Megújult Billnitzer altábornagy sírja
Halottak napján elsősorban elhunyt családtagjainkra, rokonainkra, barátainkra emlékezünk, de illlő fejet hajtanunk a hazát védő hősök előtt is. Közéjük tartozik Billnitzer Ernő altárbornagy, akinek sírját nemrég felújította az 1945-ös budavári kitörés hőseinek emlékét gondozó Katonasír Kutató és Ápoló Egyesület.
A múlt ismerete, tisztelete nélkül nincs jövőépítés. Ezért különösen fontos a családi és a nemzeti emlékezet ébren tartása. Fontos szerepe van ebben az elkötelezett önkéntesekből álló Katonasír Kutató és Ápoló Egyesületnek (kitores45.hu), amely az elmúlt bő öt évben szakmai és állami szervekkel együttműködve számos második világháborús magyar hős nyughelyét tárta fel, gondoskodva így az utókor méltó kegyeletéről.
Nemrég a Rákospalotai Temetőben Billnitzer Ernő altábornagy elhanyagolt sírját hozták rendbe. A katonái által Bill apónak hívott legendás tüzértiszt hányatott életútja a XX. századi magyar sors hű, egyben fájdalmas tükre.
Billnitzer Ernő 1889-ben született Fiumében. 1908-ban Pozsonyban érettségizett. 1909-ben tüzér önkéntesként vonult be kötelező katonai szolgálatára, egy év múlva tartalékos zászlósként szerelt le, de 1911-ben immár hivatásszerűen a katonai pályát választotta. 1914-ben tüzér hadnagyként került a miskolci 17. császári és királyi tábori tüzérezredhez, végigharcolta az első világháborút, megsebesült, román fogságba esett, majd századosként tért haza. 1919-ben csatlakozott a Magyar Vörös Hadsereghez, mivel sok más honvédtiszthez hasonlóan abban látta az egyetlen erőt, amely képes lehet a három oldalról támadott Magyarországnak legalább egy részét megvédelmezni. „…hazánk területi épségéért, annak fenntartásáért még az ördöggel is szövetkezni kell. Ördög alatt értvén akár a kommunistákat is„, emlékezett vissza az egyébként meggyőződéses antibolsevista Billnitzer Ernő Két világháború emlékei című önéletírásában.
A rend helyreállítása után jelentkezett az újjászervezett Magyar Királyi Honvédségbe, 1930-tól a várpalotai lőiskola tanára lett őrnagyi rendfokozatban. Ebbéli minőségében a később hadrendbe állított rohamtüzérség szorgalmazója. 1936-ban alezredessé, 1940-ben ezredessé létették elő. 1944 tavaszán irányításával felállították a Magyar Királyi Rohamtüzér Kiképzőtábor Parancsnokságot, az év nyarán vezérőrnaggyá léptették elő.
1944 októberének végén a főváros pesti oldala körül kiépített Attila védvonalba rendelték, katonáival az Újpest-Maglód-Pécel-Vecsés-Soroksár vonalon küzdött. 1944 decemberében megsebesült, 1945 januárjában parancs ellenére sem volt hajlandó repülővel elhagyni a szovjetek által bekerített, ostromlott Budapestet, mert erkölcstelennek tartotta abban a helyzetben elhagyni alárendeltjeit. 1945 februárjában altábornaggyá léptették elő.
Billnitzer Ernő részt vett az 1945. február 11-én este indult kitörésben, szovjet hadifogságba esett. Onnan 1948 nyarán hazatért, és bár katonai pályafutása során számos kitüntetésben részesült, a magyarországi kommunisták azonnal letartóztatták, a börtönben folyamatosan kínozták, és minden vagyonától megfosztották, családját kitelepítették. Billnitzer altábornagy végül 1956 tavaszán szabadult, további életében csak segédmunkásként dolgozhatott, erre szükség is volt, mert kora alapján 1943 óta folyósított nyugdíját megvonták. Feleségével és egyik lányával egy dohos, ablaktalan lakásban nyomorgott. 1958-ban eltávolították segédmunkási állásából, 1976 decemberében bekövetkezett haláláig éjjeliőrként tengődött.
Billnitzer Ernő altábornagy nevét csak az 1990-es évek közepe óta említik méltó emlékezésekben, noha sem ideológus, sem politikus, pláne háborús bűnös nem volt. Hazáját forrón szerető magyar honvédtisztként katonai pályafutása során mindig, minden körülmények között Magyarország védelmében küzdött rendszerektől, jelmondatoktól, világnézetektől függetlenül. Legfőbb ideje, hogy hősi alakja a maga igazságában, tisztaságában ragyogjon közemlékezetünkben.
