„A migránsok kiszakadnak megszokott környezetükből: az iszlám vallásjog hatálya és a rokonság ellenőrzése alól, és egyszerűen elszabadulnak az indulataik” – tudtuk meg Németh Pál iszlámkutatótól, akit arról kérdeztünk, miért fordul elő olyan gyakran nemi erőszak a migránsok körében, és van-e köze ehhez vallásuknak vagy anyagi helyzetüknek.

– Számos elmélet látott napvilágot arról, mi lehet az oka a migránsok nőkkel szembeni, nemi erőszakig fajuló támadásainak. Van, aki szerint ez otthonról hozott viselkedésminta, mások úgy vélik, hogy egyfajta bosszú azért, mert a remélt gazdagság helyett a bevándorlók többsége Európába érkezve a társadalom legalján találta magát. Megint mások azt mondják, egy hódító hadsereggel állunk szemben, márpedig – elég csak a második világháborús szovjet katonák erőszakoskodásaira gondolni – ahol átvonul a front, ott a nemi erőszak is gyakori. Lehet egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mi a mozgatórugója a migránsok által elkövetett szexuális erőszaknak?

– Ahogy én látom, az irigység és a bosszúelmélet nem állja meg a helyét, ahogy a hódítás teóriája sem. Vallási oka abban az értelemben biztosan nincs, hogy az iszlám vallás bármilyen formában engedélyezné vagy bátorítaná a nők elleni erőszakot. Ugyanakkor az iszlám alapvetően társadalmi berendezkedés, társadalmi rend, amelyben teljes szabályozottság valósul meg. Ez pedig azért fontos, mert ez a szabályrendszer csak muszlim területen élhető meg, így csakis ott működik. Abban a pillanatban, ahogy egy muzulmán ebből a közegből kiszakad, felborul benne az a rend, amelyet korábban megélt, megszűnnek azok a korlátok és szabályok, amelyhez alkalmazkodott. Ez egyébként azokra is igaz, akik hosszabb ideje élnek Európában. Az ismeretségemen belül is tudok példát felhozni arra, hogy arab fiú idejött tanulni, majd itt maradt, megnősült, itt lett családja. Fogalmazhatunk úgy is, hogy megtanult „európaiul” élni, azaz alkalmazkodott az itteni szokásokhoz, viselkedési normákhoz. Addig nem is volt baj, amíg itt élt a család, ám amikor elköltöztek a férfi szülőhazájába, rövid időn belül tönkrement a házasságuk, a nő pedig nemes egyszerűséggel hazaszökött, mivel a férje teljesen másképp viselkedett az otthoni körülmények között. Ez a kettősség ott él a muzulmánokban, és ez köszön vissza a migránsok problémás viselkedésében is.


– Hogyan realizálódik ez a férfi–nő kapcsolatokban?

– Azok a férfiak, akik százezer számban érkeztek Európába az elmúlt években, egy olyan társadalomban szocializálódnak, ahol kis túlzással élve egy nőre ránézni sem szabad…


– …mert házasság előtt a családja tulajdonának számít, utána pedig kvázi megvásárolja a férje?

– Ez azért közel sincs így, pontosabban mi európai fogalmainkkal írjuk le a tulajdonviszonyok keretein belül a muszlim nők helyzetét. A legfontosabb szabály az, hogy az iszlám országokban a törvény betűje szerint nem létezhet rendezetlen viszony férfi és nő között. Amíg férjhez nem megy, addig a családja felel érte, majd a férjéé lesz a felügyeleti jog. Az az egyébként jelentős összeg, amit a leendő férj kifizet a lány családjának, korántsem a menyasszony ára, ahogy azt nyugaton sokan gondolják, és nem is az örömapát gazdagítja. Az a pénz a nőt illeti meg, méghozzá abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva „nem válna be” a férje, teszem azt, a későbbiekben kiderül, hogy impotens, homoszexuális hajlamai vannak, vagy elválik feleségétől, aki így hazaköltözik a családjához – azaz tulajdonképpen egyfajta kaucióról beszélhetünk, és nem vételárról. Visszatérve a rendezett viszonyokra, a törvény nem engedélyezi a házasságon kívüli nemi kapcsolatot, viszont a férfiaknak lehetőséget ad arra, hogy ha más nő is megtetszik nekik, azt második vagy harmadik feleségnek elvegyék. A nemi erőszak szintén a rendezetlen viszonyrendszer részének számít, amely büntetést von maga után. Ám ezt sem a mi fogalmaink szerint ítélik meg, például az elkövető a muszlim országok többségében elkerülheti a felelősségre vonást, amennyiben feleségül veszi a megerőszakolt nőt. Ellenkező esetben viszont szembe kell néznie a lány családjának haragjával, sőt bosszújával, miközben azzal is számolnia kell, hogy tettével a saját családjára is szégyent hozott, ami szintén komoly visszatartó erővel bír. Szabályozott rend van, és ehhez jórészt tartják is magukat.


– Ehhez képest az európai szokások köszönőviszonyban sincsenek mindazzal, amit ezek az emberek otthon megtapasztaltak, és amihez megtanultak alkalmazkodni…

– Így van. A migráns kiszakad megszokott környezetéből, azaz a társadalom ellenőrzése alól, és egyszerűen elszabadulnak az indulatai. Nem érez semmiféle tekintélyt maga fölött, a családja, rokonsága messze van. Nincs kire szégyent hozzon, ráadásul itt nem érvényesülnek az iszlám törvények, tehát úgy érzi, itt mindent szabad, méghozzá következmények nélkül. Ehhez járul még hozzá, hogy a mi társadalmunk keretei jószerével alkalmatlanok arra, hogy kordában tartsák őket. Kiválóan illusztrálja ezt annak a német rendőrnek az esete, aki azzal próbált hatni egy bűncselekményt elkövető migránsra, hogy tettéről tájékoztatja a családját. Ez működött, vagyis az otthon megtanult szabályok gyakorlatilag itt is érvényesek, míg az európai törvények szemlátomást hatástalanok.


– Ha mindez nem lenne elég, akkor, kissé sarkítva megfogalmazva, a burkini után most szembesülnek a bikinivel…

– Egyértelmű, hogy az iszlám és az európai világ és értékrend közötti különbség a nők helyzetében, viselkedésében, vagy akár az öltözködésében is megmutatkozik. Egy muszlim számára a nő le van fátyolozva, az arcán kívül nem láthatja idegen férfi, legfeljebb kezeit és a csuklóját, lábfejét és a bokáját – legalábbis az utcán, munkában, tehát az otthonán kívül. Az úgymond figyelemfelkeltő ruhadarabokat akkor veszik fel, amikor kettesben vannak férjükkel. Amikor ezek az emberek idejönnek, azt látják, hogy a nők itt általában véve úgy öltöznek, mint otthon a menyasszony a nászéjszakáján, ez pedig okoz némi zavart a fejekben. Nem véletlen, hogy apácák nem lesznek támadás áldozatai. Olyat is hallani, hogy egyesek annyira elveszítették a kontrollt, hogy transzvesztitákat is megerőszakolnak, csoportosan támadnak, és hosszan lehetne még sorolni a kirívó eseteket.


– Említette, hogy elveti a hódító hadsereg elméletet. Miért?

– A migrációs válság, vagyis a tömegek útra kelése – leegyszerűsítve a kérdést – nem az iszlám világ „bulija”. A hithű muzulmánoknak eleve nem szabadna nem muszlim országokba kivándorolniuk, nem véletlen, hogy eddig soha nem indultak el ilyen hullámokban, noha háborúk korábban is voltak a térségben. Máskor is vesztették már el otthonukat tömegek, Afganisztánban régóta nincs már béke, Szíriában eddig is haltak meg emberek, szegénység mindig is volt, ahogy az európai jólét vonzása már évtizedekkel ezelőtt is megindíthatott volna hasonló hullámokat. Egyértelmű, hogy külső befolyás hatására történik éppen most mindez, nyugati szervezetek hosszú éveken át dolgoztak rajta, hogy a népvándorlás elinduljon, amihez egyrészt erőteljes propagandatevékenységre, másrészt működőképes embercsempész-hálózat kiépítésére volt szükség. Ennek tükrében viszont kijelenthető, hogy a migránsok tulajdonképpen becsapott emberek, hiszen sehol nem kapják meg mindazt, amivel kecsegtették őket, és ezek után természetes, hogy fokozódik bennük a düh.


– Pontosan emiatt a frusztráció is bennük lehet, elvégre a gazdag élet reménye vonzza ide a migránsokat, ehelyett viszont a társadalom legalján találják magukat. Ez a csalódottság is generálhat erőszakos cselekményeket?

– Kétségkívül, elvégre a migránsok eleve rosszul érzik magukat, mivel nem iszlám közegben élnek, a liberális világ túlkapásai pedig sok esetben még számunkra is visszatetszést keltenek, nemhogy számukra. Itt idegennek érzik magukat, felmerül a honvágy, a keresztény közeg miatti frusztráció, végül ez a kirekesztettségérzet is erőszakhoz vezethet. Az ő világukban nagy jelentősége van a tekintélytiszteletnek, ez a társadalmuk egyik fontos pillére. Európában, főleg a liberális nyugaton ez éppenséggel hiánycikk, nem csoda hát, hogy időről időre elszabadulnak az indulatok. Miként az sem, hogy ahol nagy számban megjelennek, ott elindul a gettósodás, majd elkezdik például a saria törvénykezés bevezetését, hiszen ez lenne az a közeg, ahol valójában otthon érzik magukat. Persze így nemigen lehet majd őket integrálni, az pedig aligha lenne fényes jövő Európa számára, ha éppen azért esne vissza az erőszakos cselekmények száma, mert magába olvasztja az iszlám világ.

Kovács Dániel