Magyarországért akkor és most

– 2012-ben indult el az első Békemenet, a kifejezést viszont a Fidesz által szervezett 2006. november 4-i néma demonstrációra alkalmazta találóan a Demokrata azóta elhunyt főszerkesztő-helyettese, Jókuthy Zoltán. Az első sorban vonulók egyikeként hogy emlékszik vissza a 15 évvel ezelőtti felvonulásra?

– Magyarország 2006 szeptemberében azzal szembesült, hogy az áprilisban megválasztott miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc hazudott az embereknek, vagyis csalással szerezte meg a kormányfői széket. A zárt körben elmondott őszödi beszédében Gyurcsány ezt ki is teregette a sajátjai előtt. Azt mondta, hogy hazudtak reggel, éjjel meg este, a kormányzás látszatát őrizve nem csináltak semmit, helyette csak a hatalom megtartása lebegett a szemük előtt, apró trükkök százaival. És tegyük hozzá, az országnak súlyos károkat okozva. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése nyomán elszabadultak az indulatok, mindennek tetőpontja az október 23-i véres, gumilövedékes lovasroham volt. Aznap a családdal készültünk az ünnepségre, a lányom akkor volt egyéves. A férjem hívott fel napközben, látva az eseményeket, hogy inkább ne menjünk, mert veszélyes lehet, bármi megtörténhet. És valóban, a lelepleződött Gyurcsány Ferenc képes volt brutális erőszakot alkalmazni a magyar emberek ellen. Erre kellett valamilyen választ adni. A döntés azonban nem volt könnyű.

– Miért?

– A 2006. november 4-i felvonulást hosszú vita előzte meg. Nem lehettünk biztosak benne, hogy nem történik súlyos következményekkel járó provokáció Gyurcsányék részéről. Érezhető volt a feszültség, tudtuk, hogy óriási a tét. Rendkívül fegyelmezett, felelősségteljes magatartásra volt szükség, hiszen ha az embert elragadják az érzelmei, az akár jogos indulatai, akkor a békés demonstráció egy pillanat alatt kontrollálhatatlan eseményekbe fordulhat át. Történtek is provokációs kísérletek, ahogy a későbbi Békemenetek során is akadtak ilyenek. Szerencsére ezek 2006-ban és később is sikertelenek maradtak, a sok százezer résztvevő között egyetlen ember sem akadt, aki elveszítette volna a fejét. Mindenki higgadtan, a saját felelőssége teljes tudatában reagált, figyelmen kívül hagyva a bekiabálásokat, az eltérítési kísérleteket. Fontos üzenet, hogy meg kell őriznünk a méltóságunkat, és soha, egyetlen percre sem válhatunk olyanná, mint ők. A néma erődemonstráció 15 évvel ezelőtt meghátrálásra kényszerítette az állami erőszakot, aminek gerjesztői és végrehajtói talán emberéletek feláldozásától sem riadtak volna vissza a hatalmon maradás érdekében. A megrendült demokrácia erejének helyreállítása és megőrzése volt a tét. Ez egyébként 2012-ben is veszélybe került, a támadásokat az akkori első Békemenet hatástalanította.

– Akkor mi forgott kockán?

– 2012 januárjában olyan külföldi politikai és gazdasági beavatkozási kísérlet küszöbén álltunk, ami kérdésessé tette, hogy Magyarország független demokrácia marad-e. A külföldi bankok és a multinacionális nagyvállalatok vezetői akkor már tisztán látták, hogy Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével merőben új társadalmi modell épül hazánkban. Ez a modell gyökeresen szakított a baloldali kormányoktól megszokott engedelmes, alázatos, hiteleket felvevő, a magyar családokat folyamatos megszorításokkal, adóemelésekkel nyomorító, gyarmati logikájú politikával, amelynek eredményeként a magyar társadalomból kapitális pénzeket szivattyúztak ki külföldre. Ehelyett banki különadó és multiadó lépett életbe, ezzel Magyarország a világtörténelemben először megadóztatta a nagytőkét. A kritikus infrastruktúra magyar kézbe vételével megfékeztük a rezsiköltségeket, ennek a jelentősége különösen fontos ma, amikor Nyugat-Európában elszabadultak az energiaárak. A bankrendszer felének hazai tulajdonba kerülésével érdemi forráshoz jutottak a magyar közepes és kisvállalkozások, az államadósság pedig nemcsak csökkent, hanem nagyrészt magyar kézbe került, vagyis a külső függőség jelentősen mérséklődött. Visszaléptünk a szakadék széléről, elindultunk a gyarapodás, a családbarát politika útján. Mindehhez szükség volt arra a sok százezer emberre, akik akkor, 2012 elején megvédték Magyarországot és a magyar kormányt a külföldi intervenciótól, aminek része lett volna a Saul Alinsky nevével fémjelzett erőszakos, zűrzavarkeltő forgatókönyv bevetése.

– A Gyurcsány vezette ellenzék ma is erőszakkal, a jogállamiság megsemmisítésével, a törvényeken való átgázolással fenyegetőzik győzelme esetére, kilátásba helyezve a „szakemberek” megoldásait az esetleges jobboldali demonstrációk elfojtására. Mindezek tükrében mi a tétje a mostani Békemenetnek, illetve a jövő évi országgyűlési választásnak?

– A tét a társadalmi béke, az említett új, családbarát magyar modellt megalapozó politikai stabilitás megőrzése és annak tudatosítása, hogy kicsoda és mire képes Gyurcsány Ferenc. És az, hogy Magyarország magyar marad-e, hiszen a 2010 előtt őt és kormányát támogató érdekkörök ma is megvannak, és Brüsszelen keresztül diktatórikus politikai és pénzügyi zsarolással beavatkozva folyamatosan meg akarják buktatni Orbán Viktor kormányát. Egyszerűbben fogalmazva az a tét, hogy a sorsunkról mi döntünk-e itt, Magyarországon vagy idegenek külföldön. Akik jövőre első szavazók, 2006-ban kétévesek voltak, nincsenek, nem is lehetnek személyes emlékeik, élményeik a véres karhatalmista terrorról. A mi feladatunk, hogy ne engedjük elkenni, feledésbe merülni a 2006-ban elkövetett súlyos bűnöket. Tudatosítanunk kell mindenkiben, hogy ma ugyanaz az ember, ugyanaz a klán készül újra megragadni a hatalmat, ugyanazzal a gondolkodásmóddal. Megnyilatkozásaik azt jelzik, hogy bármikor újra lovasrohamot vezényelnének a saját honfitársaik ellen, és ma sem riadnának vissza attól, hogy szemeket lövessenek ki, embereket nyomorítsanak meg.