„Magyarországon boldog lehetek”

Dr. Horváthné Farkas Edit ingatlanközvetítő Baranya és Tolna megyében több mint húsz éve kínál magyaroknak és külföldieknek ingatlanokat. Külföldi vevői köre főként hollandokból és belgákból áll. Kérdésünkre elmondta, az egyik indok, ami miatt a hollandok szívesen költöznek Magyarországra, az az, hogy Hollandiában a nagy népsűrűség miatt egy kisebb kert is luxus, míg nálunk több ezer négyzetméteres telket is tudnak venni a házhoz.

– A másik, amit az utóbbi években egyre többen említenek, hogy a bevándorlókkal nem tudnak együtt élni. Erről főleg a hollandok és a belgák mernek őszintén beszélni, a nálunk élő svájciak és a németek még félnek, főleg attól, hogy az állam a nyilatkozatuk miatt majd megvonja a nyugdíjukat – magyarázza az ingatlanos.

Itt maradnak

Joke Muusevink és férje, Berend Muusevink három éve élnek a Baranya megyei Almamelléken. Lányuk már korábban ideköltözött, és amikor őt látogatták, nekik is megtetszett ez a vidék.

– Magyarországon végre boldog lehetek, sajnálom, hogy nem itt születtem. A magyarok nem olyan zárkózottak, mint a hollandok. Szeretem a hazámat, de a hollandok irigyek, önzőek, mindent csak maguknak akarnak. Ha nem vagy valaki a szemükben, akkor nem törődnek veled. Nem azért jöttünk, mert a nyugdíjból könnyebben meg tudunk élni, hanem mert itt annyira szép a táj, és nyugodt minden. És persze nincs muszlim – mondja Joke.

Határozott igennel felel, amikor megkérdezzük, mernek-e erről részletesebben is beszélni.

– Hollandia nagyon megváltozott a muszlimok miatt, és sajnos úgy látom, a hazámból mohamedán országot fognak csinálni. A muszlim bevándorlók nem beilleszkedni akarnak, hanem megváltoztatni a holland kultúrát. Mi is eljöttünk egy számunkra idegen országba, de mi nem akarjuk a magyar kultúrát megváltoztatni. A karácsonyt már nem ünnepelhetjük úgy, mint régen, a ramadánt viszont tiszteletben kell tartanunk. Az utcára került hollandok nem kapnak támogatást, míg a muszlim bevándorlóknak pénzt és házat is juttat az állam – sorolja panaszait.

Azért is szeretik Magyarországot, mert itt nem találkoznak bevándorlókkal. Megjegyzik, nem értenek a politikához, de szerintük a holland kormány az EU nyomására túl sok külföldit enged Hollandiába. Kérdésünkre, hogy szoktak-e hazalátogatni Hollandiá­ba, mindketten határozottan rázzák a fe­jüket.

– Soha többé nem megyünk vissza, még egy órára se – jelenti ki Joke.

Büszkén mesélik, hogy az unokájuk amikor hét évvel ezelőtt szeptemberben elkezdte az első osztályt, még nem beszélt magyarul, de olyan gyorsan fejlődött a nyelvtudása, hogy karácsonykor már magyar verset szavalt.

Szilágyiné Kadiró Erika, a Baranya megyei Almamellék polgármestere a Demokratának elmondta, a településen több mint harminc ingatlan van külföldi tulajdonban. Az első holland tizennégy évvel ezelőtt költözött ide, a megvásárolt házat felújította, bővítette és szálláshelyé alakította át. A Mambo Kemping az évek során egyre több holland turistát csábított nemcsak Almamellékre, hanem a környező falvakba is. Sokuknak annyira megtetszett a táj, hogy ide is költöztek. A hollandokon kívül még négy belga, egy angol és egy német család él itt.

– A település iránt folyamatos az érdeklődés. Vannak, akik két ingatlant is vesznek. A többség felszámolja a kinti életét, és végleg ideköltözik, de vannak, akik csak idényjelleggel jönnek, negyedévente néhány hétre. Elsősorban a szép környezet, a dombos vidék miatt döntenek a letelepedés mellett, de nem utolsó szempont az életminőség sem, a nyugodt, rendezett életvitel és a jó közbiztonság – mondja a polgármester. Túlnyomórészt nyugdíjasok költöznek, de egyre több a fiatal, gyermekes házaspár is. A 430 fős településen tavaly nyílt meg a bölcsőde, ahová már holland gyerekek is járnak.

Hollandia megtelt

Wil Casper és férje, Kuiper Casper három éve élnek Almamelléken. Már évekkel ideköltözésük előtt visszatérő vendégek voltak, hiszen a nővére és a férje már tizenöt éve él itt. A házat, amiben most laknak, már korábban kinézték maguknak, így amikor eladóvá vált, egy nap alatt döntötték el, hogy végleg Magyarországra költöznek.

– Nagyon szeretünk itt élni, minden olyan csendes és nyugodt. A hollandok hidegek, nem törődnek egymással. Akár hónapokig is feküdhetnék otthon betegen, a szomszédoknak fel sem tűnne. A magyarok viszont kedvesek, a szomszédok segítőkészek, odafigyelnek a másikra. Hollandiában soha nem kaptam süteményt a mellettem lakókról, itt pedig olyan sokszor hoznak, hogy meg sem tudom enni – meséli mosolyogva Wil.

Különösen tetszik neki, hogy időnként mozgóárusok jönnek a faluba, ami a gyermekkorára emlékezteti. Nővére hevesen bólogat, majd arról kezd beszélni, hogy elsősorban azért költöztek Magyarországra, mert itt rátaláltak az ötven évvel ezelőtti életükre, a ma már letűnt Hollandiára. Férje, Jacques a kilencvenes évek végén egy rövid ideig Budapesten dolgozott, és azonnal beleszeretett Magyarországba. Ahogy felesége fogalmaz, a férfi Magyarország-függő lett, így nem volt kérdés, hogy ideköltöznek.

– A jelenkori Hollandia nekünk már nem tetszik. Túlzsúfolt ország, mindenki rohan, az emberek nem figyelnek egymásra. Mindent zárni, őrizni kell, mert azonnal ellopják, és a városokban este már nem merünk sétálni. A fiatalok csoportba verődve zaklatják az embereket, a rendőrök pedig nem lépnek fel ellenük – meséli Ank Van de Mast.

Azt tapasztalja, hogy a magyarok most sokkal jobban élnek, mint amikor ők 2005-ben ideköltöztek, de szerencsére a jellemüket ez nem változtatta meg, ugyanúgy törődnek egymással. Egyet viszont nehezen értenek: „Ez a csodálatos ország miért nem népszerűsíti jobban az értékeit úgy, mint például Horvátország vagy a többi európai országok?” A sok pozitívum mellett megjegyzik, a magyarok kicsit ráérősek, és soha nem érkeznek időben, nehezen tartják a határidőket. A magyar nyelvet is nagyon nehéznek találják, ezért minden szónak, amit sikerül megtanulniuk, nagyon örülnek.

Robert Deege és felesége, Jacoba Catha­rina 2001 óta élnek a Baranya megyei Magyaregregyen. Amikor ideköltöztek, tíz kutyát is tartottak, annyira élvezték, hogy a házhoz tartozó nagy kertben bőven jut hely ennyi állatnak, Hollandiában ez elképzelhetetlen lenne. Mint mondják, csak nagyon ritkán járnak vissza hazájukba, nem is tudnák elképzelni, hogy újra ott éljenek. Főleg a táj szépsége és az emberek kedvessége miatt érzik jól magukat Magyarországon. Az egyetlen problémájuk a hiányos magyarnyelv-tudásuk, de mivel németül megértetik magukat, így ezt nem is gondolják nagy hátránynak. Beszélgetésünk önkéntelenül a bevándorlókra terelődik.

– Túl sok a bevándorló Nyugat-Európában, Hollandia pedig már megtelt velük. Az ötvenes években még szüksége volt az országnak külső munkaerőre, viszont azóta már a harmadik generáció nőtt fel, amelynek nincs munkája, de nem is akar dolgozni – magyarázza Robert.

Nehezményezi, hogy Hollandiában sorra keresztelik át azokat az utcákat, amelyek olyan történelmi személyiségek neveit viselik, akiknek a gyarmatosítással összefüggő cselekedete sértő lehet a bevándorlókra. Ebbe a sorba illeszkedik az is, hogy a karácsonyi vásárt téli vásárnak hívják, mert a karácsony sérti a vallá­sukat.

– Jobb Magyarországon élni, itt ez a probléma nem létezik – összegzi mondandójának lényegét.

Végvári Sándor 1968-ban hagyta el Magyarországot, és Amerikában, majd Németországban telepedett le. Neve ismerősen csenghet Elvis Presley rajongóinak, ő az egyik leghíresebb európai származású Elvis Presley-imitátor, aki 1979-ben Los Angelesben megnyerte a legrangosabb Elvis-versenyt. A zenész, előadóművész végigturnézta az életét, műsorával 35 amerikai államban lépett fel, majd miután az 1980-as években átköltözött Münchenbe, az európai országokban is nagy sikerrel koncertezett. Az egyik legemlékezetesebb számára az volt, amikor egy dél-olaszországi városban az emberek a hátukon vitték körbe. Ilyen élet után letelepedhetett volna Amerikában vagy valamelyik európai országban, több városban is tárt karokkal várták, neki azonban mindig is az volt a terve, hogy idős éveire végleg visszajön Magyarországra, hiszen mint mondja, itt élt 24 éves koráig, ez a hazája.

– Elsősorban a hazaszeretem hozott vissza Magyarországra, de a legfőbb döntést a Németországban kialakult helyzet hozta meg számomra. Magyarországon nincsenek olyan közbiztonsági problémák, mint ott. Az már nem az én világom. Boldog vagyok, hogy itt élhetek – magyarázza az énekes, aki a mai napig is koncertezik az Elvis-számokkal.

A magyaregregyi házat húsz évvel ezelőtt vásárolta. Felesége, a német Katy szintén nagyon szeret Magyaregregyen élni, imádja az itt élő embereket, a természetet és ezt az „egyszerű, nyugodt életet”. Ha visszamegy is időnként Németországba, csak a gyerekei és az unokái miatt teszi, az ottani élet már neki sem hiányzik.

Barátságos magyarok

„Egy darabka Finnország az ország közepén” – így hirdeti magát a Pest megyei Újlengyel mellett lévő Akác-tanya, amely a finn és magyar hagyományok szellemében várja vendégeit. A kilencvenes évek közepe óta működő és folyamatosan fejlődő agroturisztikai komplexum jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy most sok finn tekinti második hazájának Magyarországot.

Kari Taivassalo és felesége, Marjukka először 1999-ben járt nálunk, miután az Apocalytica nevű világhírű finn zenekar egyik tagja mesélt nekik Magyarország szépségeiről és arról, milyen lovaglási lehetőségek vannak hazánkban. Annyira megtetszett nekik az Akác-tanya, hogy többször is visszatértek, majd 2005-ben végleg ideköltöztek. Két évet éltek itt, majd Dabason vettek egy házat. Azt mondják, főként a kedvező klíma és a magyar árszínvonal vonzotta őket.

– Jól érezzük itt magunkat, a magyarok barátságosak és udvariasak, sokszor az idegenek is ránk köszönnek. Finnországban a pénz központi szerepet játszik az emberek életében, itt viszont nem ezt tapasztaljuk, ebből a szempontból az emberek lazábbak, és nem a vagyona alapján ítélkeznek a másikról – magyarázza Kari.

Ráterelődik a szó az egészségügyi ellátásra, amellyel kapcsolatban felemás tapasztalataik van. A háziorvosukat dicsérik, mert mindig elérhető, és azonnal intézkedik.

– Ha Helsinkiben szólok a háziorvosnak, hogy fáj valamim, legalább három hetet kell várnom, amíg megvizsgál. A vidéki településeken pedig még nehezebb háziorvoshoz jutni – meséli a férfi.

Ugyanakkor az egyik pesti kórházzal kapcsolatban csak rossz élményei vannak, viszont a műtét utáni rehabilitációs kezelésekkel nagyon elégedett volt. Néhány finn élelmiszer, mint például a rénszarvashús vagy a halkenyér nagyon hiányzik nekik, a magyar ételek közül pedig a füstölt csülköt szeretik a legjobban. Az Akác-tanya létrehozója és tulajdonosa, Kati Piispanen a Demokratának elmondta, a tanyán található hat faházból most kettőnek van finn tulajdonosa, de sok visszatérő finn vendégük van, akik később végleg Magyarországra költöznek. Férjét, Veli-Matti Piispanent vadászszenvedélye hozta Magyarországra, ahol megtalálta élete párját. Büszkén meséli, hogy a tavalyi vadászati szezon egyetlen aranyérmes bikáját neki sikerült lőnie. Munkája jelenleg még Finnországhoz köti, de később ő is szeretne Magyarországon élni.

Iina Toivari három éve él holland férjével az Akác-tanyán. Észak-Olaszországból költöztek hazánkba azért, mert olyan tanyai környezetben szerettek volna élni, ahol lovakat is tarthatnak.

– A magyarok nyíltak és barátságosak. Ha nyelvi akadályba ütközöm, valaki mindig kisegít – mondja Iina, aki nem tudja elképzelni, hogy Finnországban lakjon, Magyarországon viszont minden további nélkül szívesen maradnának.

A Magyarországon új hazát találó nyugat-európaiak témája a parlament őszi ülésszakának első hetén is felmerült. „Ha ön elmegy jó néhány helyre Magyarországon, látni fogja, hogy megérkeztek és sokan jönnek Nyugat-Európából…” – válaszolta Orbán Viktor miniszterelnök Jakab Péternek, a Jobbik elnökének, aki kétségbe vonta a kormányfő egyik korábbi nyilatkozatát, miszerint egyre több nyugat-európai állampolgár szeretne Magyarországon új életet kezdeni. Orbán Viktor megerősítette, sokan jönnek Nyugat-Európából „az életminőség miatt, ami több a jövedelemnél, beleértendő a migráció, a keresztény kultúra esélye, a közbiztonság, a terrormentes élet”. A miniszterelnök fenti kijelentéseinek igazságáról bárki meggyőződhet, aki beszédbe elegyedik néhány hazánkban élő külföldivel.