„Makovecz Imre a magyar nemzet géniusza”

„Makovecz Imre a magyar nemzet géniusza. Olyan személyiség, olyan jelenség, akiből egy adott időben, korszakban csak néhányan vannak itt velünk a Kárpát-medencében. Példaképek, tanítók, vezetők, akik – mert itt élnek közöttünk – életükben keveseknek ismerhetők fel. Én hálás vagyok, hogy »a nagy, ismeretlen Úr« vendégeként együtt bandukolhattam járt és járatlan utakon Makovecz Imrével, a mesterrel. Azzal az emberrel, aki mindent odaadott tanítványainak. Nem csinált vállalatot, »brandet« maga köré, nem épített »sztárimázst«, pedig megtehette volna nemzetközi reputációja alapján. Önállóságra nevelt bennünket – egy eszme, a hely, a nemzeti közösség szolgálatára. Gazdaszemléletű főépítészi hivatásra, arra, hogy a ház élő szellemi organizmus, a benne élő közösség lenyomata: kifejezi lelkületét, és megmutatja fejlődésének lehetőségét. Szakmánkat küldetésként, így kötelességként hagyományozta ránk. Szétosztotta munkáit, ránk bízta iniciatíváinak kifejtését, megvalósítását, fontos volt számára az önálló arcéllel rendelkező ember kinevelése, mert azt vallotta, hogy az organikus építészet nem stílus, hanem gondolkodásforma.

Makovecz tudta, hogy a nemzetben testet öltő korszellem csak szervezett együttműködésben éltethető. Nemcsak a fantasztikus, lelket emelő, gerincegyenesítő épületekre van szükség, de ezeknek egy adott közösség megszilárdult lelki burkának is lenniük kell, annak a transzcendens képnek, mellyé válniuk kell. Ezért épületeiben nem csak a szépség és hasznosság ölt testet, ezek a házak, környezeti viszonyuk a gyógyító impulzust, a jövő lehetőségét is hordozzák. Az általa alapított szervezetek, összefogások – mint a Kós Károly Egyesülés és a Magyar Művészeti Akadémia – működnek, és a nemzet szolgálatában állnak. Makovecz építészetének központjában az ember mint szellemi-lelki-fizikai egzisztencia áll. A teremtett lény, melynek feladata megtalálni helyét a világban, megélni sorsát, jelen lenni az átlátható és éltethető közösségében. Gyökeret ereszteni a földben, és virágot bontani az égnek. Összekötni az Eget a Földdel.

Az építészettörténetben nagyon ritka, szinte példátlan, hogy nem a stílusfejlesztés, hanem egy mélymerítéssel az ember mint szellemi egzisztencia legyen egy formanyelv tartalma. Ezért érezzük házaiba belépve, hogy otthon vagyunk. Ahogy mondta, »egy műalkotás valódi értékét nem az önkifejezés, hanem egy kultúra pontos közvetítése adja«.

Paolo Porthogesi, a római La Sapienza egyetem professzora Makoveczcel beszélgetve kifejtette, hogy miért csak keveseknek érthetőek a szerves építészet eredményei. »Imre, a te házaid, gondolataid 40-50 évvel előzik meg a világot, ne várd, hogy azonnal megértsék őket.« Azóta volt időm tapasztalni a nagy építész igazságát. A hely szellemét befogadó épület, az organikus regionalizmus szemlélete a korszellem egyedi, lokális kifejtése. Ez nem pusztán sajátos magyar jelenség, de új felfogásba is helyezi az organikus gondolkodást a világban. Makovecz Imre gondolatai, kezdeményezései beérnek. Néhány már evidencia, de nagy részük kifejtésre vár, és ez a mi feladatunk, melyet az új Magyar Építészeti Központ és Múzeum keretében kívánunk megvalósítani.”

(A kilencven éve ezen a napon született Makovecz Imréről írt méltatásunkat itt olvashatják. Turi Attilával, az MMA elnökével tavaly készült interjúnkat ide kattintva érik el, a vörösiszap-katasztrófa 15 éves évfordulóján a vele és Zsigmond Lászlóval készített páros interjúnkat pedig itt találják.)