Váratlanul robbant múlt hétfőn a bomba: Magyarország számára 15,7 milliárd dolláros készenléti hitelkeretet nyit a Nemzetközi Valutaalap (IMF), és további 9,4 milliárd dollárt más pénzügyi szervezetek. Vagyis ennyivel hajlandók megsegíteni hazánkat, amennyiben a pénzügyi befektetők továbbra is elkerülik Magyarországot, vagyis nem hajlandók finanszírozni a magyar államadósságot. Akkor már második hete fuldoklott az állampapírpiac. A bejelentés előtti héten négy államkötvény-aukciót kellett törölni az érdeklődés teljes hiánya miatt. A nyáron még 235-ös euróárfolyamot is megütő forint pedig a 276-os szint körül szenvedett. A magyar állam devizatartalékai mindössze fél évig tudták volna fedezni az államadósság finanszírozását.

Szégyenpadon az ország

A valutaalap segítsége azért volt meglepő, mert azt jellemzően harmadik világbeli, fejlődő országok szokták igénybe venni. A legutolsó évtizedben Oroszország, Törökország, Szerbia, Argentína, Mexikó, Venezuela voltak a nemzetközi szervezet legfejlettebb ügyfelei, néhány nappal előttünk pedig Ukrajna jelentette be, hogy megállapodást kötött a valutaalappal. Az egyetlen kivételt Izland jelentette, amelynek az államcsőd-fenyegetettség kormányzati beismerése után, egy héttel előttünk dobott mentőövet az IMF. Arra azonban eddig végképp nem volt példa, hogy uniós tagországot kelljen kihúznia a bajból a valutaalapnak. Erre ugyanis eddig mindig elegendőek voltak a brüsszeli válságkezelő források.

Meglepetést keltett a csomag mérete is. A hazánknak megítélt 15,7 milliárd dollár ugyanis óriáscsomagnak tűnik ahhoz képest, hogy a 47 millió lakosú Ukrajna 16,5 milliárd dollárt kapott. De hatalmas az elmúlt évtized legemlékezetesebb válságkezeléseihez képest is. A teljes mértékben összeomlott, 155 milliárd dolláros adósság alatt roskadozó, lakossági bankbetéteket zároló Argentína 2001-ben 12,5 milliárd dolláros IMF-hitelt kapott. S az 1998-ban fizetésképtelenséget bejelentő Oroszországnak is meg kellett elégednie 22,6 milliárd dollárral. Általában elmondható: a valutaalap az egyes országok számára éves befizetési kvótájuk háromszorosát szokta gyorskölcsönként biztosítani, Magyarország esetében azonban most tízszeresre ugrott ez az arány. Ennyire nagy bajban van tehát az ország. Sőt még nagyobban, hiszen két héttel korábban már az Európai Központi Bank is megnyitott hazánk számára egy 8,1 milliárd dolláros hitelkeretet – ami ezek szerint kevés volt a befektetők megnyugtatására. S a segélycsomaghoz csatlakozik még a Világbank 1,3 milliárd dolláros kölcsöne. Szokatlan a segítség gyorsasága is: míg a korábban említett esetekben a nemzetközi szervezet hosszú hónapokig tárgyalt a feltételekről, hazánknak már két hét múlva rendelkezésére állhat a pénz.

Brüsszeli illetékesek egyébként szinte szégyenkezve magyarázzák, hogy kerülhetett a csőd közelébe a négy éve felvett, ráadásul a legígéretesebbek között számon tartott tagállam. Joaquim Almunia, az unió pénzügyi biztosa például fontosnak tartotta emlékeztetni: Magyarország ellen a 2004-es csatlakozás óta évente indított túlzott deficiteljárást az EU, 2006-ban pedig – miután az ország két éven át elmulasztotta végrehajtani a korábbi ajánlásokat – szankciókkal fenyegette meg. Nem véletlenül: 2006-ban Magyarországon nemhogy csökkent volna az államháztartási hiány, hanem a megelőző évi 7,8-ről 9,3 százalékra nőtt (s a megelőző évben szintén nőtt az azt megelőző évhez képest). Ezzel egyébként uniószerte a magyar költségvetés bizonyult a legpazarlóbbnak: a második legnagyobb hiányt felhalmozó Csehország mindössze 3,5 százalékos deficit miatt szégyenkezett. Ráadásul a magyar hiány úgy lett 9,3 százalék, hogy az év második felében már érvényesültek a Gyurcsány-csomag megszorításai (áfaemelés, szolidaritási adó bevezetése, gáztámogatás csökkentése, egészségügyi járulék emelése, minimálbér duplájára emelt járulékalap, evaemelés). Amennyiben ez nincs, becslések szerint a hiány a 11 százalékhoz közelített volna. Az Európai Központi Bank egyébként szintén ritkán biztosít rendkívüli hitelkeretet egy tagállam számára. Eddig csak Olaszország kapott egyetlenegyszer, 1993-ban hasonló támogatást.

Visszaüt a múlt

Bár a 2006-os választások óta a Gyurcsány-kormány tényleg rohamtempóban szorította vissza az államháztartási hiányt, a tavalyi 5 százalékkal még mindig az unió legköltekezőbb állama voltunk. Azóta azonban tovább faragták a hiányt, ami hét év után idén lesz először a Brüsszel által is elfogadhatónak tartott 3 százalék közelében. Úgyhogy talán a kormányt is meglepte, hogy épp most ütöttek vissza a múlt bűnei.

A gondot egy korábban komolytalannak vett tétel, az államadósság okozta. Ez ugyanis nem azonnal reagál a költségvetési deficit alakulására. Az idősebbek emlékezhetnek rá: a kilencvenes évek elején még épp a magas államadósság jelentette az ország fő gondját, ami akkor a GDP 88 százalékát is elérte. A Nemzetközi Valutaalap akkor is igénybe vett segítsége, az állami vállalatok, bankok, elektromos szolgáltatók privatizációja, majd az Orbán-kormány egyensúlyra törekvő gazdaságpolitikájának köszönhetően ennek mértéke 2001-re 52 százalékra csökkent – vagyis jócskán belül került a 60 százalékos eurókritériumon.

A 2002-től hatalomra került szocialisták azonban megint nem vették komolyan ezt a tételt. Emlékezetes, Medgyessy Péter a választások megnyerése után meg is feddte pénzügyminiszterét: „a választási ígéreteket mindenképpen teljesíteni kell, akár az államadósság növekedése árán is”. S nagyjából ezen a pályán maradt az ország a következő években is. Így a 2001-ben még 52 százalékos államadósság 2003-ra 58 százalékra nőtt, 2005-ben átlépte a 60 százalékos küszöböt, tavaly pedig elérte a 66 százalékot. S meglepetésre még az idei első negyedévben is nőtt, 67,1 százalékra.

A szocialisták az úgynevezett „olcsó pénz illúziója” miatt adósították el újra az országot. Az elmúlt négy évben ugyanis pénzbőség jellemezte a világot, százmilliárd dollárok keresték a legjobb befektetési lehetőségeket, s – mivel rég nem volt számottevő válság – a befektetők korábban kockázatosnak vélt országokat, konstrukciókat is hajlandók voltak finanszírozni.

Ráadásul a nagy pénzkínálat miatt a korábbinál jóval olcsóbban, alacsonyabb kamatokért. Ahogy Bokros Lajos már egy évvel ezelőtt megfogalmazta: a magyar gazdaságpolitikának szerencséje volt, normál pénzpiaci környezetben ugyanis már rég finanszírozhatatlanná vált volna a költségvetés. Ez a korszak azonban az amerikai ingatlanválság tavalyi kirobbanásával véget ért. S a kormány most fájdalmasan ébredhetett rá: mekkora kockázatot jelent, ha egy ország működőképessége a külföldi pénzemberek bizalmán múlik. Főleg, hogy a bizalmat jelentősen apasztotta a 2002–2006 közötti folyamatos kormányzati hazudozás…

Régebben egyébként negatív felhanggal spekulációs tőkének hívták azokat a befektetőket, amelyek csak a magas kamatok miatt jelennek meg egy országban, s mindjárt tovább is állnak, ha kedvezőbb befektetési terepre lelnek. Ez ugyanis azt a kockázatot hordozza, hogy nagy mennyiségű tőke mozdulhat meg egyszerre, ami önmagában képes csődbe dönteni egy országot.

Mexikó 1994-es csődjében például oroszlánrésze volt a menekülő spekulációs tőkének. Akkor azt mondták: a spekulációs tőke helyett az úgynevezett intézményi befektetők (nyugdíj- és befektetési alapok) megnyerésére kell törekednie az országnak, ezek ugyanis hosszabb távra vásárolnak részvényeket, kötvényeket, állampapírokat.

Régebben ez így is volt: a hazánkba áramló tőkének csupán kis hányada volt spekulációs. Az elmúlt öt évben azonban hallani sem lehetett a spekulációs tőke veszélyeiről. Már mindegy volt, honnan jön a pénz, csak hajlandó legyen finanszírozni az egyre terebélyesebb magyar államadósságot.

Sőt, mivel a magyar lakosság időközben elkezdte felélni korábbi megtakarításait – sőt, maga is elkezdett eladósodni –, az éves költségvetési deficiteknek is egyre nagyobb hányadát kellett külföldi spekulánsok államkötvény-vásárlásaiból fedezni. Samu János, a Concorde elemzője szerint napjainkra csupán 1,5 százalékos költségvetési deficitet lennének képesek fedezni a hazai megtakarítások.

Az IMF szigorú feltételekhez szokta kötni a mostanihoz hasonló segélycsomagokat. Emlékezetes: 1993 elejétől egészen a Bokros-csomag időszakáig azért volt mosolyszünet a Nemzetközi Valutaalap és Magyarország között, mert hazánk nem volt hajlandó a kívánt mértékben növelni a lakosság terheit. Vagy egy másik példa: a jelenlegi pénzügyi válság oldalszelétől szintén sújtott Törökország leállította a valutaalappal folytatott tárgyalásait. Mint mondják: inkább nem kérnek az IMF segélycsomagjaiból, ha cserébe a szervezet bele akar szólni az ország költségvetésébe. A liberális gazdaságpolitika szószólójának számító szervezet ugyanis jellemzően a szociális kiadások lefaragását, privatizációt, adóemelést, az árfolyam leértékelését szokta követelni a segítségért cserébe. Ha nem is ennyire markánsan, de ez történik most Magyarországon is. A valutaalap 300 milliárd forintos kiadáscsökkentő csomagot vár hazánktól, valamint azt, hogy a kormány halassza el a jövő évre ígért adócsökkentéseket.

Visszavesznek a nyertesektől

Gyurcsány Ferenc kormánya nem habozott sokat. Már másnap bejelentette: jövőre elmarad a közalkalmazottak 13. havi fizetése, bérüket ráadásul befagyasztják, és csak 80 ezer forintnyi 13. havi nyugdíjat – csak az öregségi nyugdíjasoknak – fizet a költségvetés. Előbbi 180, utóbbi 110 milliárd forintot tart benn a központi kasszában.

Emellett elhangzottak kellően illendő önostorozó programpontok, mint a kormányzati tisztviselők és állami vállalatok vezetői tiszteletdíjának 10 százalékos csökkentése, a kormányzati beszerzések visszafogása, a minisztériumok költségvetésének lefaragása. Utóbbi kapcsán azonban az Állami Számvevőszék elnöke rögtön jelezte: kétségei vannak a megvalósíthatósággal kapcsolatban, ugyanis az állam működési kiadásai már nem nagyon szűkíthetők tovább. Igazi kiadáscsökkentést csak a különböző juttatások és ellátások megvonásával lát elképzelhetőnek, ezzel kapcsolatban viszont a társadalmi bizalom hiányzik, hogy az érintettek elhiggyék, később visszakapják mostani veszteségeiket.

A közalkalmazottak és a nyugdíjasok nadrágszíjának megszorításával egyébként pont azoktól vesz el a kormány, akik a 2002–2003-as osztogatás nyertesei voltak. A javaslatok azonban még változhatnak a parlamenti viták során. Szó van például a különböző segélyek feltételeinek szigorításáról, az ingatlanadó bevezetéséről, a minimálbér adókedvezményének megszüntetéséről. S a viták során újra előkerülhet az eva, az ekho megszüntetése – noha ezeket korábban a gazdaság fehérítésének indokával vezették be.

Visszatérhet a válsághelyzet

– Az önök hat éve tette tönkre ezt az országot – mondta a valutaalap segélycsomagjának ötpárti egyeztetésén Kósa Lajos frakcióvezető-helyettes, jelezve, hogy a Fidesz nem vállal közösséget „a válság miatt hozott kényszerű áldozatokkal”. Hogy valóban nagy a baj, mutatja, hogy a kormány egy hónap alatt immár harmadszor módosítja a jövő évre szóló gazdasági várakozásait.

Eszerint immár nem 3, és nem is 1 százalékos gazdasági növekedés várható (ahogy szeptember végén, illetve október közepén jósolták), hanem 1 százalékkal egyenesen csökkenni fog a gazdaság teljesítménye. Hasonlóan sanyarúak az életszínvonalra vonatkozó kilátások. A reálbér az eredetileg ígért 2,4 százalékos növekedés helyett 2,7 százalékkal csökken majd, s a fogyasztás is esik, előreláthatólag 3,7 százalékkal. Mindez kereskedelmi vállalkozások és kisiparosok tömeges csődjét, elbocsátásokat jelent majd.

A valutaalap segélycsomagjának bejelentése hetén 13 százalékot erősödött a budapesti tőzsde, s a forint visszatért a 260-as euróárfolyam környékére (igaz, pénteken már mindkettő gyengülni kezdett). Elemzők úgy vélik: a nemzetközi segítségnek köszönhetően Magyarország elhárította a válság rövid távú kialakulásának veszélyét.

Az első napokban a kormány még azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy le sem kell hívni a 16 hónapig rendelkezésre álló hitelkeretet, az államcsőd veszélyének elmúlásával ugyanis maguktól visszatérnek a pénzügyi befektetők (bár később már azt mondták: a 6 százalékos kamatozású IMF-hitellel a drágább szabad piaci hiteleket váltanák ki – márpedig a jegybanki alapkamat 11,5 százalékra emelése óta lényegében minden szabad piaci hitel drágább). De akár felhasználjuk az IMF-csomagot, akár nem, a szervezet megfogalmazott feltételeit mindenképpen teljesíteni kell. Ahogy az osztrák Der Standard fogalmaz: míg a többi uniós ország gazdasági élénkítő programokkal próbál elébe menni a válságnak, Magyarországon megint a megszorítások vannak napirenden. Az évek óta rendkívül alacsony növekedési mutatók bennragadása miatt pedig középtávon akár vissza is térhet a válsághelyzet.

Kárász Andor