Egyre keményebb eszközöket használnak a román hatóságok a székely autonómia iránt elkötelezett települések vezetői ellen. A székely zászlók használatának büntetése után idén már a második városi polgármestert hurcolják el álarcos kommandósok a hajnali órákban. Gyergyószentmiklós első emberét negyedik hónapja tartják házi őrizetben, s egyelőre az ügyészség elutasítja Csíkszereda vezetőjének szabadlábra helyezését is.


Látványos képeket sugárzott a román televízió Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármesterének múlt heti elhurcolásáról. Az ötgyermekes családapán hajnali fél hétkor álarcos kommandósok ütöttek rajta lakásán, miközben a polgármesteri hivatalban 12 ügyész foglalt le hatezer oldalnyi dokumentumot. A városvezetőt a fegyveresek őrizete alatt fekete ügyészségi autóba tessékelték, majd a fővárosba szállították. Az összerebbent újságíróknak a polgármester csak annyit mondhatott: politikai leszámolás történik. Egynapos vizsgálódás után Ráduly Róbert visszatérhetett Csíkszeredára, ám azóta is házi őrizetben tartják. Pedig a vizsgálat eddig csak annyi vádat tudott összeszedni, hogy a polgármester tavaly hiányos dokumentációk alapján engedélyezhette a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai építkezését, valamint összeférhetetlenséget emleget merthogy maga is tanított az intézményben.

Lefejezett város

Csíkszereda polgármesteri hivatalán tíz éve lobog a székely zászló. Ezúttal azonban kurtán-furcsán, inkább csak sejtetve a rajta levő szimbólumokat, a szél ugyanis a rúdra tekerte a vásznat.
– Meg kéne igazítani – mondja a Városháza portása, látva fényképezési kísérleteinket. Ám rögtön kiábrándít: nem lehet, a rudat rögzítő erkély ugyanis a polgármester irodájából nyílik, márpedig oda a vizsgálat indítása óta senki nem léphet be.

Csíkszereda egy hete lefejezett városként működik. Hisz nemcsak Ráduly Róbert polgármestert, de Szőke Zoltán alpolgármestert is őrizetbe vették. Így Antal Attila, a másik alpolgármester egyedül próbálja igazgatni a 42 ezres települést, ami egyúttal Hargita megye székhelye is. A letartóztatásnak egyébként volt előzménye a településen: egy évvel ezelőtt hasonló módon vették őrizetbe Borboly Csabát, a néhány utcával lejjebb lévő Hargita-megyei tanács elnökét is, aki azóta ugyan visszatérhetett a hivatalába, ám az ellene indított vizsgálatok még mindig tartanak.

– A látványos letartóztatásokkal karaktergyilkosság történik. Ráduly Róbertet úgy vitték el, hogy lényegében nem volt bizonyíték ellene. Az első vádpontok elvérzése után az ügyészség újabb és újabb állításokat fogalmaz meg, ám eddig csupán annyit sikerült bizonyítani, hogy Szőke Zoltán szolgálati autója járt a Duna-deltában – szögezi le Antal Attila.

Az alpolgármester hozzáteszi: nem is életszerű Csíkszeredán korrupciót emlegetni, ahol a városvezetők egész mostanáig panelházban laktak, és ahol együtt vásároltak a különböző akciós boltokban a lakossággal. Ugyanakkor nem lehet kizárni, hogy addig keresnek, amíg valamilyen hibát mégis találnak. Romániában ugyanis, a magyarországi rendszerrel ellentétben, nem a jegyző, hanem a polgármester felel személyesen minden döntésért, ami az ellentmondásos jogi környezetben sokszor bűvészmutatványt igényel. Ám nem szabad egyenlőségjelet tenni a hiba és a korrupció közé.

Csíkszereda három városvezetője egykor diákvezetőként harcolt a székelység jogaiért. S amikor tizenegy éve az RMDSZ ifjú reformereiként átvették a várost, bátran kezdték használni a székely jelképeket. Ráduly Róbert lapunkban is hangoztatta: Székelyföld megismertetése érdekében megszervezték a székely kerékpáros körversenyt, megalakították a székely filharmóniát, megalkották a székely termék védjegyet (Demokrata, 2009/36). S noha az RMDSZ sokáig nem támogatta a „jövendő székely parlamentnek” is vizionált Székely Nemzeti Tanácsot, a csíkszeredai polgármester ennek is tagjává vált. Ma már a városban nemcsak a Polgármesteri Hivatalon lobog a székely zászló, hanem a megyei tanács, a legtöbb közintézmény és persze a kulturális létesítményeken is. S a központi Temesvár sétány mellett egy hatalmas székely lobogó árnyékában rúgják a labdát a szomszédos iskola diákjai.

Bénult hivatal

A csíkszeredai eljárás szinte pontosan másolja a gyergyószentmiklósi polgármester, Mezei János meghurcolását. Ő január óta hol előzetes letartóztatásban, hol házi őrizetben van, noha az ellene felhozott vádak szintén erőltetettek. Mezei Jánosnál hajnali hatkor dörömböltek a nindzsának csúfolt álarcos kommandósok, majd miután kinyitotta az ajtót, s a berontó katonáktól megrémült felesége a gyerekszobák felé mozdult, mindkettőjük karját hátracsavarva vették őket őrizetbe. Később az iskolába induló gyerekek táskáját is átkutatták, nehogy a család „bizonyítékokat tüntethessen el”.

Mezei János ellen egy olyan adásvételi ügyben emeltek vádat, amit egyrészt még az előző polgármestertől örökölt, másrészt az önkormányzati testület felhatalmazása alapján járt el. Vagyis eladott egy városi tulajdonban levő négyáras telekrészt a Gyilkos-tónál az addigi bérlőnek – az értékbecslői vélekedések szerint korrekt áron. Nem sokkal később azonban a városi vagyonnal gazdálkodó kft. vezetője feljelentette, mondván, nem volt joga meghozni ezt a döntést. Ez volt az eredeti vádpont, amely mellé a hatóságok még egyet felhoztak. Az érintett vagyongazdálkodási vezető személyes találkozót kezdeményezett a polgármesterrel, aki a megbeszélésen az illető lemondásától tette függővé a további tárgyalásokat. Ám a találkozó csapda volt, ahol a kezdeményező – számítva a polgármester vehemens természetére – titkos felvételt készített a beszélgetésről, így az zsarolás címén felkerült a vádlistára. Majd rövidesen a hivatali hatalommal való visszaélés is, miután a házi őrizetben levő polgármester titkárnőjétől telefonon kikérte a testületi ülésről rögzített videofelvételt – amit egyébként az önkormányzattól bárki kikérhet, igaz telefon helyett hivatalos írásos megkereséssel.

– Egyedül vagyok, és egyre halmozódnak az aláírni valók – mutat Nagy Zoltán alpolgármester az asztalán tornyosuló papírkupacokra. Amiket természetesen nemcsak aláírni, hanem áttanulmányozni is kell, hisz a román törvények szerint minden döntésért a városvezető felel. S ugyanezért a jogszabályok nem teszik lehetővé a döntések főosztályvezetőkre való delegálását sem.

Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatalán szintén ott lobog a székely zászló. Ahogy az alpolgármester mondja: amint 2008-ban megnyerték a választást, ünnepélyes keretek között, rögtön másnap kitűzték. A prefektúriáról ugyan jöttek felszólítások, hogy le kéne venni, ám Mezei János azt válaszolta: amíg ő a polgármester, a zászló a helyén marad. Sőt, az egykori Magyar Királyi Gimnázium restaurálása során visszahelyeztette az épületre az eredeti angyalos magyar címert is. A városvezető oszlopos tagja volt a székely autonómiáért összehívott rendezvényeknek, s a Székely Nemzeti Tanács gyergyószéki fiókjának elnökeként is dolgozott.

De nemcsak a feladatok túlburjánzása miatt okoz zavart a polgármester őrizetben tartása. Nagy Zoltán szerint a hivatal munkáját bénítani kezdi a félelem. A lehallgatásokra való reakcióként, annak túlreagálása miatt, a telefonos ügyintézés ellehetetlenült, a kollégák hivatalos levelezésében is elburjánzott a bürokrácia – mindenki igyekszik minden eshetőségre sokszorosan is lefedni magát. Legújabban pedig már alkalmazottakat sem találnak, a városban ugyanis tartanak attól, hogy a hivatallal kapcsolatba lépjenek.

Betiltott rendezvények

– Mindkét őrizetbe vett polgármester elkötelezett híve a székely autonómiának, a Székely Nemzeti Tanács küldöttei – hangsúlyozza Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Hozzátéve: hogy a vádak légből kapottak, bizonyítja, hogy a városvezetőket folyamatosan mással támadják. Ráduly Róbertet például először kenőpénz elfogadásával gyanúsították, majd azzal, hogy valós értékénél olcsóbban (!) vett a városnak egy ingatlant. A politikus szerint a szervezett bűnözés elleni ügyészséget valójában a román titkosszolgálat irányítja. S a jelenlegi történésekről eszébe jut egy 2011-es eset. Akkor Kézdivásárhely MPP-s polgármesterét, a párt alelnökévé is emelkedő Rácz Károlyt tartóztatták le, majd vetették hasonló hosszadalmas vizsgálat alá. Ennek következtében az MPP elveszítette a 2012-es önkormányzati választást, ezután azonban a vádakat ejtették, Rácz Károly pedig azóta sem jelent meg újra a székelyföldi politikai életben. Most ismét választások előtti évben vagyunk, Romániában 2016-ban voksolnak újra a települési vezetőkre.

Ahogy Izsák Balázs mondja, saját személye és a Székely Nemzeti Tanács szintén célpontja a hatósági zaklatásoknak. Igaz, egyelőre csak a sajtóból értesült arról, hogy ügyészségi vizsgálat indult ellene közösség elleni izgatás, alkotmányos rend elleni uszítás vádjával. Ezekkel azonban nem foglalkozik, a Székely Nemzeti Tanács elnöki posztjának 2008-as elnyerése óta ugyanis számtalanszor fenyegették különböző eljárásokkal.

Marosvásárhely román polgármestere pedig a tanács által 2012 óta meghirdetett Székely Szabadság Napja rendezvényt tiltotta be az idei évre. Az indokot a tavaly márciusi állítólagos atrocitások adták, amelyekről akkor egyébként nem tudósított a sajtó, és amit a Székely Nemzeti Tanács azóta is bírósági perekben vitat. A jövő évre szóló kérelmet pedig azért utasították el, mert a tanács „túl korán” nyújtotta be.

A támadások ellenére a Székely Nemzeti Tanács 250 települési küldöttel továbbra is működik, sőt a politikus szerint tekintélye is nő. Az elmúlt években sikerült nemzetközi kapcsolatrendszer kiépíteniük, és továbbra is elkötelezettek a székelyföldi autonómiatervezet elfogadtatása iránt. A tanács elleni egyik vád egyébként az, hogy be sincs jegyezve Romániában, ezt azonban így tartják logikusnak addig, amíg az általa képviselt térséget, Székelyföldet sem ismerik el. Nem mellékesen: a mostani támadások tükrében már-már előnynek látszik, hogy a szervezet semelyik hatalmi elit ellenőrzése alatt nem áll – így például be sem tiltható.

Történelemhamisító utcanevek

– Rettentően fáj az őrizetbe vett polgármesterek, vagy Markó Attila, Nagy Zsolt ügye – mondja Brassói Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke. Markó Attila, az RMDSZ korábbi elnöke ellen szintén a román korrupcióellenes ügyészség adott ki a hét második felében nemzetközi elfogatóparancsot, azzal a váddal, hogy még államtitkárként a piaci értéknél magasabb kártérítést ítélt meg a kommunizmus időszakában államosított ingatlanokért – a kiadatásra vonatkozó kérést a magyar állam egyelőre megtagadja. Nagy Zsoltot, a párt korábbi alelnökét pedig már négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, mert bizalmas információkat adott ki külföldi befektetőknek a 2005–2006-os stratégiai privatizációk időszakában.

Brassói Zsombor a hatósági rajtaütések ellenére úgy látja: nem kifejezetten az erdélyi magyarság elleni támadásokról van szó. A kommandós rajtaütések ugyanis lényegesen több román településvezetőt, politikust sújtottak. Épp ez okoz most az emberek fejében zavart: a magyar polgármesterek elleni fellépést ugyanaz a hatóság irányítja, amelynek korábbi akcióit a romániai korrupció megfékezésére indokoltnak látta a lakosság.

Marosvásárhelyen a magyarok fokozatosan szorultak ki a város irányításából. Mint köztudott, az 1990-es pogrom miatt Székelyföld egykori fővárosában a magyar lakosság aránya 45 százalékra mérséklődött. A várost 2000 óta irányítja román polgármester, 2012-ben pedig a magyarok a közgyűlésben is elveszítették többségüket. Ezzel párhuzamosan éleződött ki a városban az úgynevezett utcanévtábla-botrány. A helyi magyarság ugyanis azt követelte, hogy azokat a történelmi magyar neveket, amelyeket a román történészek saját nyelvükre „fordítottak”, az utcanévtáblákon a román mellett magyar írásmóddal is jelenítsék meg. Vagyis Gheorghe Doja, Paul Chinezu vagy Ecaterina Varga mellett olvasható legyen a Dózsa György, Kinizsi Pál, Varga Katalin felirat is. Mivel a helyi RMDSZ erre vonatkozó kezdeményezése folyamatosan felőrlődött a városi politikai vitákban, néhány civil aktivista maga kezdett el második, magyar nyelvű táblákat kihelyezni. A helyi rendőrparancsnok azonban illegális reklámtábláknak minősítette a házak tulajdonosaival is egyeztetett módon kirakott feliratokat, és az érintett civileket pénzbüntetésre ítélték.

– Romániában nagy probléma, hogy egy sor dologra nincs pontos törvény, ezért a helyi hatóságok értelmezésen múlik, hogy mit engedélyeznek. Más települések példájából mindenesetre arra következtethetünk, hogy a kétnyelvű táblák kihelyezése a jóindulaton múlik – hívja fel a figyelmet Brassói Zsombor.

Az utcanév problémájában azóta sikeres kompromisszumot kötött az RMDSZ a városvezetéssel, így nemrég kikerülhettek az immár kétnyelvű táblák. Ahogy a politikus hangsúlyozza: a helyi magyarság egyébként meglehetősen passzív a székely jelképek használatában, a magánházakon gyakorlatilag nem látni székely zászlót, címert. A marosvásárhelyi vezetés bevallottan multikulturális társadalmat épít, legfeljebb március 15-én jelenik meg néhány kokárda az utcákon.

Lobog a székely zászló

A székely jelképek reklámként való értelmezése a zászlók használatára is kiterjed. Szintén a marosvásárhelyi rend­őrkapitány az Erdélyi Magyar Néppárt ellen kezdeményezett „reklámzászló” használata miatt eljárást, és a bíróság első fokon helyt is adott a vádnak. Mint emlékezetes, a székely polgármesterek elleni támadások még 2013-ban a zászlók miatt kezdődtek, Sepsiszentgyörgy polgármesterét például a minimálbér 20 százalékára rúgó napi bírság kifizetésére büntették egész addig, amíg a városházáról leveteti Székelyföld jelképét. A megfélemlítő hadjárat eredményes volt: Maros megyében tavaly még nyolc települési önkormányzat épületén lobogott a székely zászló, az idei év elejére ebből kettő, napjainkra pedig egy maradt.

– Lobognak a zászlók, néha pedig szépen összeölelkeznek – mosolyog Csibi Attila Zoltán, az utolsó mohikánnak számító Erdőszentgyörgy polgármestere.

A településen a polgármesteri hivatalon és az RMDSZ helyi irodáján is kint van a székely zászló. Utóbbin öt zászlót is lenget a szél: a román és székely lobogó mellett egy uniós, egy RMDSZ-es és egy magyar nemzeti színű összeállítás is ékesíti az épület homlokzatát. A polgármestert egyszer már ötezer lejre büntették más ország zászlójának használata miatt, amit tilos az állami, önkormányzati épületeken, de folyamatosan fellebbeznek az ügyben.

– 2009-ben, amikor megválasztottak az RMDSZ helyi elnökének, már másnap kiraktuk az irodára a zászlókat. Négy éven át senkit nem zavart, aztán két éve megkaptuk az első prefektusi figyelmeztetéseket. Pedig nem önkormányzati épületen vannak, a református egyháztól béreljük a helyiségeket.

A magyar színösszeállítású zászló ügyében Csibi Attila azzal érvel az eljárásokban: az nem másik állam zászlója, mert olyan történelmi címer van benne, ami soha nem volt Magyarország zászlójában – erről konzulátusi igazolása is van. A székely zászló pedig eleve nem másik államra lobogója. Ennek ellenére Romániában eddig minden szinten elveszítették a pereket.

A polgármester azt tapasztalja: a magyar emberek örülnek a zászlóknak, és a helyi románságot sem zavarja. Erdőszentgyörgy a Küküllő mente központja, ám egyre kritikusabb nemzetiségi arányokkal. Négyezer-hétszáz lakosának ugyanis már csak 74 százaléka magyar – kisebbségkutatók 80 százaléknál látják azt a szintet, amikor felgyorsul a kisebbségi tömbök hígulása. Ám ahogy Csibi Attila mondja: nem is a zászlók a legfontosabbak. Hanem hogy újraélesszék a helyi hagyományokat, amelyeket előbb a szocialista diktatúra, majd az elmúlt két évtized multikulturális irányzatai teljesen kiöltek. Ezért újra elkezdtek néptáncot, népdalt tanítani a fiataloknak, felélesztették a Márton-napi hagyományokat. S manapság a rendezvényeken már tele van a terem táncos fiatalokkal, sőt a gyerekektől kedvet kapva a felnőttek is megalapították néptánccsoportjukat. Megfordultak a termékenységi folyamatok is: Erdőszentgyörgyön általánossá vált a két-három gyermek.

Jelképek és lélek

A székelyföldi polgármesterek továbbra is két különböző módszert tartanak hasznosnak a magyarság megmaradásának erősítésére. Az egyik a jelképek útja, amely határozott üzenetet hordoz, de mint látható, egyre nagyobb konfliktussal jár. A másik, a zászlókat visszafogottabban használó oldal ugyanakkor úgy véli: fontosabb, hogy lélekben tartsuk meg a magyarságot, vagyis színházzal, népzenével, az anyaországgal való gazdasági kapcsolatok erősítésével erősítsük a nemzettudatot. Főleg, hogy napjaink multikulturális irányzatai általában is az értékek elhalványítását célozzák. Ahogy a csíkszeredai alpolgármester mondja: hiába látható ma már a városban tizenegynéhány magyar nyelvű tévéadó, ha azok jellemzően valóságshow-kat, szappanopera-sorozatokat, értéktelen tartalmakat jelenítenek meg – így a magyarok is inkább a román műsorokat nézik. S akad olyan vélekedés is, amely azt sejti: az antikorrupciós ügynökség rajtaütései valójában nem csupán a székely autonómiatörekvések elfojtására irányulnak, hanem – kiegészülve a román polgármesterek tömeges letartóztatásával – általában szeretnék Romániában visszanyesni az önkormányzati önállóságot.

Tudni kell azonban, hogy a két út, a zászlók és a lélek megtisztításának az útja előbb-utóbb összeér. Nem élhetünk nemzettudattal jelképek nélkül, és mit sem érnek a jelképek, ha nincs mögöttük nemzettudat. Úgy tűnik, mindezt felfogták a román hatóságok is, és ezért lépnek fel egyre keményebben a székely jelképek és azok használatának élharcosai ellen. Ceauşescu diktatúrája után tehát újra vannak meghurcoltjai és megfélemlítettjei a magyarok ügyének Romániában. A történelem pedig különböző válaszokat ad arra, hogy mi történik, ha egy kisebbség nem tudja követeléseit békésen érvényesíteni.

Szarka B. Sándor