Megrontás – életre szólóan

– Mint közismert, az LMBTQ-aktivista internetes oldalán agitációs üzenetei között hozta nyilvánosságra tanítványával folytatott szexuális viszonyának részleteit. Azzal védekezett, hogy tette nem pedofília, a fiú beleegyezett az aktusba, ezért ő nem büntethető. Mi a véleménye ezekről az érvekről?

– A szexualitás a személyiségfejlődésnek fontos eleme, az intimitás, a kötődés megélésének a legelemibb formája. Pubertáskortól az altruista szeretet fontos része, többek között emiatt álságosnak tartom ezen érveket. Nem csak egy aktus, nem csak fizikai történet, nem választható el a lelki tényezőktől sem. Éppen ezért, és mert Bite Zsolt azt mondja videójában, hogy lelki megnyugvást keresett nála a fiatal, nemcsak testi, hanem lelki megrontásról is beszélnünk kell. Az aktivista a gyermek beleegyezésére hivatkozik. Az ügy kapcsán magam is szembesültem videóival. Először azt hittem, hogy ezek egy torz, exhibicionista személyiség képzelgései. Ám tovább nézve a bejegyzéseket egyre nyilvánvalóbb lett, hogy valóban megtörtént esetről beszél. Az is egyértelművé vált, hogy nemcsak a testi, a lelki megrontás is bekövetkezett, hiszen a fiatal védelmet és biztonságot keresett a tanárnál, az pedig kihasználta instabil, zaklatott állapotát. Vagyis a normatív krízisben lévő tizenéves fiút a biztonság illúziójával kecsegtette az intimitás álcáján keresztül.

– Milyen hatásai lehetnek ennek?

– Általánosságban azt mondhatom, hogy az áldozat abban az életkorban volt, amikor a fiataloknak rendszerint az első párkapcsolatuk formálódik. A közel negyvenéves homoszexuális férfi ebbe lépett bele durván és agresszívan. Ennek egyenes következménye lehet, hogy a fiúnak ezután kötődési problémái lesznek, és számolni kell az intimitás megélésének zavaraival is. Elhangzik a videókban az is, hogy az LMBTQ-aktivista segített felfedezni a 15 éves fiatalnak a saját testét. Én azt gondolom, hogy ezt nem egy felnőttkorú, vele egynemű embernek kell megtennie, általában a tizenévesek vezetik át egymást ezen a tanulási, szocializációs folyamaton. Az első intim kapcsolat éppen ezért meghatározó a későbbi életre nézve. A videókból az is egyértelmű, hogy ez az ember egyszerűen tárgyiasította ezt a gyereket azért, hogy kiélje saját élvezetét. Másrészt talán azért, hogy dehumanizálja az áldozatot, hogy morálisan elviselhetőbb legyen a történet önmaga számára. A videóiból legalábbis így tűnik. Hiszen így ő az, aki bevezeti a fiút a testi élvezetek világába, ő az, aki bizalmas kapcsolatot épít vele, aki irányítja az eseményeket. Ő az, aki a feljebbvaló az egész történetben. Azóta Bite Zsolt, ha jól tudom, nem nyilatkozik, így arra, hogy miért van szükség ilyen jellegű csatornákra a közösségi portálon, nem kaptunk választ.

– Bite Zsolt nemcsak elkövette tettét, de még a nyilvánosság elé is tárja, amiket a fiú vélhetően saját legbelső titkainak gondolt. Ennek milyen következményei lehetnek?

– Én azt gondolom, ez legalább olyan súlyos bűn, mint maga a tett. Gyakorlatilag ezzel újra traumatizálta a gyereket. Ráadásul az iskola közösségében most már mindenki azt fontolgatja, ki az érintett áldozat vagy áldozatok, hiszen akár többen is lehettek. Ilyen esetekben a nyilvánosság nemhogy nem segít, kifejezetten ártalmas. Nem véletlenül élek az áldozat fogalommal, a tudományos cikkek ugyanis az efebofil személyeket az „offender”, vagyis elkövető, a másik felet pedig a „szexuális abúzus” kérdéskörében említik. Még a felnőtt, érett kapcsolatokban is előfordulhat, hogy bár beleegyezés történik, később mégis traumatikussá válik a szexuális aktus.

– A Krúdy Gyula Általános Iskola tanulóit és tanárait is erősen foglalkoztatja az ügy. Milyen hatással lehet mindez a gyerekközösségre?

– Egy ilyen eset nemcsak az áldozatnak okozhat traumát, rendkívül ártalmas a közösség minden tagjára nézve. Komoly lelki sérülés forrása lehet, amely kihathat az egyén egész életére. Növeli a szorongást, depresszív állapothoz, elmagányosodáshoz, izolációhoz vezethet. Akár fóbiás jellegű, az intimitástól való irracionális félelemhez. A közösségekben áldozathibáztatás, kirekesztés, zaklatás is felütheti a fejét, aminek már sokkal inkább a közösségi portálon megjelentek az okozói. Nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, hogy itt egy homoszexuális aktivista élt vissza pozíciójával, követte el a megrontást, ő építette ki a szeretői viszonyt. Mindez, azt gondolom, egyenes bizonyítéka az LMBTQ-hálózat működésének. Néhány évvel ezelőtt sokan azt állították, az LMBTQ-propaganda nem létezik, az iskolákba nem jut be, a gyerekeket nem kell védelmezni. Érdemes most megnézni ezt az ügyet. Egy ember kérkedik tettével a közösségi portálon, előtte szuicid hajlamú videót tesz közzé, szexuális tárgyú videóit 16 éveseknek kívánja nyilvánossá tenni, pedagógusasszisztensként pedig harmadikosoknak homoszexualitást érintő szexuális felvilágosítást tart, holott ez a korosztály még messze nem érett a nemi identitás kérdéseinek valós megértésére. Majd mindezek után bizonyos szervezetek védelme mögé bújik. Ezt a fajta behálózási technikát igazából a szervezett bűnözés lélektani kérdéseinél tárgyalhatnánk.

– Ma már azt is tudjuk, hogy a szülők jóval a botrány kirobbanása előtt jelezték az iskola vezetésének, hogy baj van a pedagógiai asszisztenssel. Erre az volt az iskola válasza, hogy az LMBTQ-aktivistát áthelyezték alsó tagozatos gyerekekhez. Ez hogyan történhetett meg?

– Ezt nem is értem. Hogy kerül az alsó tagozatba egy olyan ember, aki közhírré teszi, mennyire vonzódik a gyerekekhez? Ha megnézzük a felsőoktatási intézmények etikai kódexekeit, a szakmai irányelveket, azokban benne van, hogy tilos a tanár-diák szexuális viszony, noha ezekben az intézményekben már felnőtt diákokról beszélünk. Én értem, hogy ez a világban olykor megtörténik, de attól még nem helyes. Még inkább igaz ez a kiskorúak esetében. Hiszen a gyerekek függő viszonyban vannak a tanáruktól, sőt a tanári kar minden egyes tagjától. Ha tehát egy gyerek szexuális viszonyt folytat bármelyik tanárával, akkor szerintem az is kérdéses, hogy egyáltalán el tudja-e sajátítani a tananyagot, képes-e az elvárható teljesítményt nyújtani. Hiszen az esze nyilván akörül forog, hogyan védje ki a viszonyból fakadó furcsa és számára kezelhetetlen helyzeteket, érzéseket. Mi történik, ha ki akar lépni egy ilyen viszonyból? Ha a referenciaszemély kihasználta eddig, akkor ki fogja megvédeni? Hogyan néznek majd rá a többiek vagy a többi tanár? Szülei, nevelői hogyan fognak reagálni? Éppen ezért ki kell jelenteni, hogy az iskola vezetése, az igazgató is felelős azért, hogy idáig fajulhatott ez a helyzet. Tavaly május óta vizsgálat folyik az említett személy ellen. Milyen vizsgálat? Szóltak neki, hogy vegye le a videóit. Nem tette meg, a jogaira hivatkozva. Akkor miért nem jelentették az ügyet a hatóságoknak?

– A médiában azzal mentegetik az iskolát, hogy vezetői tartottak az LMBTQ- és jogvédő szervezetek támadásától. Ez tényleg felmentést adhat?

– Én egyszerűen nem értem, hogyan lehet fontosabb egy LMBTQ-aktivista védelme, mint a rájuk bízott gyerekek megóvásának kötelezettsége és a szülőknek azon joga, hogy meghatározzák, milyen értékek szerint akarják nevelni gyermekeiket. Nekem mindez azt mutatja, hogy az LMBTQ-aktivizmus beférkőzött az iskolákba, a woke ideológia nyomás alá helyezte az oktatási intézményeket és a családokat. Ezek a szervezetek pedig a trójai falovak, az ideológiai harc előretolt bástyái.

– Ezt támasztja alá Bite Zsolt követelése, hogy saját propagandaoldalát ne csak nagykorúak, de már 16 évesek is látogathassák. Igaz, számos diákjának hozzáférést adott ezekhez a tartalmakhoz. Ez hogyan történhetik meg?

– Számomra különösen bicskanyitogató, hogy mint kiderül a videókból, ezt a személyt a másik ember, a társadalom moralitása egyáltalán nem érdekli. Önmagáról azt gondolja, hogy a törvényeken kívül, a törvények felett áll. Majd ő megmondja, mi az erkölcsi érték, mi az elfogadandó morál. A többségi társadalomnak pedig kutya kötelessége ezt elfogadni, sőt támogatni, amit képvisel. Ezzel éppen egy LMBTQ-aktivista rántja le a leplet ennek az ideológiának és az ezt képviselő szervezeteknek az agresszivitásáról. Hiszen nemcsak propagandát folytat, fenyeget is: ő érinthetetlen, hiszen mint mondja, őt védi az Amnesty International, a Helsinki Bizottság és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ). A PDSZ mellett ezeknek a szervezeteknek is sürgősen el kellene határolódniuk ettől az embertől, az életellenes tettől, amit elkövetett. Hiszen most már őket is bevonta a történetbe. Tiltakozniuk kellene. De hol vannak?

– Mit kellene tenni, hogy ilyen eset ne történhessék meg a jövőben?

– Mielőbb meg kellene születnie a gyermekvédelmi törvény végrehajtási tervének. Ez vélhetően észszerű megoldást nyújtana az ilyen helyzetekre. A gyermekvédelmi törvénycsomag kiegészítése és a végrehajtási terv megalkotása mellett az érintett szakmáknak, a pszichológiának, pedagógiának, biológiának és más tudományágaknak teret engedve ki kellene dolgozni azt a morális kódexet, amely rögzítené mindazon értékeket, amelyek szellemében a következő nemzedék nevelkedik. Ezeket pedig be kell vinni a pedagógus-, szülő- és diákképzésbe is. Nem fordulhat elő még egyszer, hogy az agresszív woke ideológia, ezen belül az LMBTQ-propaganda nevében megrontsák a gyerekeket, akiket a szülők azért bíznak egy oktatási intézmény gondjaira, hogy egészséges felnőtté nevelkedjenek. Nehezen tudom visszafogni magam abban a kérdésben, hogy ha egy ilyen személyt eltávolítanak egy intézményből, vajon honnan tudhatjuk, hogy máshol újra gyerekekkel dolgozva nem lép ismét színre? Hogyan ellenőrizheti egy szülő vagy egy munkáltató, hogy ilyen eljárás volt ellene? Előttem kétséges, hogy ma ez meg tud történni, pedig szükség volna rá.