Megtanultam fékezni magam

– Honnan hoztad a temperamentumodat?

– Hajdúszoboszlón nőttem fel, és Hajdúszoboszló meg Debrecen, a Hortobágy nagyjából ugyanolyan, mint Kiskunfélegyháza és Kecskemét meg Bugac, ahol élek. Úgy érzem, ez szerves folytatása a szoboszlói gyermekkoromnak. Ám Nyírbátorban születtem, úgyhogy egyszerre vagyok hajdú meg nyírségi.

– Az a Báthoryak fészke.

– Ráadásul Báthory Gábor a kedvenc történelmi személyiségem. Nagyon örülök, hogy elkészült a Tündérkert című sorozat, mert Móricz-rajongó vagyok, többször is elolvastam az Erdély-trilógiáját. Alapmű. Javaslom mindenkinek, aki meg akar maradni magyarnak.

– Gábor sem volt egy szívbajos fejedelem, ám őt inkább negatív szereplőként tartják számon, no meg a hajdúk végezték ki! Miért mégis ő?

– Fiatalon nagyon vonzott az elképesztően karakán kiállása, határozottsága. Karaktere és sorsa a példa rá, hogy az akaraterő a mindenkori politikusok legmeghatározóbb vonása. Nem elég lamentálni, bölcselkedni, nagy álmokat szőni, tudni kell cselekedni és dönteni is, hisz még a rossz döntés is jobb a tétlenkedésnél. Különösen olyan történelmi időkben, amikor a három részre szakadt ország hol a törökkel egyezik ki a Habsburgok ellen, hol a Habsburgokat hívja, mert a török a fejére nőtt. Izgalmas kor, és nagyon hasonlít a miénkhez. Amikor Orbán Viktor azt mondja, hogy ügyesen kell lavírozni az Isztambul–Brüsszel–Moszkva háromszögben, akkor ugyanerről beszél, csak modernebb kiadásban. De ma már fontos számomra Bethlen Gábor higgadt megfontoltsága is. A miliő, a hangulat, a történelmi nagy erők mozgása kísértetiesen hasonlít a korunkhoz. Például itt van a háttérben Gyurcsány, a romlás fenyegetése.

– Azt hittem, a háború nagyobb fenyegetés. Báthory Gábor is háborúra készült, Bethlen le akarta beszélni róla.

– Persze, a pusztulás a háború képében már a lábunknál dorombol. Nyomában mindenféle válság, amire az unió idióta módon reagál, és végleg tönkreteszi Európát. Ennek az önfeladó, önsorsrontó politikának idehaza Gyurcsány a megtestesítője. A háborús uszítás, a magyarok belerángatása a konfliktusba, a migránsválság elbagatellizálása, hazánk szuverenitásának feladása vagy inkább eladása guruló dollárokért, nos, ez az igazi fenyegetés! A háború is azért tört ki, mert az az erő, amit ő és bandája vazallusként szolgál, azt akarta, legyen ismét öldöklés Európában. És nem is akarják egyelőre abbahagyni. Úgy beszélnek egy újabb világháború esélyéről, mint mi a holnapi meccsről. Ezért nem szabad a tyúkólat sem rájuk bízni. Ebben az értelemben én is Bethlen-párti vagyok!

– Még mindig Ferenc szultán a fő mumus? 2023-at írunk.

– Ő szimbólum. Nem önmagában a figura veszélyes, Gyurcsány egy ügy, hisz megtestesíti mindazt, ami országunkra és az egész nyugati civilizációra ártalmas. Van még egy tucat ellenzéki párt, de képtelenek kibújni a szárnya alól, és semmit sem tudnak kitalálni a haza épülésére, mi ellenben tudjuk róluk, hogy ha hatalomra kerülnének, abban a szent percben behódolnának, és végrehajtanák valódi uraik diktátumait. Ez egyenlő lenne azzal, hogy hazánknak vége, hisz az Európai Egyesült Államokban semmi szükség sem lesz hazára, nemzetre, nyelvre. Ez ellen harcolunk, és bátran nevezzenek propagandistának, Orbán-bérencnek, de végre találtunk egy olyan pártot, ami csetelve-botolva, hibákat elkövetve, sok hülyét is maga köré gyűjtve mégiscsak a megmaradásunkat szolgálja. Magasról teszek arra, hogy emiatt ki propagandistáz.

– Ezek szerint ugyanolyan hévvel támogatja a kormányt, mint 2010-ben?

– Soha életemben nem voltam párttag, most sem vagyok. Nagyon örülünk, hogy a Fidesz olyan politikát csinál, amit mi, választók, helyesnek tartunk, és nem fordítva. Nem arról van szó, hogy mi annyira imádjuk Orbánt, hogy elkezdtünk úgy gondolkodni, mint ő. Inkább ő értette meg, mit akar a szíve mélyén minden magyar.

– De mitől kell megvédeni a kormányt? Az ellenzék romokban hever, ugyanazok a kísértetek járják be ezt a tucatnyi pártot. Szerinted miért nem jöhet létre hazánkban normális ellenzék, amely lojalitásának tárgya itthon, nem pedig külföldön van?

– Maradjunk annyiban, hogy a hazaáruló mindig is veszélyes. Az a baj, hogy az ellenzék átvette azt a liberális mantrát, miszerint csak az egyén, az Én számít. Ők az énség korát élik. Egy konzervatív embernek vannak fontosabb értékei, például az Isten, haza, család hármasa, no meg a közösségeink. Úgy érzem, hogy ezért érdemes küzdenem, a szabadságomért, hogy eldönthessem, mit teszek a családomért és a nemzetemért; nos, ők ezt a fajta szabadságot nem ismerik. Az ellenzék politikája az én kielégítésére szolgál, erre pedig nem lehet semmiféle politikai programot építeni, mert a sok én nem áll össze közösséggé, mindig csak tömeg marad. Azért sem tudnak közösséget alkotni, mert nem vállalnak semmiért felelősséget. Lehet, hogy a családom korlátoz bizonyos élvezeteim kiélésében, megfoszt a szabad mozgástól és választástól, de semmi értelmét nem látnám az életemnek, hogyha nem a családomért lennék kiváló bármiben. Mit számít akármiféle karrierteljesítmény, ha nem hívhatom fel a lányomat, és nem mondhatom el neki, hogy „képzeld…!”? Ezért van értelme mindennap felkelni, harcba szállni, menni és jobban csinálni. Míg ha magam volnék a világom közepe, mi értelme lenne az egész hajcihőnek? Azért gürcöljek, hogy vegyek egy nagyobb kocsit, és utazzak minél távolabbra? Frászt!

– Sokan ezért élnek, látszik a legutóbbi népszámlálási adatokból is.

– Tudom, és ez nem jó élet. De visszatérve: azért nem rúgnak labdába, mert ideológiájuk alkalmatlan társadalomszervezésre, márpedig amikor kizökkent a világ a normális kerékvágásból, és rengeteg vész van (háborúk, járványok, jó vagy rossz gazdasági konjunktúra), meg kell őrizned az integritásodat és identitásodat, kell valami, amihez kötődsz. Ők a semmit ajánlják fel, ahogyan nyugati társaik is, akik csak az élvezeteket hajszolják, majd ha ezeket nem bírják fokozni, mert már mindent kipróbáltak, akkor ott állnak depressziósan, magukba fordulva. Magyarán, azért nem tudják a társadalom problémáit kezelni, mert nincs célja az életüknek, ezért találnak ki mindenféle őrültségeket, amelyekbe bele akarják hajszolni Európát.

– Mire gondolsz, amikor olyan hírt olvasol, hogy Németországban sterilizálják a nőket, és ezek a nők ettől érzik szabadnak magukat? Sőt: egy hazai Patent nevű femináci szervezet most azzal kampányol, hogy az „abortusz alapjog”.

– Azt, hogy ez a vége. Halálpártiság. Ha a nők nem szülnek, nem tudják továbbadni az életet, ha mindenki elkezd így gondolkodni, akkor kihal az emberiség. És hadd kérdezzem meg: mi a búbánatos francért mentsük meg a bolygót? Mi ez az egész klímahisztéria? Ne szülj gyermeket, mert metángázt termel… mire való mindez?

– Vannak, akik szerint a bolygó jobban járna ember nélkül.

– Ez radikálisan keresztényellenes duma. A Biblia minden sorát tagadja.

– Nemrég ideköltöző hollandokról írtunk a lapban, akik arról számoltak be, hogy ott az iskolában arra sarkallják a gyermekeket, hogy woke és klímaügyekben ne hallgassanak a szüleikre, mert idősek és nem értenek hozzá. Te tanár voltál. Ez etikus?

– Ha nem is az ember, de Gajdics legnagyobb tragédiájának azt tartom, hogy életem első 25 évét kommunista uralom alatt töltöttem, egy tyúkszaros diktatúrában, a második 25 elteltével pedig azt kell látnom, hogy azok, akiknek nem kellett abban élniük, visszasírják és elképesztő vehemenciával hoznák vissza ezt az elmebeteg idiotizmust. „A családok újratermelik a begyöpösödött, sötét, klerikális, reakciós gondolatokat a nevelés során, tehát gyermeküket el kell venni és modern pedagógiai módszerekkel haladó gondolkodásra tanítani őket, hogy jobb világot teremtsenek…” Ismerős duma? A tanár- meg diáktüntetésnek hazudott megmozdulásoknak is az az értelmük, hogy el kell foglalni az iskolát, mert az Orbán-kormányok mindent megtettek, hogy minél több egyházi fenntartású iskola legyen, és hazaszeretetre neveljék a tanulókat, visszaszorítsák a liberális nyomulást. Vissza akarják szerezni a pozíciójukat, erről szólnak a tüntetések. Ezek politikai aktivisták.

– Tanár voltál, feleséged még mindig tanárként dolgozik. Nem rokonszenvezel a tanárok helyzetével?

– Dehogynem! Azonnal háromszorosára emelném azon tanárok fizetését, akiket én annak tartok. Ám az a baj, hogy minden tantestületben van 10-15 százaléknyi alkalmatlan ember. A pedagóguskarral szembeni lojalitásomat és együttérzésemet nagy mértékben csökkenti, hogy nem teszik fel ezt a kérdést: mi végre is vagyon az iskola, és mi a feladatom benne? Az átkos szocialista iskola legalább megfogalmazta azt, hogy a pedagógusoknak a szocialista embertípus kinevelése a feladata, a rendszerváltozás óta viszont a pedagógia tudománya és a politikum is adós annak meghatározásával, hogy mit várunk el az iskolától, benne a pedagógustól.

– Nem azért romlik a minőség, mert a jobb képességű fiatalok inkább más pályát választanak?

– Ez is benne lehet, de attól, hogy hirtelen megemelnék mindenki fizetését, nem oldódnának meg a bajok. Novák Katalin azt mondta a demográfiai csúcson, hogy családbarát döntéshozókra van szükség. Én annyival egészítem ki, hogy szükség lenne családbarát pedagógusokra is. Az egyetemeknek családbarát pedagógusokat kellene képezniük, akik az általános és középiskolában megtanítanák a gyermekeket azon alapértékekre, amelyek alapján egy normális társadalom létezni tud. Hazaszeretetre, felelősségvállalásra, anyai és apai szerepekre és így tovább. A régi iskola fontosnak tartotta, hogy ezeket átadja. Manapság kompetenciákat fejlesztünk. Édes jó Szűz Máriám, az micsoda? Az iskola mára egy szolgáltatóintézmény lett, ahová bemegy a gyermek, hogy jól érezze magát, nem korlátozzák holmi szabályokkal, mert ki kell élnie a szabadságát, a tanár pedig majd eldönti, hogy milyen kompetenciákkal ruházza fel, aztán hogy tudósként vagy gyilkosként jön-e ki az iskolából, az a véletlen, a szerencse műve.

– De akkor milyen a jó iskola?

– Olyan, amelyik családbarát pedagógusokkal az életre neveli a gyermekeket, megoldáskeresésre tanít, és gondolkodásra serkenti az újabb nemzedékeket. Ha depressziós, magányos, kütyünyomogató fogyasztógépeket bocsát ki, akkor az szar iskola. A liberális nyomulásnak a legfőbb célja éppen az, hogy elvegye az identitásodat, a nemzetit, a vallásit és a nemit. Ha megfosztanak ezektől, akkor onnantól kezdve baromira szükséged van valami külső támogatásra, különben el fogsz bukni. Akkor jönnek ők, akik majd tálcán kínálják annak a borzasztó mozaikszónak valamelyik betűjét. Ijesztő adatok láttak napvilágot a Z generációról, amelyik már ezen a propagandán nőtt fel, és már azelőtt elveszítette a nemi identitását, hogy kialakult volna.

– Azt mondják, hogy a nemváltó műtét és társai álproblémák.

– Óriási tévedés. Nálunk azért nincsenek ilyenek, mert problémát csináltunk belőle; ha nem beszélnénk róla, ha nem foglaltuk volna törvényben a tilalmát, a csapból is ez folyna az iskolákban.

– Ha te lennél a tanáruk, mit mondanál azoknak a diákoknak akik a tüntetéseken azt kiabálják, hogy „mocskos Fidesz”?

– Először is, nem kiabálnának. Nekem anno a társadalomtudományok és a demokráciaismeretek oktatása, a közéletiség fejlesztése éppen azt jelentette, hogy megkeresed a cselekvésnek azt a formáját, amelyben a képességeid szerint a legtöbbet tehetsz a céljaidért. Szerintem ez a magatartás nem célravezető. Nem normális, hogy a balliberális politika így kihasználja őket, ezért mondtam, hogy ne tartsanak velük.

– A DK szerint megfenyegetted a diákokat.

– Arra kértem őket, hogy ne csinálják ezt. Lehet erről a kérdésről vitatkozni, csak mondják meg nekem, hogyan változik a magyar oktatás színvonala, tanáraik fizetése, ha ők az utcán mocskosfideszeznek. Feltételezem, hogy jó célért mentek ki, csak rossz eszközzel akarják elérni.

– Mit kellett volna tenniük?

– Tanáraik otthagyták a pályát, mert már nem kaptak levegőt, ezek a gyermekek azért mentek ki, hogy őértük tüntessenek, és követelték, hogy teremtsenek nekik olyan körülményeket, hogy ne menjenek el. Ez gyönyörű dolog, csak színtiszta hazugság. Ezek a kockás inges tanárok a legjobb körülmények között, a legmenőbb iskolákban tanítottak, csakhogy elveszítették saját ideológiájuk terjesztésének monopóliumát. Már nem csak libsi értékekről, hanem amit a svéd kisfilm is kifiguráz, társadalomismeretek címén a hazaszeretetről is kellett volna beszélniük. Skandalum! Magyarán: politizálnak. Abban az iskolában, amelyben a tanár tisztában van hivatásának követelményeivel, tudja, hogy kötelessége megismertetni a liberális és konzervatív értékeket is, rá kell vennie a diákokat, hogy mérlegeljék egyik-másik előnyeit, hátrányait, és döntsék el maguk, melyiket választják. Ezekből az iskolákból nem is járnak tüntetésre, és kapnak levegőt. Azért sajnálom azokat a gyermekeket, akik kint mocskosfideszeznek, mert lehet, hogy a szívük mélyén pontosan ugyanazt gondolják, mint azok, akiket szidnak. Meg fognak bűnhődni, akik így félrevezetik őket, no nem általam. A Jóisten majd megveri őket.

– Ereszkedjünk le a mocsárba. Mit szólsz ahhoz, hogy Borkai visszatérne?

– Végtelenül sajnálom, hogy a magyar politika leereszkedett öv alatti szintre, hogy oldaltól függetlenül mindennapossá vált a karaktergyilkosság. Ha valakiről ilyen felvételek készülhettek, az a támadás nemcsak a karrierje, hanem az egész politikai közössége ellen irányult. A baloldalon ilyenből nem lesz ügy. Érdekelt bárkit a budaörsi polgármester vagy Gréczy Zsolt botránya? Mindenki eldöntheti, hogy mennyire toleráns ilyen ügyekben, de a politikai felelősséget vállalni kell. A kanosszajárás titka a bűnbánat és a könyörgés a megbocsátásért, nem hozzánk, hanem eggyel följebb. Ízléstelen, amikor valaki a hiányzó bűnbánatát felesége vallomásával és szerepeltetésével próbálja pótolni. Ám ha politikai szemszögből nézem, Borkai most zavart kelt a nemzeti oldalon Győrben, és ezt politikai bűnnek tartom. Visszatérhetne a közéletbe úgy is, hogy bekopogtat a Fidesz győri jelöltjéhez, és azt mondja neki, polgármester úr, szolgálatra jelentkezem, miben segíthetek, hisz úgy érzem, hogy idetartozom. Na, erre azt mondanám, hogy ez igen! De az én megváltoztam duma… ez mi? Ugyanazt a hübriszt és nagyképűséget látom.

– Vona Gábor is ringbe szállt…

– Ez is zavarkeltés, csak az ellenzéki oldalon. Épelméjű ember olyat nem mond, hogy „én adtam a Jobbik lelkét, én is veszem el”. Ez is hübrisz! A politikusi nagyságot az a mondat jelképezi, hogy senki nem helyezheti saját önérdekét a közérdek fölé. Nos, ha valaki arra vetemedik, hogy ezt be is tartja, az számomra államférfi. A fideszesek nem azért vannak felháborodva, amikor azt mondja az unió, hogy Orbánt ki kell éheztetni – nem kell pénzt adni Magyarországnak, mert akkor szembefordulnak vele, és megbukik –, mert belerúgtak a miniszterelnökükbe, hanem azért, mert beléjük rúgtak, abba, amit ők gondolnak a világról. Vona a baloldalhoz hasonlóan meg akar változtatni bennünket a második reformkorával ahelyett, hogy jönne velünk megvédeni, amink még van.

– Hát a Mi Hazánk?

– A Mi Hazánkkal van egy csomó közös pontom, ám az oltásellenességük nekem vörös vonal. Ha valaki olyan területen, amihez nem ért, egyoldalúan olvas és gyűlöli mindazokat, akik be merték oltatni magukat, az nekem nem pálya. A határokat minden eszközzel meg kell védeni, ebben hozzájuk hasonlóan radikálisabb vagyok, tennék az unióra, az illegális határátlépés ugyanis bűncselekmény. Radikális barátaink viszont észrevehetnék, hogy az ellenség odaát van.

– Nocsak, nem tartod magad radikális embernek?

– Dehogynem, viszont az idők során megtanultam fékezni magam. Kétszer mérj, egyszer vágj, ezt tanították nekünk régen, akkor persze röhögtünk rajta, pedig a politikában és a nyilvánosságban igenis kétszer gondold meg, hogy mit mondasz, mielőtt egyszer pofázol.