Zenével az integrációért és esélyteremtésért
Máltai Szimfónia
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat tizenkét évvel ezelőtt indította útjára Máltai Szimfónia névvel a programot, amely immár négyezer, többségében mélyszegénységben élő gyermeknek adott esélyt arra, hogy a zenetanulás és a zenekari élet révén utat találjanak maguknak az integrálódás, a társadalmi felemelkedés felé. Ma negyven településen ezer gyermek tartozik a „szimfóniások” családjába.
Gustavo Dudamel hétszeres Grammy-díjas venezuelai karmester, hegedűművész valószínűleg nem is sejti, micsoda elementáris hatást gyakorol a hátrányos helyzetű régiók településein élő, zömmel cigány gyerekek életére. Dudamel a venezuelai nyomornegyedek iskolás korú lakóiból épített mára világhírű gyermekzenekart. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai e példára támaszkodtak, amikor 12 évvel ezelőtt nekivágtak a lehetetlennek: zenetanulásra fogtak a hangszeres zenélés iránt érdeklődő, gyakran drámai viszonyok közepette élő általános iskolásokat.
Esély a kitörésre
Nem sokan bíztak eleinte a sikerben, emlékszik vissza Báder Ernő, a Máltai Szimfónia program művészeti vezetője a kezdetekre, amikor először megjelentek az osztályokban a papírhegedűikkel, és zenetanulásra biztatták a gyerekeket.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Az adományoknak és a saját vásárlásoknak köszönhetően ma már imponáló hangszerkészlettel rendelkezik a szeretetszolgálat. Az ismerkedést szolgáló „hangszersimogatókon” válogathatnak a gyerekek a zeneszerszámok között. A legnépszerűbb a hegedű és a gitár, de cselló, nagybőgő, cimbalom és ütősök is szerepelnek a kínálatban.
– A Máltai Szimfónia nem tehetségkutató program, bár tehetséggondozással is foglalkozunk – szögezi le Báder Ernő. – Elsősorban esélyteremtő, szocializációs és integrációs céllal indult. Ám saját fejlesztésű speciális módszertan szerint oktatjuk őket. Először megtanítjuk, hogyan kell tartani a csellót, a bőgőt, a hegedűt, hogyan a vonót. Azután jöhetnek a könnyebb darabok, olyanok, amelyek közel állnak a gyerekekhez, slágerek, autentikus cigány dalok, a kávéházi és a klasszikus zenei darabok.
A programban részt vevő 8–14 éves fiúkat, lányokat nem tehetségük alapján választják ki a tanárok, akiknek egy része maga is „szimfóniásként” kezdte a zenei pályát. Aki kedvet és elszántságot érez a tanulásra, az jöhet muzsikálni.
– Igazából a hangszer választ magának muzsikust – mondja Báder Ernő. – Ám ha jó volt a választás, és a növendék jól halad a tanulásban, akkor hamar bekerül az osztályzenekarba.
E falusi zenekarok nem jelentik a végállomást a gyerekek zenei pályáján. Ezekből az együttesekből – amelyek fellépnek minden helyi és sátoros ünnepen – áll össze a regionális zenekar, ahonnan egyenes az út az országosba, amely sokfelé koncertezett már, egyebek mellett a budapesti Zeneakadémián is, de külföldi szerepléseik is vannak. Alig győznek eleget tenni a sok felkérésnek. Most éppen fővárosi jótékonysági hangversenyre készülnek, ahol a sztárvendég Rúzsa Magdi és Balázs János zongoraművész lesz.
Együtt, mint egy család
Az erki általános iskola tornatermében zajló próbára már reggel fél kilenctől érkeznek a gyerekek, tanáraik hozzák őket, akik támaszt, biztonságot nyújtanak nekik, és ha kell, besegítenek a szólamba is. Csak a dél-dunántúli csapat nem érkezett meg. Növendékeik majd a budapesti főpróbán mutatják be a tudásukat.
Az ifjú zenészek profikat is megszégyenítő fegyelmezettséggel és komolysággal készülnek a szólampróbákra. Az egyiket Vörös Tamás cimbalom- és gitártanár vezeti. Nemcsak hangszert oktat, országos módszertani szakértőként járja az országot, tanácsokkal, ötletekkel látja el a kollégákat, hogy sehol ne sérüljön a zenepedagógiai módszertan és a program szellemisége.
– Aki bekerül a Máltai Szimfónia programba, az egyúttal egy szerteágazó családnak is a tagja lesz – mondja. – Emellett a zenetanulás és a zenekar rengeteg dologra megtanítja a gyerekeket, sőt a családokat. Hiszen a szülők is látják, milyen lehetőségek nyílnak meg a gyerekek előtt azzal, hogy naponta megdolgoznak a sikerért, elszántan gyakorolnak, és közben nem hanyagolják el a tanulást sem. Zeneórára csak az jöhet, aki jól viselkedik az iskolában, és minden tantárgyból képességeihez mérten jól teljesít.
Ám a kemény munka meghozza a gyümölcsét, megismerik az országot, külföldre is eljutnak, és a közös zenélés, a közös élmények révén barátokat szereznek távoli vidékekről is. Talán ezért lehetséges, hogy a koncertezés számukra nem munka, kirándulásként fognak fel minden turnét.
Vörös Tamás gyorsan visszatér a növendékek közé. Úgy érzi, az ifjú cimbalmos még nincs teljesen birtokában a szólamának. Átkarolva, két kezét fogva vezeti végig a dallamokon. Közben figyel az énekesre, a nyírvasvári Rostás Dorinára, aki szintén a zenekarban kezdett, de ma már érettségire készül, és a Debreceni Egyetemen szeretne továbbtanulni. A hangversenyen előadandó darabok azonban megkövetelik az érettebb énekhangot, így most van módja vendégszerepelni.
Koncertmester negyedes hegedűvel
Komoly munka folyik a hegedűsök szólampróbáján is. Báder Ernő egy huszáros vágással fordított egyet a megszokott gyakorlaton. Az első két pultba két kicsit, Német Inezt és Rácz Brendont ültette be. Vagyis a szólamvezető és koncertmester a kilencéves Brendon, aki negyedes, vagyis a lehető legkisebb hegedűvel muzsikál óriási koncentrációval. Már majdnem két éve játszik a hangszerén. Azt mondja, a családban senki nem zenél, de a két nővérét már tanítja.
– Előfordul, de nem jellemző, hogy muzsikuscsaládból érkeznek a gyerekek – szögei le Báder Ernő.
Mint várható volt, a családi háttér nagyon vegyes. A gyerekek tekintélyes része mélyszegénységből vagy akár drog- és alkoholfertőzött családból jön a zenekarba. Ennek ellenére, mint Báder Ernő mondja, voltaképpen ha áttételesen is, minden gyerek muzsikuscsaládból érkezik. Hiszen a Gömörből évszázadokkal ezelőtt bevándorolt cigányok, akik Hevesben, Nógrádban, Borsodban, a Hajdúságban vagy a Nyírségben telepedtek le, valamennyien zenészcsaládok tagjai voltak. Akkoriban még egy-egy faluban tucatnyi zenekar működött. Mai utódaik már nem beszélik a cigány nyelvet, és csak módjával ápolják zenei hagyományaikat, ízlésüket inkább a lakodalmas rock és a fősodrú zenei világ befolyásolja. Ám a gyerekek valamiféleképpen őrzik a génjeikben a déd- vagy ükapjuk tehetségét és tudását. Éppen úgy, mint a szatmári vagy zempléni végekről érkezők, akiknek az ősei később keveredtek a Kárpát-medencébe. Ők még beszélik a nyelvüket, zenéjükbe pedig a román népzene dallam- és ritmusvilága is beszűrődik, igaz, csak töredékesen.
Lépésről lépésre
Nem az a célunk, hogy zenészeket neveljünk, mondja Nagy Kálmán, a Máltai Szimfónia programvezetője.
– Nagyszerű, hogy tizenkét év alatt létrejött ez az országos nagyzenekar; lépésről lépésre tudtuk felépíteni. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy idén már tíz gyerekünk tanul tovább a Rajkó zenekarban, ami nagy dolog, hiszen nem mindig egyszerű meggyőzni a szülőket, hogy engedjék el a gyereküket egy több száz kilométerre lévő kollégiumba, hogy a fővárosban vagy másutt tanuljon tovább középiskolában.
Nagy Kálmán úgy látja, az a legfontosabb eredmény, ahogyan megváltozik a gyerekek élete a zenekari léttől. Jobb a magaviseletük, nem lógnak az iskolából, tanulnak, közösségben megélt élményeik vannak. Megérzik a tanulás örömét, kitartóak lesznek, hiszen tudják, csak így érhetnek el sikert.
– Ez az eredmény a tanárok folyamatos jelenlétének köszönhető – teszi hozzá a programvezető. – Hiszen folyamatosan tartják a kapcsolatot a szülőkkel. És az órák sem csak az éppen aktuális darabról szólnak. A beszélgetések egyfajta lehetséges jövőt is felkínálnak a diákoknak, megerősítik az önbizalmukat, identitásukat. Mindez pedig abban is segítséget nyújt, hogy ápolják a gazdag, de mára veszélybe került kávéházi cigányzenekari hagyományokat.
Mindez Nagy Kálmán szerint hatással van a családokra is. Hiszen nem csak a helyi koncerteken látják, mire képes kisfiuk, kislányuk. A nagy hangversenyekre sok szülő kap tiszteletjegyet, és ez az élmény sokukat mélyen elgondolkodtathat.
A Máltai Szimfónia program finanszírozása, mint Nagy Kálmán elmondja, 2029-ig biztosnak mondható az uniós támogatást is élvező Felzárkózó települések program révén. Ám a programvezetőnek további tervei is vannak. Az idei évtől igyekeznek bevonni a programba az óvodás korosztályt is. Mára látszik az is, hogy nem engedhetik el a gyerekek kezét nyolcadik után. Alapfokú művészeti oktatást nyújtó középiskolát és kollégiumot szeretnének alapítani, hogy a zenekari tagok a módfelett veszélyes tinédzserkorban is élvezzék a zene, a közösség védelmét. E cél megvalósításához persze még rengeteg munka és nagy türelem kell.
Brendon, az ifjú koncertmester türelmesen kivárja, hogy beleszólhasson a felnőttek beszélgetésébe, az első rövid csöndnél megszólal:
– Mikor fogunk végre dzsesszt is tanulni?
Ő már látja maga előtt a megteendő utat.
A jövő elkezdődött
A Máltai Szimfónia eredményei a Debreceni Egyetem Nevelés- és Művelődéstudományi Intézetének adjunktusa, dr. Szűcs Tímea érdeklődését is felkeltették. Az ország egészére kiterjedő kutatása során azt vizsgálta, milyen szociokulturális háttérből érkeztek a gyerekek, és miként változtatta meg a gondolkodásukat, jövőképüket a zenei képzés, a zenekari élet.
A kutatás eredményei azt mutatják – mondja Szűcs Tímea –, hogy a zenetanulás, a zenekari lét alapvetően megváltoztatta az életüket annak ellenére, hogy sokan közülük riasztó lakáskörülmények között élnek, zavaros a családi hátterük. Jelentősen megváltozott a tanuláshoz, az iskolához való viszonyuk. Komoly erőfeszítéseket tesznek, nehogy kihulljanak a programból iskolai lógás, rossz magaviselet vagy éppen a gyönge tanulmányi teljesítmény miatt.
Szűcs Tímea szerint azonban a legdrámaibb változás abban mutatkozott, milyennek látják a gyerekek a jövőjüket. Többségüknek egyáltalán nem voltak terveik, mielőtt beléptek volna a programba. A lányok általában úgy nyilatkoztak a zenetanári beszélgetések során, hogy nyolcadik után gyerekeket szülnek, és vezetik a háztartást. Továbbtanulásról, szakmaszerzésről csak kevés fiúnak és lánynak volt elképzelése. Felsőoktatási képzés fel sem merült bennük.
Ám a zenekar mindezt megváltoztatta. Elhitték, hogy ők is képesek lehetnek továbbtanulni, a zenetanárokkal való orientációs beszélgetések felkeltették az érdeklődésüket többféle szakma iránt is. Nem elégednek meg azzal az életelvvel, hogy majdcsak lesz valahogy.
Szűcs Tímea szerint elenyésző azoknak a száma, akik valamilyen okból kilépnek a programból, a zenekarból. Annak ellenére, hogy a nagyobbacskáknak gyakran segíteni kell otthon a szülőknek a kisebb gyerekek gondozásában vagy a munkában. Sokan úgy tervezik, hogy felnőtt korukban is muzsikálnak majd egy kisebb, akár saját zenekarban.
A kutató úgy látja: komoly változást hoznak az életükbe az utazások is. Azzal, hogy barátságokat kötnek távol élő gyerekekkel, megismernek más településeket, nagyvárosokat, rálátásuk lesz a világra. Megtalálják benne saját lehetőségeiket, saját útjukat. Megtanulják azt is, hogy maguknak is dolgozniuk kell a jövőjükért.
