Megújul a sereg

A szükséges eszközbeszerzések mellett a haderő szervezeti átalakításáról és a személyi állomány megújításáról beszélt Szalay-Bobrovniczky Kristóf a Bálnában a Magyar Honvédség évértékelőjén. Hogy a miniszter utóbbi alatt mit értett, hamar kiderült. Az évértékelő után ugyanis a részt vevő főtiszteket az épület emeletére hívták, ahol a miniszter bejelentette, kiket ment fel a szolgálat alól. Ennek jog­alapját egy friss kormányrendelet adta, amelynek értelmében a szolgálati viszony megszüntethető, ha valaki elmúlt 45 éves, és legalább 25 évet szolgált. A lépés általános megdöbbenést váltott ki, úgy tudjuk, hogy magukat az érintetteket is meglepte a miniszteri döntés főleg annak tükrében, hogy számos húzónév is rajta volt a listán. A felmentettek körében ott van a KFOR parancsnokhelyettese, Szpisják József dandártábornok, akit a NATO-beosztásból hívtak haza, Sándor Zsolt altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese és Sándor Tamás vezérőrnagy, a Magyar Honvédség Össz­haderőnemi Különleges Műveleti Parancsnokságának parancsnoka. A sort hosszan lehetne folytatni, távozik posztjáról a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója, a Magyar Honvédség szárazföldi parancsnoka és az MH Vitéz Szentgyörgyi Dezső 101. Repülődandár parancsnoka. Noha nem fedi a valóságot, nem érthető, hogy a laikusok ezt látva a Magyar Honvédség lefejezéséről beszélnek, főleg úgy, hogy ez még csak a folyamat eleje, a továbbiakban az alakulatparancsnokok fogják majd értékelni a kritériumok által érintett beosztottaikat olyan szempontok alapján, mint a szakmai megfelelőség, a nemzetközi tapasztalat vagy a fizikai állapot, így a jövőben további felmentések várhatók.

Elszabadult a konteógyár

Szalay-Bobrovniczky Kristóf és a Honvédelmi Minisztérium a döntés jelentőségéhez képest meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott a felmentések hátteréről; nem csoda, hogy gombamód kezdtek szaporodni a különböző elméletek. Az ellenzéki fórumokon terjedő blődségektől kezdve – Orbán Viktor katonai diktatúrát épít, és a lojális tiszteknek kövezik ki az utat – Vadai Ágnes agymenéséig, aki szerint „NATO-tlanítás” történik, vagyis a katonai szövetség iránt lojális tiszteket távolítják el a pozíciójukból, miközben a fiatalabbak, aki a távozók helyére lépnek, immár egész szakmai pályafutásukat a NATO égisze alatt töltötték, ez határozta meg szakmai felkészülésüket is. Ugyancsak tévúton járnak, akik ennek éppen az ellenkezőjét híresztelik, vagyis hogy azokat a tiszteket tessékelik ki a seregből, akik még a szovjet időkből megmaradt kapcsolatrendszerük miatt jelenthetnek kockázatot, hiszen a távozók zöme legfeljebb pár évet töltött a Varsói Szerződés rendszerében. De akkor mi lehet a drasztikus lépés oka? Sokkal okosabbat a bennfentesek sem tudnak mondani. Egy, a honvédség berkeiben otthonosan mozgó forrásunk is csak találgatni tud. Azt is felveti, hogy az üzleti világból érkező honvédelmi miniszter sokkal olajozottabb, gyorsabb működést vár el a seregtől, mint amit a némileg megcsontosodott szervezet produkálni tud, és a fiatalítástól reméli célja megvalósítását.

Mit mond a miniszter?

Ha szűkszavúan is, de Szalay-Bobrovniczky Kristóf több fórumon is elmondta, mi a döntés hivatalos háttere. Szerinte az előrelátó haderőfejlesztés következtében ma már high-tech, innovatív, modern hadereje van Magyarországnak; mint mondta, azok az új harc­eszközök „lényegében guruló, páncélozott, lövegtoronnyal felfegyverzett iPadek, amelyeknek a működtetéséhez egy másik generációra van szükség”. A miniszter azt is elmondta, a fiatalítás a NATO-iskolában képzett, küldetésekben tapasztalatot szerzett, sok év óta szolgáló, fizikailag jó állapotban lévő tisztek, altisztek előbbre jutására ad lehetőséget. Beszélt arról is, hogy minden NATO-haderő szembesül azzal, hogy felduzzad, egyfajta vízfej alakul ki a magasabb rendfokozatú beosztásokban. Ez a Magyar Honvédségre biztosan igaz, amelyet számos kritika ért már amiatt, hogy a tisztek száma irreálisan magas a közkatonákéhoz képest. Egy Bloomberg-interjúban pedig azt húzta alá a miniszter, hogy meritokráciát és versenyt szeretne bevezetni a Honvédségnél.

Miért így, miért most?

Sokszor ismételt aggály, hogy vajon mennyire jó ötlet éppen most meglépni a fiatalítást, amikor a szomszédban háború dúl. Csakhogy adja magát a válasz, miszerint semmi garancia nincs arra, hogy a helyzet belátható időn belül jobbra fordulna, és vélhetően a közel egy éve tartó konfliktusból szerzett tapasztalatok is hozzájárultak a drasztikus döntéshez. David Howell Petraeus amerikai tábornok, a CIA volt igazgatója éppen a napokban foglalta össze egy CNN-interjúban, milyen sokat tanult a NATO az orosz–ukrán háborúból; alighanem nálunk is levonták a szükséges következtetéseket. Felmerült az is, hogy a honvédség krónikus toborzási problémákkal küzd, nem jó ötlet most bárkit is elbocsátani. Csakhogy ez ma már nem igaz, az MTI a napokban közölt váratlanul kedvező adatokat a Honvédségről, amelyekből kiderül, a magyar haderő létszáma mintegy hatezer fővel nőtt egyetlen év alatt 2020 és 2021 között, amihez hasonló jelentős ugrásra korábban nem volt példa. Az MTI írásából az is kiderül, hogy folyamatosan nő a harcoló alakulatok aránya, és csökken a köztisztviselőké és közalkalmazottaké. Emellett a legénységi és tiszthelyettesi állomány is bővül a tiszteké ellenében. Ebbe a trendbe mindenképp illeszkedik a most elindult folyamat. Emellett az is tény, hogy valóban egy hatalmas technológiai ugrás kellős közepén van a magyar haderő, Szalay-Bobrovniczky Kristóf egyáltalán nem túlzott az ipades hasonlattal, amiből csakugyan az következik, hogy ezeket jobban fogják érteni a digitális bennszülött fiatalok, mint azok, akiknek minden érdemük ellenére digitális jártasságuk kimerül az Office felszínes ismeretében.

„Ha például olyan új eszközök érkeznek, mint a Leopard harckocsik, az természetesen teljesen új gondolkodást, új megoldásokat kényszerít ki. Ezeket az eszközöket nem lehet a T–72-esekhez hasonlóan karbantartani vagy üzemeltetni, mint ahogy igen jelentős az eltérés egy hajdani Merkur-autószerviz és egy mai modern márkaszerviz esetében is. Ha ma kinyitom a motorháztetőt, csak egy nagy dobozt látok, amihez igazából nem is lehet hozzányúlni számítógép alkalmazása nélkül, és a hibafelvételezés sem hallás vagy a lengéscsillapító megnyomkodása útján történik: mindent a rendszerekből kell kiolvasni. Nincs ez másképp a korszerű haditechnikában sem” – a sors iróniája, hogy ezt pár éve éppen a most felmentettek egyike, Sándor Zsolt altábornagy mondta el egy interjúban.

Végül felmerül a kérdés, hogy mi lesz a most távozó tisztekkel. Elvégre történelmi tapasztalat, hogy abból semmi jó nem származik, ha sorsukkal elégedetlen katonák nagy számban kerülnek utcára. Talán ezért is bánik bőkezűen a HM a felmentettekkel, számukra bevezetik a honvédelmi szolgálati juttatást, amelynek alapja utolsó illetményük 70 százaléka; ezt akkor is megkapják, ha közben munkát vállalnak, és egészen az öregségi nyugdíjig folyósítják nekik. És bár nem látunk a felmentettek fejébe, vajon mit jelent nekik, hogy a haza szolgálatában eltöltött 25-30 év után most szögre kell akasztaniuk az egyenruhát, ez méltányos kárpótlásnak tűnik.