Merre van Óperencia…?

Kezdetnek mindjárt itt lehetne Óperencia kérdése. Eddig azt tanították, hogy az nem más, mint Ob der Enns, az Enns folyón túli terra incognita, ismeretlen föld, az Árpád országának nyugati határszélén folydogáló víz mögötti vidék. Kézai írja: egészen Árpád idejéig Csigle mezején maradtak, s magukat ott nem hunoknak, hanem székelyeknek hívták. Ezek a székelyek ugyanis a hunok maradékai, akik midőn értesültek arról, hogy a magyarok ismét Pannóniába költöznek, Ruténia határainál elébük mentek a visszatérőknek; miután közösen meghódították Pannóniát, részt nyertek belőle, de nem Pannónia síkján, hanem a blakkokkal együtt a határvidék hegyei között kapták meg részüket, így hát a blakkokkal elkeveredve állítólag azok betűit használják.

A blakkok, akiket a jó ég tudja, miért neveznek vlachoknak. A blakkok, akik a Kárpátok délkeleti hágóit védték. Földjüket, a Terra Blachorumot András király ajándékozta oda a német lovagrendnek. (Már hogyan is tanulhatták volna el a székelyek a rovásírást a vlachoktól, akik 1862-ig cirill betűkkel írtak, a székely rovást pedig még ma sem ismerik?)

Blak ügyben segítségünkre sietett Willelmus Rubruk ferences szerzetes. Aki 1255-ben elzarándokolt a mongol kán udvarába, végighaladt Ázsia nagy füves pusztáin, találkozott az ott élő különböző népekkel, némelyikről írt is az útjáról szóló jelentésében. (Útja 1252. április 12-én kezdődött Konstantinápolyban, és a Szentföldön álló Akkonban ért véget 1255. június 16-án.) Bizonyos népek említése Magna Hungaria és Magna Bulgaria vidékén kizár minden ügyetlen azonosítási igyekezetet a vlachokkal, illetve a korai románsággal. És persze azt is, ahogy ezeknek a népeknek továbbvándorolt, odébb telepített vagy szövetségesi szolgálatban elköltözött részeit románnak lehessen nevezni.

Rubruk azt írja, hogy a Don torkolatától nyugat felé egész a Dunáig minden a tatároké, sőt túl a Dunán is Konstantinápoly irányában: Blakia, amely Aszen földje, és Kisebb Bolgárország egészen Szlavóniáig mind nekik adózik. (Blachia, que est terra Assani…) Aszen Mihály bolgár cár, aki 1246–1257 között uralkodott. Tudósít a Kerszon és Szudak városok között lakó gótokról, akiknek német az anyanyelvük. Ők a volgai németek ősei, akikkel olyan csúnyán elbánt Sztálin, hogy nyomuk sem maradt.

Visszatérve a székelyekhez, ezek a székelyek pedig azt hitték, hogy Csaba elpusztult Görögországban… Csaba, aki az Óperencián túlra költözött. Óperencia megér egy misét. A magyar népmesék távoli ködbe vesző vidéke, az Óperenciás tengeren túli világ. Mennyi kutakodás után sikerült eljutni a megfejtéshez, hogy az Ob der Enns lett az Óperencia, az egykori magyarok megszállta terület nyugati határfolyóján túli terület?

Ám még a hun korszakból, Atilla birodalmából ismerték az aperanti néptörzs egykori lakhelyét, és hagyományozhatták ránk Aperantia tartományának nevét. Aetoliának nevezték a Római Birodalomban a Görögország középső részén elterülő országrészt, amelynek egyik tartománya volt Aperantia. Ott, ahol a Vardar folyó habjai öntözik a bő termést hozó földeket. Ahol valamikor a folyóról vardarióta türköknek nevezett, nomádnak minősített népcsoport talált magának új hazát. Egyik településüknek még ma is az a neve, hogy Kumanovo. A folyót a görögök Axiosznak hívták. Macedóniában, a Šar-hegységben ered, és 420 kanyargós kilométer megtétele után a Vaskapun (Demirkapı) átcsorogva folyik Thesszalonikitól nem messze az Égei-tengerbe. Thesszaloniki reprezentatív kapuját, a délnyugatra nyíló Aranykaput Vardar-kapunak hívták a népek.

Azok a bizonyos vardarióta türkök Anonymus szerint nem mások, mint „Soba mogerok”, azaz Csaba magyarjai. A bizánci források katonáskodó népnek írják le őket, a császári testőrség tagjai voltak egy időben. (A Dai írja is, hogy: „A Romanosz császár úr alatt a 8. indictio évben Longobardiába katonai szolgálatra küldöttekről. …türk férfi katona 84…”) Ez 608-ban történt, amikor Romanosz Phokasz császár is odaérkezett Rómába, hogy az örök várost megmentse a longobárdoktól. Győzelmi mámorában, ha már ott volt, a Pantheont átengedte a pápának, aki hálája jeléül emlékoszlopot állított a császárnak. A gyönyörű kannelúrás oszlop túlélte az idők viszontagságait, és ma is ott áll a római fórumon, lábazatán megörökítve, hogy a császár megmentette Rómát a longobárdoktól.

A vadrióta türkök népét a bizánciak szerződéssel telepítették le. Nyelvüket és származásukat türknek mondják. Tudjuk, hogy a türk a hunok egyik csoportjának adott bizánci elnevezés. Menandrosz Protektor írása szerint Tiberiosz császár 575-ben vagy 576-ban követséget küldött a türkök uralkodójához, Turkszantoszhoz. A követséget vezető Valentinosznak a türk kagán saját rabszolgáinak nevezte a varchonitákat, akik a Hebroszon túlra menekültek (ez ma a Marica folyó), át a bizánciakhoz, kikerülve, elkerülve korábbi elnyomóik büntető hadjáratát. (Csak megjegyzésként, a varchonitáknak mondott népcsoport neve kísértetiesen hajaz a magyar várhunokra, azaz a várkonyokra.)

A Csaba-hagyomány a székelyektől kerülhetett a krónikáinkba; Anonymus korára már egybemosódott Kuber (Chuber) és a szovárdok elköltözésének emléke, ezért említi a krónika, hogy „Csaba” és „Soba moger” nevű népe Görögországba költözött, Neopatrasz város környékére. Ezt megerősíti a bizánci püspökségek jegyzéke, a Notitia Episcopatuum, amely valóban említ egy Cutziagri, azaz Kutrigur nevű püspökséget, ami Neopatrasz metropolitához tartozott.

Végezetül pedig rendkívül érdekes az a genetikai kutatási eredmény, amely Óperenciához pazarul illeszkedik, miszerint: Európában a Kárpát-medence, Baskíria és Tatársztán kivételével az N1cL1034 potenciális ugor migrációs marker egyelőre csak Görögországban mutatható ki (Family Tree DNA). Ott ráadásul 11 lokuszon két eltérő, a baskírral megegyező haplotípusban is jelen van, ami gyengíti azt a feltételezést, hogy véletlen előfordulásról lenne szó. Ez pedig Csaba/Kuber vezér népének menekülésével és Thesszaloniki vidékén történő letelepedésével mutat párhuzamot.

Előbbi érdekes példán szerettem volna bemutatni, mennyi minden javítanivalónk van. Nem toldozgatásra, foltozgatásra van szükség, hanem a magyar őstörténet újraírására.