Méregfalatok nyomában
Egy értelmes kutya sok mindenre képes. Még arra is, hogy értékes madarakat védjen meg a biztos pusztulástól. Csány községben él és innen indul bevetéseire az a speciális kutyás egység, amely a maga nemében harmadik a világon, és első itt nálunk, a kelet-közép-európai térségben.
Először is a mérgekről kell beszélni. Pontosabban azokról a méreggel átitatott falatokról, amelyeket emberek tesznek ki erdőre, mezőre idehaza is. Sok állatot, köztük értékes madarakat ölnek meg ezek a falatok, ezért az MME, vagyis a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület úgy döntött 2013-ban, hogy spanyol minta alapján létrehoz egy kutyás csapatot a méregfalatok keresésére, amelyek nagy pusztítást vittek végbe korábban például a honos parlagisas-állományban is. Az MME honlapja szerint az elmúlt öt évben 50 esetben találtak megmérgezett parlagi sast a természetvédelmi szakemberek. Az állatok eszmei értéke egyedenként egymillió forint. De nem csak a sasok vannak veszélyben! A csányi kutyás csoport vezetője, Deák Gábor természetvédelmi mérnök azt mondja, hogy legutóbb egy szép vörösbegy pusztult el olyan legyekből csipegetve, amelyek nem sokkal előbb mérgezett falatokon lakmároztak.
Tiltott vadászat
A mérnök a mérgezők három csoportját különbözteti meg. Az egyik a gazda, aki védeni szeretné a terményét a vadtól, kártevőktől. A másik az a főként idősebb vidéki háziasszony, aki például a rókától szeretné megóvni a baromfiudvar csirkéit, kacsáit, galambjait. A harmadik pedig a vadásztársaság, amely attól tart, hogy akár a ragadozó madarak, akár a rókák vagy más állatok megritkítják az apróvad, illetve a fácán állományát, üzleti veszteséget okozva.
Bonyolult dolog ez, hiszen mindenkinek megvan a maga oka a méregcsapdák kihelyezésére, mérgezni azonban mégsem szabad, azt tiltott vadászatnak tekinti a törvény. Mint ahogy tilos azokat az erős, a forgalomból már rég kivont mérgeket tartani, amelyeket ezen akciókhoz használnak általában. Nem volt ez mindig így, magyarázza a fiatal mérnök. Az 1940–50-es években a méregcsapda teljesen elfogadottnak számított. Ma azonban még a szükségszerű mezőgazdasági kártevőirtást is nagyon szigorú feltételekhez kötik a szabályok. Végül pedig figyelembe kell venni azt is, hogy a méreg nemcsak a kártevőnek tekintett rókát öli meg, hanem azt a hollót is, amely eszik az elhullott róka testéből, majd pedig a nyestet is, amelyik a hollótetemből mar ki magának falatokat, és így tovább. Ez a tápláléklánc szigorú logikája.
A feladatra az MME olyan embert keresett, aki szereti a természetet, ért a ragadozó madarakhoz és a kutyákhoz is. Így talált rá Deák Gáborra. Vadász ő is, van fegyvere, de még sohasem lőtt vele semmire… A csoport létrehozása egy sasvédelmi program egyik eleme volt. Először arra gondoltak, vadászkutyákat alkalmaznának, de kiderült, hogy azok mindenképpen a pofájukba veszik a megtalált vadat, tehát a már elhullott, mérgezett állat tetemét is, úgyhogy más fajtát kellett keresni. Ez sem volt könnyű, az pedig még nehezebb Deák Gábor szerint, hogy a fajtán belül is megtalálják a feladatra legalkalmasabb kutyákat.
Melyiket motiválja a játék?
Falco kilencéves, erősen feketés németjuhász. Két hete ment nyugdíjba. Mentálisan teljesen egészséges, belső szerveivel sincs probléma, szívesen dolgozna, de kezdik utolérni a kutyák öregkori vázrendszeri betegségei. Jön-megy, mintha mi sem történne, de időnként – ha mégoly finoman is – megtörik egy-egy mozdulata. Ő, akárcsak két társa, a fiatal belgajuhász Carlo és a szép szuka, a szintén németjuhász Hella rendőrségi szolgálati kutya, pontosabban ilyen, évente megújítandó vizsgája van. Alapos, négy hónapos rendőrségi kiképzésen tanulták meg a keresést, kutatást. De nem drogra „hangolták” őket, hanem méregre és állattetemre. A csányi csoport már több európai országban, többek között Szerbiában, Ausztriában, Csehországban és Szlovákiában is járt, az ottani hatóságok házkutatási akciókhoz kértek speciális magyar segítséget, méreganyagokat kerestek. Ezek a kutyák természetesen idehaza is segítik a hatósági, igazságügyi munkát: akiről kiderül, hogy mérget tart, illetve mérget tett ki, azt a törvény elszámoltatja. Különben a mérgezők általában egykori, igen agresszív talajfertőtlenítőket és rovarmérgeket használnak. Ezeket már nem is gyártja az ipar, de jelentős adagok maradhattak még belőlük pajtákban, pincékben, garázsokban.
A kutyák állandó munkát, képzést, gyakorlatozást igényelnek. Méreg és mérgezett dög után kutatnak. Ha megtalálják, jeleznek, de úgy vannak kiképezve, hogy semmihez sem érhetnek hozzá, még az orrukkal sem. A tréningeken sem jutalomfalattal honorálja az igyekezetüket Deák Gábor. Ha így lenne, akkor a természetbe kitett mérgezett falatoknak sem tudnának ellenállni. Az ő jutalmuk mindig a labda. Úgy is választják ki a feladatra a kutyákat, tudjuk meg a mérnöktől, hogy azt nézik, melyiküket motiválja különösen a labda, illetve a vele való játék.
A munka a szórakozás
A statisztika azt mutatja, hogy a megtalált méregcsapdák nyolcvan százalékát a kutyák lelik fel. Falco, a nyugdíjas pedig a legeredményesebb méregkereső kutya Európában. Talán furán hangzik, de Deák Gábor az elejétől fogva arra törekszik, hogy kutyái a munkában éljék ki magukat. Nem családi kedvencek, ők nem heverészhetnek naphosszat a kert füvén, ehelyett gyakorlatoznak és dolgoznak, tulajdonképpen nekik ez a testüket, lelküket felszabadító, energiáikat levezető játék, no meg a sikert követő rohangálás a labdával. Persze csaholnak, ugatnak, türelmetlenkednek, akár bármelyik dédelgetett családi eb, de azoknál sokkal fegyelmezettebbek. Jó alomból valók, Carlo apja például a TEK egyik elfogókutyája, a szépséges, ezüstszínű Hellának pedig rendkívül arisztokratikus a pedigréje, őt lehet, hogy egy idő után ki is veszi a munkából Deák Gábor, és tenyésztésbe fogja. Lesz kit a helyébe állítani, a fiatal Conor már ott van a háznál. Általában tíz hónapos korban kezdik a kutyák kiképzését, és aztán folyamatosan dolgoznak majd, egészen a „nyugdíjig”. Deák Gábor általában együtt viszi a két kutyát, Carlót és Hellát a terepre, de egyszerre csak egyikükkel foglalkozik, addig a másik pihen.
Mivel az MME által fenntartott és finanszírozott csoportról van szó, a mérnök és kutyái vissza-visszajárnak a már ellenőrzött, átfésült területekre, különösen azokra, ahol több parlagisas-pár is él. Hívják a csoportot az ország más régióiba is, mivel csupán a Kiskunsági Nemzeti Park területén működik még hasonló kutyás egyesület. Deák Gábor szerint minden nemzeti parknak szüksége lenne egy ilyen csoportra.
