Néhány hete megdöbbentő hírek jelentek meg a különböző internetes honlapokon. Az egyik azt állította, hogy Nyugat-Afrika partjai mellett, a Szenegál közelében lévő Zöldfoki-szigeteken hoztak létre az Európába igyekvő afrikaiak részére egy gyűjtőállomást.

A másik a brit Daily Express 2008. október 11-i számát idézve ötvenmillió afrikai Európába telepítéséről szóló titkos európai uniós döntésről számol be.

Mindehhez járult januárban a budapesti Szent István-bazilikában éhségsztrájkot kezdő mintegy harminc afgán követelése a menekült státusz elérése céljából. Az eset kétségkívül békésebben zajlott le, mint 2008 júliusában, amikor a debreceni befogadó állomáson összeverekedett menekülteket csak hatósági beavatkozással sikerült megfékezni. A legfurcsább mégis az, hogy éppen a nyugalmat helyreállító rendőrségi fellépés ellen kezdett ülősztrájkot nyolcvan menekült. Ezek a hazai esetek méretükben ugyan eltörpülnek a párizsi zavargások mellett, ám ki tudja, mit hoz a jövő.

– Az elmúlt év végén közel 185 ezer volt a bevándorolt és huzamosan itt élő külföldiek száma, ami 2007-hez képest tíz százalékkal nőtt. Elsősorban Ukrajnából, Szerbiából, Kínából érkeztek tartózkodási engedélyt kérők. A magyar származásúak állampolgársági kérelmének nyolcvanöt százalékát elfogadták – emelte ki a statisztika néhány sarokpontját a közelmúltban egy sajtótájékoztatón Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója.

A hivatalos adatok alapján mintegy 19 százalékkal nőtt azon uniós polgárok száma, akik főként kereső tevékenység folytatása céljából regisztráltatták magukat hazánkban. Az elmúlt évben közel 35 ezer harmadik országbeli külföldi nyújtott be tartózkodási engedély iránti kérelmet, 40 százalékkal növekedett azoknak a külföldieknek a száma, akik első alkalommal fordultak védelemért a menekültügyi hatósághoz. Mivel a bejegyzett kérelmezők 92 százaléka illegálisan érkezett az országba – többségük személyazonosító okmány nélkül –, a hatóság számára az egyik legnehezebb feladat éppen a kérelmező szavahihetőségének, valós állampolgárságának megállapítása volt. Ehhez nyújt hathatós segítséget az ujjlenyomat-azonosító rendszer.

A menekültek elsősorban Koszovóból, Szerbiából, Pakisztánból, Szomáliából érkeztek, s a menekült státusz iránti kérelmük kedvezőbb elbírálása céljából torlaszolták el magukat az afgánok is a Szent István-bazilikában. Ha ugyanis egy ilyen megmozdulás célt ér, akkor példaértékűsége miatt mások is követni fogják.

– Mivel az afgán követelés jogi feltételei nem álltak fenn, ezért céljukat nem érhették el, de az általános afganisztáni helyzetre tekintettel különben sem küldték volna őket vissza, hanem befogadotti jogállást kaptak volna – válaszolta kérdésünkre levelében dr. Ördög István, a BÁH menekültügyi igazgatója.

Ugyancsak tőle kaptunk pontosítást az újonnan bevezetett oltalmazotti státusz alkalmazási területéről. Mivel a vallási, politikai, faji okokból menekülők körét a Genfi Egyezmény szigorúan szabályozza, oltalmazotti jogállást kaphatnak azok, akik bár nem jogosultak a menekültkénti elismerésre, ám hazájukban súlyos sérelemnek (halálbüntetés, kínzás, kegyetlen vagy megalázó bánásmód stb.) lennének kitéve. A természeti katasztrófa és éhínség önmagában nem minősül ennek, így az ilyen okokból hazájukat elhagyni kényszerülő személyek oltalmazottkénti elismerésére nincs jogszabályi lehetőség.

A Magyarországon menekült státusztért folyamodóknak – amennyiben nemzetközi védelmet kapnak – három állomást kell végigjárniuk. A Békéscsabára érkezettek ügyéről a hatóságnak 15 nap alatt kell eldöntenie, hogy érdemi eljárásra bocsáthatók-e, egyben megállapítania a felelős hatóságot. Ha ugyanis a kérelmező számára Románia volt az első uniós ország, ahol ügyével már foglalkoztak, akkor a menedékjogi eljárást is ott kell lefolytatni. Az érdemi eljárásra bocsáthatók esetében ugyanerre Debrecenben kerül sor, ahol harminccal megtoldható hatvan nap alatt kell sorsukról dönteni.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy alapos indokkal hivatkozik a kérelmező valamilyen üldöztetésre, menekültként, oltalmazottként a bicskei integrációs, a magyarországi beilleszkedést előkészítő táborba kerül, ahol beszerzik számukra a polgári élethez szükséges okmányokat.

– Személyi szabadságukban a bentlakók itt már nem korlátozottak, de be kell jelenteniük, ha 24 órát meghaladó időre elhagyják a területet. Aki ezt elmulasztja és nélküle távozik, többé az elhelyezésre már nem jogosult – tájékoztat a befogadó állomás lakóinak lehetőségeiről Hős Sándor igazgató.

Féléves tartózkodásukat kérelemre egy ízben hat hónappal meghosszabbíthatja a Menekült Igazgatóság, ha pedig bizonyos feltételek megléte esetén, így 65 éves kor felett, áldott, illetve traumás állapotban – ezek nem teszik lehetővé a magyarországi beilleszkedést – a BÁH Menekültügyi Igazgatóságától lehetőséget kaphatnak az egy évet meghaladó bicskei tartózkodásra is, ahol jelenleg 191 személyről gondoskodnak, köztük 37 iraki, 33 koszovói, 42 afgán és 45 szomáliaival. Hirtelen tömeges érkezés esetén legalább száz embert a sportcsarnokukban tudnak elhelyezni matracokon, de voltak itt már félezren is, akik számára lakókonténereket hozattak.

Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy ilyen távoli országokból miként juthatnak Magyarországig a koldusszegénynek tűnők.

– Elsősorban az otthon maradt rokonok adják össze a pénzt, másoknak a már külföldön élő barátok, ismerősök segítenek, befogadás esetén ők jelentik az illető országban a megélhetési forrást is – számol be tapasztalatairól az igazgató.

520 órás, ingyenes magyar nyelvoktatással, a magyarországi boldogulást megismertető csoportfoglalkozásokkal készítik fel őket a mindennapokra. Ez azonban nem túl könnyű azok esetében, akik egészen más viselkedési szokásokkal érkeztek, kopogás nélkül lépnek egy helyiségbe és gondolkodás nélkül kezdenek beszélni saját bajukról, miközben a szociális alkalmazott éppen egy másik társukkal foglalkozik.

A magyarországi viszonyokhoz szoktatás része, hogy az épületeket Dráva, Tisza, Duna nevű utcák választják el egymástól, miközben a befogadó állomás a szellemi felkészítés mellett kikapcsolódási lehetőségeket is igyekszik biztosítani. Az említett tornacsarnokhoz jól felszerelt gyúróterem tartozik, egy másik helyiségben a megasztárhoz hasonló afganisztáni műsor győztese lépett fel, ami pedig az egészségügyi ellátást illeti, a befogadottak szinte jobb helyzetben vannak, mint a magyarországi állampolgárok, hiszen az orvos helybe jön, nem őket küldözgetik szakrendelőkbe egyik városból a másikba.

Az egyik épületben két koszovói család lakik többszobás lakásaiban. A fiatalabb, kétgyermekes, németül, angolul jól beszélő családfő 19 éves, gépkocsival jött egyenesen Koszovszka Mitrovicából, a másik, idősebb már hat évet töltött Németországban, mielőtt idekerült. Amint meglátják nálunk a fényképezőgépet, azonnal mindegyikük megörökítteti magát, főleg gyermekeik repesnek az örömtől, és barátságosan ismételgetik a már megtanult magyar mondatokat.

Ellátásuk, kényelmük láttán kissé furcsa, hogy éppen magyarországi emberjogi szervezetek hangoztatják fenntartásaikat, és az sem lehetett véletlen, hogy a debreceni afgánok jól tudták, hová kell menniük Budapesten, hogy hatásosan felhívják magukra a figyelmet.

A sajtótájékoztatón Avarkeszi Dezső, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára cáfolta, hogy az EU-n belül számszerű befogadási előírások lennének Magyarországra, a Nyugaton elhangzó nyilatkozatok azonban valamit sejtetnek. Ezt látszik igazolni a Daily Express honlapján olvasható, már említett híradás, mely szerint Mali fővárosában, Bamakóban – és nem a Zöldfoki-szigeteken – 2008 októberében valóban létrehozták azt a szemérmesen munkaügyinek nevezett, valójában bevándorlási központot (Migration Information and Management Centre), aminek célja a törvényes migráció elősegítése, és a törvénytelen visszaszorítása. A témával számos híradás foglalkozott, némelyik az afrikaiak betelepítése mellett érvelő Louis Michelt, a Development and Humanitarian Aid európai megbízottját, míg a Daily Express Francoise Castexet, a franciák szocialista EU-képviselőjét idézi.

A felzúdulás valódi előzménye brüsszeli közgazdászok azon kijelentése volt, hogy az EU-tagállamoknak 2050-re 56 millió afrikai munkáskézre lesz szükségük. Hogy ennek a szemléletében, szokásaiban az európaitól idegen óriási tömegnek a beillesztése mennyire lehet sikeres, arra a jövő ad választ, de ahogyan a bicskei állomás oltalmazottjai és menekültjei nem tolonganak a magyarországi hiányszakmákért, sejthető, hogy az Európai Unió más államaiban is ugyanez a helyzet. A megoldást sokkal inkább az európai családok gyermekvállaló hagyományaihoz visszatérő, az ő megélhetésüket elősegítő szociális és munkaerő-politika jelentené.

Szakács Gábor

A bicskei csoportfoglalkozások témakörei

1. Magyarországról általában

2. Az Európai Unióról

3. Az okmányirodák

4. Az önkormányzatok és intézményeik

5. Egészségügyi ellátás

6. Tb-jogosultság

7. Jövedelemviszonyok Magyarországon

8. Lakásviszonyok, albérletek

9. Bankok, hitelek

10. APEH, az adózásról általában

11. Magyar családmodell, a családok kiadásai

12. Az állomásról való kiköltözés után igénybe vehető támogatások