A KDNP a családoknál kezdené a változásokat

A keresztényszociális gondolat a munka elsődlegességét hirdeti a tőkével szemben, felelősségvállalást sürget a nyers profitvadászattal ellentétben. Mi úgy érezzük, valósággal éhezi a társadalom a tiszta, tradicionális elveket, úgyhogy a keresztényszociális gondolat magvai termékeny földre hullanak, csak el kell őket vetni – mondta a Demokratának dr. Lukács Tamás, a KDNP szóvivője.

– Az MSZP-t milliárdosok vezetik, a párt mintha mégis a baloldali szolidaritás és a szociális gondoskodás eszméjének egyedüli letéteményese lenne. Igaz ez?

– Én inkább azt kérdezném: vajon arról szólt-e a politika az elmúlt 15 évben, amiről szólnia kellett volna? Mint kiderült, nagy hiba volt a baloldaliság terepét átengedni az MSZP-nek. Sőt engedtük azt is, hogy a baloldalinak feltüntetett logika szerint érvényesüljenek a piac törvényei. A valóságban ugyanis szó sincs tényleges szolidaritásról ebben a rendszerben, itt csupán morzsát dobnak a kárvallottaknak. A rendszerváltásnak az lett volna az egyik feladata, hogy megvalósítsa az Antall József által sokat hivatkozott szociális piacgazdaságot, s jogszabályban is rögzítse, miként kell őrködnie az államnak e rendszer felett. A piaci mechanizmusoknak vannak kárvallottjai, s egy állam felelőssége az, hogy miként enyhíti e kárvallott réteg leszakadását. Ráadásul nálunk kontroll és felelősség nélküli vadkapitalizmus alakult ki, amely szinte üzemszerűen termeli a kárvallottak tömegét. Ennek a rendszernek lett a jellemzője a magát baloldalinak nevező „elit” teljesítmény nélküli és sokszor a közteherviselést mellőző meggazdagodása. Az efféle megvagyonosodás csak mások kárára történhetett.

– Mi az az álbaloldali elv, ami olyan nagy csapást jelentett a magyar társadalom számára?

– Az, hogy a piac mindent automatikusan szabályoz, minden gazdasági folyamatot, s ennek megfelelően az államnak teljes mértékben vissza kell vonulnia a gazdaság területéről. A KDNP már a kezdet kezdetén leszögezte, hogy ez csakis a tömegek elszegényedéséhez vezethet. Sajnos igazunk lett. Az a vadkapitalista, álliberális gazdasági gyakorlat, amelyet a baloldal követett, s követ ma is, a külföldi tőkét részesítette előnyben a nemzeti tőkével szemben a privatizációs folyamatban. Azzal, hogy ennek milyen gazdasági és társadalmi következményei lesznek, nem foglalkozott. Jó példa e következményekre a Bokros-csomag, amelynek bevezetése után – ahogy azt Andorka Rudolf megállapította – szinte eltűnt a magyar középosztály.

– Mire épülne az ön által említett szociális piacgazdaság?

– Elsősorban egy világos társadalomképre. A társadalom nem más, mint a közösségek közössége, amelynek legkisebb alapegysége a család. Ha ezt szétverjük, ha nincsenek rendesen működő családok, sőt egyáltalán nincsenek családok, akkor a gyerekek nem tudják hol megtanulni a mások iránti felelősséget, az érdekek egyeztetését, a kompromisszumkészséget. Itt van például 2004. december 5-e példája! Az akkori kormánypropaganda éppen azért lehetett hatékony, mert nincsenek igazi közösségeink. Ahhoz, hogy összetartó nemzetté váljon a magyarság, először is családokat kell megerősíteni. Ez az egyik legfontosabb feladata a politikának, ezzel kell foglalkoznia. A politika ugyanis nem öncél, mint ahogy a gazdaság nem önmagáért, hanem az emberért való, ez áll a pápai enciklikában is.

– A KDNP szerint ilyen rosszul állunk nemzettudat és felelősség kérdésében?

– Az biztos, hogy jól nem állunk. Érdekes és igaz példa erre, hogy egy német párt nem teszi ki a neve elé a német jelzőt. Nem azt mondja, hogy Német Kereszténydemokrata Párt, csak annyit mond, hogy Kereszténydemokrata Párt. Mert ott a pártok számára evidencia, hogy németek, s Németországért dolgoznak.

– Hogyan kellene ebbe belefogni?

– A változást kezdje az ember önmagán. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy a KDNP a rendszerváltás idején nem tudta kellő erővel érvényesíteni a saját elképzeléseit. Elleneztük a privatizáció megvalósult formáját, mert a privatizáció nem cél, hanem eszköz. A visszaélésekről egy 400 oldalas dokumentumot állítottunk össze és adtunk át Antall Józsefnek. Nem történt semmi, és mi ezt is engedtük. Vagy: már akkor javaslatot tettünk a családi adózásra, de nem vezette be a kormány.

– Gyurcsány Ferenc most kézzel-lábbal tiltakozik ellene…

– Persze, mert ez értékkategória. És amint tudjuk, Gyurcsány Ferenc nem egy értékekkel rendelkező nemzetet, hanem egy érdekek alapján működő részvénytársaságot vezet. Neki mindegy, hogy hol teszi ezt, tehetné akár Bulgáriában is. Gyurcsány Ferenc és a baloldal érzéketlen minden társadalmi probléma iránt, a társadalom szerkezete sem érdekli, amely most egy piramishoz hasonlít, noha sokkal inkább egy rombuszhoz kellene hasonlítania. Vékony elittel a tetején, széles középosztállyal a közepén, s megint vékony szegényréteggel az alján.

– Mit tett az Antall-kormány egyébként a nemzeti minimum kialakításáért?

– Antall József ragaszkodott hozzá például, hogy minden határainkon túli magyarokat érintő kérdésben előzetesen tárgyaljon a hat parlamenti párt. Neki megvolt az elképzelése a nemzet külpolitikai erejének növelésére is. Kitalálta a visegrádi négyeket, s a közép-európai államokkal, különösen az erős nemzettudatú lengyel állammal együtt akarta a magyar nemzeti érdekeket érvényesíteni.

– A KDNP testvérpártjának tarja a Lengyelországban kormányzó PiS-t, azaz a Jog és Igazságosság pártját. Ezek szerint 2006 áprilisa után visszatérhet az antalli gondolat a leendő magyar kormány politikájába…

– Természetesen. Egyébként mi semmi újat sem akarunk kitalálni, a kereszténység értékei adottak, a kereszténydemokrácia fontos eszmekör, nélküle már nem is létezne Európa. Az már más kérdés, hogy a mai Európa mennyire hű ahhoz a kereszténydemokrata eszme- és értékrendszerhez, amely megtartotta. A brüsszeli adminisztráció sajnos köszönő viszonyban sincs Adenauer, Schumann és de Gasperi gondolataival. Schumann például azt mondta, hogy a demokrácia vagy keresztény, vagy nem demokrácia. Mert ha nem hatja át a keresztényi felelősség, akkor egy üres intézményrendszerré válik. Magyarán, ha az unió csak egy gazdasági társaság, akkor nem érték, csupán egy vállalkozás. Mint Gyurcsány ország részvénytársasága. Akik az uniót alapították, azok a nemzetek közösségét kívánták megalapítani. Ha letérünk erről az útról, annak nemcsak kulturális következményei lesznek, de gazdaságilag is felőrlődhet az unió.

– Van-e megfelelő terepe napjainkban a KDNP által képviselt keresztényszociális gondolatnak, ismerik-e, értik-e ezt az eszmekört a választók?

– Rajtunk múlik, hogy legyen terepe, hogy mindenki megismerje, megértse. És azt is tudatnunk kell, hogyan jutottunk idáig. Az előbb említettem a 400 oldalas jelentésünket a privatizációról… Mi ebben leírtuk azt az aggodalmunkat is, hogy a privatizációt már nem az MDF irányítja. Máté László, az MSZP egykori pénztárosa például arról beszél saját könyvében, hogy soha nem élt olyan jól, mint az MDF-kormány idején. Minden pályázata nyertes lett. A legnagyobb veszélyt az élelmiszeripar eladásával kapcsolatosan láttuk, figyelmeztettünk a várható hatásokra, és sajnos igazunk is lett. Napjainkra ugyanis teljesen ellehetetlenült a magyar vidéket megtartó, annak gerincét képező gazdatársadalom. A keresztényszociális gondolat a munka elsődlegességét hirdeti a tőkével szemben, felelősségvállalást sürget a nyers profitvadászattal ellentétben. Mi úgy érezzük, valósággal éhezi a társadalom a tiszta, tradicionális elveket, úgyhogy a keresztényszociális gondolat magvai termékeny földre hullanak, csak el kell őket vetni.

– Félő, hogy az az álságos politika, amit az MSZP művel, lejáratja, hiteltelenné teszi a szolidaritás eszméjét is… Milliárdosok papolnak a leszakadókról, de még egyikük sem osztotta szét a vagyonát a szegények között…

– Ezért kell győznie a polgári oldalnak áprilisban, hogy ez a lejáratás is megszűnjön végre. Engem a Kulcsár-ügyből például csak az érdekel, hogyan tudták elérni az érdekeltek, hogy három napon belül jogszabályt módosítson a parlament annak érdekében, hogy állami pénzek is belekerülhessenek Kulcsár bűnös játékába. Itt nem néhány megtévedt emberről van szó a jelek szerint, hanem az önmagát baloldalinak nevező parlamenti többségről! Felelős országgyűlési képviselőkről, akik nagyon is ki tudják számolni, hogy hány magyar embert károsított meg, szegényített el a Kulcsár által vezetett akció. Ha az ilyen parlamenti működés, ez a fajta „társadalmi szolidaritás” elfogadott modell lesz Magyarországon, akkor hamarosan banánköztársasággá válunk.

– Szinte naponta lő ki különféle torpedókat a család hajójára a kormány és az általa irányított média. Önök hol kezdenék a család tekintélyének helyreállítását?

– Az édesanyák esélyegyenlőségével. Fontos a nők esélyegyenlősége, de mi azt mondjuk, egy nő igazából akkor szenved hátrányt, ha vállalja az élet szolgálatát. Tehát az anyák felé fordulunk, s úgy gondoljuk, ha sikerül őket megerősíteni, akkor szabad az út az olyan eszmék megvalósítása felé is, mint például a családon belüli generációs béke felé. Aztán: a választható családi adózásról, illetőleg kedvezményről már beszéltem, de van egy modellünk, amely szerint a gyerekek felajánlhatnák szüleik számára adójuk egy bizonyos százalékát.

– Leválthatja-e – egyszer s mindenkorra – a keresztényi szociális gondolat a baloldal hamis, folyton csak ígérgető retorikáját?

– Ezt beépítettük a párt stratégiájába, és még erősebben, következetesebben képviseljük a keresztényszociális gondolatot. Látjuk, hogy a baloldal csupán a választók megvásárolhatóságára játszik, ezzel akarja eldönteni a választás sorsát. Mi sokkal fontosabbnak tartjuk a társadalom erkölcsi megújulását.

– Remélhetőleg megbukik a Gyurcsány Ferenc által vezetett álbaloldal a választásokon. De aztán jön majd egy új csapat, új ígéretekkel…

– Bízunk az emberekben és magunkban. Ez a politikai és gazdasági taktika kifullad, nincsenek tartalékai, lehullik róla az álcaruha. Amint mondottam, nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is elszegényítették ezt a társadalmat, ezt kell elsősorban visszaépíteni. Rámutatni, hogy a morzsaszórás sehová sem vezet. Ráadásul vannak nagy pillanatok, amikor az álbaloldal drámai módon leleplezi önmagát, megmutatja igazi énjét. Az Orbán-kormány idején például olyan jogszabály született, amelynek értelmében csak akkor jut bizonyos támogatásokhoz egy-egy család, ha bizonyítottan iskolába járatja a gyermekeit. Ez hosszú távon nagyon komoly hadüzenet volt a leszakadó sors ellen. Ez a felelős apaság és anyaság gondolata, a közjóért tett intézkedés volt. És mit akart Gyurcsány Ferenc? Egyszerűen elvenni a szegény családoktól a gyerekeket, s valamiféle janicsárként felnevelni őket. A huszonéves fiatalokat pedig külföldre utasította, mondván, boldoguljanak ott, mert itthon túl nagy terhet jelentenek. És még a szeme sem rebbent. Neki olyan volt ez az egész, mint a létszámleépítés egy részvénytársaságnál.

Sinkovics Ferenc