Jakab István az új időszámításról

A magyar gazdatársadalomnak ez az utolsó esélye. Több nincs. És azért is kell az új gazdasági rendszer, az új gazdaságfilozófia, hogy győztesek és ne vesztesek legyünk. Az emberek azt mondják, nincs többé olyan szó, hogy szeretnénk! Akarunk van! És nincs olyan, hogy kérünk, hanem követelünk. A vidék lakói érzik, hogy ez az utolsó lehetőségük a talpon maradásra, a felzárkózásra – mondta a Demokratának a Fidesz gazdaság- és társadalomátalakító terveiről Jakab István, a Magosz elnöke.

– A gazdák nem is egy gazdasági-társadalmi rendszerre, hanem új időszámításra várnak abban az esetben, ha a Fidesz megnyeri a 2006-os parlamenti választásokat…

– Ennek az az oka, hogy nem fejeződött be a tizenhat esztendeje elkezdődött rendszerváltozás. Messze a miénk volt a legátgondolatlanabb rendszerváltozás egész Kelet-Európában. Ami a gazdákat illeti, ők a kibontakozási lehetőségek helyett a bukás lehetőségét kapták. Mindenki tudja és érzi, hogy ennek véget kell vetni, be kell fejezni a rendszerváltást, le kell zárnunk egy folyamatot és le kell vonnunk a tanulságokat. Az új körülményekhez igazodva kell megteremteni az európai birtokstruktúrát, a beszerzés, a feldolgozás, az értékesítés korszerű formáját. A jelenlegi kormány teljesítménye az uniós mezőnyben, de még a velünk együtt csatlakozó országokhoz viszonyítva is az utolsó helyek elérésére volt elegendő. Akár az ágazat szereplőinek jövedelemcsökkenését, ami nálunk a legmagasabb, akár az agrártermékek importjának növekedését nézzük, a vesztesek mi vagyunk.

– A gazdák esetében mit jelenthet az új állam kifejezés?

– Egy összefogáson alapuló szerveződést, szövetkezést. Ésszerű és szigorú rendet a mezőgazdaságban. Ebben a tekintetben majdnem a nulláról kell kezdenünk mindent. A jelenlegi kormány a saját piacunkon vert és veretett meg bennünket. Először is tehát ezt a piacot kell megtartanunk és meghódítanunk az általunk termelt minőségi élelmiszerekkel. A másik pedig az, hogy a magyar gazdának nem elég az egyszerű talpon maradás. Mi nem afféle gyarmati nyersanyagtermelők és beszállítók akarunk maradni, hanem magas szinten feldolgozott, egészséges élelmiszerekkel akarunk megjelenni a külföldi piacokon is. Olyanokkal, amelyek képviselik a magyar tudást és nagy hozzáadott értékkel rendelkeznek. És itt megint előjön az új állam gondolata. Minőségi terméket ugyanis csak magas szintű technológiával lehet előállítani. Le kell tehát cserélni a régi, elavult berendezéseket. Nem mindegy azonban, hogy kik lesznek e csere főszereplői, kik hozzák létre az új üzemeket, kik kapják a támogatásokat ehhez. A gazdák közössége, vagy a tőkebefektetők.

– Ön is, mások is egyre többet emlegetik a szövetkezetek fontosságát. Készen állnak szövetkezetek alakítására a gazdák?

– A gazdák eddig is készen álltak. A Fidesz által hirdetett új gazdaságpolitikához szervesen illeszkedik az a rendszer, amelyben a termelés a gazdák családi üzemeiben történik, de a beszerzést, a feldolgozást, az értékesítést már több gazda és gazdaság közösen csinálja. Egy olyan új formáról van szó, amelyben nemcsak a gazdák szövetkezésére van szükség, hanem az állam által kiemelten támogatott, magasabb szintű integrációra, szervezettségre is. Olyanra, ahol idővel ott áll majd a sor elején a gazdák saját agrárbankja is.

– Nem ijeszti meg a gazdákat az állam felerősödő szerepe?

– Ma atomizált állapotban van gazdatársadalom. A jelenlegi helyzetben a földet művelők többsége már csak bértermelő, az ő helyzetük és a kevés nyereség, amit néha megszereznek, az integrátorok, a kereskedőházak és az áruházláncok jóindulatán múlik. Kiszolgáltatottságuk és kilátástalan helyzetük változásért kiált. Csak egy teljesen új, a gazdák érdekében működő összefogás segíthet.

– A Fidesz és a KDNP a munkát rangban a tőke elé sorolja. Mintha csak a gazdák lelkének húrjain játszanának, hiszen az az ember, aki hajnali négykor kel az állatok etetéséhez, a munka megszállottja…

– Ez teljes mértékben megfelel annak, amit korábban mondtunk, vagyis hogy egy új társadalmi szerződésre van szükség. A gazdák munkájának és fontosságának elismerésére, a támogatások elosztásának megértetésére, a vidék és a város közti kapcsolat megerősítésére.

– A Fidesz vissza akarja hozni a Széchenyi Tervet.

– Persze. Ez nagyon fontos lehet a gazdatársadalom megszilárdításában, a több lábon állásban. A férj gazdálkodik, a feleség pedig falusi turizmussal foglalkozik. A falusi turizmust támogatja a Széchenyi Terv, de segíthet egy-egy közösség, egy-egy falu infrastrukturális beruházásaiban, útépítésében, amely megint csak visszahat a gazdálkodásra. Talán annyit tennék még hozzá, hogy sok év telt el azóta, így a programot a mai viszonyokhoz kell majd igazítani.

– Ami a mezőgazdaságot illeti, mindent eldöntenek a 2006-os választások. Vagy a nagyüzemi lobbi és a vele szövetséges külföldi tőke irányít majd mindent, vagy a magyar gazdatársadalom…

– A magyar gazdatársadalomnak ez az utolsó esélye. Több nincs. És azért is kell az új gazdasági rendszer, az új gazdaságfilozófia, hogy győztesek, és ne vesztesek legyünk. Az emberek azt mondják, nincs többé olyan szó, hogy szeretnénk. Akarunk van. És nincs olyan, hogy kérünk, hanem követelünk. A vidék lakói érzik, hogy ez az utolsó lehetőségük a talpon maradásra, a felzárkózásra. Új technológiákat kell alkalmazni az energiatermelésben, új lehetőségek nyílnak a vidékfejlesztési források megszerzésére. Nem mindegy, hogy a fejlesztések a helyi erőforrásokra épülve valósulnak meg, vagy a külső tőke bevonásával. Az utóbbi esetben az EU és a nemzeti támogatások a tőkebefektetők vagyonát, a megvalósult fejlesztések működtetése pedig a profitjukat növelné. Egyetlen megoldás van, hogy a fejlesztések a vidéki emberek összefogásával a helyi erőforrásokra alapozva jöjjenek létre. Hát ezekre a döntésekre kell az elkövetkező néhány hónapban felkészülni. A huszonnegyedik órában vagyunk. Én a választási urnáknál adtam randevút a magyar gazdáknak 2006 áprilisára. Mindenkinek el kell jönnie.

Sinkovics Ferenc