Még él a barátság

A varsói Wacław Felczak Lengyel–Magyar Együttműködési Intézetről van szó, amelynek tükörszervezete a budapesti Wacław Felczak Alapítvány. Maga Wacław Felczak professzor többféleképpen is megtestesítette azt a barátságot és történelmi kapcsolatot, amiről az imént beszéltünk. Varsóban az intézet szép, kertvárosi otthonában jártunk.

Benyitni az ajtón

Először a jelképekre, a jó értelemben vett szóró- és propagandaanyagokra lesz figyelmes a látogató. Mindegyiken ott van az a grafikai elem, amely a lengyel és a magyar nemzeti színeket fűzi össze egyetlen jelképpé. A barátság, vagy mondjuk úgy, az egység grafikájává. A intézet magyarországi tükörszervezete a Wacław Felczak Alapítvány. Vajon van-e különbség a kettő között?

– Más gazdasági konstrukcióban működik az alapítvány, és megint másban az intézet – mondja Maciej Szymanowski professzor, a varsói intézmény igazgatója. – Amúgy mi is két fő program, az ösztöndíjak és a támogatások szerint tevékenykedünk, és persze rengeteg saját, Lengyelországra szabott kezdeményezésünk van. Olyanok, mint például a magyar nyelv oktatása a lengyelországi középiskolákban és egyetemeken.

Korábban néhány általános iskolában is tanultak magyarul lengyel diákok, de ez most visszaszorult, ellenben a középiskolai, egyetemi szegmens továbbra is erős.

– Az intézet összesen 19 középiskolában tanít magyar nyelvet – mondja Agnieszka Barátka oktatási és támogatáskezelési koordinátor. – Ez most körülbelül 200 diákot jelent. Mi motiválja őket? Egyszerűen csak érdeklődnek egy teljesen más, számukra egzotikusnak tűnő nyelv iránt, amit amúgy nagyon kevesen ismernek Lengyelországban.

Az idősebbek még emlékezhetnek az 1980-as évekre, amikor nagyon sok lengyel vendégmunkás dolgozott Magyarországon. Főként a gép- és acéliparban, illetve a szénbányászatban. Ezek azok a szűkös esztendők voltak, amikor vegetált a lengyel gazdaság, a magyarországi munkavállalás pedig biztos kenyeret jelentett. Agnieszka Barátka szerint a magyarul tanuló középiskolások is úgy okoskodnak, hogy adott esetben a nyelvtudás a munkaerőpiacon is előnyökhöz, lehetőségekhez juttathatja őket.

– Nehéz a magyar nyelv, ez tény – folytatja Agnieszka Barátka –, de élmény vele foglalkozni. Annyira rendezett a szerkezete, hogy egyfajta logikai, matematikai feladatnak tűnik a tanulása.

A nyelv persze csak egy dolog. Igaz, lelke a kultúránknak, de egyben ajtó is erre a kultúrára. Jó kérdés, hogy miként nyithatnak be ezen az ajtón a lengyel diákok, elegendő-e ehhez néhány útikönyv, DVD vagy prospektus…

– Nem elég. Nálunk azért is élmény a magyar nyelv tanulása, mert mi különböző programokat kapcsolunk hozzá – magyarázza Keresztes Gáspár, az Intézet munkatársa. – Táborozunk, főzünk magyar konyha szerint, kipróbáljuk a kékfestés mesterfogásait, ismerkedünk a magyar táncházmozgalommal, utazásokat, kirándulásokat szervezünk Magyarországra.

Az intézet az idén hetedik alkalommal fog neki a lengyel–magyar nyári egyetem megszervezésének Krasiczynben. Itt a két nemzet fiataljairól mint a jövő letéteményeseiről, együttműködésükről szólnak elsősorban a kurzusok, de aktuális politikai kérdések is terítékre kerülnek. Ilyen volt például tavaly az ukrán–orosz háború, amelyről egyébként igen igényes vitát folytattak a résztvevők.

A másik, hasonló jellegű rendezvény sokkal fiatalabb. Ez az úgy nevezett V4-es nyári akadémia, amelyet másodszor rendeznek meg hamarosan – a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel (NKE) közösen –, és amelynek most is a Ludovika ad otthont Budapesten. A Felczak Intézet a legfiatalabbakra is figyel. Nemrég egy varsói óvoda csoportjai jártak itt, hogy ismerkedjenek a magyarokkal és a magyarok kultúrájával. Amúgy nagy siker lett abból a Magyar Kulturális Napból is, amit az Intézet rendezett a Rubik-kocka születésének 50 évfordulóján.

Ha bukik a kommunizmus

Wacław Felczak emlékét nagy tiszteletben tartja a magyar nemzeti-konzervatív tábor. De vajon mit tud róla és hogyan tekint rá a lengyel közvélemény?

– Ami a társadalom egészét illeti, csak a kevesek ismerik – szögezi le Keresztes Gáspár. – Ám érdekes módon minden szervezeti vagy hivatali struktúrában akadnak Felczak-tanítványok, akik nemcsak egyszerűen történészprofesszornak, de szellemi vezetőnek is tekintették. És igen, az intézetnek még dolgoznia kell azon, hogy alakja általánosan ismert legyen.

Wacław Felczak futárként hozta-vitte az üzeneteket a második világháború idején a lengyel ellenállás és a londoni emigráns lengyel kormány között. A közvetítés legfontosabb láncszeme Magyarország volt. Felczak futárküldetései során alaposan megismerte a magyarokat, még ma is az ő magyarokról írt kötete számít a bennünket bemutató legfontosabb, legátfogóbb munkának Lengyelországban.

– Részt vett az ellenállásban a háború idején, mégsem tetszett a kommunistáknak – magyarázza Szymanowski professzor. – Börtönbe zárták, ahonnan csak 1956-ban szabadult. Dolgozhatott, de a professzori címet megtagadták tőle. Kitűnő tanárok keze alatt formálódott a két világháború közötti időszakban, a tőlük kapott szellemi örökséget adta tovább a katedráról a diákjainak. Mindenekelőtt a reményt, hogy Lengyelország előbb-utóbb elnyeri a szuverenitását. A tanítványa voltam. Amikor utóbb találkoztam vele már az 1981-ben meghirdetett hadiállapot idején, már alig hitte az ember, hogy valaha is megbukik a kommunizmus. De ő lelket öntött minden kétkedőbe.

Waczlaw Felczak idejekorán felismerte, milyen fontos a közép-európai népek együttműködése, a visegrádi szövetség és a trimárium, azaz a teljes régiót átfogó Három Tenger Kezdeményezés. Felczak professzor legfőbb képviselője és igehirdetője lett ennek a gondolatnak. Az 1980-as évek második felében szemináriumsorozatot tartott Budapesten, a Bibó kollégiumban. Szerette a könnyed előadói stílust. Figyelmeztette azt a baráti társaságot, amelyből utóbb a Fidesz éllovassága született, hogy a „rendes emberek előbb-utóbb börtönbe kerülnek. Én már voltam ott. Most ti következtek. De aztán alapítsatok pártot.”. A börtön elmaradt, de a pártalapítás nem. Az ötletadó professzornak pedig a fiatalok átnyújtották a Fidesz egyes számú tagkönyvét…

– Tevékeny ember, friss szellem volt, tele energiával, lendülettel, nem szerette a merengést, csak a mozgást, a tetteket kedvelte – mondja Keresztes Gáspár. – Fontos példát jelentett ez a nyolcvanas évek töprengő, tépelődő magyar értelmiségének is.

A barátság története

A magyarországi Felczak Alapítvány sok mindennel foglalkozik. Könyvet és CD-t ad ki, zenei pályázatokat hirdet meg, különböző előadásokat szervez, amelyekre elemzőket, politikusokat hív meg. Kisebb eltérésekkel ugyan, de a varsói intézet is ezen az úton halad, sok vitás közéleti témát is felvállal, ami a mai, nemzetközi politikai helyzetben és a két nép kapcsolatát tekintve is fontos tényező.

Az intézet magyarul megjelenő kötetei közül most az egészen friss Vezérhajó címűre hívják fel a figyelmet. Kilenc elemző – politikus, történész, filozófus, politológus – elmélkedik benne Lengyelország Közép-Európában betöltött szerepéről, súlyáról, pozíciójáról. Ez a könyv azonban nemcsak a lengyelekre fókuszál, hanem a velük sorsközösségben lévő magyarokra is. Akik nemcsak értik Közép-Európa történelmének minden részletét, de meg is élik a legapróbb rezdüléseit is.

Van még egy fontos kiadvány, az a kétnyelvű, diákoknak szánt, tükörszerkezetű történelemkönyv, amely a lengyel és a magyar história közös eseményeit, korszakait tárja az olvasó elé, és amelyet a magyarországi Felczak Alapítvány kuratóriumi elnöke, Karol Biernacki szerkesztett, meg is újítva időről időre, az aktualitásoknak megfelelően. Varsó tervezi kikérni a kötet kiadási jogát, sőt azt is szeretné elérni, hogy a könyvet adoptálja a lengyel oktatási rendszer.

– Büszkék vagyunk arra az országos tanulmányi versenyre is, amelynek Magyarország áll a középpontjában – magyarázza Szymanowski igazgató úr. – Harmadik éve rendezzük meg ezt az országos vetélkedőt, az idén is népes mezőny vett rajta részt. „Lengyelország–Magyarország. A barátság története” – ez a verseny beszédes címe. Szerintem ebből is látni, hogy közös múltunk, közös érdekeink, közös hagyományaink sokkal fontosabbak és erősebbek, mint a napi politika. Pár esztendő, és a két ország jelenlegi, háborúval kapcsolatos vitái egyszerűen elszállnak.

Itt, Varsóban, a Felczak Intézet tetőteraszán koncerteket is tartanak. És előfordult, hogy másnap szemrehányó e-mailek érkeztek a környék lakóitól, mondván, túl hangos volt a zene. „De még ha legalább az Omega énekelt volna!” – írták. A magyar együttes még ma is népszerű Lengyelországban. Az intézet két esetben is támogatott olyan lengyel Omega-rajongókat, akik filmet készítettek a zenekarról, lengyelre fordították a szövegeit és így játszották a számait, amiből CD is készült.

– Nemcsak a magyar zene érdekli a lengyeleket, hanem a magyar irodalom is. Az intézet támogatta Bánffy Miklós erdélyi trilógiájának kiadását. Az első kötet óriási siker lett, két hónap alatt elfogyott – mondja Keresztes Gáspár.

Amiről még lelkesen beszélnek itt Varsóban a vezetők, az a sport. Az almanach mindenekelőtt a Kárpáti Futárversenyről emlékezik meg, amelyen profi kerékpárosok állnak rajthoz. A viadal főhajtás Wacław Felczak és a lengyel–magyar barátság előtt. Úgy tudni, ezen a versenyen debütált egykor a mai lengyel kerékpárbajnok is, a mezőnyben egyébként nagy, nemzetközileg ismert nevek is indulnak. Egy másik kerékpárverseny is szorosan kötődik a lengyel–magyar történelemhez. Ez egy MTB-viadal, ahol az almanach szerint tavaly Szapolyai János koronájának másolatáért tekertek a bringások, amatőrök és profik.