. Vissza kell adni az emberek hitét, a reményt.

– Különböző tippek hangoznak el arról, hogy a Fidesz hány helyet szerez meg a huszonkettőből. Ön hány hellyel számol?

– Öt évvel ezelőtt a huszonnégy helyből szereztünk meg tizenkettőt, most kevesebb mandátum jut Magyarországnak, mégis azt gondolom, legalább ugyanennyi képviselőnk lesz az EP-ben. Persze, nagyon sok függ a részvételtől. A választást azonban nem csak az befolyásolja, hogy ki milyen munkát végzett Brüsszelben. Sőt úgy is fogalmazhatnék: elsősorban nem annak alapján döntenek a választók, hogy mondjuk Szájer Józsefet vagy Tabajdi Csabát kedvelik inkább, hanem a két párt jelenlegi megítélése a döntő. Úgy is tekinthetünk erre a voksolásra, mint az országgyűlési választások előtti utolsó nagy erőfelmérőre, ezért is fontos, hogy minél többen menjenek el és nyilvánítsanak véleményt. Az itt aratott győzelem alapozhatja meg a legkésőbb kilenc hónappal azután sorra kerülő országgyűlési választás sikerét. Lehet, hogy első ránézésre úgy tűnhet, az EP-választásnak nincs nagy súlya, viszont az biztos, a belpolitika szempontjából nagy tétje van.

Bándy Péter


SCHMITT PÁL

1942-ben született Budapesten.

1965: okleveles közgazdász, 1992: doktori cím, Testnevelési Egyetem, 1994: címzetes egyetemi tanár, öt nyelven beszél.

1968, 1972: olimpiai bajnok, 1970, 1971: világbajnok párbajtőrben

A Népstadion és Intézményei főigazgatója (1980–83), magyar nagykövet Madridban (1993–97) és Svájcban (1999–2002).

1989 óta a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, jelenleg protokollfőnök és a környezetvédelmi bizottság elnöke.

2003–2007 a Fidesz alelnöke, 2004-től EP-képviselő, a Fidesz–MDF közös delegációjának vezetője.