A Schöpf-Merei Ágost kórház nagy múltra tekint vissza, az intézmény a XIX. században épült, ez volt Magyarország első gyermekkórháza. Először két háztömbből állt, az egyik a Knézich utcában, a másik a Bakáts téren helyezkedett el. 1884-ben az összefogásnak köszönhetően közadakozásból létrehoztak az épületben egy harmincöt ágyas otthont, ahol a gyógyíthatatlan nyomorék gyerekeket fogadták és látták el. A szocializmus kezdetén, 1949-ben, mint sok minden mást, a Schöpf-Merei Kórházat is államosították, majd egyesítették a két épülettömböt. Így jött létre az ötvenes évek első felében az akkor még Schöpf-Merei Ágoston Koraszülő-Koraszülött Kórház nevű intézmény, ahol olyan híres és elismert gyermekgyógyászok dolgoztak, mint például Surányi Gyula, a kórház akkori igazgatója. Az intézmény klasszikus tevékenységei mellett olyan szolgáltatásokat is nyújtott, amik miatt az országban egyedivé válhatott. Ilyen volt például az anyavédelmi központ létrehozása, aminek ötlete Gyergyai Károly nevéhez fűződik.

Az intézet az évek folyamán hatalmas fejlődésen ment keresztül, állandóan megújult. A rendszerváltás után három szülőszoba fogadta a kismamákat, 2006-ban például csaknem 2100 szülést vezettek le az itt dolgozó orvosok. A várandós anyukák részt vehettek szülésfelkészítő tanfolyamon, így tájékoztatást kaphattak többek között a fájdalomcsillapítás modern módszereiről, mint például az epidurális érzéstelenítés. 1970-től napjainkig létezett egy úgynevezett Perinatális Diagnosztikai Centrum is, ahol őssejtlevétellel foglalkoztak, vagyis megvizsgálták, miért nem sikerül teherbe esnie némelyik nőnek, vagy ha mégis sikerül, miért veszti el gyakran a magzatot a várandósság kezdeti időszakában.

A kismamák választhattak egy vagy többágyas szobák közül, illetve saját maguk határozhatták meg azt is, mennyi ideig maradnak bent a kórházban a szülést követő időszakban. Az egyágyas szobák úgy lettek kialakítva, hogy berendezésükkel a leendő anyukák minden igényét kielégítsék, a bordásfaltól kezdve a szülőszékig mindennel fel voltak szerelve. Lehetőség nyílt arra is, hogy az apukák is részt vegyenek a szülésen, az ő kényelmüket szolgálták a harmadik emeleten kialakított VIP-szobák.

A kórház nem véletlenül viselte az anyavédelmi központ nevet, mivel kiemelten foglalkoztak a problémás terhesek és a krízishelyzetben lévő anyák problémáival. Ezért indították el például az inkubátorprogramot is, aminek köszönhetően sok olyan újszülött megmenekült, akikről lemondott az édesanyjuk.

– Az eseteknek több mint a fele hazaviszi az újszülöttjét, és csak egynegyede hagyja az állami gondoskodás valamilyen formájában. Amikor elkezdtük, szinte száz százalékban otthagyták az újszülöttet – nyilatkozta régebben egy műsorban Garamvölgyi György, a kórház volt főigazgatója.

Hiába a nagy múlt, hiába a sok kiváló szolgáltatás és az igényes ellátás, a kórházat 2008 augusztusában a kormány megszüntette. A reprezentatív külsejű épület ajtaja bár jelenleg is nyitva áll, csupán a végelszámolók járnak rajta ki-be, orvosoknak, gyerekeknek nyoma sincs.

Miután Molnár Lajos volt egészségügyi miniszter döntése alapján 2007 áprilisában megszűnt a fekvőbeteg-ellátás a kórházban, s egy ideig csak szakrendelés működött, már tudni lehetett, hogy ez az intézmény bezárásához fog vezetni. Az MSZP–SZDSZ-koalíció az ellenzék jelenléte nélkül megszavazta a közhasznú társaság megszűnését. Igen, közhasznú társaságét, hiszen az intézetet egyszer már megmentették, tizenkét évvel ezelőtt is a bezárás fenyegette. A súlyos eladósodás mellett az épületek lerobbantak, eszközei hiányosak és elavultak voltak. 2005-ben azonban megszűnt a csődveszély, a kórház pedig akkori igazgatójának, illetve segítőinek köszönhetően önálló gazdasági szervezetté alakult. Az épületet kívülről-belülről felújították, a homlokzat visszanyerte XIX. századi külsejét.

– Az átalakulás kritikus, kezdeti időszakában beköltöztem a kórházba, így a nap huszonnégy órájában együtt lehettem az alkalmazottakkal. Munka közben megbeszélhettük a gondjainkat, tisztázhattuk aggodalmainkat. Senkit nem áltattam, nem festettem idilli képet a ránk váró változásokról. Beszéltem a várható problémákról, a kockázatokról és a remélhető eredményekről. Úgy látszik, meggyőzően érveltem, mert az átalakuláskor hét női dolgozó kivételével minden alkalmazott, vagyis több mint háromszázan itt maradtak a kórházban – nyilatkozta Garamvölgyi György 2006-ban.

Nem sokkal később azonban újra nehéz helyzetbe került az intézmény, mivel Molnár Lajos megszorító intézkedései itt is életbe léptek. A Schöpf-Mereit tulajdonképpen halálra ítélték. Csaknem háromszáz dolgozóját végkielégítéssel elbocsátották, bár a Demokrata értesülései szerint nagy részüknek sikerült elhelyezkedniük más intézményekben. Garamvölgyi György volt főigazgató például az Uzsoki kórházban dolgozik jelenleg, lapunknak azonban nem nyilatkozott, talán éppen azért, mert békességet, valamint állandó munkahelyet szeretne.

– Fájdalmas döntés volt az intézmény bezárása, de az élet azt mutatja, a többi kórház tudja fogadni a betegeket, az elmúlt közel másfél évben nem volt probléma az ellátásban – nyilatkozta a Demokratának Horváth Csaba főpolgármester-helyettes. – A fekvőbeteg-ellátással kapcsolatos feladatokat jórészt a Szent János Kórház vette át, míg a járóbetegek kezelését a Bajcsy, a Szent László és a Szent István kórházak végzik a Schöpf-Merei helyett. A bezárt intézmény épülete egyébként fővárosi kézben van, és a pályázatot úgy fogjuk majd kiírni, hogy kizárólag egészségügyi célú hasznosítás lehetséges – tette hozzá a szocialista politikus.

Elmondta továbbá, folyamatosan fejlesztik a budapesti kórházakat, az Uzsoki és a Szent Imre kórház esetében már befejeződtek a munkálatok, míg a közvetkező években tervben van például a Bajcsy, a Szent János és a Károlyi kórházak, valamint a Budai Gyermekellátó Központ fejlesztése. Az esettel kapcsolatban nyilatkozott lapunknak Pesti Imre fideszes egészségpolitikus is.

– Az úgynevezett egészségügyi reform három területet sújtott leginkább: a szülészet-nőgyógyászatot, a gyerekgyógyászatot és a pszichiátriát. Budapesten a nőgyógyászati ágyak negyven százaléka megszűnt, komoly ellátási problémák vannak – fogalmazott a szakpolitikus.

A Schöpf-Mereiről szólva Pesti Imre elmondta, semmi sem indokolta a kórház bezárását, hiszen szakmailag elismert intézmény volt, ráadásul egyedüliként foglalkozott krízisterhesek speciális ellátásával. A szakmai munka színvonalát jelzi például, hogy fél évvel a kórház bezárása előtt egy japán orvoscsoport kereste fel az intézményt, hogy tanulmányozzák a krízisterhesek kezelését.

– Miután a bezárásról szóló miniszteri döntés megszületett, a Fővárosi Közgyűlés hozott egy határozatot, amelyben arra hívta fel Demszky Gábort, minden politikai és jogi eszközt ragadjon meg a Schöpf-Merei megmentéséért. A főpolgármester azonban nem cselekedett – jegyezte meg Pesti Imre, hozzátéve, hogy a kórházra nem csupán a Fidesz, de a szakma véleménye szerint is nagy szükség lenne. – Mi még abba is belementünk volna, hogy a Schöpf-Merei feladatait egy másik intézmény egészében átvegye, de sajnos ez sem történt meg. Az eredmény máris látható: a kórházban kihelyezett inkubátorral, ahová a gyermekükről lemondó anyák tehették a csecsemőket, évente négy-öt gyermek életét mentették meg, ám mióta az inkubátor máshová, a Baross utcai klinikára került, egyetlen babát sem fektettek bele. De megoldatlan a krízisterhesek ellátása is. Szakmailag tehát hibás döntés született, és ilyenkor nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a hangokat, melyek szerint szocialistákhoz közelálló körök akarják privatizálni az épületet – tette hozzá a politikus.

A kórház sorsa így is, úgy is eldőlt. Nem létezik többé. Egy teljesen értelmetlen és hasztalan döntés emberéleteket nehezített meg vagy tett tönkre. Orvosokét, gyerekekét, szülőkét és krízishelyzetben lévő anyákét. Ez azonban nem érdekli sem a kormányt, sem az azóta lemondott egészségügyi minisztert, Molnár Lajost. Céljukat elérték, és nekik csak ez számít.

Szencz Dóra