Nem kap kárenyhítést a magyar mezőgazdaság az ukrán gabonadömping ügyében
Megint egy balhorog!
Döntött az Európai Bizottság, a magyar termelők nem kapnak kárpótlást, illetve kárenyhítést az ukrán gabonadömping miatt elszenvedett veszteségeik miatt. Nem gazdasági, illetve agrárgazdasági szempontok játszottak szerepet az elutasító határozat megszületésében. Hanem politikaiak, ahogy azt sajnos már megszokhattuk minden más kérdésben is.
Többször megírtuk, hogy a Közel-Kelet, illetve Afrika éhezőinek szánt ukrán gabonaszállítmányok itt rekedtek a Lengyelországtól Bulgáriáig húzódó régióban. Az Európai Bizottság (EB) szolidaritási folyosókat nyitott ebben a térségben, hogy az ukrán gabona minden fennakadás nélkül eljuthasson azokba az országokba, amelyeket éhínség fenyeget a háború miatt. Ezért vámmentességet biztosított a szállítmányoknak, sőt, a kötelező minőség-ellenőrzés alól is mentesítette őket. Csakhogy az EB elkésett, az éhséggel fenyegetett térségekben az ukrán kontingenseket megelőzve megjelent a dél-amerikai gabona. Így az ukrán szállítmányok hat kelet-közép-európai államban ragadtak, Jakab István, a Magosz elnöke szerint 20-30 százalékkal is lenyomva a régióban termelt búza és kukorica árát. Méghozzá olyan alacsony szintre, amely ezekben az államokban a termesztés bekerülési ára alatt van.
Prága és Pozsony is hallgat
A kialakult magyarországi gabonaárszint a legalacsonyabb egész Európában. Hazánkban legalább 30-40 ezer termelőt fenyeget csődhelyzet, arról nem is beszélve, hogy milyen nehéz, mondhatni kezelhetetlen helyzet keletkezik, ha az energiahordozók után majd élelmiszerből is behozatalra szorulunk. Hiszen elsorvadhat az a magyar vidék, az a magyar falu, amely hagyományrendszerünk legfőbb letéteményese. A kukorica ára most 217 euró tonnánként Magyarországon, a rotterdami gabonatőzsdén viszont 300 fölött jár. Tehát sok-sok hazai gazdálkodó nem is reménykedhet abban, hogy súlyos ráfizetés nélkül eladhatná a terményét. Kiszorult saját piacáról.
Pedig jó és tiszta a magyar gabona. Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke hangsúlyozza, hogy nemcsak a minősége kiváló, de megfelel a szigorú élelmiszer-biztonsági elvárásoknak is. Felmérések szerint a hazai gazdálkodók 1,8 kilogramm vegyszert használnak hektáronként évente, míg az olaszok 4,7, a belgák 4,9, a hollandok pedig 5,9 kilogrammot. Az ukrán felhasználásról nincsenek adatok. Annyi bizonyos, hogy sok, az unióban már rég betiltott vegyszer is kikerül ott a földekre.
A EB felháborító döntése szerint a hat közös petícióval élő ország – Lengyelország, Bulgária, Románia, Magyarország, Szlovákia és Csehország – közül három, Lengyelország, Románia és Bulgária kap kompenzációt a kérdésben létrehozott, 53 millió eurós kárenyhítési alapból. A többiek viszont nem! Brüsszeli indoklás szerint azért alakult ez így, mert például a méreténél fogva nagyobb román mezőgazdaságot abszolút értéken számolva jelentősebb kár érte az ukrán beszállítás kapcsán, mint akár a magyart. Sőt, még azt is hozzátették az EB illetékesei, hogy a magyar piacra nem gyakorolt különösebb hatást a vámkötelezettség és a minőség-ellenőrzés nélkül érkező dömping. Arányosításról, a lakosságszám és a termőterületek összevetéséről azonban szó sem esett. Arról a magyar mezőgazdaságról beszélnek, amelyet egyébként – nézzük meg a 2022-es aszálytérképet! – az egyik legnagyobb veszteség érte Európában a szárazság kapcsán is. Nagy István agrárminiszter statisztikai adatokkal, számokkal igyekezett mindezt bizonyítani. „A bizottság azonban nem szakmai, hanem a politikai döntést hozott” – nyilatkozta az ügyben tartott múlt heti uniós egyeztetés után. Amúgy az Eurostat felmérései is mindent kimutatnak, csakhogy a döntéshozóknak eszük ágában sem volt ezekbe belenézni, mert a hiteles információk nem illettek a koncepcióba, vagyis hazánk újbóli megleckéztetésébe.
A csehek és a szlovákok sem részesültek a kárenyhítésből. Az uniós és transzatlanti szervilizmusát végletekig fokozó cseh és szlovák vezetés viszont hallgat, náluk az alkalmazkodás politikai szempontjai messze felülírják saját gazdáik érdekeit.
Az EB Kijevnek kedvez
Zászlós Tibor szerint működjenek a szolidaritási folyosók, ha van még értelme, de akkor az tényleg rendes működés legyen! Azaz az Ukrajnából indított szállítmányok megállítás és „felbontás” nélkül haladjanak keresztül a kelet-európai térségen, egészen a Közel-Keletig, illetve Afrikáig. Vagy zárja le az EU a projektet, ha ott már nincs szükség az ukrán gabonára. Az erre tett javaslatokat azonban félresöpörte az EB, akárcsak a vámkötelezettség és a minőség-ellenőrzés visszaállításának javaslatát. (Persze tudjuk, hogy az ukrán szállítások bevételei Kijev háborús erőfeszítéseit segítik. Ez pedig ma minden reális és értelmes szempont fölött áll Brüsszelben.) Külön gond, hogy a hazai tárolókapacitás telítettsége miatt nem lesz hová tenni a közelgő aratás magyar búzáját, később pedig a betakarított kukoricát.
Magyarország nem adja fel, állítja az agrárminiszter. A Nébih folyamatos ellenőrzéseket folytat, vizsgálja a betárolt gabonák minőségét, az uniós szabványoknak való megfelelését. Mi lesz azzal a készlettel, amelyik nem felel meg a mércének? Úgy tudjuk, arról a tárolt gabona tulajdonosainak kell majd gondoskodniuk, de semmiképpen sem kerülhet a hazai élelmiszerláncba, és a takarmányozásba sem. Jakab István, a Magosz elnöke úgy véli, hogy a beszállított és ellenőrizetlen, illetve az uniós szabványokkal „feleselő” ukrán gabona tulajdonosainak sürgősen ki kell vinniük mindet az országból.
Méz, baromfi, tojás
Az agrártárca és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közös munkacsoportot hozott létre az egész kérdéscsomag – ideszámítva a brüsszeli döntést is – kezelésére, a megoldások keresésére. A most alakuló tanácsban gazdák, mezőgazdasági szakemberek, feldolgozók, kereskedők, valamint a különféle agrár-érdekvédelmi szervezetek is képviseltetik magukat.
Brüsszel azt hiheti, hogy bevitt egy újabb politikai balhorgot Magyarországnak, amúgy pedig a V4 szétverése után sikeresen megosztott és ezzel ellehetetlenített egy regionális szinten szerveződött, hatszereplős érdekcsoportot.
A magyar mezőgazdaság számára kedvező eredményt várt „ukránügyben” a múlt hét végén tartott kétnapos EU-csúcstól. Ezzel szemben semmi érdemleges sem történt, Brüsszel továbbra is fenntartja a szolidaritási folyosókat és magát az egész projektet. Azaz minden marad a „régiben”. Illetve dehogy! Orbán Viktor beszámolója szerint az érintett felek abban állapodtak meg a csúcson, hogy a lengyel miniszterelnök, Mateusz Morawiecki koordinálja a jövőben a hat ország érdekvédő és érdekérvényesítő küzdelmét az ukrán gabonabeszállítás terén. Igen, a lengyelek is részt vesznek ebben, noha egyébként százszázalékos elánnal segítik Ukrajna háborús erőfeszítéseit. Ám tisztában vannak vele, hogy az összesen 53 millió eurós kárenyhítés egyszeri kifizetés, amelynek most a lengyel gazdák is kedvezményezettjei, mégis, az egész ügy aggasztóan alakul. Főleg úgy, ha tudjuk, hogy időközben beindult az olcsó, de ellenőrizetlen ukrán méz, baromfihús és a tojás dömpingje is. Kihasználva a vámkontingensek brüsszeli felfüggesztését. Olyan ukrán óriáscégek uralják ezt a terepet, mint például az MHP, az Agromash vagy az Ovostar Union. A baromfihús terén például 80 százalékkal ugrott meg napjainkra az ukrán kivitel.
Mintha Brüsszel valóban ki akarná szervezni az EU alól a mezőgazdasági termelést, az uniós ratifikáció előtt álló Mercosur-szerződés is ebbe az irányba mutat. Ennek értelmében fejlett ipari termékeket cserélünk majd mezőgazdasági terményekre a „harmadik világgal”. Hogy mi lesz így egész Európa vidékhez, természetes életmódhoz, hagyományaihoz kötődő gazdatársadalmával, és egyáltalán: mi lesz Európával? Nagy kérdés.
