Még tartja magát a Balaton

A horgászok ma arra panaszkodnak, hogy csak nehezen találni gardát a tóban. Három éve még épp az ellenkezőjéről szóltak a nyilatkozatok, de most úgy érzik, erősen megcsappant a faj állománya. A garda csapatban jár, de hogy éppen merre, lehetetlen megmondani. Elvégre 60 ezer hektár a Balaton felülete. Takács Péter, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) tudományos főmunkatársa szerint kétségtelenül nagy szerencse kell hozzá, hogy valaki gardát tudjon fogni. Igaz, a küsz ívásakor még partközelben is felbukkan. Hisz ikrát, ivadékot is eszik. És akkor ott horogra is lehet akasztani.

Amiből viszont mindenki által elismerten sok van a Balatonban, az a törpeharcsa. Túl sok is. Mindenütt találni, de különösen a tó keleti medencéjének északi oldalán szaporodott el. Ha kifogja az ember, semmiképpen sem szabad visszadobni, magyarázza Torma József horgász.

Mutatja az ujját, megsérült a minap, egy horogra akadt törpeharcsa szúrta meg. A faj hát- és mellúszóján roppant erős tüske van, ez védi meg a nagyobb ragadozók támadásaitól, nyilván ennek köszönhető az is, hogy rendkívül elszaporodott. A törpeharcsa sokáig csak a befolyók környékén fordult elő, a környező halastavakból került be a Balatonba. Életerős faj, négy-öt évvel ezelőtt kezdett brutálisan megugrani az egyedszáma, ma uralja szinte az egész a tavat. A keleti medencében a horgászok fogásainak 95 százaléka törpeharcsa. Torma József megsüti, de rak belőle a halászlébe is, mások pörköltet készítenek belőle, és van, aki egyszerűen csak odahajítja a madaraknak.

A közelben horgászó Nagy Tamás például azért nem használ gilisztát csalinak, mert arra azonnal ráharap a törpeharcsa. Márpedig ő süllőt szeretne fogni. Napok óta próbálkozik, de még egy sem akadt a horgára. Kazahsztánban más volna a helyzet. Takács Pétertől tudjuk, hogy ott a magyar konyha által kifejezetten kedvelt és nem is olcsó süllő közönséges gyomhalnak számít. Annyi van belőle…

Ponty ha túléli a szezont

Tíz éve annak, hogy semmiféle halászat nem folyik a Balatonon. A rendelkezés egy lobbiharc következménye, amelyet nem a halászok, hanem a horgászok nyertek meg. Nem ördögtől való gondolat, hogy horgászparadicsom legyen a Balatonból. A koncepció komoly turisztikai bevételeket is hozhat. Különösen úgy, hogy a hazai horgásztársadalom létszáma 300 ezer főről 700-800 ezerre futott fel a járvány idején.

Amúgy tovább működik a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt., de most már elsősorban a halállomány gondozására, a betelepítésekre koncentrál. Fészkeket rak ki a süllőknek az íváshoz, illetve nagy mennyiségű csukaivadékot és növendék pontyot tesz évente a tóba. Utóbbiból akár 300-400 tonnát is. A telepített pontyok 90-95 százalékát idővel ki is fogják a horgászok.

Amelyik ponty túléli a szezont, az óriásira nő. Torma József is pontyozni és keszegezni szeret elsősorban, ha már odaül a tihanyi partra. Hatalmas pontyokról is beszélnek a horgászok. Bálnákról, ahogy mondják. Ezeket a 25-30 kilós példányokat négyszer-ötször is kifogták már, mert nem vihetik el őket, a szabályok szerint vissza kell dobni… Természetesen vannak, akik minden halat visszaengednek. Ők az igazán sportemberek. Ráadásul többen közülük nem is szeretik a halhúst és a halételeket.

Szép színekben játszik a víz, selymes és tiszta. A BLKI stégjénél hatalmas csapatokban cikáznak ide-oda az apró ivadékok, táplálékot keresnek. Összesen 33-34 faj él a Balatonban, magyarázza Takács Péter. Ebből nyolc-kilenc invazív, tehát nem őshonos. A szakemberek korábban a pisztráng és a lazac betelepítésével is próbálkoztak, de elmaradt a siker. Az angolna viszont jól alkalmazkodott a balatoni körülményekhez, 1962 és 1991 között 83 millió ivadékot telepítettek belőle a tóba. Sokáig él, elérheti a 25-30 éves kort is, maradt belőle néhány példány a Balatonban, de lejárt az ideje. Az 1980-as évek végére nagyon megritkult a sügérállomány is. Ezt részben az angolna számlájára lehetett írni. De amint jelentősen visszaesett az angolnák száma, és tisztább, átlátszóbb lett a tó vize, újra szép számú sügér lett a Balatonban.

A 33-34 fajból csak 21 szaporodik a tóban. A busa például nem. Ez a környező halastavak vizének leeresztésekor került be a Balatonba. Bekerült a domolykó is, de azt még nem látják bizonyítottnak, hogy szaporodna is a „magyar tengerben”. Egyébként van itt folyami és tarka géb, sőt már egy feketeszájú gébet is találtak. Ezek sem őshonosak, a feketeszájú gébet feltehetően a Dunáról hozta át egy horgász csalihalnak. Vagy jöhettek a Sión felkapaszkodó hajókkal is, hasi úszóik tapadókoronggá módosultak, ezekkel könnyen megkapaszkodnak a hajók alján, oldalán.

Harcsából nem áll jól a Balaton, most építi föl magát újra a faj. A 2010-es évben vírus támadta meg az állományt, egyharmada el is pusztult. Hasonló történt az angolnával is az 1990-es évek elején, de ott talán még a harcsáénál is nagyobb volt a veszteség. Becslések szerint több száz tonna. Bár kevés szó esik róla, már ha esik egyáltalán, Takács Péter szerint az angolna globális viszonylatban is az egyik legveszélyeztetettebb állat.

Hibridek a Balatonban

Új fajok is megjelennek, most nyolc-tíz ilyet számoltak össze a kutatók. Gyakran úgy alakul, hogy a fajok különféle változatai egymásra ívnak, ez történik például a keszegeknél. Náluk minden tizedik egyed hibrid példány. De ott van az ezüstkárász is, amely a horgász Nagy Tamás szerint minden más fajjal összeív, ezért ő egyszerűen csak ívási parazitának nevezi. A másik pedig, hogy hobbihalakat dobálnak be az emberek a tóba, illetve a vízgyűjtő helyeire a megunt akváriumaikból. A vízgyűjtőkön nemrég egy Közép-Amerikában honos jaguársügért is találtak. Világszerte nagyon felfutott a díszhalak piaca, fejtegeti Takács Péter, amit az is mutat, hogy az akvarisztikai biznisz maga mögé utasította napjainkra a gasztronómiai haltermelést.

Két különleges faj is él a Balatonban. Az egyik az amur, amiből tervezett módon soha nem telepítettek a Balatonba, véletlenszerűen, illetve a környező halgazdaságokból került ide. A jóízű, fehér húsú hal náddal, hínárral táplálkozik, alaposan meg is dézsmálta a Balaton „zöldjét”, ami azért is gond, mert a nádas és hínáros felületek számos más faj természetes ívóhelyei. A másik gondot a busa okozza, ami gyorsan nő ugyan, de ehhez rengeteg planktont fogyaszt, vagyis eleszi a táplálékot más fajok ivadékai elől. Takács Péter szerint vélhetően ez okozta a balatoni halállomány általános csökkenését. Vagy ez is közrejátszott benne. Be is kellett tiltani a tó környéki halastavakban a busa tartását.

A Peru partjaitól származó, „fej nélküli balatoni hekket” mindenfelé kínálják a Balaton-parton a halsütödék. A süllőt pedig a halgazdasági tavakból vásárolják. Sokszor nem is Magyarországról, ugyanis a kifogott zsákmányt nem adhatják el a horgászok, csak maguk készíthetik el, maguknak.

Mára sikerült visszaszorítani az orvhalászatot, de még 2010-ben is előfordult, hogy a vízi rendőrök három mázsa harcsát találtak egy vitorlásban. Nem a rapsicok jelentik ma már a fő gondot, új problémák jelentkeztek a Balatonon. A klímaváltozást megérzi, sőt meg is sínyli a tó. Az év egyharmadában már 20 fok fölött van víz átlaghőmérséklete, ami így fokozottabban párolog. Ráadásul egyre kevesebb víz érkezik a Balatonba. Mindez együtt a tó magnéziumsó-tartalmának koncentrációjához, egyfajta töményedéshez vezet. Van olyan szakember, aki szerint már nem is lehet édesvízi tónak nevezni a Balatont.

Zaj a víz alatt

Közhely, hogy nemcsak igen jelentős a tó civilizációs terhelése, de még növekszik is. Takács Péter azt mondja, csodálkozik, hogy egyáltalán él és lélegzik még a Balaton. Itt vannak mindjárt a műanyag mikroelemek, amiért többek között a tóba hajigált palackok is felelősek. A horgász Nagy Tamás is sürgeti, hogy a hulladék bedobálását sújtsa komolyabb büntetésekkel a hatóság.

Sok a tó partján rendezett fesztivál, sok a hangos diszkó és szórakozóhely is. A BLKI a jövőben mérni szeretné a Balaton víz alatti zajterhelését és megfigyelni, hogy miként hat a halakra. Tudományos vizsgálatot igényel az is, hogy milyen frekvencián dolgoznak az egyre szaporodó elektromotorok. Mert napról napra több a csónak és a hajó, amit akkumulátoros villanymotorok hajtanak. Továbbá: a BLKI mérései 67-féle gyógyszerszármazékot mutattak ki a part menti településeknél a vízben. De ami még rosszabb, az olyan fesztiválok idején, mint a zamárdi Balaton Sound, kilencféle drogot, illetve drogszármazékot találtak a vízben. Vajon mindez hogyan hat a tó élővilágára?