Megépül a nemzeti panteon

– Miniszter úr, az ön javaslata és a kormány előterjesztése alapján kezdte meg a működését 2019-ben az interdiszciplináris kutatásokra alakult Magyarságkutató Intézet, amelynek tavaly novemberben először tiszteletbeli elnöke, idén március idusától pedig Csák János innovációs és kulturális miniszter kinevezésével főigazgatója is lett. Számított erre?

– Az intézet struktúrájának és kutatási irányának gondolata jóval előbb, már 2014-ben összeállt, de akkor a megalakulás realitása közel sem látszott. Mikor túl voltunk az Árpád-házi férfiakra jellemző génszakasz meghatározásán, a kutatási eredmény világossá tette, hogy ebben kibontható lehetőségek vannak, illetve olyan adalékok a magyar őstörténet felgombolyításához, amelyek szigorú tényeken alapulnak, a matematikai pontosságú archeogenetikai eredményeken. Miután Orbán Viktor miniszterelnök úr és a kormány is tisztában volt ennek fontosságával, az intézet 2019-ben hivatalosan is megalakult. Arra persze nem gondoltam, hogy egyszer nemcsak tiszteletbeli elnöke, de főigazgatója is lehetek, mert nem szoktam találgatni vagy megjósolni a jövőt, de mivel idáig is mentorkodtam az intézmény tudományos tevékenysége fölött, nem áll távol tőlem a feladat.

– Gondolom, miniszterként kevesebb rálátása volt az azóta közös megegyezéssel távozó Horváth-Lugossy Gábor irányította csapat munkájára. Milyen állapotot örökölt?

– Az intézet kutatói nagyon színvonalas munkát végeztek, hellyel-közzel nemzetközi vagy akár világszínvonalú munkát is. Az archeogenetikai kutatásoknak és a régészetnek változatlanul prioritása van. Kérdésének kritikai részére válaszolva, én úgy fogalmaznék, hogy például kommunikációs zavarokat okozott, hogy nem mindig az adott kutatók beszéltek a saját kutatásaikról a nyilvánosság előtt, hanem olyan, aki nem a téma szakértője, és ez néha félreértésekhez vezetett.

– Kinevezését a miniszter azzal indokolta, hogy a kormány célja egy gazdaságilag erős, kulturálisan magabiztos nemzet boldog léte a Kárpát-medencében, ezért azt kéri öntől, dolgozza ki intézete középtávú fejlesztési és működési tervét.

– A miniszter úr indoklásával csak azonosulni tudok, hiszen magva a magyar identitás megerősítése. Minden ember identitásának az első kérdése az, hogy ki vagyok, kik az őseim, mik voltak a céljaik, mit akartak elérni, és így tovább. Ennek a megismeréséhez az archeogenetika konkrét bizonyítékokkal tud hozzájárulni, amit persze lehet támadni és magyarázni jobbra is, meg balra is, de a tény ettől még tény marad. A másik, és erre fentebb már tettem utalást, az írott források alaposabb elemzése, gondolok itt a bizánci, az arab és a latin nyelvű irodalomra, amely ránk vonatkozó adatokat is tartalmaz. Ugyancsak lényegesnek tartom a nyelvtörténet vonatkozásában a finn kutatókkal való kapcsolat tartását, mert ezeknek is lehet olyan eredménye, ami vagy erősíti, vagy gyengíti a finnugor teóriát.

– Pedig azzal is rendszeresen támadják az intézetet, hogy a finnugor rokonság ellen van.

– Nem, éppen hogy az igazság mellett, és ez óriási különbség. Hasonlóan lényegesnek tartom a baskírokkal való kulturális kapcsolatfelvételt, éppen az ősi magyar nyelv és az altaji nyelvek viszonyainak az összevetése szempontjából. A jövőben tehát a hazai munkákon kívül kutatni kell Rómában, Isztambulban, az örményeknél, a kínaiaknál, miközben folytatni kell a mongol feltárásokat is. Ezen a ponton pedig már felvetődik a prioritás, a fontossági sorrend kérdése, hiszen mindent egyszerre nem lehet.

– Mint ahogyan az is kérdés, mit tesz lehetővé az intézet személyi és anyagi helyzete, illetve szervezettsége.

– A kutatógárda többsége eddig is képes és alkalmas volt munkája végzésére. Én most az új profilokat ismertettem. Nyilvánvaló, hogy bővíteni kell az eseti, azaz a külsős bedolgozói létszámot, a felszereléseket anélkül, hogy most ezek anyagi vonzatáról szó esne. Hogy lesz-e rá pénz, azt jelen pillanatban nem tudom megmondani, mert egyelőre az átadás-átvétel folyamata zajlik. Még annyira friss a kinevezésem, hogy főigazgatóként az első interjúmat most adom a Magyar Demokratának.

– Köszönjük szépen. Mégis, némely balliberális újság és politikus már azzal állt elő, hogy kinevezésével új lendületet vehet a Mátyás király csontjainak úgymond összelegózására irányuló törekvése.

– Mosolyogni való, szakállas felvetés, hiszen már 2014-ben, amikor szó sem volt még arról, hogy én miniszter leszek, már akkor, egész pontosan III. Béla királyunk földi maradványainak archeogenetikai vizsgálatai során hasonló jelzők tucatjával illettek. Pedig mi is történt valójában? III. Béla azonosítása után valamennyi Árpád-házi férfi király, herceg maradványát meg lehet határozni tudományosan. A személy szerinti azonosításhoz szükség van a közvetlen rokonság ismeretére is. Ezt kapta fel a balliberális média például akkor, amikor a Hunyadiak vizsgálata során azzal vádoltak és azon szórakoztak hónapokon keresztül, hogy én Mátyás csontjait keresem a pandémia kellős közepén. A szerepem az volt, hogy a módszer kijelölésén túl diplomáciai úton lehetővé tegyem a horvátországi Lepoglava városkában eltemetett Corvin Jánosnak, Mátyás természetes fiának földi maradványaiból történő mintavételt. Többször tárgyaltam a horvát kulturális miniszter asszonnyal, és kértem az illetékes varasdi püspök úr segítségét. Végül összesen négy órát töltöttem Lepoglavában, azaz Magyarországon kívül, hogy lássam a feltárt kriptákat, és megköszönjem püspök úr és horvát kollégáink segítségét.

– Mégis azt vonja le mindebből ismét a balliberális szócső, hogy miniszter úr, akár a gyermek, tovább játszadozik Mátyás csontjaival.

– Én erre nem szívesen reagálok. Ezek minősíthetetlen megnyilvánulások, ezért nekem sem kell minősítem őket. Még az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója voltam, amikor meghatároztuk III. Béla génszakaszát, de már akkor sem értették, illetve fogták fel egyesek, hogy miről beszélek. Akkor azt ajánlottam nekik, hogy olvassák el a mérvadó nemzetközi folyóiratban közzétett angol nyelvű tanulmányunkat, de úgy tűnik, az sem használt. Lehet, hogy nyelvi nehézségeik akadtak, vagy azt is képtelenek voltak felfogni, amit olvastak.

– Mit lehet kezdeni az egypártrendszer Aczél György istállójában cseperedett történészeivel, kutatókkal, akik vagy tanítványaik a mai napig olyan finnugor őrületben élnek, amely a kriminalisztikában bizonyító erejű DNS-vizsgálatokkal is szembemegy?

– Mindenekelőtt szögezzük le: hogy ki milyen nyelven beszél, az független attól, hogy etnikailag hová tartozik. Említhetem példaként a pécsi illetőségű Lomb Katót, aki 16 nyelven volt képes a mindennapi kenyerét megkeresni, mert nyelv­zseni volt, de mindvégig magyar maradt. Áttérve kérdésére, a mi korosztályunk kötelezően még azt tanulta az iskolában, hogy finnugorok vagyunk mind etnikailag, mind nyelvileg. Ettől azért mára kissé visszalépett a hivatalosság egy része, és már nem hangoztatja az etnikai rokonságot, de a nyelvi gyökerekhez továbbra is ragaszkodik. Pártatlanul kell vizsgálódnunk, hiszen eleinte több mint 800 évig úgy tudta mindenki, hogy a magyarság történelmének első királyát Attilának hívták, Árpád fejedelem Attila örökségét vette vissza. Fordulat az 1850-es évek tájékán következett be, amikor divatba jött a finnugor teória, aminek meg az volt az oka, hogy a szláv vagy a germán nyelvcsalád leírása után bennünket is valamilyen nyelvcsaládba akartak mindenáron beszuszakolni. Bizonyítani egyértelműen nem tudták. Megjelent a színen Vámbéry Ármin, aki viszont leegyszerűsítve a türkökről állította mindezt. A vita során először a szkíta, hun, magyar hagyományt, majd a turkológiát is kiiktatták, teljes mértékben kihagyták.

– A hivatalosság egy része, ahogyan miniszter úr nevezi őket, miért ellensége a múltunknak, és miért tagadja meg?

– Nyilván hosszú időn keresztül ilyen érdekeik voltak mind ideológiailag, mind anyagilag, mind politikailag. Gondoljunk csak bele abba, hogy az elmúlt 150 esztendőben mikor regnált magyar nemzeti kormány. Különösen igaz ez a kommunizmusra, amit teljesen egyértelmű, hogy mindvégig politikai determináció jellemzett. Az én megközelítésemben a tudomány úgy néz ki, hogy van egy eddig elfogadott tétel, ami ha valakinek nem tetszik, azt mondja, kérem, nekem ezzel szemben más elképzelésem van, amit ilyen és ilyen tények alapján tudok bizonyítani. Eközben eltelik egy újabb időszak, és amikor a következő tudományos eredmény megszületik, az előzőeket annak ismeretében revideálni kell. Nos, ez alapján én nagyon örülnék annak, ha az archeogenetikában felmutatott eredményeinkre kapnánk olyan ellenvéleményt, amellyel érdemben, azaz tudományosan cáfolnának bármit is, mert erre lehet tudományosan válaszolni.

– Ugyancsak olaj a balliberális tűzre az ön hitvallása, miszerint „térjünk vissza a múlt értékeihez a teremtett világon túl, térjünk vissza őseink, szentjeink világához”, vagyis ora et labora, magyarul imádkozni és dolgozni!

– Krisztus után a 600-as évek tájékán tette közkinccsé ezt a megállapítását Montecassinóban Szent Benedek, és az azóta eltelt 1400 esztendő alatt fényesen bebizonyosodott, hogy az imádkozni és dolgozni jelmondat eredményt hoz. Hiszen erre is épült fel az egész tudomány. Aki ennek ellenére áltudományosnak és tudományellenesnek minősíti, attól én tényekkel történő bizonyítást kérek, és ha azok meggyőzőek, akkor el fogom fogadni. Egyelőre úgy látom, ezen a területen is nagy nehézségeik vannak az ellenzőknek, ugyanis én kizárólag a tudomány eszközeivel bizonyítottam, hogy igazam van. Rajtuk a sor.

– De mi addig is haladjunk. A székesfehérvári osszárium, illetve Szent László és Mátyás király kutatási folyamata hogy áll?

– Ahhoz, hogy a feldúlt és összekeveredett csontokból ki tudjuk válogatni királyaink csontjait, összesen 800 csontvázat kell megvizsgálnunk. Reményeink szerint az érintett 15 királyunk maradványainak azonosítását el lehet végezni. Ha találunk olyan csontot a legkorszerűbb módszerrel, amelynek a jellegzetes DNS-szakasza megegyezik III. Béláéval, akkor biztosan az Árpád-ház egyik férfi tagjára bukkantunk. A további lépésekhez azonban referenciaszemélyek kellenek, akiket Nápolytól Prágán keresztül Lepoglaváig más és más országokban temettek el. Az ő földi maradványaiknak a segítségével abszolút pontossággal meg tudjuk határozni a rokonsági fokot. Eddig mintegy 350 csontot vizsgáltunk meg, az adatokat gépkönyvtárban rögzítettük. Az évekkel ezelőtt meghatározott referencia­személyekből való mintavétel engedélyeztetésében Erdő Péter bíboros úr óriási segítségünkre van. Mondom ezt azért is, mert az egyházat is szeretik tudományellenesnek beállítani. Bíboros úr az élő cáfolata ennek a híresztelésnek. Összesen kilenc referenciaszemélyt jelöltünk meg mintavételre ahhoz, hogy a 800 csont közül remélhetőleg mind a 15 király azonosítható legyen. Hunyadi Mátyás esetében már rendelkezünk a fiának és az unokájának DNS-éből kinyert információval, de az eddig megvizsgált 350 csont egyikében sem volt Mátyás csontjaiból származó minta. Ezért a munkát folytatni kell.

– Mátyáshoz hasonlóan a magyar közvéleményt másik nagy uralkodónk, Szent László azonosítása is élénken foglalkoztatja.

– Szent László misztikum, egy csoda. A győri bazilikában őrzött koponyahermájából, a csontot nem érintve, a fogbélből vett mintát a Magyarságkutató Intézet, amire korábban egy másik kutatócsoport azt mondta, alkalmatlan a vizsgálatra. A Magyarságkutató Intézet mégis gazdag DNS-tartalmat nyert belőle. Egyébként minden krónika és fennmaradt írásos emlék is azt bizonyítja, hogy ez Szent László koponyája, amihez most már a döntő genetikai bizonyíték is rendelkezésre áll. László az első szent a világon, akit azonosítani tudtak.

– És a nagy álom, a nemzet történelméhez méltó panteon megépítése továbbra is reális célnak tűnik? Végére lehet érni ennek?

– Végére érni valóban lehetetlen, de el lehet jutni egy olyan forgatónyomatékig, amikor a minőségi mellett mennyiségi adatok is jelen vannak. Bizonyos idő elteltével előállhatna az a helyzet, amikor gyermekeinkkel, unokáinkkal mi is ellátogathatnánk a rekonstruált fehérvári bazilikához, hogy tiszteletünket tegyük az ugyancsak rekonstruált szarkofágok előtt.

– Akár más nemzetek fiai, mint a lengyelek, az angolok vagy a franciák?

– Az ugyancsak nagynak nevezett francia forradalom elképesztő mennyiségű kulturális értéket rombolt le. Például a Reimsben koronázott és Saint-Denis-ben eltemetett királyaik szarkofágjait a forradalmárok összetörték, a csontokat szétdobálták. Szerencsére a kőfaragómesterek rajzai túlélték ezt a fajta felvilágosodást, ezért idővel a szarkofágokat újra kifaragták, és két kivételtől eltekintve, üresen, de mégis ott sorakoznak Saint-Denis-ben. Egyszer magam is eljutottam oda; először az embereket látva azt hittem, hogy egy arab faluba tévedt velem a taxisofőr. Nem is volt látogató az épületben, csak én meg vagy 80 üres szarkofág, mégis megérintett. Ezzel szemben nálunk magyar emberek milliói várnak egy nemzeti panteonra. A legnehezebb kezdeti lépéseken, úgy érzem, túl vagyunk.

– A szomszédunkban dúló háború meddig teszi lehetővé, sőt lehetővé teszi-e egyáltalán a más országokban történő kutatások elmélyítését?

– Ismét nem szívesen bocsátkoznék jóslatokba, de abban biztos vagyok, hogy szerintem miniszterelnökünk és a magyar kormány, sőt az ország nagy többsége az egyetlen helyes és humánus, azaz emberi pozíciót vette fel, mert az eszkalációt és a háború kiterjesztését csak béketárgyalásokkal lehet megállítani. Ennek az alapfeltétele pedig az, hogy szüntessék már be végre az öldöklést. Tudomásul kell venni azt, hogy Oroszországot nem lehet megverni, csak megsemmisíteni, ami viszont azzal jár, hogy más országok is megsemmisülnek. Mostanában gyakran jut eszembe Apponyi Albert gróf mondása, amit a trianoni gyalázattal kapcsolatban fogalmazott meg a győztes hatalmak előtt: „Önök azt kérik tőlünk, hogy legyünk öngyilkosok, hogy ne öljenek meg bennünket.”