Megtalálni a közös hangot

A Nagymarosi Ifjúsági Találkozó a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő, 1973 óta évente kétszer megrendezett országos lelkinapja.

– Mindig hangsúlyozzuk, hogy ez nem koncertekkel teli fesztivál, hanem egy olyan rendezvény, amelynek lényege, hogy lehetőséget teremtsen a hasonlóan gondolkodó fiataloknak a találkozásra – mondja Dobszay Benedek ferences rendi szerzetes, a rendezvény egyik szervezője. Hozzáteszi, a járvány miatt az elmúlt két évben háromszor is online módon tartották meg az összejövetelt, az érdeklődők a YouTube internetes videómegosztón keresztül követhették az eseményeket. Idén már minden visszatér a járvány előtti kerékvágásba.

Az ifjúsági találkozó szervezői elsősorban a 18–35 év közötti korosztályt igyekeznek megszólítani, de az összejövetel szatellitrendezvényének köszönhetően több száz általános iskolás is részt vesz a programokon, a több évtizedes múltnak hála pedig sok a harmincas, negyvenes éveiben járó vagy még idősebb visszatérő vendég. A találkozón gyakran megfordulnak kisgyermekes családok és a Felvidékről érkező magyar ajkú látogatók is, de plébániák és iskolák által verbuvált csoportok is jönnek szép számmal minden évben.

Dobszay Benedek szerint bár katolikus berkeken belül alig akad, aki ne hallott volna még a nagymarosi ifjúsági találkozóról, több módon is hirdetik magukat: a közösségi média mellett plakátokkal népszerűsítik az eseményt, a rendezvényre hagyományos és elektronikus levelekkel invitálják a fiatalokat.

A programokat illetően a szervezők igyekeznek elsősorban az egyházhoz kapcsolódó előadókat, fellépőket meghívni, de hogy pontosan kiket válogatnak össze, azt az aktuális rendezvény fő témája és mottója határozza meg. Idén májusban a szinodalitás, vagyis az egyházon belüli úgynevezett „együtt haladás” témája köré épül a műsor, az esemény díszvendége pedig az egyházi közösségépítésben jeleskedő ismert televíziós és rádiós műsorvezető, Süveges Gergő lesz.

„Egy nagy lehetőség arra, hogy elgondolkozz az élet nagy kérdésein, közben új barátokat szerezz és jól szórakozz” – foglalják össze röviden honlapjukon a Csillagpont szervezői, miért is érdemes ellátogatni a Kárpát-medence református ifjúságának legnépszerűbb fesztiváljára. A találkozót kétévente tartják, a legutóbbi időpont pedig épp tavaly nyárra esett, amikor nem kellett elhalasztani egyetlen közösségi eseményt sem a Covid miatt.

Gulyás Dóra, a Magyarországi Református Egyház Ifjúsági Osztályának vezetőhelyettese, a fesztivál szakmai referense elmondta, a programokon részt vevők száma évről évre nő, ma már több ezren keresik föl rendezvényüket. Többféleképpen is igyekeznek megszólítani a fiatalokat, a gyülekezeteknél elhelyezett felhívásoktól kezdve az internetes felületekig minden lehetőséget kihasználnak, hogy növeljék a látogatók számát. A toborzás egyik kiemelkedő eseménye például az iskoláról iskolára járó Csillagpont-karaván, amely mindig a rendezvényt megelőző év szeptemberében indul, az állomásokon interaktív módon mutatják be a találkozót. Idén cél az is, hogy minél több olyan létesítményt felkeressenek a túra során, amely nem tartozik az egyház kötelékébe. Elsősorban a 14 és 35 év közötti fiatalok figyelmét szeretnék felkelteni, az önkéntesek jelentkezését viszont felső korhatár nélkül várják.

A program összeállításánál a házigazdák nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy minden igényt kielégítsenek, vagyis az is jól érezze magát a fesztivál ideje alatt, aki egy fergeteges bulira vágyik, és az is, aki inkább a kevésbé zajos lelki eseményeket részesíti előnyben. A Csillagpont sajátossága, hogy a koncertekre csak esténként kerül sor, napközben inkább hitéleti, tudományos, művészeti, pszichológiai és sportprogramokon vehetnek részt az érdeklődők. Néhány éve van már olyan telefonos alkalmazás is, amelynek segítségével mindenki tájékozódhat a programkínálatról, illetve összeállíthatja a saját programlistáját, valamint megnézheti a fesztivál térképét, digitális énekfüzetét és a hozzá kapcsolódó híreket.

A következő Csillagpont 2023-ban esedékes, a helyszín egyelőre még nem tisztázott, annyi biztos, hogy megtörve az előző néhány év hagyományát, ezúttal nem Debrecen ad majd a rendezvénynek otthont; az egyetemen zajló fejlesztések, építkezések miatt a szervezők úgy döntöttek, jövőre az ország egy másik pontján horgonyoznak le.

Az evangélikus fiatalok 2018 óta várnak arra, hogy újra összejöhessenek tradicionális találkozójukon. A tavaly 25. évfordulóját ünneplő Szélrózsa fesztivált ugyanis a Csillagponthoz hasonlóan kétévente tartják meg, a járvány miatt azonban a szervezők kénytelenek voltak megtörni ezt a hagyományt, és elhalasztani a rendezvényt. Idén a jelek szerint már nem gördít akadályt a koronavírus eléjük, így a szakmai stáb lelkesen készül a július 13–17. között tartandó eseményre, amelynek helyszíne ezúttal Magyarország egyik legkedveltebb üdülővárosa, Gyula lesz.

– Érdekes helyzet állt elő, a fő célcsoportunk ugyanis a középiskolások mellett a 18–24 év közötti egyetemisták, mivel azonban a fesztivál életéből kimaradt négy év, a legutóbbi rendezvény első éves résztvevői idén már diplomás felnőttként térhetnek vissza hozzánk – mondja Szidoly Roland lelkész, a Szélrózsát szervező Tízek vezetője. Társaival együtt abban bízik, hogy a pandémia lecsendesedésével idén ismét több ezren látogatnak majd el a találkozóra. A toborzással egyébként nincs könnyű dolguk a házigazdáknak, ma ugyanis se szeri, se száma a zenei fesztiváloknak, elmondásuk szerint nehéz olyan programsorozatot összeállítani, ami jó eséllyel szállhat versenybe.

– A fellépőket igyekszünk az iskolások bevonásával, fókuszcsoportos felmérések, kérdőívek segítségével kiválasztani, mert bár mi sem vagyunk idősek, érezzük a korkülönbségből adódó ízlésbeli különbségeket, a cél pedig az, hogy ne a saját, hanem az ő igényeiknek feleljünk meg. Emellett persze ügyelünk arra, hogy a lehetőségekhez mérten minden program illeszkedjen a fesztivál szellemiségéhez – fejti ki Szidoly Roland.

Hogy minél több diák szerezzen tudomást a Szélrózsáról, a szervezők idén 18 állomásos országos roadshow-t indítottak, amelynek során a középiskolások megtudhatják, mit tartogat az idei fesztivál, és akár önkéntesnek is jelentkezhetnek. Az esemény népszerűsítésének érdekében a közelmúltban új, egységes arculatot teremtettek a találkozónak, tavaly decemberben elindították megújult honlapjukat, és sikerült megvalósítani régi tervüket is: a Szélrózsa-ajándékutalványok online megvásárolhatók, így már karácsonykor a fa alá kerülhettek a meglepetés-hetijegyek. A rendezvény promotálásában egyébként folyamatosan alkalmazkodni kell a modern kor változásaihoz: míg pár évvel ezelőtt a Facebook volt az a fórum, ahol az érdeklődők első kézből kaphattak információt a fesztiválról, ma már saját weboldalon, körlevél formájában, valamint az ifjúság körében legnépszerűbb közösségi médiumon, az Instagramon keresztül is kommunikálnak a szervezők a fiatalokkal.

A Szélrózsa fesztivál résztvevőinek száma mindennek köszönhetően folyamatosan növekszik: a kezdetek kezdetén csupán néhány százan látogattak ki a rendezvényre, a négy évvel ezelőtti büki találkozón azonban már közel háromezren fordultak meg. Ebben közrejátszik az is, hogy míg az eseménynek korábban inkább tábor jellege volt, így a helyszínét is ennek megfelelően választották ki, ma már inkább egy, a célnak az infrastruktúra szempontjából jóval inkább megfelelő, nyüzsgő város szívében tartják.

#Worship, füst és lábdob

Kevés menőbb dolog létezik egy telt házas koncertnél, az Ez az a nap! ökumenikus rendezvénysorozat pedig már húsz éve bizonyítja, hogy ez a platform Isten dicsőítésére is kiváló. A siker titkáról László Viktor alapító-főszervezőt kérdeztük.

– Még a templomba járó embert is meglepi, amikor először látogat el egy Ez az a nap!-koncertre, hogy mennyi fiatal gyűlt össze. A zene a siker titka?

– Igen, a könnyűzenére rezonálnak az emberek, a fiatalokat könnyű vele mozgósítani. Megdobogtatja az ember szívét, vigaszt nyújthat, hatalmas lehetőség van benne. Személyes élményem, hogy magam is kerestem Istent, de azokban a keretekben, amiket az egyház akkor kínált, nem találtam. Végül kaptam egy kazettát, a mai napig vissza tudom idézni azokat a gondolatokat, amelyeket a rajta lévő zene közvetített nekem, ennek hatására döntöttem Jézus mellett. Ma már a YouTube-csatornánk harmincmillió megtekintés felett jár, ez több, mint Magyarország lakosságának háromszorosa. Megjelenésben és stílusban hozzuk azt, amit bármelyik koncert, a Spotifyon van harminc különböző listánk, de mi csak közvetítő közeg szeretnénk lenni, átadni Isten kegyelmét és szeretetét. Most, a járványhelyzet után, a szomszédban dúló háború alatt és gazdasági válság előtt nagyobb szükség van erre, mint valaha.

– Világos, hogy itt jól is érzik magukat a résztvevők, de nem áll meg itt a történet?

– Ezen a zenén keresztül Isten meg tud nyilvánulni, és vonzó lehet a fiataloknak. Nagyon fontos, hogy megértsék, Isten keresi őket, innen nézve a zene kiváló missziós lehetőség. Az első pillanattól látszott, hogy hatalmas igény van minderre; amikor még a Hősök terén vagy a Kisstadionban tartottuk a koncerteket, akkor is sok tízezer ember eljött. Most éppen július 23-ára készülünk, a Puskás Arénában lesz a jubileumi koncertünk, amit a járvány miatt már kétszer el kellett halasztanunk. Különleges alkalom lesz, a húszéves utazás minden jelentős stációját szeretnénk színpadra vinni egy nyolcórás összeállításban. A hívó szó nagyon egyszerű, nem azt nézzük, ami elválaszt bennünket, keresztényeket. A katolikusoktól a baptistákig, a reformátusoktól a pünkösdi egyházig a kisebb felekezetek is bátran el mernek jönni, mi itt semmi mást nem tartunk szem előtt, mint hogy Jézus nevét dicsérjük. Ez elég a konszenzushoz, teológiai kérdéseket nem boncolgatunk.

– Amerikában a keresztény könnyűzenei kultúra közismerten nagyon erős. Mi a helyzet Magyarországon?

– Az Egyesült Államokban lépésről lépésre fejlődik immár ötven éve, ott a keresztény könnyűzene önmagában nagyobb tényező, mint a jazz, a blues és a country együtt. Itt a rendszerváltásig lemaradásban voltunk, az egyházak sem működhettek szabadon, a keresztény könnyűzene pedig biztosan vörös posztó lett volna a hatalom szemében. A kilencvenes évek elején kezdtek megjelenni a gitáros énekek, zenekarok alakultak. Most már ott tartunk, hogy olyan előadók is csatlakoznak hozzánk, mint Mező Misi, a Magna Cum Laude együttes frontembere vagy Caramel, akik világi pályafutásuk mellett szívből énekelnek az Úrnak.

– Előfordul, hogy lelkészek, hit­oktatók segítséget kérnek öntől a fiatalok megszólításához?

– Igen, kapok ilyen megkereséseket, van, hogy iskolákba is meghívnak. Tartottunk már osztályfőnöki órát, és arra is volt már példa, hogy utána az egész osztály eljött a koncertünkre. A diákok csillogó szeme azt mutatja, hogy jó ötlet Isten kegyelmét, befogadó szeretetét akár slam poetry vagy rapszövegeken keresztül is közvetíteni.

– Kapnak támadásokat amiatt, hogy új irányt képviselnek?

– Igen, főleg kezdetben a klasszikus értelemben vett liturgikus zene híveitől sok kritikát kaptunk. De nem hagytuk abba, azt a felszabadultságot, amit egy-egy koncerten az ember megtapasztal, vétek lenne elengedni. Meggyőződésem, hogy egyes dalok a mennyben íródtak, és a dalszerzők, énekesek vették az adást. Számtalan példát tudok hozni csak az ismeretségi körömből, hogy valaki itt jutott hitre, majd csatlakozott valamelyik egyházhoz. Azaz a koncertek pontosan azt eredményezik, amiért ezt az egészet csináljuk.

Az Egyház és fiatalok című mellékletünk további cikkei ide kattintva olvashatók.