Megérkeztünk a második Demszky-korszakba

– Karácsony Gergely a minap bejelentette, hogy „felfüggeszti a kormány finanszírozását”, vagyis nem hajlandó szolidaritási adót fizetni. Nem túlzás ez?

– Vissza kell menni időben a 2019-es választásokig, amikor Karácsony Gergely a főpolgármesteri tisztséget elnyerte. Akkor meghozta azt a politikai döntést, hogy nem követi a Tarlós István által megkezdett mintát, és nem városvezető főpolgármester akar lenni.

– Ezt hogy érti?

– Városvezető főpolgármester alatt azt értem, hogy a várossal fekszik, a várossal kel, és a város problémáival foglalkozik reggeltől estig. Arról szól az élete, hogy hogyan tudja a várost szebbé, jobbá és élhetőbbé tenni. De Karácsony egy másik utat választott. A város vezetése helyett a kormányváltás fő arca akart lenni. A főpolgármesteri tekintélyét arra akarta felhasználni, hogy a 2022-es kormányváltást elősegítse. Ennek legfőbb bizonyítéka a 2022-es költségvetés, amikor világosan bejelentette, hogy csak egy féléves költségvetést fogad el, aminek az volt az üzenete, hogy 2022-ben a kormányt le kell váltani, és akkor Budapestnek lesz jövője.

– Csakhogy még jelene sincs. Levetette a köztéri szemeteseket, megszüntette a kishajóforgalmat a Dunán, méhlegelőkké változtatta a gondozott közparkokat, télen nem járt a fogaskerekű, nem volt karácsonyi díszkivilágítás. Most pedig milyen alapon tagadja meg Budapest az adófizetési kötelezettségét?

– A szolidaritási adót most úgy állítják be Karácsonyék, mintha a kormány a főváros ellen találta volna ki. A valóság ezzel szemben az, hogy a főváros először 2018-ban fizetett szolidaritási adót, még Tarlós István főpolgármestersége idején. Az adó mértéke egy képlet alapján kalkulálódik, és jelenleg 58 milliárd forint. Azért vezették be, hogy a gazdagabb települések a szegényebbek felzárkóztatását támogassák. Az nyilvánvalóan nem lehet vita tárgya, hogy Budapest és a budapesti régió az ország gazdasági motorja, ezt Karácsony Gergely mindig el is mondja. Értelemszerűen itt a legmagasabb az életszínvonal, és itt van a legtöbb pénz az önkormányzatok számára is. Meglehetősen furcsa, hogy egy olyan városvezető tagadja meg a szolidaritást, aki egyébként lépten-nyomon szolidaritásról és együttműködésről beszél.

– Hogy látja a 2019 óta eltelt időszakot?

– Megérkeztünk a második Demszky-korszakba. Karácsony Gergely egyre inkább a Demszky-féle stílust ölti fel: mosolyog, kommunikál és közben a város ügyeivel mit sem törődik.

– Csoda, hogy még működik a főváros…

– Ennek meglehetősen egyszerű oka van: egy Budapest méretű város működésének dinamikája a nagy ellátórendszerek vagy a hatalmas tankerhajók kormányzására hasonlít. Méretéből adódóan óriási a tehetetlensége. Évekbe telik, mire szemmel látható a változás. Amikor 2010-ben megörököltük a több mint 240 milliárdos adósságot, az első ciklus a város konszolidálásával telt. Az igazi javulás csak 2014–2015 körül lett látványos. Most ugyanezt látjuk fordítva is: a kezdetben lassú süllyedés még nem szembetűnő, a korábbi lendület még viszi tovább, irányban tartja a hajót, ám az idő múlásával az alászállás majd felgyorsul. Ekkor már egyre nehezebb megállítani.

– Ön Tarlós István pénzügyi főpolgármester-helyetteseként belelátott a gazdasági folyamatokba. Mi az igaz abból, hogy nincs pénz?

– Ez nem releváns kérdés, mert a fővárosnak igazándiból elég pénze sohasem volt. Karácsonyék szándékosan így teszik fel ezt a kérdést, de ne feledjük, hogy nekünk is meg kellett küzdenünk a kormánnyal a forrásokért, miután 240 milliárdos adósságállománnyal vettük át Budapestet. A forrásokért küzdeni a világ legtermészetesebb dolga: egy fővárosi vezető a főváros ügyeit helyezi előtérbe, és szeretné a központi költségvetésben felhalmozódó pénzeket a fővárosban felhasználni, míg egy vidéki képviselő a többletforrásokat a vidék fejlesztésére fordítaná. Mindkét érvrendszer megalapozott, ezért kell a kettőt összhangba hozni és az egyensúlyt megtalálni. Az előző fővárosi vezetésnek hét évébe telt, mire a kormánnyal létrehozott egy egyeztetett működési mechanizmust, a Közfejlesztések Tanácsát, és ennek égisze alatt létrejött egy évekig tartó, nagyon jó együttműködés. Azért volt nagyon fájdalmas Karácsony Gergely döntése, hogy nem városvezetőként képzeli el a jövőjét, hanem országos politikusként a kormány megdöntéséért dolgozik, mert ezzel a kormánnyal való együttműködést és az ehhez szükséges bizalmat kezdettől fogva aláásta. Szerinte a kormány bünteti Budapestet, ám valójában Karácsony Gergely ezen mentalitása megrontotta a kormány és a főváros viszonyát, és ennek lett a kárvallottja Budapest, illetve valamennyi budapesti polgár.

– Olyannyira, hogy most kvázi ultimátumot intézett a fővárosiakhoz. Elindította az első Budapesti Lakógyűlést, amelyen egyebek közt azt szeretné megkérdezni a fővárosiaktól, hogy a közösségi közlekedést állítsa-e le, vagy fizesse be a szolidaritási adót. Hogy lehet egy kérdést eleve így feltenni?

– A szolidaritási adó jelentős növekedésével magyarázza ezt a javaslatot; az összeg 5-ről 58 milliárdra nőtt öt év alatt, de tegyük hozzá, hogy az iparűzésiadó-bevétel ugyanezen idő alatt 123 milliárddal nőtt, tehát nem az a kérdés, hogy van-e elég pénz vagy nincs, hanem hogy jól gazdálkodunk-e vagy sem. Az ipar­űzési adó bőséges fedezetet biztosítana a szolidaritási adó megfizetéséhez.

– Vannak, akik a Budapesti Lakógyűlést a Nemzeti Konzultációhoz hasonlítják. Erről mi a véleménye?

– A Nemzeti Konzultációt sokszor bírálják ellenzéki oldalról. Azt mondják, túl egyszerűek a kérdések, csak egyfajta választ lehet rájuk adni, és nem igazán késztetnek gondolkodásra. Ám ha a Nemzeti Konzultáció ilyen kritikával illetett kérdéseit összehasonlítom a Karácsony Gergely által feltettekkel, azt kell mondanom, hogy ezekhez képest a Nemzeti Konzultáció kérdései akadémiai doktori disszertációt érnének, annyival összetettebbek. Az a kérdés, hogy „leállítsuk-e a BKV-t, vagy fizessünk szolidaritási adót”, olyan arcátlanság, amire nem találok szavakat. Ha azt a kérdést tenné fel, hogy kifizessük-e az erősen vitatható osztalékot a Fővárosi Csatornázási Művek külföldi tulajdonosának, vagy állítsuk le a kifizetését, valószínűleg egészen más választ kapna. Azt a látszatot kelti, mintha a BKV leállítása volna az egyedüli mozgástere. De van itt még valami. Egy etikai kérdés.

– Éspedig?

– Az is felháborít, hogy már a 14 éves gyerekeknek próbálja sulykolni, hogy ha nem akarják, nem kell adót fizetniük. Azt üzeni tehát a kamaszoknak, hogy a közteher viselése alól ki lehet bújni, ha épp úgy érezzük, hogy kevés a pénzünk.

– Karácsony Gergely már a főpolgármestersége kezdetén a közszolgáltatások leállítását vetítette előre egy különös plakátkampánnyal, amivel a lakosságot riogatta. Olyan üzenetekkel, hogy „ön mit szólna ahhoz, ha nem járna a villamos, vagy nem folyna a csapból a víz?”

– A városvezetés logikája a következő: félénkek vagyunk, óvatosak vagyunk, nem szeretünk dönteni. Nem vállaljuk a konfliktusokat. És mindenről a kormány tehet. A 2022-es választásokig azért nem foglalkoztak a várossal, mert abból indultak ki, hogy az Orbán-kormány megbukik, és az új kormány majd kistafírozza Budapestet. Ez azonban nem jött össze. Az egyetlen menekülőpálya az ellenségkép felállítása maradt. Ebből adódik, hogy a főpolgármester ott vállal konfliktust, ahol nem volna szabad, nevezetesen a kormánynál; ahol viszont konfrontálódni kellene, ott óvatosan hátralép.

– Például?

– A jelentősen megdrágult projekteken túl (Lánchíd, Blaha Lujza tér) a Fővárosi Csatornázási Művek ügye. Az előző városvezetés vitatta a Fővárosi Csatornázási Művek külföldi tulajdonosának fizetendő osztalék elképesztően magas összegét. Ebben a vitában Karácsony Gergely azonnal meghátrált, zokszó nélkül kifizette az osztalékot, így ezzel 10 milliárdnyi követeléstől fosztotta meg a fővárost. Miközben azzal büszkélkedik, hogy megtakarított 30 millió forintot a karácsonyi díszkivilágításon, a nagyságrendekkel nagyobb tételekkel nem foglalkozik. Számomra ez azért ijesztő, mert Demszky Gábort a maga kísértetiesen hasonló mentalitásával ötször újraválasztották, még ha ezt azóta a többség valószínűleg már bánja is.