– A Magyar Polgári Párt választási honlapján ez áll beszélgetésünk időpontjában: „A demokrácia 59 napja kezdődött el”. Nem túl erős ez a megfogalmazás?

– Egyáltalán nem, hiszen 2008. március tizennegyedike, a Magyar Polgári Párt bejegyzése azért fontos dátum, mert akkor szűnt meg az egypártrendszer Erdélyben, és teremtődött meg a választás lehetősége a magyarok számára. És ez a demokrácia alapja. Sajnos hozzá kell tennem, hogy ha azt nézzük, mit tapasztalunk a választási kampányban az RMDSZ részéről, akkor még ezt az 59 napot sem valódi demokráciaként éltük meg. Már csak azért sem, mert hiába szerettünk volna tárgyalásokat a másik magyar párttal, hiába készítettünk együttműködési chartát, fogalmaztunk meg egy nyolcpontos együttműködési tervezetet, nem kaptunk érdemi választ.

– Azok után, hogy milyen éles szavakkal bírálta egymást az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt, miben tudtak volna együttműködni?

– Többek között azt javasoltuk, hogy készítsünk egy választási térképet, hol van szükség együttes indulásra ahhoz, hogy a magyar jelöltnek legyen esélye győzni. Gondolok itt például Marosvásárhelyre, ahol azt mondtuk, hogy legyen a közös polgármesterjelöltünk Bölöni László, aki futballistaként és edzőként is nagy népszerűséget szerzett, a pártpolitikai csatározások felett áll, sőt sok román nemzetiségű választópolgár szavazatára is számíthatott volna, így komoly győzelmi eséllyel szállhatott volna harcba. Az RMDSZ azonban mégis saját pártpolitikusa mellett tette le a voksot. Ez, azt hiszem, sok mindent elmond.

– Érdekes, amit említ: adott Marosvásárhely, egy magyarok és románok által nagyjából fele-fele arányban lakott város, amelyet nyolc éve román polgármester vezet. Egy esély lett volna magyar polgármestere, egy konszenzusos magyar jelölt. Ám az RMDSZ inkább lemondott a magyar győzelem esélyéről, csak hogy övé legyen az utolsó szó…

– Az elmúlt 18 év politikai berendezkedésével kapcsolatban éppen ez lehet a legnagyobb hiányérzetünk; az RMDSZ vezetése számára mindig fontosabb volt az egyéni érdek, mint a közösség érdeke. Nem értették meg a küldetés legfontosabb üzenetét, miszerint nincs egyéni boldogulás a közösség felemelkedése nélkül. Kisajátították a politikai közképviseletet, és az ezzel együtt járó gazdasági lehetőségeket is. Markó Béláékhoz képest Grósz Károly vagy Horn Gyula kifejezetten demokratikus gondolkodásúnak volt nevezhető: Grószék Magyarországon megértették, hogy az egypártrendszer nem működtethető tovább, és ha nem is önszántukból, de legalább a körülmények nyomására igyekeztek igazodni az új idők szeléhez. Ezzel szemben az RMDSZ akkor sem akarja megélni a demokráciát, akkor sem vesz tudomást a többpártrendszerről, amikor ennek már megteremtődtek a keretei az erdélyi magyarság körében.

– Aki Erdélyben járt az utóbbi években, az tapasztalhatta, hogy még a kis falvak lakói is tájékozottak a napi politikai ügyekben. Ennek köszönhető, hogy az emberek átlátnak a szitán, és az RMDSZ rengeteg szavazót veszített az utóbbi bő másfél évtizedben?

– Valóban beszédesek a számok: 1990-ben, az első romániai választásokon az RMDSZ-nek egymillió-négyezer szavazata volt. Ehhez képest 2007 őszén, az EP-választás alkalmával 282 ezer voksot kaptak, tehát útközben több mint 720 ezer szavazatot veszítettek, ami 72 százalékos kiábrándulást jelent. Úgy gondolom, hogy a Magyar Polgári Párt megszületésével egy olyasfajta új lendületet biztosítunk, ami mozgósíthatja a kiábrándult magyarokat. Fontos ugyanis, hogy az emberek ne maradjanak távol, amikor lehetőségük van dönteni a saját sorsukról. Magunk mögött kell hagyni a csalódottságot, ott kell lennünk a döntő pillanatokban, össze kell fognunk a legfontosabb kérdésekben, és nem csupán Erdélyben. Ha minden magyar megfogja egy másik magyar kezét, körülölelhetjük a Kárpát-medencét.

– Ön is kilép szűkebb pátriájából, tizenkét év után elhagyja Székelyudvarhely polgármesteri székét, és Hargita megye tanácselnöki posztjáért száll harcba a választáson. Mi erősebb a lelkében: a búcsú fájdalma, vagy az új kihívás jelentette lendület?

– Ez egy olyan kérdés, amire nagyon nehéz válaszolni. Nem könnyű elhagyni az udvarhelyi embereket, akiknek a jóvoltából tizenkét esztendőn át elláthattam ezt a szolgálatot. Udvarhely sikerének titka, hogy az ott élőkben rejtőző jó szándékot, tenni akarást sikerült közös mederbe terelni. Érzelmileg tehát nehéz volt ez a döntés. Ugyanakkor meghallottam egy új hívó szót, és egyre inkább azt érzem, hogy jól döntöttem. Amióta a kampány során járom a megyét, azóta még inkább tapasztalom, amit korábban is láttam, nevezetesen, hogy fel kell zárkóztatni azokat a városokat, falvakat, amelyek elmaradtak a fejlődésben Székelyudvarhelytől. Ez persze nem csupán Hargita megyére igaz, hanem az egész Székelyföldre. Amit ennek kapcsán nagyon fontosnak tartok, tartunk az MPP tanácselnökjelöltjeivel, az az, hogy el kell felejteni a szigorú közigazgatási határokat, és ezeknek a megyéknek együtt kell dolgozniuk a közös siker, a fejlődés érdekében. A Magyar Polgári Párt programja Székelyföldet kiemelten kezeli, egységként.

– Tegyük fel, hogy győznek az MPP tanácselnökjelöltjei a Székelyföldön. Meg lehet nyerni a román kormány anyagi és erkölcsi támogatását Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, vagy éppen a kis falvak felzárkóztatásához?

– A Ceausescu által bevezetett kis megyék ideje lejárt. Programunkkal a román kormány számára is megoldást kínálunk: meg kell szüntetni a mostani centralizáltságot, a széttagoltságot. Európai szellemiségben elképzelt természetes régiókban kell gondolkodni, hogy a fejlődés új lendületet vehessen. A sok apró megye helyett beszéljünk inkább régiókról: Észak-Moldváról, Dél-Moldváról, Bukovináról, Dobrudzsáról, Munténiáról, Olténiáról, Bánságról, a Körösök vidékéről, ami számunkra Partium, Máramarosról, Észak- és Dél-Erdélyről, Bukarestről és Székelyföldről. Ezért szólunk mi aszimmetrikus regionalizmusról, azaz bizonyosfajta többletjogosítványokkal rendelkező területi autonómiáról – vagyis egységként kezelt Székelyföldről. És ennek megvalósulása egész Románia érdekeit szolgálná.

– Polgármesterként nem lehetett megingatni a pozícióját a választásokon. Megyei tanácselnökjelöltként milyenek az erőviszonyok, mit vár június elsején?

– Hargita megyében a románság aránya 15 százalék. Úgyhogy hiába lesz RMDSZ-es vetélytársam, az nem kérdés, hogy mindenképp magyar lesz a következő tanácselnök is. Azt gondolom, ebben a helyzetben az az egészséges, hogy a két magyar párt között van választási lehetőség, teljesen más ez a szituáció, mint ami például az előbb említett Marosvásárhelyen van. Összesen egyébként heten indulunk, öt román nemzetiségű jelölt van, valamint mi ketten magyarok. Természetesen Udvarhelyen sem vettem soha biztosra a győzelmemet, de ez nyilván sokkal nagyobb, kiélezettebb verseny lesz. De nem félek, hiszen ha félnék, akkor pártelnökként megtehettem volna, hogy nem mérettetem meg magamat. Én azonban szeretem és vállalom a munkát, a kihívásokat.

– A Magyar Polgári Párt építése hogyan halad?

– Bár csak két hónapja, március 14-én jegyezték be a pártunkat, de máris több mint kétszáz közigazgatási központban van alapszervezetünk, tagságunk elérte a tízezret, több mint 3500 jelöltet állítottunk, akik különböző önkormányzati pozíciókért szállnak harcba, ebből százharminchárman polgármesterjelöltek, négyen pedig megyei tanácselnökjelöltek vagyunk. Azt gondolom, ezek olyan számok, amelyek jól mutatják a gyors fejlődést, erre mindannyian büszkék lehetünk. Hiszem, hogy ennek az újfajta lendületnek a közösség is érezni fogja a jótékony hatásait. Ez a közös célunk, ez motiválja a munkánkat.

Bándy Péter

Új egység

Erdélyben az egymással rivalizáló erők közötti új egység jöhet létre a következő időszakban, mondta Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, miután múlt kedden Szász Jenővel találkozott Budapesten. Orbán Viktor úgy vélte, a Felvidék és a Délvidék példája is azt mutatja, a Kárpát-medencei magyarság számára az együttműködés és az összefogás hozza meg a legnagyobb sikert. A Fidesz elnöke szerint a Magyar Polgári Párt megalakulása, az egyszólamúság megszűnése az első fontos lépés az új egység felé vezető úton.