Marad a magyar egység

– Legutóbb arról beszélgettünk, hogy a magyarokat és a németeket kollektívan bűnösnek minősítő és jogfosztó beneši dekrétumok alapján magyar emberek földjeit kobozza el a szlovák állam. Változott valami?

– Továbbra is folynak a kisajátítások. Az állam cinikusan arra hivatkozik, hogy annak idején, vagyis a második világháború után nem tudta lezárni a magyarokat sújtó földelkobzást, és most fejezi be.

– Mit szól ehhez az Európai Unió? Mert ez szembemegy minden polgári és uniós normával, épp olyan, mint ha Németországban még mindig hatályban volnának a zsidótörvények.

– Jeleztük a bajt Brüsszelben. Beadvánnyal fordultunk a Petíciós Bizottsághoz, de nem történt előrelépés. Továbbra is megesik, hogy valaki földtulajdonosként tér nyugovóra este, de reggel, amikor fölkel, már nincsen semmije, mert az állam autópályát épít rajta uniós forrásból.

– A botrányos elkobzások ellen Igor Matovič, majd Eduard Heger kormánya sem tett semmit.

– Pedig az elején alkotmányozó többsége volt ennek a kabinetnek, módjuk lett volna nagy dolgokat alkotni, de nem tették. Igaz, nehéz helyzetben vették át az országot, jött a világjárvány, majd a háború. A nagy támogatottság egyszerű többséggé olvadt, végül az is elfogyott.

– Úgy tudjuk, Matovič abba bukott bele, hogy orosz vakcinát is beszerzett a járvány idején, és ezért koalíciós partnere, az Amerika-barát Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt szembefordult vele.

– Igen, ez a kormánykoalícióban óriási vitát okozott. De az egész csak ürügy volt, valójában egy fontos geopolitikai probléma állt a történések középpontjában. Kelet vagy Nyugat, ez lett a kérdés. Igor Matovič és Richard Sulík, a SaS elnöke képtelenek voltak együttműködni. Ez rányomta a bélyegét a kormány tevékenységére. De azután is megmaradt a feszültség, hogy Matovič lemondott, és már csak pénzügyminiszter volt. Eljött a káoszkormányzás időszaka. Amit reggel mondott a kabinet, estére már nem volt érvényes.

– Eközben milyen valós problémák nehezítették az emberek életét?

– Mi, vagyis a Szövetség idejekorán jeleztük, hogy komoly energetikai gondok lesznek. A megugró árak miatt nehéz helyzetbe kerülnek a polgárok, a vállalkozások és az önkormányzatok is, de a kormány nem tett eleget a közületi fogyasztók kisegítéséért. Figyelmeztettünk arra is, hogy nagy baj keletkezhet az egészségügyi ellátás terén is, a járvány erőteljesen megmutatta az orvos- és nővérhiány égető problémáját. Tavaly év végén több ezer orvos felmondással fenyegetőzött. Ez a rendszer teljes összeomlását jelentette volna.

– Mindeközben Rastislav Káčer szlovák külügyminiszter éles kirohanásokat tett Magyarország ellen, a felvidéki magyaroknak juttatott támogatásokat Szlovákia belügyeibe való beavatkozásnak nevezte. Figyelemelterelés volt?

– Káčer külügyminiszter úr tevékenységét általában is nagyon sok kifogás érte. Legfontosabb feladata a szomszédos országokkal való jó kapcsolat megteremtése lett volna, de épp a fordítottját tette. Azzal riogatott például, hogy ha Oroszország elfoglalja Ukrajnát, akkor Magyarország területi követelésekkel áll elő Szlovákiával szemben. Sajnos Zuzana Čaputová köztársasági elnök asszony sem volt kellően határozott Káčer úr kijelentésével kapcsolatosan, csak annyit mondott, hogy ez szerencsétlen nyilatkozat volt. Szerintem pedig uszítás. Más szlovák politikusok, köztük a házelnök úr, sőt maga Matovič tettek olyan utalásokat, hogy a szlovák államban élő magyarok veszélyt jelentenek. Utóbbi most is mond olyanokat a kampányában, miszerint jöhet egy reggel, amikor arra ébrednek a szlovákok, hogy a magyar hadsereg katonái masíroznak odakint az utcán.

– Szlovákia az ukrajnai háború ügyében is megosztottnak tűnik, múlt héten a nemrég kinevezett magyar nemzetiségű miniszterelnök, Ódor Lajos letette a voksát Ukrajna további támogatása mellett, a korábbi hadügyminiszter, Jaroslav Nagy a választásokba való orosz beavatkozással riogat, Robert Fico ellenben elutasítja a kardcsörtetést.

– Nagyon érdekes, hogy mértékadó felmérések alapján az emberek elsöprő többsége békepárti, diplomáciai megoldást sürget, elhibázottnak tartja a súlyos károkat okozó brüsszeli szankciókat, és többé-kevésbé egyetért Magyarország ez irányú politikájával – beleértve a szlovákok többségét is. Ezzel szemben a politikai elit, pontosabban a kormányzat az első perctől katonai felszerelést juttat Ukrajnának.

– Három évvel ezelőtt Igor Matovič frissiben kinevezett kormányfőként bocsánatot kért a magyaroktól az őket ért atrocitások miatt…

– Úgy tett, mint ha gesztusokat tenne a magyarságnak. Ám látszott, hogy amit mond, csupán üres szavak. Vegyük tudomásul, hogy amíg a felvidéki magyaroknak nincs egységes és erős képviseletük a szlovák parlamentben, addig csak eszköznek használnak bennünket a szavazatgyűjtéshez. És persze nem okoz problémát a politikai elitnek a közvélemény magyarokkal való ijesztgetése sem.

– Ha Ódor Lajos kormánya, amelyben két további magyar miniszter is helyet kapott, rosszul működik majd, az visszahullhat a felvidéki magyarok fejére a szeptember 30-i időközi parlamenti választáson?

– Sok a kérdőjel, az biztos. Az Ódor-kormány eddig semmi jelét sem mutatta annak, hogy különösebben foglalkozni szeretne a felvidéki magyarok speciális problémáival. Még csak ígéreteket vagy halvány gesztusokat sem tettek e téren. A miniszterelnöknek nincs politikai előélete, kifejezetten szakértői szemmel vizsgál minden kérdést. A magyarokkal és más nemzetiségekkel kapcsolatosan sincsenek tervei, legalábbis egyelőre. Kívülről persze úgy tűnhet, hogy aki magyar iskolákat végzett, az is képes jelentős politikai pozíciót szerezni Szlovákiában. Ugyanakkor viszont a helyzet azt mutatja, hogy elég, ha néhány szlovák politikussal jóban van a magyar ember, és máris politikai babérokra törhet. Egy szó, mint száz, csak egy elkötelezett párt foglalkozhat őszintén a közösség megmaradásának kérdésével. Ezért is fontos, hogy a szeptemberi választás során erős parlamenti képviseletet szerezzen a felvidéki magyarság. Több képviselő igényeltetik! Igaz, eddig is volt egy olyan honatya, Gyimesi György, aki jóllehet Matovič O’LANO pártjának képviselőjeként, tenni próbált a magyarokért a parlamentben. Akadt néhány dolog, amiben sikerült előrelépnie, de a magyarságot érintő nagy horderejű ügyekben nem. Érthető módon. Egyedül volt.

– Mely ügyekre fókuszálnak a kampányban?

– A magyar nyelv, oktatás, kultúra, jelképhasználat, egyszóval a nemzeti identitás kérdése továbbra is kiemelkedően fontos számunkra. Ugyanakkor a régióinkat érintő mindennapi praktikus kérdések is hangsúlyosak. Szeretnénk bevezetni a családtámogatások rendszerét, mivel tavaly 4200 gyerekkel kevesebb született Szlovákiában, mint egy évvel korábban. Ez drámai, közel tízszázalékos csökkenés. A kis- és középvállalkozók, különösen a mezőgazdaságban dolgozók támogatása szintén elodázhatatlan, hiszen a déli és keleti területek Szlovákia éléskamrájaként szolgálhatnának, ha legalább törekednénk az élelmiszer-önellátásra ahelyett, hogy a helyi termelők háttérbe szorításával dán, francia, német, osztrák befektetők gazdálkodjanak ezeken a földeken, ahogy azt az eddigi kormányok megengedték. A környezetvédelem ügye is megkerülhetetlen, rengeteg illegális szemétlerakó van az országban, az egyik legnagyobb a veszélyes vegyi hulladékoktól terhelt vereknyei telep Pozsony közelében, ami miatt a környékbeli kutakban már megjelentek a káros anyagok. Ezek Közép-Európának a Csallóközben található legnagyobb ivóvízbázisát is veszélyeztetik. Ez ügyben egyébként már az Európai Unióhoz fordultunk. Sok településen még ivóvíz- és csatornahálózat sincs, és a közút- és vasúthálózat is szegényes. A pozsonyi kormányok eddig rendre elfelejtették vagy elhanyagolták ezeket a régiókat. A Szövetség épp ezért az általános magyar ügyek mellett kifejezetten a sajátos helyi, regionális problémákat állítja középpontba.

– Helyi szinten, de általánosságban is aggasztó a közigazgatási reform tervezete. Mi erről a Szövetség álláspontja?

– A szeptemberi választásig nem módosul a közigazgatási rendszer, utána viszont felgyorsul a folyamat, efelől ne legyen kétsége senkinek. A tervek szerint eltűnne a vágsellyei és a komáromi járás, a dunaszerdahelyi harmadát pedig a pozsonyihoz csatolnák. Ez végzetes csapás lenne a magyarságra. Például, mivel a középiskolák megyei fennhatóság alá tartoznak, könnyen, gyorsan bezárhatnának olyan osztályokat, akár intézményeket, amelyek úgymond kevés diákot oktatnak. Minden erőnkkel küzdünk azért, hogy a regionális felosztást és a nemzetiségi viszonyokat figyelembe vegyék, és az érintett érdekképviseletek egyetértésével változzon a valóban reformra szoruló, hiszen a mečiari időszakban kifejezetten a magyarság kárára átformált, korábbi magyar többségű egységeket felszámoló közigazgatási beosztás. Ez nem maradhat így, viszont a mostani tervezet még ennél is rosszabb helyzetbe hozna minket. Ha nem kapunk helyet az önkormányzatokban, akkor a minket érintő kérdések napirendre sem kerülnek. Egy példa: ma Nagyszombat megye 40 képviselőjéből 14 magyar. A mostani tervezet alapján esélyünk sem lenne még ennyi képviselőre sem.

– Ehhez képest Gyimesi György felbukkanása feszültséget keltett a Szövetségben, mivel egyesek túlságosan dominánsnak tartják az MKP-platformot. A Híd-platform több politikusa a nagy nehezen megteremtett egységet megbontva ismét saját pártot szervez. Egy magyarországi baloldali hírportál még azt is felvetette, hogy a Híd párt szülőatyja Bugár Béla. Egyben tartható így a Szövetség?

– Amikor 2020 augusztusában a Magyar Közösség Pártja, a Most–Híd és az Összefogás aláírta a Szövetséget létrehozó szándéknyilatkozatot, abban mindent rögzítettünk. Így nem lehet gond, ha újabb személyeket hozunk be a rendszerbe, akik tovább erősíthetik az egységet, de vannak, akik ürügyként kezelik ezt arra, hogy kiléphessenek belőle. Hazardíroznak a közösségünkkel szemben, de morális értelemben mindenképpen vállalniuk kell ezért majd a következményeket. Én mindhárom platformtól azt kértem, hogy tartsa tiszteletben a másik két frakció jelöltlistáját. Mert mindhárman azt szeretnénk, hogy a magyar közösségnek erős parlamenti képviselete legyen végre, és ehhez minél erősebb jelöltlistára van szükség. Nem értem, miért gondolja mégis néhány ember, hogy ultimátumot ad a másik platformnak, mondván, ha az behozza Gyimesi Györgyöt, akkor ő távozik. Ennek semmi köze a demokráciához, a toleranciához, aminek fontosságát a most kilépők mindig hangoztatták. Ellenfeleink meg akarják osztani a közösségünket. Ijeszti őket az egységünk, amely a múlt évi megyei és helyhatósági választáson impozáns eredményt hozott, az összes szlovákiai párt közül mi voltunk a legsikeresebbek. A szavazók értékelték az összefogást. Bár most néhányan távoztak a Híd-platformból, hangsúlyozom, a Híd tagságának 85 százaléka a Szövetségen belül képzeli el a jövőt. A platform 17 megyei képviselőjéből 12 biztosan a Szövetségben dolgozik tovább. Én azt hiszem, egységesebbek leszünk, mint azelőtt bármikor. A távozók bejelentették, hogy új pártként egy szlovák formációval, az egykor konzervatív, ma már politikájában liberális elemeket is képviselő Mikuláš Dzurinda Modri, azaz Kékek nevű pártjával fognak együttműködni. Nem zavarja őket, hogy az egykori miniszterelnökön ott a korábbi vesztegetéses és korrupciós Gorilla-ügy bélyege.

– A Szövetség kikkel tud együttműködni? Matovič ajánlkozik a riogatás mellett, de Robert Fico pártja most a legnépszerűbb békepártisága és a V4 melletti kiállása miatt.

– Tény, hogy nagyon nehéz lesz most jó döntést hozni. 2020-ban a többség a pénzügyi visszaélésekben, alvilági ügyekben kompromittálódott Fico-kormány ellen tüntetett a szavazatával. De a három évvel ezelőtt felállt kabinet maga volt a káosz. Rossz és rosszabb között kell választani. A Szövetséget nem érintik a régi korrupciós ügyek, a káoszkormányzásban nem vettünk részt, sőt, számos javaslatunk megfogadása esetén megelőzhető lett volna ez az anarchia. Nekünk az a fontos, hogy mindenki a szülőföldjén érvényesülhessen, ott tudjon jó életet teremteni magának és a családjának. Ehhez nyilván politikai partnerek kellenek helyben, ezeket Dél- és Kelet-Szlovákiában meg is tudtuk találni a helyi önkormányzatokban. A magyar szempontból meghatározó négy megyében a jó együttműködéseknek köszönhetően van megyei alelnökünk. Ugyanezen logika alapján mennénk tovább.

– A Szövetség nyilván elindul a jövő évi európai parlamenti választáson is. Kik a jelöltjei?

– Ez még messze van. Az elsődleges feladatunk az, hogy sikeresek legyünk a szeptemberi országgyűlési választáson. Ha ez összejön, akkor biztos vagyok benne, hogy az EP-ben is lesz képviselete a felvidéki magyarságnak.