Sűrűn foglalkoznak az utóbbi időben az irodalom ápolásával a kormányzati képviselők. Előbb Gyenesei István önkormányzati miniszter ajánlgatta pártállami időket idézően egykori munkatársa nem túl jelentős színdarabját az ország minden teátrumának, néhány nappal ezelőtt pedig Szabó Zoltán MSZP-s képviselő tartott rendhagyó irodalomórát a sajtó képviselőinek Thomas Mann Mario és a varázsló című művének sajátos elemzése tárgyában.

A honatya, aki a hosszú parlamenti ülésnapok alatt egy fénykép tanúbizonysága szerint az Ikariam nevű internetes stratégiai játékkal üti el az időt, amelyben egy ókori várost kell irányítani, lemondásra szólította fel László Tamás Fideszes országgyűlési képviselőt. Az ellenzéki politikusnak Szabó szerint amiatt kellene távoznia a közéletből, mert parlamenti felszólalásában, verses formába szedve Cipollának titulálta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt.

Mindebből Szabó Zoltán Szilvási György titokminisztert megszégyenítő módon és gyorsasággal állította elő az évszázad összeesküvését: Cipolla, a delejező varázsló jutalma Mann művében egy pisztolylövés, amit Mario ad le Cipollára, midőn ráébred: a varázsló csúnyán átverte őt. Ha tehát – szól a szabói verdikt – Gyurcsány Cipolla, akkor valaki le akarja lőni a miniszterelnököt, vélhetőleg a Fidesz, akinek képviselője közvetetten Gyurcsány megölésére szólított fel.

Szabó elvtárs talán arra gondolt, nemrég Arnóth Sándor képviselő önként lemondott parlamenti mandátumáról, miután megunva Iváncsik Imre államtitkár ferdítéseit, magáról megfeledkezve odaszólt neki: „Lógni fogsz!” Az MSZP-s politikus tehát kapva kapott az alkalmon, és Thomas Mann mondanivalóját megerőszakolva levezette belőle a gyilkosságra való felbujtás vádját. Emlékezetes, hogy a „köteles beszéd” hibrid változata Gyurcsány Ferenc kreatív kommunikátor fejéből pattant ki, aki Kövér László beszédének tartalmát forgatta ki a 2002-es választási kampányban, évek múlva büszkén beszámolva erről a hozzá hasonlóan szintén renegát Debreczeni Józsefnek:

„Mi csináltuk meg a köteles akciót is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív, és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket… És összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati félig oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó még a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés” – vallotta be Gyurcsány.

Szabó Zoltán sajtótájékoztatója után Göndör István MSZP-s politikus még tett egy erőtlen kísérletet a Cipolla-eset házbizottsági megtárgyaltatására, ám a kísérlet hamvába holt. A felvetés abszurditása azonban mérföldkőnek számít a sziklaszilárdan a Mariana-árok irányába tartó kormányzati kommunikáció és politizálás útján is.

Ki az a Cipolla?

Thomas Mann Nobel-díjas német író 1930-ban – három évvel azelőtt, hogy Hindenburg köztársasági elnök kormányfővé nevezte ki Adolf Hitlert Németországban – szinte látnoki képességekkel vetítette Európa népei elé az irracionalitás tömegeket manipulálni képes erejét. A rövid mű mesterien előtárja a tömeghipnózis és a személyiségkultusz kizárólag tragédiába torkolló eseménysorát. A mű alaptörténete szerint az író családi körben nyaral egy olasz üdülőfaluban, ahol több nézeteltérésük támad a helyiekkel, akik valamiért felsőbbrendűségi komplexusban szenvednek.

Az író először a falu jellemzőit írja le útikönyvszerűen, majd megismertet Marióval, akiről megtudjuk, pincérként dolgozik. A másik címszereplő, Cipolla egy ismert helyi varázsló, aki este népes tábor előtt készül show-műsort adni. A varázsló hatásos kezdést akar, ezért „késik” fél órát. Mann leírása alapján Cipolla „egy nehezen meghatározható korú, de semmi esetre sem ifjú férfiú volt, éles, kusza vonalú ábrázattal, szúrós szemmel, redősen zárt szájjal, kicsi, feketére viaszozott bajuszkával, és alsó ajka és álla között úgynevezett légyszakállal, s bonyolult utcai-estélyi eleganciával öltözve. Bő fekete ujjatlan köpenyt viselt, bársonyhajtókával és atlaszbélésű vállgallérral, amelyet elől összefogott, és fehér kesztyűs kezét kényelmetlen mozdulattal tartotta hozzá, nyaka körül fehér sál, fején erősen homlokába nyomott karcsú cilinder.”

Ilyen a varázsló kívülről. De milyen igazából? Kiderül, hogy ez az ember nem varázsló, hanem hipnotizőr. Az egész előadás abból áll, hogy megkeresi a gyenge akaratú embereket és több megalázó dolgot végeztet velük. A közönség Cipolla hatása alá kerül, a hipnotizáltak pedig csak egyszerűen teszik, amit a varázsló parancsol. Az előadás elején még csupán enyhébb dolgokra kényszeríti a közönséget, ám a vége felé eljön az az idő, mikor a delejező már az egész közönséget a markában tartja.

Cipolla végül felszólítja a színpadra Mariót is, ezt a zömök testalkatú, rövid hajú, alacsony homlokú, szürke szemű, szeplős embert, akinek arcát mindig valamiféle primitív mélabú árasztja el, aki gyorsan engedelmeskedve felmegy a színpadra. Cipolla faggatni kezdi, Mario pedig ki akar térni a válaszadás alól, de valaki elárulja annak a lánynak a nevét, akibe Mario szerelmes.

A hipnotizőr szerelmi bánatot gerjeszt Marióban, arra kényszerítve az egyszerű embert, hogy Cipollát szerelmének nézve megcsókolja őt. A mutatvány sikerül, a közönség döbbenten ül, „fura, iszonyú és izgalmas” ez a pillanat. A nézőtéri kacagás azonban elhalkul, Mario ráeszmél, mi is történt vele, hátratántorodik, közben felzúg a taps, Mario megüti a halántékát a kezével, közben a varázsló ünnepelteti magát, lemegy a lépcsőn… és ekkor eldördül két lövés. Teljesen váratlanul. A pisztoly Mario kezében van. Az illúzió megszűnt, a közönség ráveti magát az átvert kisemberre és lefegyverzi.

A varázsló alternatívája

A parlamenti jegyzőkönyvek tanúsága szerint Gyurcsányt harmadszor nevezték Cipollának az Országházban. Első ízben Mikola István, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa a társadalombiztosítási törvény vitája során jegyezte meg a kormánypárt padsorai felé fordulva: „Érdekes volt nézni Gyurcsány beszéde közben az MSZP sorait: mint Cipolla tekeri önöket az ujja köré Gyurcsány Ferenc.”

Kupper András fideszes politikus is a nagy delejezőhöz hasonlította a miniszterelnököt két éve a költségvetés vitájában, harmadízben pedig László Tamás nevezte a „rend kormányának” fejét Cipollának, verset fabrikálva a delejező Gyurcsányról. Ez utóbbi lett Szabó Zoltán MSZP-s képviselő célpontja, a büntetőjogi tanszéken még nem oktatott következtetéses feljelentés módszerének gócpontja.

A gondolatmenet logikai végigkövetése azonban fontos tanulságok levonására teremt alkalmat. Nyilvánvalóan a jelenlegi miniszterelnök is egy ismert helyi varázsló, aki – bevallván a „trükkök százait” – napról napra népes tábor előtt rendez túlélőshow-műsort, ezt e modern színdarabban hol „nemzeti csúcsnak”, hol „gazdasági csúcsnak” hívják. Gyurcsány is „késett fél órát”: az őszödi hazugságbeszédet véletlenül a választások után néhány hónappal adta elő, kizárva annak lehetőségét, hogy a lakosság ennek ismeretében dönthessen alkalmasságáról.

A miniszterelnök arcjáték és gesztusok terén jóval meghaladja a cipollai szintet: ha kell, krokodilkönnyeket hullajt vasúti tragédia alkalmával, ha kell, táncol, énekel. Gyurcsány esetében az is hamar kiderült, hogy korántsem varázsló, hanem hipnotizőr. A gazdasági cselekvést külföldi lapokban megjelenő, az ország valós állapotát kancsalul festő reklámok helyettesítik, külpolitikai irányvonal helyett hangzatos nácizás és az elcsatolt magyarlakta területeket erőszakosan asszimiláló kormányokkal való összeborulás, vagy hallgatás a jellemző.

A belföldieknek szánt előadás is nagymértékben rokonítható Cipolláéval: furcsa módon még mindig akadnak gyenge akaratú emberek, és ezekkel a kormányzat jó néhány megalázó dolgot végeztet, reformjai – szétzúzva az állam működését – már közvetlenül az emberek mindennapjaiba tolakodva veszélyeztetik a kisemberek egészségét, anyagi biztonságát, elveszik énképét, jövőképét, nemzeti öntudatát.

Fehérek közt egy európai

Mann azonban mintha a valódi ellenzék vezető erejének is üzenne: „Nem-akarásból, úgy látszik, lelkileg élni nem lehet; valamit nem akarni megtenni, tartósan nem jelenthet élettartalmat.” A jelenleg zajló Gyurcsány-show annyiban mutat eltérést Thomas Mann klasszikusától, hogy itt a fegyver még nem dörrent el, habár a hipnotizőr és stábja – bizonyíték erre Szabó Zoltán elvtárs erőltetett jogértelmezése is – mindenütt fegyvert lát és freudi előfélelemmel vizionálja saját lelövetését. Ezért bukkannak fel időről időre bombák, dördülnek el rendőrszékházra leadott sortüzek, ám az elkövetői kör sohasem látható. Hiába minden, Mario még nem óhajtja kezébe venni a megváltó pisztolyt. Szűköl a baloldal, mert sejti végzetét. Talán érdemes volna egy igazi baloldalihoz fordulniuk.

József Attila Thomas Mann üdvözlése című versében így int: „Most temettük el szegény Kosztolányit / s az emberségen, mint rajta a rák, / nem egy szörny-állam iszonyata rág / s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még, / honnan uszulnak ránk új ordas eszmék, / fő-e új méreg, mely közénk hatol – / meddig lesz hely, hol fölolvashatol?…”

És való igaz: minden varázslóért eljön végül az ő Mariója.

Udvarhelyi István