„Magyarországhoz hűséges”

Sok honfitársunk él Amerikában, de a nagy távolság miatt csak kevesen vesznek részt a hazai közéletben. A távoli Kaliforniában él azonban egy hölgy, aki nemcsak magyar környezetben, magyar családban, de magyar szívvel is éli mindennapjait. Pataki Ildikó Mónika nem csupán San Francisco melletti családi házukban, de Magyarországon is véleményt formál a hazai közállapotokról.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Az első, amit megtudtam róla, és rögtön neki is szegezem a kérdést: igaz, hogy egyszerűen hazafias kötelességből három napra hazarepült a Békemenetre?

– Nemcsak a Békemenetre, de választani is – mosolyog Ildikó. – Bár ott, helyben is voksolhatnánk, de itthon mégiscsak más. Úgy intéztük a dolgokat, hogy a férjemmel itthon legyünk, amikor választani kell, és miután mindketten kettős állampolgárok vagyunk, lakóhely szerint szavazhatunk.

Arra a kérdésre, hogy kettős állampolgárként melyik országhoz húz jobban a szíve, Ildikó nagyon gyorsan kész a válasszal.

– Még azt a kifejezést sem szeretem, hogy amerikai magyar. Magyarnak tartom magam, aki történetesen Amerikában él. Az amerikai állampolgári eskü egyébként egyfajta lelki teherként nehezedett rám, hiszen egyebek mellett az Egyesült Államokhoz való feltétlen és kizárólagos hűség is szerepelt benne. Márpedig én magyar vagyok, elsősorban Magyarországhoz kell hűségesnek lennem. A férjem, Zsolt munkája miatt azonban San Franciscóhoz kötődünk, szükséges  az amerikai állampolgárság.

Ildikónak és Zsoltnak három lánya van, mindannyian tökéletesen beszélnek magyarul, a helyi cserkészetben – ahol önkéntesként Ildikó tizenkét éve tanít – a katolikus körben és a baráti társaságban  mindennap találkoznak magyarokkal. Ildikó különös gondot fordított arra is, hogy hazánk történelmét és földrajzát is tökéletesen ismerjék. A lányok azt mondják, Magyarországon szeretnének majd tovább tanulni. Amikor hazajön a család, irány a vidék: kirándulnak az Őrségben, a Balaton mellékén, idén nyáron pedig Székelyföldre készülnek. Nem is a magyar szó és a hazafias érzés megőrzésével, inkább a változó környezettel akadnak gondjaik Kaliforniában.

– Legutóbb Donald Trump megválasztása borította fel a mindennapokat, valóságos hisztéria tört ki. Igaz, hogy Kalifornia és azon belül San Francisco legendásan liberális hely, de arra azért nemigen láttam még példát, hogy gátlástalanul buzdítsanak iskolás gyerekeket a megválasztott elnök elleni tüntetésekre. Én azelőtt nemigen politizáltam más anyukákkal, apukákkal, de nyilván már tudják, hogy mi Trumpra szavaztunk, mert a nagylányunkat nem engedtük el a demonstrációkra. Meglehet, nem vagyunk egyedül a véleményünkkel, de mások titkolóznak, olyan nagy az ízlés- és véleménydiktátum.

Ildikó sok mindent követendőnek tart Amerikában, de a korlátlan szabadosság taszítja.

– San Franciscóban például nem úgy van, hogy a gyereket egyszerűen beíratják a lakóhelye szerinti legközelebbi iskolába, hanem – nyilván azért, hogy a faji és szociális egyenetlenségeken simítsanak egy kicsit – sorshúzással küldik valamelyik tanintézménybe. Így aztán előfordulhat, hogy a drogos gettólakó gyereke a felső középosztály lakónegyedeibe jár tanulni, és fordítva. Hozzá kell tennem, hogy mindez az állami oktatásra vonatkozik, aki ebben nem akar részt venni, magán­iskolába járatja a gyerekeit. Ahogyan mi is. Kalifornia és San Francisco egyébként tényleg liberális paradicsom, sok-sok vitatható döntéssel. Amióta például legalizálták a marihuánát az államban, szó szerint mindenfelé érezni a fű jellegzetes szagát. Nem túl megnyugtató, hogy a gyerekekhez korlátozás nélkül eljut a kábítószer. A másik nyugtalanító téma az iskolai lövöldözések. Amikor az ember a hírekben újabb mészárlásról hall, és retteg, hogy melyik államban, melyik iskolában történt az eset…

Amerika nagyon messze van, és Ildikó barátai szinte semmit nem tudnak Magyarországról.

– A biztonságról szoktam beszélni nekik. Arról, hogy akad egy ország, egy főváros Közép-Európában, ahol éjszaka is nyugodtan lehet sétálni az utcákon. Ismerőseim nagy része már járt Európában, és értékeli azt a tényt, hogy Budapest jóval biztonságosabb az általuk már ismert Londonnál, Párizsnál, Rómánál. Ezzel szoktam kezdeni, kedvcsinálónak. Aztán ha ellátogatnak hozzánk, úgyis a saját szemükkel győződnek meg arról, hogy Budapest a világ legszebb városa, a magyarok pedig vendégszerető, kedves emberek.