– Miért pont a Fidesz?

– Ezt komolyan kérdezi?

– Persze, bár régebben is Fidesz-szimpatizánsként titulálták önt a Dávid-vonalhoz tartozó párttársai, és bírálói a sajtóban. Belépésével most igazuk lett. Nem?

– Könyörgöm, nem a Fidesszel indultunk két választáson is? Hát persze, hogy Fidesz-szimpatizáns vagyok. Magától értetődőnek tartottam, hogy az engem jelölő két párt közül a Fideszben folytassam a munkámat akkor, amikor a másik pártból, illetve a frakcióból kizártak. A választói felhatalmazás tulajdonképpen kötelezett is erre, hiszen 1998-ban és 2002-ben is az MDF és a Fidesz közös jelöltjeként indultam Budapesten a második kerületben, és őszintén remélem, hogy a szavazók döntő többsége is egyetért a frakcióhoz való csatlakozással.

– Függetlenként ritkán hallatta a hangját.

– Mi, honatyák frakció nélkül igen nehezen tudjuk képviselni választóinkat az Országgyűlésben, meg van kötve a kezünk, hiszen nincs lehetőségünk sem napirend előtt felszólalni, sem azonnali kérdést feltenni. Nehezen és körülményesen tudunk csak interpellálni. Törvényjavaslatokat ugyan elmondhatunk, de frakciótámogatás nélkül semmi remény nincs arra, hogy beterjesztésünk egyáltalán napirendre kerül, nemhogy megtárgyalásra vagy elfogadásra. Mindez azt jelenti, hogy a frakció nélkül maradt képviselő a választói mandátumot csak csekély mértékben tudja gyakorolni, aránytalanul és méltatlanul hátrányosabb helyzetben van, mint a frakcióhoz tartozók. Ezért a kötelező hat hónap eltelte után igyekeztem minél hamarabb frakcióhoz csatlakozni, és ez természetesen a Fidesz képviselőcsoportjába való belépésemet jelentette.

– Mindenki örült ennek?

– Egyhangúlag szavazták meg.

– És régi frakciótársai, akik a kizárások-kilépések után önnel együtt a Nemzeti Fórumba tömörültek?

– Őket kéne megkérdezni erről, de én úgy vélem és azt is tapasztalom, hogy nincs konfliktus vagy egymásra mutogatás közöttünk. A Nemzeti Fórum a legelső időkre nézve adott megfelelő működési keretet a kizárt vagy kilépett MDF-es politikusoknak. Céljaink, értékrendünk továbbra is azonos, függetlenül attól, ki milyen frakcióban politizál a jövőben.

– A Fidesz-frakcióba való belépés foglalkoztat másokat is? Csinál egy fecske nyarat?

– Mindenki önálló, független képviselő, de egyébként tudjuk egymásról, hogy kinek mik a szándékai. Én is tájékoztattam a képviselőtársaimat a döntésemről, de ez nem téma közöttünk. Hogy ki merre tart, azt mindenkinek a saját elhivatottsága és lelkiismerete dönti el, én nem szeretnék a nevükben nyilatkozni.

– Az MDF-ből is kilépett?

– Igen, levelet írtam a kilépési szándékomról a második kerületi szervezetnek, de az nem szűnt meg. Ugyanolyan MDF-es vagyok, mint tizennyolc évvel ezelőtt, a lelkem, a cselekedeteim, az értékrendem is ugyanaz maradt.

– Ezek szerint maga a kizárás körülményei és ténye már nem is foglalkoztatja?

– Akkor megtettük a megfelelő lépéseket és bírósághoz fordultunk az ügyben, mert szeretnénk tisztázni a helyzetet. Elvi kérdés számunkra, hogy kiderüljön, Herényi Károly jogsértő, mi több, példátlan döntése, amellyel megtévesztette az Országgyűlés többségét, valamennyiünk képviselői jó hírnevét és ezáltal a választóinkat is megsértette. Az ügy folyik tovább, már több tárgyalás is volt, tehát ezt azért nem hagyjuk annyiban. Várjuk a bíróság igazságos döntését, bízunk benne, hogy ilyen típusú magánakciók az ítélethirdetés után már nem fordulhatnak majd elő. Elvégre jogállamban élünk.

– Mit gondol a maradék MDF és az MDNP újraegyesüléséről?

– Jogállamban élünk, bármi megtörténhet. Félretéve a tréfát, magánemberként van véleményem, de én most politikusként és képviselőként nyilatkozom. Nem volna ildomos, sőt egyenesen visszatetsző lenne, ha most hátrafelé, kívülről mindenféle bírálatokat fogalmaznék meg. Úgy tűnik azonban, még idejében, a teljes szétforgácsolódás előtt zártak ki.

– Mint volt igazságügy-miniszter és a joghoz, alkotmányhoz értő ember, mondana véleményt a sajtót ma leginkább foglalkoztató kérdésről, a köztársasági elnök-választásról?

– Aránytalanul nagy vihart kavart a kormánypártok egyezkedése. Az SZDSZ a végsőkig szeretné a saját, egyébként csekély számú, de ügydöntő mandátumait kihasználva pozícionálni magát. Mindenképp demonstrálni akarják szavazóiknak, hogy nélkülük semmi nem történhet, hiába vannak csak töredéknyien a parlamentben a szocialista képviselőcsoporthoz képest. Végső soron biztosan meg fognak állapodni, annál is inkább, mert ha ez nem sikerülne, az a koalíció végét jelenthetné. Egyiküknek sem áll érdekében, hogy egy ellenzéki jelölt fusson be, és ne az ő jelöltjük kerüljön az elnöki székbe. Ráadásul egy ilyen fiaskó a 2006-os választási esélyeiket is súlyosan befolyásolhatná. Egyébként pedig várjuk meg a Fidesz által kezdeményezett, és általam is támogatott szimpátiaszavazás eredményét, amely május 15-ig tart. Hallgassuk meg tehát a választók véleményét is a kérdésről!