– Kiss Elemér kancelláriaminiszter botránya, majd lemondása után Medgyessy Péter utasította minisztereit, hozzák nyilvánosságra, milyen tevékenységet végeztek, milyen tisztségeket töltöttek be különböző gazdasági társaságoknál, cégeknél az elmúlt öt évben. Mi célt szolgálhatott ez a kormányfői akció?

– Megértem Medgyessy Pétert, hogy az előremenekülést választotta, menti, ami még menthető. A kiterjedt szocialista nómenklatúra egyik jellemzője, hogy rendkívüli leleményességgel minden kapcsolati tőkét megmozgatva csap le az állami pénzekre. Ennek fel-fel bukkanó mozaikjai tárulnak a nyilvánosság elé, most már, mondhatni, sorozatban. Kiss Elemér távozását követően máris itt egy másik ügy, nevezetesen Csillag István gazdasági miniszter ténykedése, amikor egykori cégének, a Pénzügykutató Rt.-nek közel 30 milliós támogatást juttatott az adófizetők pénzéből. Azóta többször is kifejtette, hogy ezt nem tartja összeférhetetlennek a kormányban betöltött pozíciójával. E véleményének alátámasztására hangsúlyozta, miután neki – szemben Kiss Elemérrel, aki résztulajdonosa az állami megrendeléseket kapott ügyvédi irodának – nincs tulajdonrésze a Pénzügykutató Rt.-ben, ezért az ilyen ügylet elfogadható. Magyarán, Csillag István miniszter úrnak, aki számos munkahelyi és baráti kapcsolattal kötődik a Pénzügykutató Rt.-hez, ez a 30 milliós epizód semmilyen jogi vagy erkölcsi aggályt nem jelentett. Ha ez így van, akkor érdemes azt a kérdést feltenni, hogy a gazdasági miniszter erkölcsi érzéke van-e abban az állapotban, hogy legalább elméleti szinten felvesse magában, helyes vagy helytelen volt-e a támogatásnak ez a módja? Úgy vélem, az helyes, ha a Medgyessy-kormány keresi a megoldást, hogy az állampolgárok tisztán lássanak, melyik miniszter, illetve államtitkár milyen céggel állt kapcsolatban, milyen gazdasági társaságban volt vagy van érdekeltsége. Kár, hogy mindezt külső kényszer hatására tette. Ehhez hozzá kell tenni: elvileg továbbra se zárható ki, miszerint a kormány tagjaival személyesen vagy csak közvetetten kapcsolatban lévő cégek ne kapjanak többmilliós támogatást.

– Már csak azért sem lehet ezt megkerülni, mert bár nyilvánosságra hozták a miniszterelnök és a miniszterek korábbi gazdasági érdekeltségeit, tevékenységeit, de elképzelhetetlen, hogy e bejelentés után megszakadtak volna a személyes, esetleg baráti kapcsolatok.

– Való igaz, ebben az értelemben még egyáltalán nem mondhatjuk, hogy ezentúl tisztán láthatunk az ilyen ügyekben. Még a fülünkbe csenghet Kiss Elemér lemondás előtti utolsó nyilatkozata, amikor arról beszélt, nem kérheti vagy utasíthatja egykori kollégáit, tulajdonostársait arra, hogy miután ő kormányzati pozícióba került, ezután ne vállaljanak állami megrendeléseket.

– Ráadásul Medgyessy Péter miniszterelnök a most nyilvánosságra került tisztségei és tevékenységei révén messze a legkiterjedtebb kapcsolatrendszert hagyott, úgymond a háta mögött a civil világban…

– A jelenlegi miniszterelnök életének egy korábbi szakaszában az volt a dolga, hogy kapcsolatokat építsen ki, lehetőség szerint minél többet. Ebből következően nem lepődhetünk meg azon, hogy Medgyessy Péter ilyen irányú ismeretségi köre igen szerteágazó, kezdve Alexander Mudurától hazai vállalkozásokon és bankokon át a Gresham-botrányig bezárólag. Ezért csak remélhetjük, hogy a nyilvánosságra került lista immár teljes körű és nem derül ki néhány hónap múltán, hogy bizony feledékenyek voltak az összeállításánál.

– Már kiderült, Medgyessy Péter kifelejtett egy-két dolgot, de állítólag pótolják majd…

– A miniszterelnök valószínűleg feledékeny.

– Nem gondolja, hogy Kiss Elemér menesztése, a kormány átszervezése azért került a balliberális médiumok híreinek élére, hogy eltereljék a figyelmet az APEH titkos adatmentéséről?

– Nem hiszem, hogy erről lenne szó, bár nem zárható ki. A parlament múlt heti ülésén több napirend előtti felszólalás is foglalkozott az APEH-adatmásolással. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy a két botrányt ketté kell választani, mert jellegében és nagyságában is igen eltérő súlyú dolgokról van szó. Kiss Elemér és Csillag István ügye alapvető összeférhetetlenségi és erkölcsi aggályokat felvető kérdés. Vagyis, hogy az állami megrendelések eljuthatnak-e egy kormányzati képviselő tulajdonát képező vagy egykori munkahelyét jelentő céghez. Az APEH-nél történt adatmásolás sokkal komolyabb ennél, és olyan eset, amire nem volt példa az elmúlt 13 évben. Ez az adatmásolás minden adózó állampolgárt és minden egyes vállalkozást kiszolgáltatottá tehet Magyarországon.Több millió ember, több százezer vállalkozó és vállalat szigorúan bizalmas adatai kerülhettek illetéktelen kezekbe.

– Ennek ellenére a polgárok, még ha érintettek is, hamar elfelejtik, függetlenül attól, hogy a politikai színtéren a parlamentben természetesen tovább folytatódik a csata. Ilyen értelemben gondoltam a baloldali kormány és médiumok hallgatását az adatmásolásról.

– Ezzel egyetértek, hiszen politológusok és kommunikációs szakemberek többször leírták már, hogy egyik botrányról csak egy másikkal lehet elterelni a figyelmet. Kiss Elemér botránya ebből a szempontból jókor jött a kormánynak, és a médiumokból eltűnt az APEH adatmásolásáról folyó polémia. Azonban az ellenzéknek, és így a Fidesznek is az a szándéka, hogy az emberek tisztán lássanak ebben az ügyben. Minden kétséget kizáróan meggyőződhessenek arról, hogy a vagyonukról, tartozásaikról szóló adatok nem kerülhettek illetéktelenek kezébe. Ezért mindaddig foglalkozni fogunk a kérdéssel, amíg kielégítően nem tisztázza a kormányzat, hogy miért másolták ki az adatokat az APEH rendszeréből.

– Tulajdonképpen mikor és hogyan történt az adatmentés, ahogy a kormánypártok nevezik a másolást?

– Tavaly augusztusban, előttünk ez idáig még ismeretlen célból, lemásolták az adóhivatal teljes adatállományát. Ezt követően hónapokig hallgattak erről. Sőt! Az a megdöbbentő ebben az ügyben, hogy az APEH-nél éppen akkor vizsgálódó adatvédelmi biztost sem tájékoztatták erről a munkáról. Az eset kirobbanása után László Csaba pénzügyminiszter egy hétig meg sem szólalt a nyilvánosság előtt ebben az ügyben. Az APEH elnöke próbált meg válaszolni a nyilvánosság kérdéseire. Elismerte, hogy megtörtént az adatmásolás. Hogy milyen célból és ki adott rá utasítást, azt a mai napig homály fedi.

– Ha mindez a Fidesz ideje alatt történik, ismerve a bal és liberális médiumok, valamint az MSZP-SZDSZ körüli megmondó emberek, politológusok ténykedését, a minimális követelésük Orbán Viktor miniszterelnök azonnali lemondása lett volna. Medgyessy Péterrel szemben ez nem téma?

– Érdekes lenne eljátszani azzal a gondolattal, ha az elmúlt négy évben, a polgári kormányzás idején történik ez, akkor milyen vádakkal és meddig tartották volna napirenden a témát. Feltehetőleg már Strasbourgban, Brüsszelben és szerte a nagyvilágban feljelentették volna a polgári kormányt és a miniszterelnököt, annak lemondását is követelve.

– Egyébként Medgyessy Péter tudhatott az adatmásolásról?

– A parlamenti bizottsági meghallgatáson az APEH elnöke azt mondta, hogy miniszteri utasításra történt az adatmásolás. Ekkor az ellenzéki képviselők kérték, mutassa be az erre utasító írásos levelet. A bizottság előtt az elnök úr ilyet nem tudott bemutatni. Majd néhány nappal később az APEH honlapjára feltettek egy dokumentumot, amelyet László Csaba pénzügyminiszter szignált. Ezen már az szerepelt, hogy írásban utasítja az APEH elnökét e feladatra. A későbbiekben egyre többször hangzott el a pénzügyminisztertől és az államtitkárától, hogy volt kormánydöntés az APEH adatmásolása mögött. Azonban a tudomásunk szerint ilyen jellegű írásos kormánydöntés, kormányhatározat nem született. Amikor erre rákérdeztünk, azt a választ kaptuk, hogy a kabinet tagjai szóbeli megbeszélés eredményeként határoztak az APEH adatállományának mentéséről, és ezzel a kormány minden tagja egyetértett. Ha ez valóban így történt, akkor azt a kérdést is fel kell tennünk, vajon mely intézményeknél történt még hasonló eset? A rendőrség adatállományát is lemásolta a Belügyminisztérium a kormányváltás után? Mert ha igen, ez szintén aggodalommal töltheti el a magyar állampolgárokat. Ennek hasonlóan súlyos következményei lehetnek. Gondoljunk csak bele, a mai napig nem tudjuk, vajon csak egy másolat készült vagy egynél több. Különösen veszélyes, még rágondolni is rossz, hogy mi történhet, ha a titkos adatokat tartalmazó másolatból bármely példány is kikerül alvilági, bűnözői körökhöz, csoportokhoz. Például, ha bizonyos cégek, vállalkozások egymás közötti konkurenciaharcában vagy valamilyen leszámolási folyamatban akarják felhasználni. Vajon nem kézenfekvő, hogy egymás lejáratására az APEH adatállományából, esetleg a rendőrség titkos rendszeréből szerzett információk komoly fegyverekké válhatnak? Nagyon súlyos kérdéseink voltak és vannak tehát, melyekre a mai napig nem kaptunk megnyugtató válaszokat.

– Viszont a parlamenti bizottság ellenzéki tagjai – hosszas ügyrendi vita után a kormánypárti többség úgy döntött, sétáljanak át az APEH-be – megtekinthették a lemezre mentett adatokat tartalmazó rejtekhelyet. Mindez a híradásokból abszurdnak tűnt, hiszen a bizottság tagjai elé egy, talán a 60-as években készült páncélszekrényben lévő papírdobozt tettek bizonyítékként, amiben bármi lehetett. Meggyőződhetett arról, hogy valóban az akcióban részt vevő lemezek voltak a dobozban?

– Nevetséges és képmutató javaslatot fogalmaztak meg a kormánypárti képviselők, amikor azt javasolták, hogy menjünk át az APEH központjába. Aztán ott, a hivatalban kinyitottak előttünk egy páncélszekrényt és előhúztak az aljáról egy ragasztószalaggal lezárt papírdobozt, amiről azt mondták, több millió ember és vállalkozás, illetve cég adatait tartalmazó lemezeket tartalmaz. Ennyi történt, nem több.

– Volt a dobozon legalább viaszpecsét?

– Nem. Viaszpecsét a páncélszekrényen volt, a papírdobozt pusztán egy ragasztószalag fogta körül. Megnyugtattak bennünket, hogy senki nem férhet hozzá a dobozhoz. Csakhogy a kérdésünk nem erre vonatkozott, bennünket nem az APEH páncélszekrényében lévő papírdoboz érdekelt. Még csak az sem, hogy abban számítógépes lemezek vannak, hanem az a legfőbb kérdésünk, és maradt továbbra is – ahogy említettem -, hogy milyen célból, kinek az utasítására került sor az adatok másolására, és vajon nem sokszorosították-e ezeket a lemezeket. Ez utóbbi azért érdekes, mert megkérdeztük az APEH elnökétől, mi garantálja az adófizetők biztonságát az adatok másolása után? Azt felelte, a másolt adatok nem hagyták el az APEH épületét. Azonban a bizottsági meghallgatáson arra is fény derült, hogy 19 megyéből és az APEH fővárosi központjaiból autón hozták be a központba a lemezeket. Vagyis az egész országon átszállították a másolatokat. Semmi nem garantálja és senki nem állíthatja biztosan, hogy mindeközben nem kerülhetett sor az adatok átmásolására. De ne feledkezzünk el a dolog egy másik száláról sem, vagyis hogy az APEH informatikai rendszerét átvizsgálták, az úgynevezett hosszú bájtok éjszakája miatt. Erre a kutakodásra magáncéget kértek fel. Ez önmagában is megválaszolatlan kérdés, miért éppen egy magánvállalkozást bíztak meg azzal, hogy gyanújukat igazolja, mely szerint az APEH informatikai rendszeréből kerülhettek-e ki adatok. Király László György APEH-elnök egy tavaly novemberi tévéműsorban azt mondta: e folyamat végzői adó- és államtitokhoz is hozzáférhettek. Nyilvánvaló, hogy csak úgy vizsgálhatták át az APEH rendszerét, ha annak teljes működésébe is betekintést nyerhettek. Arra se kaptunk egyértelmű választ, hogy miért nem a nemzetbiztonsági szakszolgálat kiváló informatikai szakemberei végezték el ezt a munkát. Vajon a magáncég emberei átestek-e nemzetbiztonsági vizsgálaton, hiszen titkokhoz férhettek hozzá.

– Erre azt válaszolták a kormánypárti oldalról, hogy nem államtitkokról, hanem csak szolgálati titokról van szó. Igaz lehet ez?

– Ezzel védekeznek, de éppen az APEH elnökének bizonytalan megjegyzése utal rá, hogy hozzájuthattak stratégiai titkokhoz a vizsgálódást végzők. Igenis szükség lett volna a nemzetbiztonsági átvizsgálásra. Titok, hogy van-e titoksértés. Ezért támogatjuk parlamenti vizsgálóbizottság felállítását az APEH-nél történtek kivizsgálására. A vizsgálóbizottságot javaslók szerint feltehetőleg összefüggés lehet az adótitkok kikerülése és az utóbbi időben szintén nyilvánosságra hozott különböző utazási irodáknál tett kutakodások között. Az APEH munkatársai nagyobb összegű utakra befizetők után érdeklődtek. Talán nem véletlenül esnek egybe ezek a dolgok. Az APEH körül ma már több olyan ügy van, a vecsési számlagyártól elindulva az utazási irodáktól bekért nevekig és címekig bezárólag, ami minden magyar adófizető állampolgárt aggodalommal tölthet el.

– A hosszú bájtok éjszakáját a Medgyessy-kormány nem azért dobta be ismét a köztudatba, hogy később megtehessék az adatmásolást az APEH-ben és több más minisztériumban, intézményben arra hivatkozva, hogy a Fidesz-kormány már végzett hasonlót a hatalomra kerülésekor?

– A szocialistáktól már a választási kampány előtt és alatta különösen megtapasztalhattuk, hogy amivel az ellenzéket vádolják, azt többé-kevésbé ők maguk súlyosabb formában elkövetik. Például máig nem tudjuk, megtörtént-e, hogy az MSZP a felszólítás után valóban megsemmisítette a saját adatbázisát a választások után. Nem lennék meglepve, hogy miközben minket vádoltak a hosszú bájtok éjszakájával, most részben erre hivatkozva történt meg az adóhivatalnál az adatmásolás. Hosszú bájtokról már nincs szó.

– Amiről kiderült, hogy nem is történt meg…

– Itt kell megjegyeznem, hogy elismerést érdemel az APEH elnöke, mert mind kormányzati, mind Kuncze Gábor, mind Medgyessy Péter nyomása ellenére ebben a kérdésben tisztességesen járt el. Kijelentette, hogy nem volt hosszú bájtok éjszakája. Utólag külső nyomásra kénytelen volt finomítani ezen, és azt mondani, nem lehet teljes bizonyossággal állítani, hogy nem kerültek ki adatok a hivatal rendszeréből.

– Az MDF parlamenti vizsgálóbizottság létrehozásán fáradozik, amihez a kormánypártok hozzájárulása is kell. Meg lesz erre az akarat?

– Minden vizsgálóbizottságnak az a nagy akadálya, hogy szükség van mindkét oldal együttműködésére. Csak remélni lehet, hogy az adóhivatal működése és a körülötte felmerülő problémás ügyek tisztázása fontos a kormánypárti képviselőknek is, és hozzájárulnak a vizsgálóbizottság felállításához, támogatják a munkáját.

– Mit mondana, ki a vizsgálóbizottság, már ha egyáltalán létrejön?

– Szerintem az is eredmény lenne, ha megállapítaná, hogy nem történt törvénysértés. Ugyanis most a legfontosabb cél, hogy megnyugtassuk az embereket, a vállalkozásokat, a cégeket, miszerint nem kerültek rossz kezekbe az adataik. Félév után egy sajtóinformáció alapján került nyilvánosságra az APEH adatmásolása, majd ezt követően kínos magyarázkodás történt. Ez mindenképpen elgondolkodtató, mint ahogy az a lázas sietség is, ahogy erről a nagy horderejű ügyről megpróbálják elterelni a figyelmet. Miért kellett a másolásról fél évig hallgatni, illetve miért kellett két hétig másolni az adatokat, amikor egy számítógép manapság másodpercek tört része alatt képes óriási adathalmazt átmásolni. Ködösítések sorozata történt, a nyilatkozók gyakran ellentmondásba keveredtek egymás és saját nyilatkozataik alapján. Ez pedig megérne egy parlamenti vizsgálatot.

– Ön személyes érintettséggel is bír ebben a történetben, hiszen László Csaba pénzügyminiszter rögtön megtámadta, hogy aktákat kért ki bizonyos személyekről, amihez nem volt joga. A nagy adatmásolás elfedésére egy újabb elterelő ügyet kreáltak?

– Esetemben is ugyanaz a helyzet, hogy az APEH-botrányról egy másikkal akarják elterelni a figyelmet. A PM-es történet erről szólt. A lényege pedig, hogy joga van-e a munkahelyi vezetőnek betekinteni a közvetlen munkatársáról készült személyi dossziéba, mely önéletrajzot, munkahelyi előmenetelről szóló papírokat tartalmaz. Szerintem igen. Hiszen a legkisebb települési önkormányzatnál is a polgármester úgy választja ki a munkatársait, hogy megnézi azok önéletrajzát, iskolai végzettségét stb., és ez alapján alkalmazza őket. Ebben tehát semmi meglepő nincs, nemhogy törvénytelenség. Ezt a pénzügyminiszter, sőt még az a kormányszóvivő is elismerte, aki jószerivel már a pontos időt se tudná tényszerűen bemondani. Jogszabálysértés nem történt, a feladatok indokolták a betekintést. Konkrét ügyekben a kollégáim egy-egy személyi dossziét csatoltak az előkészített anyaghoz. Ez alapján tudtam dönteni arról, például kit küldhetek ki Párizsba, Washingtonba egy-egy állami képviseletre. Ez történt az említett dossziék esetében is. László Csabával kapcsolatban pedig többször elmondtam, azt néztem meg, hogy a minisztériumból való távozásakor törvényes volt-e vagy sem az általa felvett 12 millió forintnál is nagyobb végkielégítés. Nincs ebben semmi rendkívüli. Nem értem László Csabát, aki ezért bocsánatkérésre szólít fel. Az Alkotmánybíróság határozata alapján ez az adat közérdekűnek számít. Egyszerűen nem tudom, milyen alapon akarja egy miniszter titokban tartani, hogy mekkora végkielégítést fizettek ki neki közpénzekből. Másrészről szóba került, hogy Medgyessy Péternek az anyagát is elővették. Ez igaz, mert volt olyan eset, amikor bele kellett abba is tekintenem.

– Ezt akár a most megismert gazdasági és pénzügyi múltja is bizonyos mértékben indokolttá tehetné…

– Pontosan. Volt olyan bankprivatizációs parlamenti ügy, aminek kapcsán azt kellett megnézni, milyen bankoknál dolgozott a korábbi időszakban. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet a következőkre, amely szerintem jól jellemzi a most hatalmon lévők módszereit, stílusát. Rendkívül ízléstelennek tartom, ahogy a pénzügyminiszter, a minisztérium vezetése a korábbi munkatársaimat vallatta és faggatta. Gondoljanak csak bele, egy fiatal titkárnőt behívnak magukhoz egy szobába, ahol ott ül a miniszter, az államtitkár, a kabinetfőnök, a sajtófőnök és órákon keresztül arról vallatják, hogy milyen anyagok voltak nála, és lemásolta-e ezeket. Minden elismerésem az egykori munkatársaimnak, akik a saját munkahelyhez való ragaszkodás félelme helyett vállalták az őszinte megnyilatkozást, semmilyen terhelőt nem mondtak az előző vezetésre. Ugyanis ez felel meg a tényeknek.

– Említette a vecsési számlagyárat, amire az MSZP rendkívül érzékenyen reagált az ügy kirobbanásakor. A kormányváltás után az egyik gyanúsítottat szabadlábra helyezték, majd megszüntették az adórendőrséget is. Nem történhetett meg, hogy adatokat is töröltek az adatmásolás során?

– Eddig nem merült fel, hogy a másolás mellett bármit is töröltek volna. Azt hiszem, hogy a vizsgálóbizottságban, ha létrejön, erre a kérdésre is választ kaphatunk.

– Miért nem tiltakoztak az APEH-nél történtek miatt a Magyarországon adózó multinacionális vállalatok, vállalkozások, cégek vagy akár a külföldi magánszemélyek?

– Úgy érzem, hogy még nem mérték fel igazán ennek a történetnek a súlyát. Valószínű, úgy érzékelik, hogy mindez csupán belpolitikai vita és a parlamenti pártok közötti csatározás része. De szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy a kormányoldal tényszerűen elismerte, sor került az adatmásolásra. Azonban arra nem válaszoltak, hogy milyen célból tették, miért volt szükség az egyébként rendszeres automatikus mentés mellett a soronkívüli, a megszokottól eltérő másolásra. A multinacionális cégeknél valószínűleg úgy gondolják, hogy ez a politikai vita nem érinti őket. Pedig ennél súlyosabb ügyről van szó, hiszen ha illetéktelen, rossz szándékú körökhöz kerülnek ezek az adatok, akkor cégeket és magánembereket tehetnek tönkre.

– Sokak szerint miközben a Medgyessy-kormány, finoman szólva is, háttér politizálást folytat a nyilvánosság teljes kizárásával, aközben a magyar gazdaság és költségvetés romokban hever. Egyetért ezzel?

– Az Orbán-kormány alatt stabil növekedési pályára állítottuk a gazdaságot, melynek növekedés most sem állt le, bár kétségtelenül drasztikusan csökkent. Ebben jelentős felelősség hárul a háromnegyed éve sodródó szocialista gazdaságpolitikára. A legnagyobb hibának a bizonytalankodást, kiszámíthatatlanságot tartom. Ennek ellenére úgy értékelem, hogy az alap, amit megteremtettünk az elmúlt ciklusban, még ezt a szakmai hibát is elbírja.

– Kuncze Gábor azt mondta a parlamentben, jó lesz, ha a Fidesz hátrébb lép az agyarakkal, és Medgyessy Péter is utalt arra, hogy a büntetés nem fog elmaradni, ne reménykedjenek. Ismételten az a kérdés, támadva védekeznek?

– Ahogy arról már beszélgettünk… Kuncze Gábortól pedig azt kellene megkérdezni, hogy testvérének tankönyvkiadós állami megrendelése vajon szerinte helyes volt-e vagy helytelen? Azt hiszem, Kuncze Gábornak épp elég vaj van a fején, hogy hallgasson.

– A most zajló események tekinthetőek-e az MSZP-n belüli hatalmi harc részének, illetve annak, hogy Medgyessy Péter túlzottan önállósította volna magát a párttól?

– Egyre inkább az az érzése az embernek, hogy belső küzdelem folyik a kormányon, de az MSZP-n belül is. A múlt heti egyik nap arról szólt, hogy a szocialista párt frakciója, gondolom, párttámogatással, keresztülviszi az akaratát és ezért Draskovics Tibor helyett Kiss Pétert emelik a MeH élére. Erre válaszul Medgyessy Péter gyorsan kinevezi Juhász Endrét az EU integrációs tárca nélküli miniszterévé, Kovács László és az SZDSZ akaratával szemben. Adok-kapok megy Kovács és Medgyessy, illetve az MSZP és az SZDSZ között. Mindenki csak egy figura ezen a sakktáblán, és hogy ki kit üt, az a pillanatnyi erőhelyzettől függ.

– Miért nem használja ki ezt a Fidesz?

– Nekünk nem ezzel, nem a két párt és a Medgyessy-kormány belső harcaival kell foglalkoznunk, hanem arra kell koncentrálnunk, ami az embereket érinti. Az elképzeléseink mellett olyan dolgokat kell felvetnünk, amelyek mindennapi problémákról, elmaradt ígéretekről, visszaélésekről, korrupciókról szólnak és ezeket kell a nyilvánosság elé tárni. Méghozzá úgy, hogy bármennyire is próbálnak bennünket lejáratni, a kérdéseinket fel kell tenni mindaddig, amíg meg nem kapjuk azokra az érdemi és elfogadható válaszokat.

* * *

Lexikon

Varga Mihály közgazdász. Karcag. 1965. jan. T.: MKKE Belkeresk. Kar áruforgalmi szak, 1984-89. É.: 1989 a 43. sz. Állami Építőipari Váll. gazd. revizora, 1990. a szolnoki Keviterv közgazdásza, 1998-2000 a PM politikai államtitk., 2001- pénzügyminiszter. 1988- a Fidesz tagja, 1993-95 Jász-Nagykun-Szolnok megyei elnök. 1994. szept.- országgyűlési képviselő, 1995-98 a Fidesz parlamenti frakcióvezető-helyettes, 2000- a karcagi ref. egyházközösség presbitere. 2002- a költségvetési biz. elnöke, a Fidesz alelnöke.