Menedékből otthon

Már 625 ezernél is többen érkeztek Ukrajnából Magyarországra, akik közül 17 ezer ukrán állampolgár nyújtott be menedékkérelmet. Vagyis utóbbiak szeretnének még hosszú távon itt maradni a kettős állampolgárokon kívül, akik eleve a magyar nemzet részét képezik. Az ukránok beilleszkedését részben együttműködve segíti majd az állam és a civil szervezetek – ahogy az korábban, más menedékesek esetében is történt.

Márciusban alakult meg a Nemzeti Humanitárius Koordinációs Tanács, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter elnökségével. Az ő feladatuk, hogy összehangolják a kormányzati szereplők és a nagy karitatív szervezetek munkáját. Az eddigi tapasztalatok szerint a családok helyzete sokféle, érkeznek egyetemi oktatók és mélyszegénységben élő romák egyaránt. Egyelőre az látszik biztosan, hogy nagy arányban vannak köztük gyerekekkel utazó anyák. Már jelenleg is háromszáz óvodás és több mint ezer iskolás jár magyar oktatási intézményekbe, 440-en pedig egyetemi képzésben vesznek részt. Ők elsősorban magyar nyelven beszélő, kettős állampolgárok, de idővel ukrán anyanyelvűek is nagyobb arányban be fognak iratkozni. Nehéz megbecsülni, hányan érkeznek még, illetve meddig maradnának itt: a háború vége elhúzódhat, és az otthoni létbizonytalanság, munkanélküliség miatt is többen dönthetnek a maradás mellett. Mindenesetre több tízezer szabad munkahely várja őket.

A lényeg ugyanaz

Az integrációs program még nem indult meg, de a civileknek már vannak tapasztalatai, hiszen számos családot helyeztek már el hosszú távon most és korábban is. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az egyik legtapasztaltabb civil szervezet ezen a területen, 1989-es megalakulása is menekültválságban zajlott le, e karakter áthatja egész működését.

– Ez a munka messze túlmutat az adminisztratív feltételek megteremtésén, amelynek révén egy család jogi értelemben Magyarországon folytathatja az életét – szögezi le Solymári Dániel, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat nemzetközi kapcsolatainak vezetője. – A tartós segítségnyújtás esetünkben legalább egy évig tart, de függ az időtartama és az intenzitása az adott családtól is. Nincsenek sztenderdek, receptek, csak egyéni élethelyzetek. Minden család kap egy szociális munkást, aki a mentora lesz. A végső cél az, hogy képesek legyenek az önálló életvitelre és egzisztenciára Magyarországon, a társadalomba illeszkedve. Ebbe az együttműködésbe tehát mind a két fél beleteszi a maga munkáját.

A máltaiak egészségügyi ellátást biztosítanak, nyelvoktatást, a gyermekeknek az alap- és középfokú oktatásban való részvételt, a felnőtteknek munkaerőpiaci integrációs szolgáltatást, intézik a meglévő képesítések honosítását, amennyiben lehetséges. A lakhatásban is segítenek, olyan otthonokhoz juttatva a családokat, amelyeket később önállóan fenn tudnak tartani. Fontos még, hogy az érintettek kapnak pszichoszociális segítséget is, és mindezt utánkövetéssel. A szervezet által eddig végrehajtott programok egyébként nagyrészt sikeresnek bizonyultak.

– Nagyon eltérő kulturális és vallási környezetből, eltérő egyéni háttérrel, lehetőségekkel érkeznek hazánkba családok, de ez nem jelent nagy különbséget az integrációs programok vázában, csak finomhangolásra van szükség. A Máltai Szeretetszolgálat szempontjából a hozzáállás független attól, honnan jött egy család – hangsúlyozza Solymári Dániel.

Romhányi Tamás, a szervezet kommunikációs vezetője két korábbi programot is említ. Egy éve a magyar kormány számos olyan embert evakuált Afganisztánból, a tálibok megtorlása elől, akik segítették a magyar missziókat és a NATO-szerepvállalást. Akkor a Máltai Szeretetszolgálat kapta az államtól azt a feladatot, hogy támogassa a nálunk menedéket kérők integrációját. Az érkezésüket követő hetekben a családok nagy része továbbutazott más országokba, ahol nagyobb lélekszámú afgán közösségek élnek, a Magyarországon maradó családokkal pedig személyes kísérésen alapuló szociális munka indult, melynek során az első évben intenzív segítséget kapnak a nyelvtanuláshoz, a gyerekek iskolai, óvodai beilleszkedéséhez, a felnőttek elhelyezkedéséhez, a mindennapos életük kialakításához.

Egy másik érdekes integrációs program venezuelai magyarok hazatelepüléséről szólt, ami szintén több száz embert érintett. Súlyos gazdasági recesszió, szélsőségesen baloldali kormány elől menekültek el olyan családok, amelynek tagjai részben egykori disszidensek, részben azok leszármazottai. Sokuk már másodszorra hagyott hátra egy életet két bőröndbe csomagolva.

– Dolgoztunk már pakisztáni, örmény, szír, iráni, libanoni, jordániai menekültekkel is, iraki keresztényekkel, és még sorolhatnám – mondja Solymári Dániel. – A jelenlegi helyzet egy kicsit talán hasonlít az erdélyi menekültek érkezésére ’89-ben, amikor szintén egységesen mozdult meg az egész ország, hogy segítsen. Politikai és stratégiai szempontból más ez a szituáció, de a magyar emberek szolidaritásvállalása hasonlóan fantasztikus.

A szervezet arra számít, hogy az állam ezúttal is megteremt majd bizonyos feltételeket, pénzügyi és szakmai támogatást is nyújtva, részben együttműködve velük stratégiai partnerként vagy célzottan finanszírozva egyes programokat. Fel kell készülni a mélyszegénységből érkező romák fogadására is, a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat munkáján keresztül van rálátásuk az ottani roma telepek lakóira: sokkal nehezebb körülmények között élnek, mint magyarországi társaik.

Igények és lehetőségek

Eddig nagyjából 170 ezer Ukrajnából érkezőt láttak el így vagy úgy, mondja Kardos István, a Magyar Vöröskereszt főigazgatója.

– Ezenkívül még körülbelül 2800 ember igényelt hosszabb távú szállást rajtunk keresztül. Az ő ellátásuk már zajlik, kiegészítve tolmácsokkal és pszichoszociális igények kezelésével. Zömmel édesanyákról van szó több gyerekkel, tehát a szervezett ellátásnak fontos elemeit kell hogy adja majd a nyelvi oktatás, a család- és a gyermekneveléshez kapcsolódó támogatások, illetve az egészségügyi szolgáltatások.

Több tízezer ember olyan háttérből jön, hogy közülük az egyik családtag már régóta Magyarországon dolgozik. Ők részben már önállóak, nem igényelnek akkora segítséget. Sok itt dolgozó ukrajnai azonban eddig munkásszállón lakott, tehát ugyanúgy szüksége van most segítségre a lakhatásban. A civil szervezet megközelítése azonban úgy áll hozzá, hogy elsősorban mindig a legkiszolgáltatottabbak kapják meg a szolgáltatásokat, tehát végig kell még gondolni az igényeket és a lehetőségeket.

Kardos István ezenfelül a pszichoszociális segítségnyújtásnak egy nagyon fontos elemére hívja fel a figyelmet, a biztos információ értékére. Előfordul, hogy egy idő után nem jelentkezik a hadseregben szolgáló édesapa vagy az otthon maradt, a házat, a földet elhagyni nem akaró nagyszülő. Óriási trauma ez egy család életében, ezért folytatnak úgynevezett keresőszolgálati tevékenységet immár 192 országban, így az ukrán vagy akár az orosz vöröskereszttel is együttműködve.

A Katolikus Karitász, amely szintén tevékenyen részt vesz a menekültek segítésében, azt tervezi, hogy állandóan hívható telefonszámot indít várhatóan májustól, hogy azonnal választ tudjon adni a mindennapokban és különleges helyzetekben felmerülő kérdésekre, valamint Budapesten meg néhány vidéki helyszínen is nyitnak majd integrációs központokat ügyfélszolgálattal. Csoportok létrehozását is tervezik, ahol megoszthatják egymással nehézségeiket az ideérkezők, segíthetik egymást a traumák feldolgozásában.

– Az látszik, hogy a városok környékén számíthatunk nagy számban letelepedőkre, ahol több a munkalehetőség – mondja Zagyva Richárd, a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese. – Több olyan állást is ajánlottak föl rajtunk keresztül a magyar vállalkozások, amelyhez nem szükséges nyelvtudás.

Normális élet a gyerekeknek

A Baptista Szeretetszolgálat országszerte működő oktatási intézményeibe már negyven, Ukrajnából érkezett tanuló iratkozott be.

– Egyelőre nagyrészt magyarul beszélő gyerekekről van szó – mondja Szabó Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat oktatási igazgatója. – De már van néhány ukrán anyanyelvű tanulónk is, és szerencsére van olyan, Kárpátaljáról áttelepült kolléga, aki segít felzárkóztatni őket, illetve befejezni nekik az ukrán tanévet, hiszen ott továbbra is folyik online oktatás. Adott esetben hasznos lehet, ha azt is folytatják, miközben itt elkezdenek egy csonka tanévet.

A két tannyelvű Kőrösi Csoma baptista gimnázium pedig átmeneti kollégiumi ellátást is nyújt azoknak a középiskolásoknak, akik a kísérő nélkül érkeztek. Itt orosz–magyar két tanítási nyelvű oktatás is van, illetve angol- és németoktatás, tehát könnyebb a számukra az integráció, jövőre még a nemzetközi érettségire is készülhetnek.

– A gyerekek sok esetben poszt­trau­más­stressz-szindróma jeleit mutatják, és akkor omlanak össze, amikor először vannak igazán biztonságban, amikor már nincsenek űzve, fenyegetve – meséli Szabó Csaba. – Ezek a helyzetek a mi pedagógiai rendszerünkben eddig ismeretlenek voltak, most meg kell tanulnunk kezelni őket. Például a gyerek teljesen váratlanul kiabálni kezd, zokog, és nem tudjuk megvigasztalni. Itt biztonságban van, most értette meg, de mi van apával, a nagymamával? Gondoljunk bele, hat napig hullanak a bombák, majd azt mondja az anyjának a szomszéd, vagy most beültök a kocsiba a gyerekkel, vagy már nem tudlak innen kivinni titeket. Akkor az anya nagy sebtében összepakol egy táskát, és nekivág a gyerekekkel a világnak. Két napig utaznak a vonaton, azt sem tudják pontosan, a szlovák vagy a magyar határra kerülnek-e egyáltalán. Nemrég még normális életük volt, most pedig meg kell kapaszkodniuk egy teljesen ismeretlen környezetben – a semmiből. Ebben igyekszünk segíteni nekik.