2011-ben hozott határozatot a kormány a Várkert Bazár rekonstrukciójáról, a Budai Várnegyed hosszú távú fejlesztéséről, a budavári királyi kertek revitalizációjáról, valamint a környéket érintő közlekedési problémák rendezéséről: e szerint a Várkert Bazár – amely a világörökség részeként védett Duna-parti panoráma egyik legjelentősebb műemléke – rekonstrukcióját 2014. március 30-ig be kell fejezni.

A döntés gyakorlatilag az utolsó pillanatban született, hiszen az elmúlt néhány évtized alatt az épületrész a pusztulás utolsó fázisába lépett. 2011 márciusától Zumbok Ferenc előbb miniszteri biztosként, majd 2013. október 9-én bekövetkezett haláláig kormánybiztosként koordinálta a budai Várnegyed, illetve a fertődi kastély megújításához szükséges állami feladatokat, amit 2013 októberétől L. Simon László vett át.

Az óriási összegeket felemésztő, immáron gőzerővel zajló rekonstrukció zömmel uniós forrásokon alapul, és mintegy kilencmilliárd forintot tesz ki, cél, hogy később, az ide költöző különböző szolgáltatóegységek révén a Várkert Bazár képes legyen önmagát fenntartani.

Ezekről a leendő tartalmi funkciókról azonban még nem tudni semmi konkrétat, ahogyan a Várkert Bazár megépítésekor ugyancsak nem volt semmiféle konkrét ötlet a hasznosítással kapcsolatban: az épület gyakorlatilag annak köszönheti a létét, hogy a XIX. században, azért, hogy megóvják a királyi palota előtti területet az oda nem illő beépítésektől, Ybl Miklós megbízást kapott a megtervezésére.

A nevével ellentétben bazár sosem volt benne, inkább műterem, festőiskola és persze a szocialista kulturkampf jegyében a későbbi Ifipark – ami aztán meg is adta a kegyelemdöfést az épületnek. A kormány elképzelése szerint éppen ezért most az a legfontosabb, hogy a főváros kulturális vérkeringésébe visszacsatolják ezt a kihasználatlan részt, illetve visszaállítsák az eredeti épületegyüttesben a Duna-part és a királyi palota közti átjárhatóságot. A tervek szerint így a Duna-part felől érkező gyalogos vagy autóval érkező látogatók a felújított épületegyüttes északi és déli részén keresztül egyaránt kényelmesen megközelíthetik majd a budavári palotát.

Lépcsők, liftek, átjárók

A Várkert Bazár területén jelenleg gőzerővel folyik a munka: egyelőre a királyi testőrház és a déli épületek homlokzatáról került le az állványzat, és egyre inkább egykori pompájában látszódik az Ybl által Mittelbaunak, ma Gloriettnek nevezett középső épület, rajta az évszakok, illetve a négy alapelem allegóriájának szánt szobrokkal, a kecses, kétoldalt felfutó, kő mellvédekkel tagolt lépcsős rámpákkal és a bejáratot őrző kőoroszlánokkal.

A várhegy déli oldalában kialakított mélygarázsnak és többfunkciós rendezvényközpontnak egyelőre ugyan csak a betonszerkezete áll, ám a látvány már sejteti, milyen gigantikus munkát végzett eddig, és milyen óriási munka vár még a kivitelezőre. Az épület mögül ugyanis gyakorlatilag kiszedték a hegyet, és azt a rendkívül erős támfal, amit Ybl a hegy megtartására tervezett, most válaszfalként fog működni, építészetileg szép és izgalmas megoldásként.

A mögötte lévő hatalmas téren alakítják ki a föld alatt is több emelet mélységbe nyúló garázst, összekötve a koncertek, táncestek, konferenciák megtartására is alkalmas nagy, többfunkciós rendezvényteremmel. De ezt már Potzner Ferenc, a felújítás terveit készítő KÖZTI felelős tervező-építésze meséli, miközben a bazár északi oldalán lévő Öntőház udvartól sétálunk lassan a déli lépcsőtorony felé.

– A 2011. év végén kiírt közbeszerzési pályázaton talán azért is nyerhettünk, mert nem ismeretlen számunkra a terület: az északi lépcsőpavilonról például már 1998-ban csináltam kiviteli tervet, 2008-ban pedig, az úgynevezett Budavári Palota-projekt keretében, a déli kortinafallal is foglalkoztunk, érvényes építési engedélyt szerezve rá – magyarázza az egyébként művészettörténész végzettségű építész. Ez a plusz pedig leginkább a szemléletében mutatkozik meg: Potzner Ferenc számára ugyanis a Várkert Bazár nemcsak egy egyszerű, felújítandó épületegyüttes, hanem a hazai történelem, művészet része, ráadásul, mint kulturális szakember, képes volt arra, hogy a részben a Kiscelli Múzeumban, részben a Forster Gyula központ raktárában lévő eredeti megvalósulási terveket felkutassa. Ezeket Ybl Miklós Rechnungsplannak hívta, meglétük nagyon fontos a mostani rekonstrukció hitelessége tekintetében, mert milliméterre pontosan követhetőek rajtuk a megépült dolgok.

– Látható például belőlük, hogy a háború előttig egy nagyon szerves, kiépített közlekedési kapcsolat volt az egyes részek közt, illetve fel egészen a palotáig. Főleg az északi végen, az Öntőház udvar körül volt ez jellemző, amit az is bizonyít, hogy ez egy régészetileg nagyon frekventált terület. Mindig előkerül valami: nemrég egy Zsigmond-kori faldarabra bukkantunk, amit egyelőre gerendákkal visszahorgonyoztunk. Az itt lévő nagy gödröt – amelynek ez a faldarab is része lesz – ugyanis beépítjük, hiszen ez a város felé zárt udvar az egykori Ifipark funkcióját fogja majd ellátni, hátul vendéglátó-pavilonnal. A sarkán egy akadálymentes feljárat készül az Ybl Miklós térről, lifttel, lépcsővel, ahogyan a másik oldalon, a királyi testőrségi palota mellett lévő, egyelőre lezárt Öntőház lépcsőn is fel lehet majd menni egészen a határoló fal déli oldalától kezdődő, visszaállításra kerülő történeti kertig. A fal túloldalán létesül majd egy mozgólépcső és egy gyalogossétány is, a déli kortina pengefalából pedig terasz lesz. És mivel minden oldalon a palota körbejárhatósága a fő cél, a pengefal és a két kortina között egy gyilokjárót építünk. Az északi lépcsőpavilonba is visszaépül a lépcső, oldaltereit a mozgáskorlátozottak igényeit kiszolgáló akadálymentes feljutás céljából építjük be. Az ötvenes években ugyanis a lépcsőket lebontották, kulisszát csináltak belőle. Mivel Rákosi a palotába akart költözni, inkább az erődrendszeri falak helyreállításának, az elzártságnak volt prioritása, nem annak, hogy minél átjárhatóbb legyen a közeg. Ezért lett ez az északi lépcsőtorony is kulissza, ahogyan déli párja eddig is az volt, csak kompozíciós szereppel bírt. Most ennek a Fülkepavilonnak nevezett déli épületrésznek az oldaltereit is megnyitjuk: az új beépítések, a koncertterem vagy a parkoló előcsarnoka, megközelítési pontja lesz, egy gyönyörű, színes üvegű opeionnal a kupola záradékpontján. Mögötte pedig egy előcsarnokból induló üveglift vezet fel a kertbe – fejti ki részletesen a terveket Potzner Ferenc, akivel a hangyabolyszerűen nyüzsgő munkások, pallók és állványzatok közt lesétálunk az Öntőház udvarán lévő északi bazársor szintjére.

A Várbazár rendszerének, a széleken lakóépületekkel határolt fontos pontjai ezek az üres falnyílások, összesen tíz-tíz sor mindkét oldalon. Mivel az északi bazársor síkja északra szűkül, Ybl kettőnként csinált belőlük azonos boltszakaszokat – ezeket kötik most össze, a tervek szerint két boltíves helyiség lesz egy-egy képzőművész látványműhelye.

Az épületkompozíció közepén álló, már említett Gloriettben pedig medence működik majd vízköpővel, oldalt Tivoli-szerű szökőkutakkal, a fülkékben vázákkal. És ami a lényeg: minden rész – az Erzsébet-lépcsőtől a déli kortinafalig – átjárható lesz: a lépcsők, a fenti és lenti pengefalakon kialakított sétányok, az üveghidak mind ezt a célt szolgálják. Ahogyan például a Vízhordó folyosón lévő Ybl-féle átjáró megnyitása is, amelyen keresztül az Öntőház udvarból el lehet majd menni egészen a Dózsa György térig vagy a volt Palota térig.

A déli kortinafal mellől indul majd a mozgólépcső, illetve a gyalogos sétány. Ez utóbbi egy alagútba visz, ahonnan pedig egy gyorsliften keresztül juthatunk fel az innenső pengefal tetejére. Ahol, egy civil szervezet kezdeményezésére szombattól egy óriási Mária-szobor néz le a városra.

Történelmi lehetőségek

– Mindenki beláthatja, hogy a rekonstrukció nem várhatott tovább, hiszen a világörökség részét képező Várkert Bazár eddig Budapest szégyenfoltja volt, a világ legveszélyeztetettebb száz műemléke között tartották számon 1996 óta. Az a kormánydöntés, hogy a rendelkezésre álló forrásokat inkább ide csoportosítják és nem a Szépművészeti Múzeum föld alatti bővítésére, igazolódni látszik. A felújítást már csak azért sem lehetett tovább odázni, mert, túl a műemlékvédelmi, városképi szempontokon, a társadalom részéről ebben abszolút konszenzus alakult ki. Ráadásul az egykori Ifipark miatt sokaknak valamilyen érzelmi viszonyulásuk is van ehhez a területhez: kíváncsian várják, mi lesz vele, sikerül-e megmenteni úgy, hogy a közösség újra birtokba veheti – véli L. Simon László, a Várnegyed felújítását koordináló kormánybiztos, aki szerint azzal, hogy a műemlék épületbe két plusz funkciót is sikerült beemelni, a mélygarázst és a föld alatti előadóteret, tömegeket vonzhatnak oda.

A felújítás ráadásul összefügg a terület infrastruktúrájának megújítását célzó, I. kerület által gondozott, a Lánchíd utca és a Vár közlekedését megújító uniós pályázattal, ennek keretében a Lánchíd utca a kapcsolódó utakkal és lépcsőkkel együtt újul meg. A kormány felügyelte felújítás első üteme ugyanakkor márciusban zárul, ekkor adják át üzemkészen az épületeket, amelyek végleges belakása, tartalommal való megtöltése azonban még legalább fél évet fog igénybe venni. Ráadásul L. Simon László koncepcionális váltást is tervez, az elődje által kidolgozott funkciókat átgondolva. Különösen, hogy nem egy múzeumról beszélünk, a Várkert Bazárnak jövedelmet is kell termelnie.

– Sok értelme nincsen, hogy szakmányba hozzunk létre úgy kulturális tereket, hogy fenntartásukhoz az állam és a közösség pénze kell: éppen ezért kereskedő funkciót is el kell lehelyezni itt, olyat, amely képes megfelelő bevételt termelni, miközben nem szabad idegenkedni a rendezvényterem üzleti célú hasznosításától sem. Hasonlóan gondolkodunk ebben, mint a kormány működése alatt már létrehozott új kulturális terek esetében: magánberuházásban, de jelentős állami támogatással átadták például a Budapest Music Centert, elkészült a Zeneakadémia, tavasszal a Vigadó, ezeknek idővel komoly bevételt kell termelniük, nem lehet kizárólag az állami támogatásra építeni a működésüket – szögezi le a kormánybiztos, elmondva azt is, hogy a magántulajdonban álló Kaszinó épületével kapcsolatban – amely egykor a Várkert Bazár kiszolgáló épülete volt – még nincs semmi konkrétum. L. Simon László szerint nem lenne ördögtől való ötlet, ha az állam venné meg, ám csak megfelelő áron, nem járható út, hogy az eladók, látva, hogy az állam felújítja a területet, hirtelen a csillagos égig strófolnák fel az érte kért összeget.

Idő van még átgondolni, hiszen a kormánybiztossághoz tartozik a Várnegyed hosszú távú hasznosítási koncepciójának a kidolgozása is. Ebben már nemcsak uniós, hanem nemzeti források is vannak: a Dísz téren található egykori Honvéd Főparancsnokság épületének részleges állagmegóvását például kormányzati forrásból finanszírozzák. Ez egyébként a Vár legrosszabb állapotban maradt torzója: szétlőtték, lebontották a falak egy részét a háború után, a ma egyszintes épület úgy néz ki, mint egy kaszárnya, hiába volt valamikor ékessége a negyednek.

– A kormánybiztosság feladatai közé tartozik még a Kúria elhelyezésének megoldása is, a jelenlegi Néprajzi Múzeum és a Politikatörténeti Intézet kiköltöztetésének az előkészítése, az épület visszaadása a Kúria céljaira. Illetve van néhány egyéb terület, amiben együtt gondolkodik az állam, a Várgondnokság, az első kerület és a kormánybiztosság. Ilyen közmegegyezés, hogy a Vár jelenlegi, pocsék infrastrukturális helyzetén és állapotán javítani kell: környezetbarát és gyors közlekedésre lenne szükség. Jelenleg a Dísz tér felújítása is e közös koncepció figyelembevételével történik, és minden esetben szem előtt kell tartani, hogy a Vár a turisták és a budapestiek által egyaránt kedvelt, könnyen megközelítő hely legyen. Ez azonban csak a komfortrésze a dolognak: a legfontosabb, hogy milyen intézményeknek adunk helyet itt, és hogy ezzel összefüggésben a Vár mennyire szolgálja majd a turizmus igényeit is – magyarázza a kormánybiztos, aki szerint ezért is lenne fontos, hogy a Nemzeti Galéria és az Országos Széchényi Könyvtár költözzön ki a Várból: nemcsak a számukra szűk hely, hanem a palota jövőbeni rekonstrukciója miatt is.

A Nemzeti Galéria új helye a tervek szerint a Múzeumi Negyedben lesz, az OSZK máshol való megépítésével viszont végre a kormány történelmi lehetőséget adhat: zöldmezős beruházásban a magyar könyvkultúrát és az intézmény jelentőségét megmutató módon létesülhet a jövőben egy új nemzeti könyvtár. Akár úgy is, hogy az nem a belvárosban, hanem a külvárosban lesz, ahogyan az új párizsi nemzeti könyvtárat is egy külvárosi metrócsomópont mellett alakították ki.

Ugyanakkor mindez még csak az út kezdete, hiszen a Palotarész felújítása szintén hosszú távú kezelést igényel. Bár a Szent György tér környékét illetően túl sok kérdés nincs, a kormánybiztos szívesebben látna egy sokkal nyitottabb Várat, különösen, mert építészetileg roppant izgalmas, hogy ezek a középkori belső udvarok miképpen maradtak meg. Ahogyan mondja: gyönyörű rejtőzködő értékeink vannak – ezeket kellene megmutatnunk.

Farkas Anita, Szentei Anna

MÁRIA ANYA A BUDAI VÁR FOKÁN

„Zongoraművészként is hiszek a vizualitás szavakkal nem kifejezhető, lelkünket felemelő csodájában. Ezért létrehoztuk az Immaculata Alapítvány a Köztéri Szobrok Emeléséért elnevezésű közhasznú egyesületet” – írja Klukon Edit, a civil szervezet kuratóriumának elnöke.

Tevékenységük első állomásaként felkérték Mátyássy László szobrászművészt, aki megalkotta a Mária a gyermek Jézussal című szobrot. Az alkotás négyméteres, bronzból készült változatát, amelynek létrejötte a rengeteg jó szándékú adományozónak köszönhető, szombaton állították fel a budai Vár déli kortinafalának Dunára néző oldalán.

A helyszín nem véletlen: az alapítvány tagjainak célja az volt, hogy ezen egyetemes szimbólum és üzenete mindenki számára látható és hozzáférhető legyen. Mert ahogyan Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós mondja: ez a szobor egyszerre a bizánci Szűz Mária, Jézus anyja, de maga az Örök Anya is, amely oltalmat kínál, forrása a szeretetnek, az életet adó erőnek, és így az anyaföldet, szülőföldet és magát a Földősanyát is jelképezi.