A trianoni területcsonkítás következtében nem maradt egyetlen olyan vár, várrom Magyarországon, amely kora kiváló költőjének és hadvezérének, Zrínyi Miklósnak lakhelyéül szolgált. Ennek tükrében érthető, hogy az elmúlt hetekben bombaként robbant a hír, hogy a Zala megyei Belezna és a Somogy megyei Őrtilos közötti Szentmihályhegynél rábukkantak Új-Zrínyivár nyomára.

Mindenekelőtt röviden foglaljuk össze az elhorvátosodott dalmát család történetének legfontosabb eseményeit. Nagy Lajos királyunktól kapták a Zágrábtól délre lévő Zrin várát, ami a későbbiekben névadójuk is lett. Igazán akkor léptek a történelem színpadára, amikor az 1542-es pozsonyi országgyűlésen a spanyol származású I. Habsburg Ferdinánd magyar király Zrínyi Miklóst bízta meg, hogy foglalja vissza a Muraközt és Csáktornyát az azt jogtalanul bitorló Keglevics Péter horvát bántól. Mivel sikerrel járt, a király a Zrínyi családnak adományozta mindkettőt, Miklóst pedig horvát báni címmel ruházta fel, aki ezt 1566-os szigetvári haláláig viselte. A Muraköz a család majd 150 éves irányítása alatt élte fénykorát és a dédunoka Zrínyi Miklós 1664-es halálával roppant meg. Történetünk az 1661-es évhez kapcsolódik, amikor a tapasztalt hadvezér a Mura és Dráva egybefolyásánál földből, fából, veszszőfonatokból várat épített. Mivel a török tisztában volt az erődítmény jelentőségével, 1664. június 8-án ostrom alá vette és negyvenszeres túlerejével a védők emberfeletti hősiessége ellenére június 30-án be is vette, miközben a bécsi udvar által a császári hadak főparancsnokává kinevezett Montecuccoli az általa csak „juhakolnak” nevezett vártól úgyszólván kőhajításnyira seregeivel együtt tétlenül szemlélte annak elestét. A török a várat július 7-én felrobbantotta, nyomait is úgy eltüntette, hogy az elmúlt napokig még a holléte is bizonytalan maradt. Ez a bizonytalanság nem hagyta nyugodni Vándor Lászlót, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjét, akinek kutatási témái között egyetemistaként már harminc évvel ezelőtt is első helyen álltak a közép- és koraújkori erődítmények. Szakdolgozatául a Mura völgy magyar oldalának településtörténetét választotta, amihez minden hozzáférhető szakirodalmat elolvasott, és amelyekből bizonyossá vált számára, hogy az erődítménynek a Beleznához tartozó kakonyai rév környékén kellett állnia. Később régészként is többször visszatért a helyszínre és a terepalakulatok figyelembevételével, majd korabeli és XVIII. századi térképek egyeztetésével meggyőződött meghatározása helyességéről. 1993-ban Cseke Ferenc tanár úrral emlékjel felállítását kezdeményezte, a helybeliek megtisztították a bozóttól a domb tetejét, a vár több fontos pontját is sikerült azonosítani, s az emlékmű alapozásánál akkor előkerült leletek is döntő bizonyságot szolgáltattak. A korabeli hivatalos kutatás Vándor László akkori megállapításait figyelmen kívül hagyta, helyettük különböző elméleteit a helyszín ismerete nélkül állította fel. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen a hely nagyon nehezen megközelíthető, a terepalakulatok csak lombhullás után látszanak jól, és ne feledjük azt sem, hogy a vidék sokáig a határsávhoz tartozott. A Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetőjeként a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemmel már tíz éve folyamatosan egyeztetett, ám csak tavaly állt össze az a kutatócsapat, amelyik az egyetemen belül komolyan felvállalta és megszervezte a vár beazonosítását. A kezdetekre Papp Ferenc alezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem humán osztályvezető helyettese is jól emlékszik. – 1996. február 2-án intézményünkben tartott ünnepi beszédében Szakály Ferenc történész hívta fel a figyelmet a vár létezésére, és hangoztatta, hogy annak feltárására, emlékhellyé alakítására a névadó kapcsán épp egyetemünk lenne leghivatottabb. Első lépésben Böszörményi Zoltán őrnagy és jómagam felkerestük Holló József vezérőrnagyot, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum jelenlegi igazgatóját, majd a megyei múzeumigazgatók, határőrparancsnokok, települési elöljárók részvételével tartott megbeszélést követően megtörtént az első helyszíni bejárás – eleveníti fel a múltat az alezredes. A jelenlévők szándéknyilatkozatot írtak alá a vár részleges feltárásáról, emlékhellyé alakításáról. A következő évben a horvátországi Csáktornyán folytatták a tárgyalásokat, amelyeken már a Zágrábi Egyetem professzora, Zvonimir Bartolic Zrínyi-kutató is részt vett. Az események 2005-ben gyorsultak fel, amikor csatlakozott a kezdeményezéshez az egyetem hadtörténelem tanszékéről Négyesi Lajos őrnagy, az ásatási engedélyt Költő László, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának vezetője szerezte be – a vár Somogy megye területén van -, a hallgatók közül önkénteseket toboroztak. A Térképészeti és Geoinformációs Szakcsoport munkatársai a topográfiai munkából vették ki részüket, míg a táborvezetői tisztet Padányi József ezredes vállalta. Mivel a területen kizárólag 1663-ban és 1664-ben történtek hadműveletek, egyértelművé vált, hogy a több mint száz lelet csak abból a korból származhat. Vándor László három évtizeddel korábbi feltételezése beigazolódott, főleg amikor a nyolcvanéves Nováki Gyula régész még az egykori várárok szélét is azonosítani tudta. Az ott talált ólom puskagolyók, ágyúgolyódarabok heves harcokról tanúskodtak, azonban katonai nyelven szólva a munka dandárja még hátra van. – Az idén csak egy rövid próbaásatásra volt lehetőség. Fel kellene kutatni a vár pontos kiterjedést, hiszen törökök általi felrobbantása a felszíni formákat nagyon eltorzította. Fel kell tárni a jelentősebb épületeket, valamint a vár híres kútját, amelyet a török a védők holttesteivel töltött fel. A vár fő körvonalai már így is kirajzolódtak, kiterjedése a jelzett kutatási területtel azonos, amely ha szűken is, de alkalmas volt 1500-2000 ember befogadására – tájékoztat Vándor László. Az erődítményt két oldalról a Mura, a harmadikról egy felduzzasztott patak védte, a török így csak egyetlen oldalról támadhatott, ahová viszont mély árkot ástak, amelyet védett lőállásokból tartottak tűz alatt. Ez a vár tovább erősítheti azt a képet, amelynek alapján Zrínyi Miklóst a korabeli Európa egyik legkiválóbb hadvezéreként határozhatjuk meg, aki egyben kiváló várépítő is volt. Éppen az Új-Zrínyivár kitűnő helykiválasztása, erődítményeinek kiépítése cáfolja vetélytársai, irigyei, így Montecuccoli sértő véleményét, és hogy miért tudta a török fősereg ezt a „juhaklot” olyan nehezen elfoglalni. Hadi sikerei nyomán mindenképp elsőként ingatta meg a török birodalom verhetetlenségének hiedelmét. Úgy ő, mint a várvédők példaértékű hősiessége teszi a helyszínt alkalmassá emlékpark kialakítására, amely ellen a terület tulajdonosának sincs kifogása. Ennek előkészületei 2003-ban már meg is kezdődtek, amikor közös összefogás eredményeként a beleznai, őrtilosi és murakeresztúri önkormányzatok, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint az akkor még létező MH 101. „Szigetvári” Zrínyi Miklós Tüzér Dandár (PÉCS) kétnyelvű (magyar-horvát) emlékművet állított az 1993-as kopjavas kiegészítéseként. Az avatási rendezvényt horvát gárdisták is színesítették, akik korhű egyenruhájukban díszlövést adtak le ágyújukból a közös hős tiszteletére. Papp Ferenc az emlékhely megismertetése érdekében abban reménykedik, hogy sikerül a helyszínen hamarosan várjátékot vagy kulturális rendezvényt szervezni, ahol magyarok, horvátok és esetleg törökök is bemutatkozhatnának. A művelt, több nyelvet beszélő hadvezér Zrínyi Miklós megítélése a történelemkönyvekben kedvező, ugyanakkor Vándor László szerint nem jelenik meg az a kép, amelynek alapján a korabeli Európa legismertebb és legbecsültebb emberének számított. Életútja sajátosan alakult. Ozalj várában született 1620-ban és alig volt hatesztendős, amikor Habsburg-párti főnemes édesapját a csatamezőn kitört járvány elragadta. II. Ferdinánd király először gyámokat rendelt mellé, majd Pázmány Pétert bízta meg nevelésével, az ő hatására kedvelte és tanulta meg a magyar nyelvet. A grazi jezsuita kollégiumban, majd Bécsben és Nagyszombaton folytatja iskoláit, megtanult zenélni, elsajátította a latin, német, görög, olasz nyelvet, a hadi tudományokat. 22 évesen már saját költségén felállított sereggel vett részt a harmincéves háborúban, egy alkalommal királya életét is megmentette. Habsburg-elkötelezettségű lévén 1646-ban harcolt I. Rákóczi György ellen, ekkor még nem sejtve, hogy a két család néhány évtizeden belül a Habsburg-ellenes küzdelem vezérévé válik. Az alapvető fordulat akkor következett be szemléletében, amikor rájött, hogy a Habsburgok nem támogatják a magyarok legfőbb ellenségének tartott török elleni harcát. Új-Zrínyivárat is a bécsi udvar tiltakozása ellenére építette, a török kiűzését az állandó magyar hadsereg felállításától remélte. Halálát 1664 novemberében a Csáktornyához közeli kurseneci erdőben lelte, ahol a hivatalos változat szerint vadászat közben egy megsebzett vadkan végzett vele. Ezt azóta is sokan vitatják és orgyilkosságot emlegetnek, ami Bécscsel való szembenállása miatt nem zárható ki. Testvérét, Pétert a Wesselényi-féle öszszeesküvésben való részvétel miatt 1671-ben Bécsújhelyt lefejezték. Felesége beleőrült a tragédiába, fiukat, Jánost bebörtönözték, aki a rács mögött halt meg húsz év múlva elborult elmével. Leányuk, Ilona, I. Rákóczi Ferenc feleségeként világra hozta a későbbi nagyságos fejedelmet, II. Rákóczi Ferencet. Személyükben összenőtt, ami összetartozik. Mind a Zrínyi, mind a Rákóczi család hátat fordítva a jólétet biztosító Habsburg-pártiságának, örök helyet biztosított magának a magyar történelem legkiemelkedőbb nagyjai között. Szakács Gábor