Megerősödve kerülünk majd ki a küzdelemből

– Mennyiben jogosak az ellenzéki kritikák?

– Azt látni kell, hogy szinte egyik hétről a másikra rendkívüli válsággal kell szembenéznie a világnak, ami Magyarországot sem kerüli el. A politika természete olyan, hogy ezt a válságot az ellenzék igyekszik kihasználni, a maga javára fordítani. Éppen ezért részint több támogatást szorgalmazva rálicitál a kormányra, vagy vitatja a bejelentett intézkedéseket. Emellett az is látható, hogy a válság aránya, mértéke különböző lehet az egyes országokban. Nekünk a saját problémáinkra kell választ találnunk, és olyan gazdasági környezetet teremteni, amely lehetőséget ad a túlélésre, meg­gyorsíthatja a talpra állást, és helyzetbe hozza a mikro-, kis és közepes méretű vállalkozásokat.

– Van már legalább hozzávetőleges képünk arról, milyen mélységben érinti a válság az egyes ágazatokat?

– Az már mindenki előtt világos, hogy bizonyos ágazatokat egyszerűen letarolt a válság. Ilyen például a turizmus, vendéglátás, az autó- vagy az építőipar. Nagyon rossz a helyzet a nagy értékű áruk piacán, hiszen az emberek most nem akarnak televíziót vagy drága háztartási gépeket vásárolni.

– A számok ugyanakkor azt mutatják, hogy az élelmiszer-kereskedelem, az élelmiszer-gazdaság hasít.

– Úgy vélem, ez sajnos csak időleges. Az emberek most a hosszú karanténra számítva bespájzoltak, de hosszabb távon valószínűleg e területen is érezhető lesz a visszaesés. Azt kell mondjam, hogy a gazdaság leállása minden ágazatra hatással lesz. A kérdés csak az, meg tudjuk-e tenni azokat a lépéseket, amelyek biztosítják a túlélést, és felkészítik a piaci szereplőket arra, hogy megtalálják a helyüket a válságot követő időszak megváltozott gazdasági szerkezetében.

– Az ellenzéki támadások szerint a meghirdetett programok a multinacionális vállalatoknak kedveznek. Ön hogy látja?

– Ez abszolút nem igaz. A meghirdetett programok leginkább a kkv-knak dobnak mentőövet a túléléshez. Az viszont tény, hogy még magunk sem látunk teljesen tisztán abban a kérdésben, hogy pontosan hány embert, hány vállalkozást érint a válság, és milyen mélységű krízissel kell számolnunk. Annyi már most bizonyos, hogy sokakat már most közvetlenül érint a gazdaság leállása, hiszen elveszítették az állásukat, vagy le kellett húzniuk a redőnyt. Mások közvetetten érzékelik a helyzetet, ami számukra csökkenő életszínvonalat hoz, vagy egzisztenciájuk jövőbeni megrendülésére számítanak. Cégek esetében mindez likviditásuk megrendülését, csődhelyzetet jelenthet.

– Meg lehet becsülni, hogy mindez a vállalkozások hány százalékát érint­heti?

– Mindenképpen tízezres nagyságrendről beszélhetünk. A probléma nagyságát mutatja, hogy a munkavállalók kétharmadát éppen a mikro-, kis- és közepes vállalkozások foglalkoztatják. Ezért látom fontos lépésnek, hogy az állam átvállalja a bérek egy részének kifizetését. Ez segít a vállalkozásoknak abban, hogy megtartsák az alkalmazottaikat, a munkavállalóknak pedig nem kell azzal szembesülniük, hogy egyik napról a másikra jövedelem nélkül maradtak.

– A munkavállalók gondjait az ellenzék a segélyezési lehetőségek bővítésével, a segélyek összegének emelésével enyhítené.

– A vállalkozók határozott álláspontja szerint nagyon veszedelmes dolog, ha úgy osztogatunk pénzt, hogy ahhoz nem kötődik semmiféle teljesítmény. Úgy gondolom, hogy a közmunkaprogramok sikere feketén-fehéren bebizonyította, az jelenti a legnagyobb segítséget, ha valamilyen munkavégzéshez kötött jövedelemhez juthatnak azok, akik kiszorultak a munkaerőpiacról. Az ingyenpénz túlságosan drága a társadalomnak, mert az árat inflációban, eladósodásban kell megfizetnünk.

– A jegybank, kiegészítve a kormány munkahelyvédő, munkahelyteremtő csomagját, háromezermilliárd forintot pumpál a gazdaságba egyebek mellett a Növekedési Hitelprogram Hajrá nevű programja révén. Az ellenzéki vád szerint ez csak a nagyvállalatokat segíti.

– Az vitathatatlan, hogy az MNB, jegybank lévén, a kamattámogatott hiteleket a kereskedelmi bankokon keresztül helyezi ki. Az is jellemző, hogy ezeket a kölcsönöket a nagyobb cégek veszik igénybe. A kicsik támogatására más típusú megoldások vannak, például a Széchenyi Kártya-program és hasonlóak. De ne felejtsük el, hogy a gazdaságot komplex rendszerként kell kezelni. Közgazdasági értelemben alapvető kérdés, hogy ha a nagy cégeknek van pénzük, akkor képesek megrendelőként fellépni: fejlesztenek, munkát adnak a beszállítóiknak, szolgáltatásokat vesznek igénybe. Vagyis a gazdaság élénkítését szolgáló olcsó hiteleknek közvetve haszonélvezői lehetnek a kisebb cégek, sőt a munkavállalók is.

– Korábban a kereskedelmi bankok jellemzően elzárták a fiókba a támogatott hiteleket, és inkább saját konstrukcióikat ajánlották az ügyfeleknek. Ez nem ronthatja a jegybaki program hatékonyságát?

– Ezzel a jelenséggel mi is gyakran találkoztunk. De az MNB-nek megvannak az eszközei arra, hogy korlátok közé szorítsa az ilyen törekvéseket. Hiszen most a cél az, hogy a lehető leggyorsabban felpörgessük a gazdaságot. Ezt a célt szolgálja, hogy a bankoknak a hitelkérelem benyújtásától számítva mindössze két hetük van a hitelbírálatra.

– A közgazdászok egy része úgy látja, a járvány lecsengése után viszonylag gyorsan helyreáll a világgazdaság. Mások szerint mély válsággal kell számolnunk, de elég hamar kikecmereghetünk belőle. Megint mások azonban hosszú krízisre számítanak. Ön mit gondol?

– Ezek filozófiai kérdések. Nekünk sokkal hétköznapibb gondjaink vannak. Szerintem ma még senki nem látja pontosan, mi következik. Erre figyelmeztetnek a Kínában zajló események is. Az adatok azt mutatják, hogy a valóság brutálisan eltér azoktól a prognózisoktól, amelyekkel a kínai szakemberek számoltak a járvány kezdetén.

– A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakértői képesek felmérni, milyen folyamatok zajlanak éppen a magyar gazdaságban?

– Folyamatosan monitorozzuk a változásokat. Megtisztelő, de egyben megdöbbentő is, hogy a vállalkozások milyen erőteljesen kapaszkodnak a kamarákba, segítséget várnak tőlünk gondjaik megoldásához. A korábbiaknál sokkal többen válaszolnak a kiküldött kérdőívekre, felélénkültek a telefonos vagy internetes kapcsolatok a területi kamarákkal és egymás között. Bízom benne, hogy mindez hozzásegít minket a valós kép felrajzolásához. Mindazonáltal előfordulhat, hogy a változások olyan helyzetet teremtenek, amire a kormánynak újabb intézkedésekkel kell válaszolnia, mert az eddigiek nem lesznek elegendőek egy esetleg újonnan fellépő krízis kezelésére.

– A múlt héten meghirdetett munkahelyteremtési csomagban komoly súllyal szerepelnek a képzési programok. Ön szerint ezek valóban felkészíthetik a munkavállalókat bizonyos pályakorrekciókra, egyfajta gazdasági szerkezetváltás kihívásaira?

– Sokan vitatják az online képzések hatékonyságát. De úgy vélem, a jelenlegi helyzetünkben nem tehetünk mást, mint hogy alkalmazkodunk. Azt gondolom, meg kell ragadni minden távoktatásban elérhető képzési lehetőséget. A munkavállalóknak fel kell készülniük rá, hogy átrendeződik a gazdaság a járvány lecsengése után, és nekik az új körülmények közepette is meg kell találniuk a helyüket. Nagyon bízom benne, hogy az emberek felismerik ezt, és kihasználják a kínálkozó tanulási lehetőségeket, hogy később könnyebben tudjanak alkalmazkodni a változó viszonyokhoz.

– Ön szerint a járványtól legyengített államok képesek lesznek belátható időn belül úrrá lenni a derült égből villámcsapásként jelentkező válságon?

– Történelmi ismereteim azt mondatják velem, hogy minden nemzedéknek megvolt a maga háborúja. A mi generációnknak még soha nem kellett szembesülnie olyan mély válsággal, mint a mostani. Ez a mi háborúnk, ezt a próbatételt rótta ránk a Jóisten, ebben a helyzetben kell állnunk a sarat. A járványt eddig jól kezelte a kormány, eddig sikerült elkerülnünk az olyan drámai helyzeteket, mint amilyeneknek világszerte tanúi lehetünk. A gazdasági válságra is vannak reménykeltő válaszaink. Bízzunk benne, hogy megerősödve kerülünk majd ki a küzdelemből.