Négy nappal azelőtt, hogy az MDF választmánya áldását adná a párton belüli hatalomváltásra, azaz megszavazná a trónkövetelő Almássy Kornél elnökjelöltségét, a titkosrendőrség hatalmas erőkkel lecsap a megfigyelt cégre, eszközeit begyűjti.

Másnap a szél Dávid Ibolya szobájába repít egy hangfelvételt, amelyen két ember arról beszélget, hogy ismert politikusok titkos adatgyűjtéssel megpróbálják őt lejáratni és Almássyból elnököt csinálni. Aztán valakik közvetítőkön keresztül megzsarolják Almássyt, hogyha nem lép vissza, nyilvánosságra hozzák a kompromittáló felvételt. Mivel ez nem jön be, Dávid a nyilvánosság elé lép, a hangfelvétel előbb írásban, majd néhány óra elteltével eredetiben is megjelenik. Egynapi várakozás után kiderül, hogy az egyik telefonos beszélgető Csányi Sándor OTP-vezér, az ország egyik leggazdagabb embere, akinek politikusi ambícióiról már régóta hallani.

Almássy az egész ügyet kikéri magának, kijelenti, hogy esze ágában sincs visszalépni. Másnap, a Dávid Ibolyával folytatott rövid megbeszélés után, a mindent eldöntő gyűlésen azonban fülét-farkát behúzva, mint akinek pisztolyt nyomtak a homlokához, „Dávid Ibolyát támogatom” szavakat rebegve, minden létező tisztségéről lemondva visszalép és ismeretlen helyre távozik. Dávid, aki egyedüli jelölt marad, körbeszaladja az összes tévécsatornát, ostorozza a maffiamódszereket és triumfál. (Kérdezhetnénk: vajon mit mondott a választmányi ülés előtt négyszemközt Almássynak? De igazából mindegy. Ki lehet találni.)

Mi ez? Mi történik itt, ki hazudik, ki mond igazat? Kezdjük egy fontos megállapítással: ha egy párt kiteszi a székházára a táblát, hogy „Mandátumok eladók”, akkor előbb-utóbb megjelennek a vevők is. Azt ugye senki sem gondolja komolyan, hogy a Dávid vezette MDF Schmuck Andor délceg termetéért vette fel a köztudottan baloldali kötődésű Tisztelet Társasága vezetőit az előző választásokon a párt listájára (a szervezet képviselője ma is ott ül az MDF frakciójában) és ajánl még több helyet a következő választásokon. Akadnak, akiknek sok pénzt megér, hogy lobbistájuk ott üljön a parlamentben, bejáratos legyen miniszterekhez, főhivatalnokokhoz.

Valószínűleg másoknak is feltűnt, hogy itt van mit keresni annak, aki némi pénzt is áldoz a dologra. Itt egy komplett párt, infrastruktúrával, tagsággal, dicső múlttal – ezzel igazán lehet valamit kezdeni. És most nézzünk körül egy kicsit a jobboldalon is. A messziről nézvést homogén, összetartó Fideszben valójában évek óta jelen van egy konzervatív-liberális erőcsoport, amelyben időről időre fölmerül a szakítás lehetősége is. Ez nem ördögtől való dolog, természetes politikai jelenség. Lehet, hogy a szakítás jót tenne a jobboldalnak (lásd a három lengyel jobboldali párt elsöprő győzelmét a legutóbbi választásokon), lehet, hogy rosszat tenne, nem tudjuk. De hogy ilyen ambíciók léteznek, az tény. Az erőcsoporthoz kötődő emberek sokszor elmondták már, hogy új pártot alapítani közel áll a reménytelenhez.

Na de ha készen is hozzá lehet jutni… A legvalószínűbb az, hogy megpróbáltak készen hozzájutni, az akció azonban kudarcot vallott. Most már csak az a kérdés, a baloldalnak hol vannak itt az érdekei. A választ nem nehéz megtalálni, elég csak a parlament hétfői önfeloszlatási színjátékára pillantanunk. „Ha valódi együttműködés nincs is Dávid Ibolya és Gyurcsány Ferenc között, ez a feloszlatási történet olyan, mintha ketten közösen írták volna a forgatókönyvét” – nyilatkozta az Index. hu-nak Török Gábor politológus.

Nincs is annál jobb, mint amikor az embernek a lekötelezettje az ellenzéke. Olyan konstruktív lesz, amilyet csak akar. Hát így áll a dolog. Bizonyos jobboldali körök megpróbáltak besegíteni Almássy Kornélnak, hogy átvegye a hatalmat az MDF-ben és megteremtse a Fidesz, az SZDSZ és a régi MDF köreiből szerveződő konzervatív-liberális párt alapjait. Ez a párt jelentős szívóerőt gyakorolna az MSZP és az SZDSZ kiábrándult szavazóira is, ezért az MSZP titkosszolgálati játszmák bevetésével megkontrázta a kezdeményezést.

A Szilvásy vezette titkosszolgálat ismét megmentette Dávid Ibolyát, mellesleg sarat dobált a Fideszre, ráadásul az SZDSZ-t is sarokba szorította: három legyet ütött egy csapásra. A kalapjairól elhíresült elnök asszony tudni fogja, hol találja a barátait és hol az ellenfeleit. Sorra tesz majd olyan lépéseket, amelyekről az lesz a kívülálló benyomása, mintha Gyurcsány Ferenccel közösen írták volna a forgatókönyvet.

Az ütközetet most megnyerték. Néhány továbbit is megnyernek majd. De ez sem segít rajtuk. Gyurcsányt, akárhogy is kapálózik, le fogják cserélni. De az is későn lesz. A végjáték zajlik a szemünk előtt. Már csak néhány hét, talán néhány hónap, és Magyarország visszatalál önmagához.

Bencsik Gábor