A Demszky-korszak nyomorúságainak legsivárabb hagyatéka a romokban heverő műjégpálya a budapesti Városliget kapujában. A korcsolyapálya műemlék épülete ma elhagyott szellemtanya, az ablakok helyén sötét lyukak tátonganak, a levert vakolat és az óriási sittömeg leginkább egy veszélyes hulladéklerakóra emlékeztet, amely immár az enyészetnek adta át a helyét. A főváros valamikor legszebb parkja ma a pusztulás szimbóluma: csövesek, hajléktalanok tanyája. Elhullott vadkacsák tetemét sodorja a piszkos víz a még megmaradt tavon…

Cigarettacsikkek, üvegszilánkok hevernek szanaszét, a törött padok alatt kutyapiszok éktelenkedik. A lángossütőből ömlő avas olajszag mellé műanyag pohárba csapolt sör dukál… Ezt a szánalmas kavalkádot övezi az a romtenger, amelyet a feltört betontörmelék még sivárabbá tesz.

Mi történt itt? Lehet, hogy itt a Városligetben zajlott le a III. világháború? Van benne valami: az egyik épületszárnyat a második világháborúban valóban lebombázták, de az nem tett benne ekkora kárt… Demszky ügyesebben füllent, mint Pinocchio. A városvezetés sikerpropagandája sokáig sikeresen palástolta azt a huzavonát, amely a színfalak mögött zajlott. Idén februárban még arról beszélt, hogy megújul a teljes műjégpálya és a fogadóépület, a szerkezetkész főépület június végére, a jégpálya szeptember végére, a teljes felújítás jövő februárra készül el. De most áll minden. Könnyen lehet, hogy a kontraszelekció és az erősen korrupciógyanús megbízás ezúttal is visszaütött, mint a négyes metrónál: ezen a projekten sincs áldás…

A tendert kiírták, márciusban eredményt hirdettek. A Hérosz Zrt. a 4,7 milliárd forint összértékű, kétharmadában uniós finanszírozású felújítás, illetve újjáépítés 3,6 milliárd forintos kivitelezési munkáira egy elhúzódó közbeszerzési eljárás nyomán idén februárban szerződött a fővárossal. Nem telt el öt hónap és – ahogy szokás – leállt a munka. A Hérosz a főváros szerződésszegésére hivatkozva felfüggesztette a munkát, és erről írásban tájékoztatta a fővárosi közgyűlés frakcióvezetőit. A kivitelező azt állította, hogy ő már hétszázmillió forintot fordított a beruházásra, de a főváros csak alig hatvanmilliót fizetett ki. Van olyan részszámla, aminek a kifizetését a teljesítésigazolás ellenére megtagadták. A legutolsó számlákat pedig már nem is akarják leigazolni…

A Hérosz ultimátumot adott a fővárosnak: vagy fizet, vagy leáll a projekt. És leállt. A Hérosz Zrt. jelezte, a rész- és végső határidőket felmondják, a kár megtérítését pedig bíróságon kezdeményezik majd.

Aki manapság ellátogat e katasztrófasújtotta területre, az csak óriási sitt- és törmelékhegyeket, mozdulatlanságba dermedt darukat lát… Azelőtt is ronda és ápolatlan volt a városligeti tó környéke, de most olyan, mint egy rémlátomás. Idős nyugdíjas házaspár sétál a száraz tó partján. A környéken laknak több mint hatvan éve, de mint mondják, ilyet még a bombázások után sem láttak.

– Demszky Gábort azzal kéne büntetni, hogy naponta egy órát itt sétáljon a Városligetben, de helyette mi sétálunk itt, pedig mi ártatlanok vagyunk! – fakad ki a bácsi. Felesége csitítja, ahogy továbbsétálnak a rettenetes tájon.

Ebben a kővé dermedt mozdulatlanságban van valami, ami túlmutat a múlton, a romba döntött jégpálya-torzón. Egy parányi szikra. Egy üzenet. Egy gondolat, amelynek nyomán kirajzolódik egy merőben új koncepció és a Városliget új és szebb élete. Orbán Viktor mondta egyszer, a balliberálisok nem tudják az országot úgy tönkretenni, hogy a nemzetiek újjá ne építsék. Hát akkor itt a nagy lehetőség, itt van mit építeni!

A Demokrata már 2008. július 8-án, két évvel ezelőtt „A világ legrondább tava” című cikkében felhívta a figyelmet arra, hogy több mint százötven évvel ezelőtt József nádor a Kőbánya felől érkező folyóvizek, valamint a közelben lévő hőforrás felhasználásával a mai Városliget közepén tavat ásatott. Ez a tómeder ma is ott van, csak víz helyett betontörmelék borítja. A Demokrata, látva a tehetetlenséget és az elpazarolt milliárdokat, önálló Városliget-koncepciót alkotott.

Nem vagyunk építészek, nem vagyunk mérnökök. De megláttuk ebben a hanyatlásban a kitörés egyetlen lehetőségét, amely visszaadja a térnek és környezetének eredeti funkcióját, egyúttal felszabadítja a bezártságtól. Az elgondolás lényege a meglévő adottságok kihasználásában rejlik.

Miért kell minden áron erőltetni a műjeget a Városligetben, amikor a mai technológia segítségével, műanyag csövekkel vagy jégszőnyeggel rövid idő alatt és alacsony költséggel bárhol rövid idő alatt műjeget lehet gyártani? Példa erre az a jégpálya, amit épp a nagy pótlására hoztak létre a Városligetben, a száraz tómeder másik részén, vagy a jégterasz az egyik ismert bevásárlóközpont tetején, de volt műjégpálya már a Kossuth téren is.

A Városliget tavában eredetileg nem műjégpálya volt, hanem jégpálya, amennyiben a tó vize télen befagyott. Ha nem fagyott be, akkor nem korcsolyáztak. Később, amikor vaskos csőrendszer lefektetésével megépült az első műjégpálya, ez olyan hatalmas gépészetet igényelt, hogy csak itt lehetett megvalósítani. De azóta eltelt több mint fél évszázad, és a technológia olyan hatalmasat fejlődött, hogy műjeget műanyag csövek alkalmazásával bárhol bárki tud létesíteni, nem is túl nagy költséggel.

Tartós műjégpályát is létre lehet hozni, például a sportcsarnokokban, a Népligetben, vagy bárhol a városban és az országban a már meglévőek mellett. A Demokrata nem a korcsolyázás ellen harcol, hanem egy elavult és rendkívül költséges projekt megvalósítása ellen. Azt mondjuk, helyre lehetne állítani a Városliget gyönyörű világát, amelynek részben meleg vizű tavában olyan állat- és növényvilág honosodhatna meg, melynek csodájára járhatna a világ. A Városliget újra a város tüdeje lehetne, a pompás rezervátumban pávák sétálhatnának.

Az állatkert is levegőhöz juthatna. Álláspontunk szerint a Városligetet a családok pihenőhelyévé, a jellegtelen és lepusztult Népligetet pedig a családok szórakozóhelyévé lenne célszerű fejleszteni, ide költözhetne át a Vidám Park, helyet adva a megszépült Állatkert további bővítéséhez. A Népligetben bőven jutna hely egy műjégpályának is. A Városliget pedig fellélegezhetne. Nem lenne többé stíluskavalkád és zsúfoltság, lenne viszont levegő, dús növényvilág és kedves állatok. Stílus és harmónia, ami nagyon ráférne már végre a fővárosra.

Nem kellene ehhez többmilliárdos beruházás, hiszen minden adottságunk megvan hozzá. Kellene viszont törődés, ízlés és gondos figyelem. A Kós Károly sétányt valóban sétánnyá kellene tenni: állandó jelleggel meg kellene szabadítani az átmenő autós forgalomtól. Az M3-as autópálya bevezető szakasza ugyanis a Hősök tere felől mind az Állatkerti sétány, mind az Ajtósi Dürer sor – Hermina út felől megközelíthető. A Városliget szépen ápolt virágágyásait, hűsítő szökőkútjait csodálattal néznék az emberek, ahogy teszik ezt ma is, tőlünk távolabb, Prágában vagy Bécsben. Lenne viszont valami, ami csak Budapesten látható. Az az egzotikus növény- és állatvilág, amely csak meleg vizes klímában él meg. Az idelátogatók pedig szívesen üldögélnének a tó partján álló egykor nagyon szép eklektikus épület éttermében és kávézójában, amiből ma ugyancsak nagy a hiány. Van viszont helyette mindenféle olcsó bóvli…

Jellemző, hogy a tó maradékának egyre nagyobb részét foglalja el a Robinson étterem, amely évről évre egyre kijjebb terpeszkedik, miközben a tóparti főépület romokban hever…. Ezt a képtelen állapotot a Demokrata száműzné a Városligetből.

De mit szólnak vajon elgondolásunkhoz az építészek, illetve az építőmérnökök? Polgár László, a Magyar Mérnöki Kamara Tartószerkezeti Tagozatának alelnöke kijelentette, nála nyitott kapukat döngetünk. A Városligeti Műjégpálya rekonstrukciója során az a vélemény fogalmazódott meg benne, hogy ez a projekt, így, ahogyan megtervezték, ellentmond minden józan mérnöki megfontolásnak. Egy véletlen folytán került kapcsolatba a Városligeti Műjégpálya vasbeton építési munkáival. Segítséget kértek tőle egy rendkívüli feladat megoldásában. A mérnök alig hitt a szemének, amikor látta, milyen mérnöki megoldást terveztek: 35 centiméter vastag vasbeton vízzáró lemez, 15 centiméter hőszigetelés, 20 centiméter vastag vasbeton lemez, benne a hűtőcsövekkel, továbbá 600 folyóméter vasbeton vízzáró ellátó alagút. A Demokrata könnyen kiszámította, hogy a tómeder feltört fenekére a Hérosz most újabb 70 centiméteres betonalapot kíván építeni. Körülbelül ilyen vastag betonalapra szálltak le Bajkonurban a Szojúz űrhajók! Őrült pazarlás.

Miután Polgár Lászlónak gyanús lett a dolog, felvette a kapcsolatot a májusi jéghoki-világbajnokság jégpálya-technológiáját szállító osztrák AST céggel, és maga is megdöbbent a válaszon. Az AST ugyanis nem állandóra bebetonozott hűtőcsövekkel dolgozik, mert az túlságosan drága, energiaigényes, és ahol nem üzemel folyamatosan a jégpálya – mint például Budapesten, ahol november végétől március elejéig van csak nyitva –, különösen gazdaságtalan! Ehelyett műanyag csőszőnyeget terítenek le ma már mindenütt a világon, amit azután tavasszal felgöngyölnek, ősszel pedig újra leterítik. Amellett, hogy óriási összegek takaríthatók meg, olcsóbb az üzemeltetés is, ráadásul megbízhatóbb és rugalmasabb.

– A mintegy tizenkétezer négyzetméteres jégpálya az eddigi kutatásaim szerint egész Európában ismeretlen. A nyári vízzel fedés, csónakázótóvá alakítás, időnként megszakítva valamilyen nyári száraz rendezvénnyel, a leégett Sportcsarnokot juttatja az eszembe. Az egész pálya alá tervezett 35 centis vastag vasbeton lemez, majd 15 centi polisztirol hőszigetelés, és újra 20 centi vasbeton lemez statikailag és funkcionálisan is értelmetlen. A hőszigetelés helyett hasonló szabadtéri pályáknál szűrőbetont használnak – magyarázza Polgár László, aki szerint a Városligeti Műjégpálya esetében 30 évvel ezelőtti technológiát alkalmaznak, amelyen már rég túllépett a világ.

Az ultrakonzervativizmusnak persze van célja és értelme: durván egymilliárd forinttal drágítja meg az építkezést. Polgár László beleásta magát a jéggyártás technológiájába és folytatta a kutatásait.

Hasonló szakvéleményt kapott a német ICE-business cégtől is, amely egyebek mellett a szigetelést tartotta fölöslegesnek egy szabadtéri, télen üzemelő pálya esetében, amikor ugyebár a talaj úgyis hideg. Egykor a jégpályáknál a csöveket valóban bebetonozták. Ám az idő vasfoga elette ezeket a csöveket, és több jégpályát be kellett zárni. Ma már mindenütt a világban mobil műanyag vagy esetleg alumínium csövezésű szőnyegeket készítenek. A világ legnagyobb ilyen mobil műjégpályája, a 2009-ben megnyílt bécsi műjégpálya, 5600 négyzetméter alapterületű. Hasonló módon épült a 4600 négyzetméteres hamburgi is. Ezzel az egyszerű, olcsó és korszerű technológiával bárhol lehet műjeget gyártani. Csak Budapesten nem…

A Városliget esetében az a legnagyobb baj, hogy a leköszönő városvezetés nem tudja, vagy nem is akarja eldönteni, mi legyen vele. Műjégpálya? Tó? Betonteknős kirakodóvásárok? Volt olyan, hogy a száraz tó betonfenekére homokot szórtak, műanyag medencét helyeztek, feltöltve vízzel, fahordóban pálmákat, mobil sörsátrat, és elnevezték plázsnak…

A Demokrata a természetes környezet, a zöld parkok és az élő tavak pártján áll. Olyan gyönyörű természetes környezet kialakítására nyílik most lehetőség, ha élünk vele, amely az egész világon egyedülálló. Műjégpályát pedig bárhol ki lehet alakítani. Hasonló véleményen van Kévés György Kossuth- és Ybl-díjas építész is, aki szerint az a legnagyobb baj Budapesttel, hogy a Belvárost kivéve nincsenek városias alközpontok és nagyon hiányoznak a zöldfelületek. Úgy véli, a Városliget egy olyan központi park lehetne, amely óriási vonzerővel bírna.

– Készítettem egy koncepciót, amit jó néhány építésznek, közéleti embernek, politikusnak elküldtem. Budapestet csak úgy lehetne rendbe hozni, élhető várossá tenni, ha visszaállítanák természetes határait. Budapest történelmi épületanyaga, az eklektikus épületek együttese olyan értékes, hogy megújulva, zöld szigetekkel föllazítva nemcsak élhető várossá, de a hagyományok megőrzésének legszebb példájává, a kulturális turizmus célpontjává tehetnék. De mindaddig, amíg nincs elfogadott, egységes városépítészeti koncepció, csak egymásnak ellentmondó, eseti döntések születnek, amelyeket átláthatatlanná tesz a kapkodás, és gyakran átszövi a korrupció – foglalta össze szomorú tapasztalatait a neves építész.

Miközben gondolatban már az új Városliget gyönyörű tavaiban gyönyörködtünk, és megláttuk Budapest fejlődésének távlatait, megjött a hír: folytatódik a műjégpálya rekonstrukciója, miután a főváros és a kivitelező az utolsó pillanatban megállapodást kötött. A főváros elfogadta a két hónapos véghatáridő-módosítást, a teljesen felújított műjégpálya átadásának határidejét pedig 2011. április 30-ára tolták ki. Kévés György szerint viszont szakértői vizsgálat szükséges az építkezés megkezdése előtt, különös tekintettel a helyszínen talált veszélyes anyagokra, illetve az alkalmazott technológia során felmerült dilemmára.

– Nem kezdhető meg az építkezés egy ilyen, mindenre kiterjedő szakértői vizsgálat nélkül – szögezte le a neves építész, aki szerint most még elkerülhető, hogy meggondolatlanul lebetonozzák a tómedret, és önös érdekektől vezérelve évszázadokra eldöntsék a városligeti tó sorsát.

Közvetlenül lapzárta előtt sikerült elérnünk Papcsák Ferenc elszámoltatásért felelős kormánybiztost, Zugló polgármesterjelöltjét, aki kétszeresen is érintett a témában.

– Zuglóiként különösen szívemen viselem a Városliget sorsát. Azon vagyok, hogy újra helyreállítsuk a liget régi, patinás hangulatát. Ehhez valóban az kell, hogy a forgalmat a Kós Károly sétányról kitiltsuk, növelve ezzel a zöldfelületet, és még körül is szeretnénk keríteni a ligetet. Ami pedig az elszámoltatást illeti, Németh Szilárd képviselőtársammal együtt elhatároztuk, hogy mind a csepeli szennyvíztisztító, mind a Városligeti Műjégpálya beruházás kapcsán vizsgálatot indítunk – mondta a Demokratának Papcsák Ferenc.

A Demokrata a fejlődés távlataival már a leendő új városvezetésnek, a botrányok és az elavult és költséges technológia feltárásával a kormánynak üzen: lépjenek közbe és állítsák le ezt az őrült beruházást. A Városliget még megmenthető.

Hernádi Zsuzsa